Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-27 / 21. szám
MÉHPEMPÖTERMELÉSI tapasztalataim Ahány ház, annyi szokás. Ezt mondhatjuk a méhpempő termelésre is. Én a következőképpen végzem termelését. Tavasszal a családokat különleges gonddal kezelem. Serkentek, a fészket fokozatosan bővítem, mellyel elérem, hogy főhordásra rajérett, zsúfolt családokkal rendelkezem. Nálam általában május közepe körül érik el a méhek ezt a fejlettséget. Ekkor egyszerre tíz családdal kezdem a műveletet. Ezekből két családot mfiléppel rajállapotba helyezek. Nagy adagokban etetek, amíg a méhek a fészket kiépítik. így 7—8 nap múlva elegendő álca áll rendelkezésre. E két család összes fiasltásos lápéit elosztom a többi nyolc család között. Ezzel egyidőben mind a nyolc család anyját a pároztatéba teszem (nem anyanevelőbe). Itt az anya 17—19 napig kibírja, amíg a pempőtermelés szakasza befejeződik. A pempőtermelést nem lépszalagon, de mesterséges bölcsőben álcaáthelyezéssel végzem. (A bölcsőkészítést dr. űrosi „A méhek között“ 8. kiadás 489. oldal, az álcaáthelyezést 470. oldal részletesen tárgyalja.) A mesterséges bölcsőket és kereteket a tél folyamán elkészítem. A meganyátlanított családokat a 4—5-ik napon átvizsgálom, s a közben épített anyabölcsőket eltávolítóm. Az álcákat fogpiszkálóval kiszedem belőlük, majd egy edénybe összegyűjtve a baromliakkal feletetem. A pempőt fa (vagy műanyagkanálkával) kiszedem, esetleg üvegcsövön egy gumidugóé barna üvegbe szívom. Ezt a műveletet három nap múlva megismétlem, de ezt előzőén egy nappal minden családhoz mesterséges bölcsőkkel ellátott keretet teszek. A másodízben történt pempő kiszedésekor a családot alaposan átvizsgálom, véletlenül se maradjon bölcső a családban, mert ezzel elrontanánk a további pempőtermelést. Ekkorra a rajállapotba helyezett két családnál elegendő álca áll rendelkezésre arra, hogy az álcázást elvégezhessem, lürösi szerint álcázok.) Amint egy keretet beálcázok, a családnak adom. Ezek után három nap múlva kerül sor a pempő kiszedésére. Ezt a műveletet még kétszer megismétlem, miután az anyát visszaadom a családoknak. A leírt módszer szerint 21 családtól 1055 gramm pempőt termeltem, tehát öt dekát családonként. Ez nem sok, hiszen olyan esetet is hallottam, hogy egy családtól 10 dkg pempőt is termelt egy méhész. A mesterséges bölcsőben álcaáthelyezéssel a pempőtermelésnek többféle előnyét látom. 1. a lépszalagok kivágásával sok szűzlép elbitangolódik; 2. a lépszalagon található álcák ritkán egyidősek; 3. az álca áthelyezésével a lépek nem mennek tönkre, sőt 24 óra alatt az anya újra bepetézi; 4. mivel az álcát magam választom ki, egyforma idősek, tehát fejlődésük is egyenlő; 5. álcázáskor a lép mindkét oldalán 1 duóként 800 álcát találok, amiből 50 álcát számítva 18 lépcsíkot készítek. A pempőtermesztéssel kapcsolatban megemlítem, hogy erre vonatkozóan „Kniha o matereké kasifíke“ címen nagyon jó szakirodalom áll rendelkezésre. Hiányolom, hogy ezidáig nem fordították magyarra. A magyarajkó méhészek nagyon hálásak lennének, ha Svancer méhésztárs vállalná a könyv magyar nyelvre történő fordítását. KOVÁCS LAJOS, méhész, Losonc Milyen messziről gyűjtenek Ügy gondolom méhésztársaim számára érdekes lesz, ha közzéadom ötvenéves tapasztalataimat arra vonatkozóan, milyen távolról és mennyit gyűjtenek a méhek. Általános megállapítás, ezt számos szakkönyvből olvastam, hogy a hordási körzet három kilométerre tehető. Ezen belül jó hordásról beszélhetünk. Távolabbról, mondjuk öt kilométerről, csak akor gyűjtenek a méhek, ha közelebb nem találnak elegendő virágot. Ezen megállapítás ellenére egyes esetekben a következőket tapasztaltam. Régen, még 1925- ben, egy szép nyári napon méheím tarlóvirágról . gyűjtöttek, holott körzetünkben számottevő virág nem volt. Az egyik szelesebb napon, amikor a méhek alacsonyan repültek, követtem útjukat és elértem a virító tisztesfű-táblához, melynek legközelebbi széle négy kilométerre volt, mégpedig dimbes-dompos területeken túl, egy sík területen. Igaz, amint később észleltem, különleges hordásról nem beszélhetek. Előttem is hihetetlen távolsági gyűjtést figyeltem meg 1946-ban. Ugyanis az év április 12-én nálam, dombos vidéken plusz négy fok hideget mértem, de a völgyekben hét fokos hideg is lehetett, mert a korán fakadó akác a sík vidéken elfagyott, míg nálunk a dombos részeken gyönyörűen díszlett. a méhek? Abban az időben alig volt méhcsalád, hiszen a háború ezeket is elpusztította. így az üresen álló akáclegelőre tőlünk légvonalban hét kilométer távolságra eső községekből —, ahol több mint száz méhcsalád megmaradt —, tömegesen érkeztek a méhek az akácra. Hogy milyen eredménnyel, az/t nem tudom pontosan, de az ottani méhészek is észrevették, hogy a méhek mézzel rakodva repülnek haza. Tévedés kizárt dolog, mert az akác körülbelül kilenc kilométerre, légvonalban pedig több mint hét kilométerre volt. Később, 1960-ban szintén volt egy érdekes és pontos megfigyelésem. Akkor tőlünk négy és fél kilométer távolságban virágzó vadrepcét járták méheim, amikor napi két-három kilogrammos súlygyarapodás mutatkozott. Nálunk az akácon kívül, a közeleső területről is, az ilyen napi hordás szép eredménynek mondható. Kár, hogy a közelben nyíló akác miatt beszüntették a méhek a repcéről történő gyűjtést, mert kíváncsi lettem volna arra, néhány heti hordás után mennyi mézet hordanak a méhek ilyen távolról. Még egy érdemleges megfigyelés. Kísérletképpen 1940-ben az akác közvetlen közelébe 18 méhcsaládot vittem, mely két kilométerre esett méhesemtől. Az eredmény azt mutatta, hogy az akácosba lerakott méhek alig két kilogrammal hordtak többet, mint az otthon maradt családok. Szerintem a mintegy egyötöd többletmézért nem volt érdemes kétszer a méheket kői csira rakni és kint az erdőben pergetni. Méhésztársi üdvözlettel: egy öreg méhész. Hiller R. lakkozott műanyagcserepet ajánl. Szélébe 1X2 cm-es kijárót vág, tetejére egy darabka műlépet ragaszt. Oldalához mézescukros pépet tapaszt. Egy levesmerő kanál méh elég a betelepítésére. Az anyát vagy szabadon bocsátja a méhek közé, vagy kirágós kalitkában teszi be. A lefelé fordított cserepet ritka kendővel leköti, és két lécre pincébe állítja 36 órára. Akkor szabadba viszi, a kendőt leoldja, a cserepet helyére állítja, s tetejére követ tesz nehezéknek. Az eleséget alul bedugott cukrospéppel pótolja szükség szerint. Ha az anya már petézik, a cserepet anyátlan család fészkére állítja. Az anya és népe levonul. (Die Bienenzucht 1967, 3., NSZK J
