Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-05-20 / 20. szám

Sexálási tanfolyam Közismert tény, hogy a baromtitenyésztés gazdaságosságát nagymértékben fokozza, ha a naposcsibéket nemek szerint izétválogatva nevelik fel. A nemek megállapításának 1933 ban ismertetett japán módszere a Kínában már évszázadok óta alkalmazott ilyen eljárás tapasztalatain alapszik. Az a vizs­ttífm'cssze? Hímivarú naposcsibék kloakájának hosszmetszete gálát lényege, hogy a kliakát előre kell nyomni, s akkor hím állatoknál láthatóvá válik a csökevényes hímvessző-képződ­mény. Hím állatoknál ugyanis a bélsarat és a vizeletet gyűjtő kloaka előterét elválasztó első nyálkahártya keresztredőzetén A nemi jelleg szabályos képe egy kerek, rugalmas kis kitüremkedés, a hímvessző csökevé­­nyes képződménye van (1. ábra). A vizsgálatnál ezért kell a kloakát előrenyomni, hogy ez a redő láthatóvá legyen (= „kakaspont“) (2. és 3. ábra). A nőivarú állatoknál ezen a helyen más formájú és tulajdonságú képződmény van. Ennek Naposcsibék belső nemi szervei ellenére, a képződmények kicsiny és nem mindig jellegzetes volta miatt, megállapításukhoz jó szem és kellő gyakorlat szükséges, aminek megszerzéséhez a folyamatos ellenőrzés jó szolgálatot tesz. A megállapítást biztosan ellenőrizni csak a csibék levágása után, a nemiszervek vizsgálatával lehet. A here az ováriumtől jól elkülöníthető. A kezdők figyelmét munkájuk sikere érdekében ezekre a tudnivalókra hasznos felhívni. 1955. év októberében különböző intézetekben és in­tézményekben megkezdődött a nemi elkülönítés (szezálás) elméletének gyakorlati oktatása, mind kezdő, mind haladó tagozatban. Ezekre 1964 végéig 608 hallgató jelentkezett. A vizsgán 200 csibét kellett osztályozni, a kakasokat 95, a tojó­kat 90 % -os biztonsággal. A vizsgát 47 jelentkező közül csak 10-en tudták eredményesen letenni (21,3 °/4). (Neumeister, H.—Schulze, E.) A nyulak rokontenyésztáse és szaporasága Fajtatiszta, különböző fokú. rokontenyésztett és nem rokontenyésztett, valamint keresztezett rokontenyésztett és nem rokontenyésztett csoportokon tanulmányozták a rokontenyésztés hatását. Megállapították, hogy a hím­állatok ejakulátuma valamennyi csoportban kb. egyenlő volt (0,39—0,42 ml). A spermiumok koncentrációja a nem rokontenyésztett állatokban volt a legnagyobb. Az első rokontenyésztett nemzedékben a spermiumok kon­centrációja erősen csökkent, a második és harmadik nemzedékben nem csökkent tovább. A rokontenyésztett első nemzedékben a sperma ellenállóképessége a nem rokorítenyésztettekhez viszonyítva nagyobb volt. A nem rokontenyésztett kan nyulak ivari aktivitása lényegesen nagyobb volt, mint a rokontenyésztetteké. A szorosabban rokontenyésztett anyák esetében növekedett a halva szü­letett fiókák száma. Kakasponf-VEDLÉS a tenyésztő kívánsága szerint AZ ÉLENJÁRÓ galambtenyész­tők egyre nagyobb mértékben alkalmazzák a korszerű tudo­mány legújabb vívmányait. A szaksajtó egész sor kiváló ered­ményről számol be. Figyelemreméltó kísérletről számolt be dr. Rubányl Gyula, a Postagalambsport c. budapes­ti szaklapban. Abból a tudomá­nyos megállapításból kiindulva, hogy a pajzsmirigy hormonjá­nak túladagolásával a madara­kon mesterségesen vedlést lehet előidézni és szárított pajzsml­­riggyel tyúkféléken, pulykákon is bevált ez a módszer, kísér­letet végzett, hogyan hat a pajzsmirigy a postagalambokra. Tavaly júliusban három galamb­bal kezdte a kísérletet. Egy le­vágott sertés friss pajzsmirigyét etette meg a madaraival. Az elsőnek a pajzsmirigy hatod ré­szét, a másiknak negyed részét, a harmadiknak a felét adta. A harmadik napon kissé izga­tottan viselkedő galambok gyak­ran kutattak csőrükkel a tol­láik alatt. A negyedik és ötödik napon aztán tömeges tollhullás tért el. Amelyik a mirigy negye­dét kapta, megtartotta evezői­nek jó részét, a farok tövén is jócskán maradt toll, a feje se lett teljesen kopasz. Viszont a harmadik, amely a pajzsmirigy felét ette meg, teljes vedlést mutatott Három-négy karevező­jén kívül még a fején is csak elvétve maradt pár apró toll. Maga a kísérletező is elször­­nyedve nézte, mennyire csupasz a galambja. Három hét után a pehely- és a fedő-, hat hétre az összes evező- és faroktollak is elérték végleges hosszúságukat. A kísérletet dr. Rubányi ki­terjesztette 36-os létszámú egész állományára, és megállapította, hogy a legcélszerűbb a negyed pajzsroirigy adagolása. Ez ala­pos tollváltást eredményez anél­kül, hogy befolyásolná a repü­lési készséget. Ezt bizonyítja, hogy az első három kísérleti galamb közül kettő a fiatalok versenyének első és harmadik helyezettje lett, a harmadik padlásutolsónak érkezett a ver­senyről. Versenykészségükre és egészségükre nem volt káros a mesterséges vedlés, illetve a pajzsmirigy adagolása. A cikk szerzője a következő tapasztalatokat vonja le a kí­sérletből: Negatívumok: A kifejezett erős színek [vörös, fényes feke­te) az új tollon tompább árnya­latot kaptak. Az evezők 2—3 milliméterrel hosszabbak let­tek, és a korábban kivedlett toliakkal nem alkotnak törés­mentes vonalat a kiterjesztett szárnyon. A faroktollak 5 mm­­rel nőttek hosszabbra a koráb­binál. Pozitívumok: Idejében, egy­szerre történt a vedlés. A ki­nőtt toll feltűnően zsíros és dús lett. Kis mértékben változik az evezők alakja és mérete, va­lamivel szélesebb zászlójú és lekerekítettebb végyűek lettek. A mesterséges tollváltás után a legbőségesebb etetés mellett sem zsírosodtak el a galambok. (esi) A három galambnak hirtelen feltűnően megnövekedett az ét­vágya a megélénkült anyagcsere következtében. A kihullott tol­lak tüszőiből már a hullás más­napján borostaszerűen bújt elő az új toll hegye, és pár nap alatt, a tokosodó fiataloknál is gyorsabban, eltűnt kopaszságuk. következett be. Először a begy- és faroktollak vedlettek, majd a nyakról, hátról és végül az egész testfelületről kihullott a toll. Az a tojó, amely csak ha­tod részét kapta a pajzsmirigy­nek, a szokásos nagyvedlésen esett át,-mely talán csak a fa­roktollak bővebb hullásában

Next

/
Thumbnails
Contents