Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-13 / 19. szám
közé sorolható. A hosszabb szállítást nem bírja. Termesztése kicsiben és nagyban egyaránt célszerű. Kései Elberta. Melegebb tenyészhelyet és tápdús talajt kíván. Igen bőtermő fajta, gyümölcse nagy. Egyaránt alkalmas a háztáji kertekbe és a nagy gyümölcsültetvényekre. Kései bronzos Elberta. Legjobban a tápanyagdús talajon díszük. Gyümölcse középnagy vagy nagy, szeptember végén érik. Nagyüzemi termesztésre és kiskertekbe egyaránt alkalmas. 7. CSERESZNYE. Tropricbter cseresznye. A talajjal szemben nem igényes, a cseresznye számára alkalmas minden fekvésben termeszthető. A legjobb és legnagyobb hozamokat adó fajták egyike. A nagyüzemi cseresznyeültetvények, az utakat szegélyező fasorok és a kiskertek értékes fajtája. Napóleoni ropogós. A fekvéssel szemben igénytelen. Legjobban a mély szántórétegű talajokon díszük. Július második felében érik. A szállítást jól bírja. Elsőrendű étkezési és befőző cseresznye. Hedelfingeni óriás. Napos helyeken minden fekvésben díszük. A legnagyobb és legtermékenyebb fekete ropogós cseresznyék egyike. Szélesebbkörű elterjedést érdemelne. Germersdorfi óriás. E fajta számára a melegebb fekvésű vidék felel meg. Gyümölcse igen nagy. Július második felében, fokozatosan érik. Gyümölcsösökben és házikertekben egyaránt érdemes termeszteni. 8. MEGGYFÁK. Körösi (Pándy) meggy. Tápdús, televényes, mérsékelten nedves talajt igényel. Bőtermő és jó minőségű fajta. Piaci fajtaként az elsőrendű, étkezési fajtaként a másodrendű megygyek közé tartozik. Melegebb éghajlatú vidékeken nagyüzemi gyümölcsösbe és kiskertekbe is alkalmas. Vacek meggy. A termőhelyre nem igényes. Gyümölcse középnagy. Jó minőségű, korán érő és bőtermő fajta. Nagyüzemi és kiskerti termesztésre egyaránt alkalmas. Kései morela. A talajjal és a termőhellyel szemben igénytelen. Terméshozama bő és egyenletes. Közvetlen fogyasztásra és tartósításra egyaránt alkalmas. Nagyüzemi és háztáji gyümölcsöskertekben is termeszthető. Az egyes gyümölcsnemeknek rengeteg fajtája és alfaja van. A fentiekben csupán a legjobb minőségű fajtákat ismertettem, amelyeket nagyüzemi ültetvényekben és kiskertekben egyaránt termeszthetünk. Megjegyzendő még, hogy nem célszerű az egyes gyümölcsnemek számos fajtáját kiültetni. Csupán a legjobb minőségű, jól bevált fajtákat termesszük! Így a gyümölcstermesztés sok örömet szerez és gazdaságilag is kifizetődő, eredményes lesz. DOMINIK POCHYBA (ford.: OyJ A GYÜMÖLCS TERMESZTÉSÉHEZ igen kedvezőek a természeti adottságok Magyarországon. A hazai lakosság és az export igényei is az utóbbi években jelentősen megnövekedtek. Ennek kielégítésére a második ötéves tervben (1961—1965) Magyarországon nagyméretű országos szőlő- és gyümölcstelepítési program indult meg. Ennek keretében 107 000 kát. hold gyümölcsös (60 000 hektár), 82 000 kát. hold szőlő j 50 000 hektár) került telepítésre úgy, hogy azok a legkorsszerűbb nagyüzemi művelésre alkalmasak. Az új gyümölcsösöknek mintegy 60 százalékát a nyirségi, valamint a duna-tiszalöki homokos talajú területeken telepítették. Az összes újtelepítésnek több mint 30 000 hold (17 250 hektár) úgynevezett termőkaros, törpegyümölcsös, ezenkívül mintegy 25 000 holdon a kombinált módszert használják lekötözéssel. A törpegyümölcsös ültetvénynek kétharmadát törpe alma teszi ki. Az új ültetvények művelése, ápolása teljesen gépesíthető, a gyümölcs szdése kézzel könnyen megoldható. A nagyüzemi termelés összes előnye kihasználható. A korszerű nagyüzemi törpegyümölcsös rendszer elveit, gyakorlatát, beleértve a telepítést, trágyázást, ápolást, művelést, szedést stb., támaszkodva a hazai ás a külföldi tapasztalatokra, dr. Fejes Sándor dolgozta ki. Ezirányú úttörő munkájának elismeréséért a legjobb tudóst és gyakorlati termelőt megillető Kossuth-dij kitüntetésben részesült. A következőkben dr. Fejes Sándor útmutatása alapján ismertetjük a törpegyümölcsös, elsősorban a törpealma telepítésében, termelésében elért eredményeket, tapasztalatokat, agrotechnikai módszereket, kitérve azok ökonómiai vonatkozására is. Tesszük ezt azért is, mert nemzetközileg is igen nagy az érdeklődés e telepítési módszer tapasztalatai és eredményei iránt. A korábbi évtizedekben a törpegyümölcsös, mint alakfa házkörüli kertekben volt található, s inkább ~ szórakoztatás alapanyagául szolgált. A háború előtt már egy-két üzemben is található volt, például termőkaros orsó törpealma. Ennek ellenére a gyakorlatban üzemileg nem tudott elterjedni. Dr. Fejes Sándor által kialakított törpegyümölcsös számos alapvető vonásban eltér a külföldi államokban bevezetett törpegyümölcsös-rendszertől. A külföldi törpefákat jórészt támaszberendezés segítségével, 1,5—2,5 méter távolságra telepítik és ápolják. A belga, francia és olasz lugas-rendszer például nem nélkülözheti az oszlopos támaszberendezést, mert enélkül a sűrű sorban álló fák szélnyomás miatt kidfilnének. A magyarországi törpegyümölcsösrendszer, a viszonylagos optimális fa darabszámmal, de támaszberendezés nélkül alakult ki, s a széles sortávolság és az alacsony törzs módot adott a munkatermelékenység nagymértékű fokozására, nemkülönben a mennyiség és minőségi eredmények növelésére. A termőkaros törpegyümölcsös-rendszer széles sorral kombinálva, az elmúlt 10 esztendőben :0 <~o ■o GO (J :0 E :ZJ >U) (D CL =o Hatéves termőkaros körte-gyümölcsös a termelésben eltöltött kb. 20 évet, a biztonságosabb termelés lehetőségeit, a nagyobb termelékenységet és kisebb önköltséget, — s bár a törpegyümölcs rövidebb idejű — , mégis gazdaságosabb, mint a közepes törzsű gyümölcsös. A vadalanyú fákra oltott közepes törzsű gyümölcsösök ugyanis 20-ik évük után már csökkenő mennyiségben hoznak termést, s ekkor nagyobb koronaritkításra és részleges ifjútásra van szükség, újabb vegetatív részek kialakítása céljából. Ez már gyakran a 30—35 éven felüli gyümölcsöösknél nem is jár kellő sikerrel. A törpefák részleges ifjítására viszont általában nincs szükség, mert az adott sor- és tötávolságnál megfelelő agrotechnikával a vegetrtiv és a generatív tevékenység is egyensúlyozható. Nagyüzemi kísérletek folynak a törpegyümölcsös öntözésének, fagyelbárítási kérdésének tisztázására is. (Folytatjuk) FEHÉR GYULA, agrármérnök c o U) "U N GO O O cn ö érthetően gyorsan terjedt az állami gazdaságokban, s a második ötéves terv telepítési programja során a termelőszövetkezetekben. Az eddigi megfigyelések azt mutatják, hogy a kb. 3 méter magasságban tetőződő termőkaros törpegyümölcsösről üzemszervezési változtatás nélkül is háromszorta több szedés, termés érhető el megfelelő jó minőségben. A törpefa típus jelentősége még nagyobb reményekre jogosít majd a csonthéjasoknál, mivel a cseresznye, meggy költségtényezőjének mintegy 70 százalékát a szedés adta eddig. A termőkaros törpe, vagy alacsonytörzsű gyümölcsösök elterjedésének másik magyarázata a termőrefordulási időnek megrövidülése. A tapasztalatok szerint ugyanis EM IV-es, EM IX-es alanyú termőkaros fák is a birsalanyú termőkaros körtefák harmadik évtől kezdve teremnek, és állandóan emelkedő hozamokkal a hatodik évükben teljes termést (70— 100 mázsa/kat. hold) adnak. Ilyen terméseredményeket vadalanyú, középtörzsű fákon általában csak a 12 évnél idősebb gyümölcsösökben nyernek. Az igaz, hogy a korai termőrefordulás, valamint az alany alapjtulajdonsága és élettani adottsága nem teszi valószínűvé, hogy a vadalannyal azonos ideig 30—40—50 éven át élő, termő gyümölcsösünk lesz. Dr. Fejes Sándor úgy véli, hogy a termőkaros vagy egyéb törpefák érdemleges termő korhatára 20—30 év között lesz. A korai termőrefordulás tehát rövidebb forgó alakítását eredményezi a gyümölcstermelésben, ami lényeges üzemgazdasági szempont. Alapul véve
