Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-05-13 / 19. szám
Mindig időszerű téma: a fogyókúra Igen, így van, de tavasszal a legaktuálisabb. Mert télen keveset sportolunk — nincs is rá mindenütt alkalom —, s keveset sétálunk, mert bár erre mindenütt van alkalom, kifogás mindig akad. Annál többet ültünk a kályha mellett, néztük estéről estére a tévét... szóval most, amikor itt az ideje, hogy felpróbáljuk a tavaszi kosztümöt, nem is lepődünk meg, ha nem tudjuk összehúzni a cipzárat. Nem, nem lepődünk meg, de bosszankodunk és azonnal megfogadjuk: holnaptól fogyókúrát tartunk. Azért holnaptól, mert ma gőzgombóc van vacsorára, szilvalekvárral töltve és cukrozott dióval leszórva, s azt nagyon szeretjük. De holnaptól... Itt álljunk meg egy percre. Ne halasszuk holnapra a fogyókúrázást, mert félő, hogy majd nem tudunk lemondani a szalonnáé túróscsuszáról, holnapután pedig a galuskás, tejfölös paprikás csirkéről... A fogyókúrát mindig MA kell elkezdeni. Ehhez persze erős akarat szükséges, ennek hiányában el se kezdjük. A másik fontos tényező, hogy reálisan lássuk, vagyis miután jóllaktunk az egész tányért befedő, zsíros rántott szelettel, burgonya-körítéssel, ne állítsuk, hogy „ettem egy keveset". Ugyancsak le kell mondanunk a kivételekről. Tejszínhabos tortát nem fogyasztunk olyan kivételes alkalmakkor sem, mint az esküvő, születésnap, stb. Mivel minden tésztaféle hizlal, ha látogatóban vagyunk — hogy teljes visszautasításunkkal ne sértsük meg a háziakat —, száraz, lehetőleg töltelék nélküli süteményt válasszunk. Többféle „fokozatú" fogyókúrát tarthatunk, kilófölöslegünkhöz mérten, de minden esetben egy pontosan meghatározott program szerint kell eljárnunk. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy a vaktában végzett koplalás nem vezet eredményre, a szervezet viszont kárát látja. Amennyiben a leadandó kilók száma túl magas, (6—8 vagy több), kérjük ki orvos tanácsát. A fogyókúra tartása többnyire azért is akadályba ütközik, mert nagyon sokan üzemi vagy internátusi konyhán étkeznek, ahol nem lehet választani, s ahol sok a tudvalévőén hizlaló tészta-ebéd. Nem sokkal jobb a háztartást vezető háziasszonyok helyzete sem, annyiból, mert a család részére „rendes" ebédet kell főzniük és saját maguknak bizony nem akaródzik külön főzni. Ha azonban kevés — 2—4 kg — „ledobásáról" van szó, bármely esetben megoldható a kérdés. Természetesen ehhez tisztában kell lenni azzal, mitől is kell tulajdonképpen őrizkedni. Itt még annyit jegyzőnk meg, hogy legyünk becsületesek saját magunkkal, ne csapjuk be olyasmivel, hogy „nem la tudtam, hogy a dió hizlal". A három fő hizlaló csoport könynyen megjegyezhető: a zsírosak, a lisztneműek és az édességek. Rézsletezve: a zsíros húsok (legzsírosabb a sertéshús), szalonna, zsírosán készített ételek. Lisztneműek, a gyúrt és a sült tészták, tehát a metéltek, a gombócok, a kekszek, a galuska és a makaróni. Az édesség elvonását azzal kezdjük, hogy nem cukrozzuk (vagy csak nagyon keveset) a teát (szaharint használunk), nem eszünk csokoládét, cukorkát, krémeket, pudingokat és (amint már a lisztneműeknél is említettük) sült tésztát semmilyen formában (torták, sütemények). Az édességekhez sorolható még a dió, mogyoró, mandula ás a mák. A tejtermékek közül tilos a tejföl és a tejszínhab, mind egymagában, mind az ételekben felhasználva. Utoljára hagytuk a burgonyát és a rizst. Mindkettő hizlal, de ha már nagyon szükségünk van a jóllakottság érzésére, inkább a héjában főtt, zsírozatlan burgonyát válasszuk. M. Sz. TAVASSZAL SOR KERÜL a szobák kifestésére. Tudni kell, hogy a helytelenül megválasztott színek vagy minták elcsúfíthatják a legkorszerűbben berendezett lakást is. A festésnek harmonikus összképet kell alkotnia a bútorral és a lakótér egyéb berendezési tárgyaival. A kontraszthatású színek helyett inkább világos árnyalatokat ajánlunk, amelyek az egész környezetet tágasabbá, levegősebbé teszik. De figyelembe kell venni a berendezés színösszetételét is: a bútorzat, bútorszövet, szőnyegek, díszítő tárgyak színét. Ha ugyanis a festés nem illik a világos bútorhoz, a környezet egyhangúvá és unalmassá válik. Ilyen esetben keresni kell az ízléses színkeverés lehetőségét. A helyiség így érdekesebb, élénkebb színezetű lesz. Világos bútorhoz például kék árnyalatot, piros kárpitozott bútorhoz pedig kékeszöld árnyalatot használjunk. A mahagóni bútorhoz jói alkalmazhatjuk a borsózöld árnyalatot. Kisebb helyiségekben világos árnyalatokra törekszünk, amelyek „kitágítják" a helyiséget és világosabbá is teszik azáltal, hogy jobban visszaverik a fénysugarakat. Sötétebb árnyalatú színek indokoltak olyan régebbi épületekhez, ahol a nagy helyiséget optikailag kisebbíteni akarjuk a barátságosabb környezet kialakítása érdekében. Sötétebb színeket alkalmazzunk az ablakkal szemközti falon, amelyet a ráeső nappali fény derít. A legvilágosabb festést az ablakok melletti falfelületen alkalmazzuk. A falak megfelelő festésével az alacsony szobák térhatása magasítható, túl magas szobák esetében pedig ellenkező hatás érhető el. Magas helyiségeket ne festessünk egészen a menynyezetig, s ezzel mintegy tágítjuk a mennyezetet. Az alacsony falakat viszont a mennyezetig festjük, esetleg keskeny sávban azon túl is, így a lakótér magasságát látszólag növeljük, aminek főleg manzardszobáknál van jelentősége. A szoba falait nem szükséges okvetlenül egyszínűre festeni. Ha a szobában különböző rendeltetésű sarkokat (pihenő, tanuló stb.) alakítunk ki, ezek színével is kiemelhetők. Bizonyos esetekben két különböző szín alkalmazása is célszerű lehet. Ahol például a berendezési tárgyak nem azonos nagyságúak, az ilyen megoldás egységesíti az összképet. A legsötétebb színárnyalat előnyös háttere a díszítő kerámiának. Manapság a falfestés inkább a vonalakat érvényesíti díszítő elemként. Segítségükkel jelentős hatások érhetők el. A vonalas mintával a lakóteret látszólag megnyújthatjuk vagy rövi-Citromkozmetika A Citrom gyógy-!, szépségápoló és tisztítószernek is alkalmas. Ami a szépségápolást illett, igen ajánlatos a gyenge citromos vízben való mosakodás. Este hideg vízbe belevágunk egy fél citromot, s reggel ezzel mossuk meg arcunkat, mégpedig úgy, hogy meg sem töröljük, hanem hagyjuk, hogy a víz betgya magát bőrünkbe. Ez igen üdítő hatású, jót tesz az Idegeknek, rugalmassá teszi a meglazult izmokat, kisimítja a ráncokat, s fehéríti az arcbőrt. Pakolás formájában alkalmazhatjuk: egy citrom levét egy tojás fehérjével felverünk, kis lángra tesszük, és tovább verjük, amíg pépszerü nem lesz. Az arcot tápláló krémmel bekrémezzük, majd rákenjük a keveréket és 10 perc múlva langyos vízzel lemossuk. Ha zsíros az arcunk, kikészítés előtt citromlébe mán tott voltával kenjük be. Igen jót tesz szeplök esetében ts: A citromot vékony szeletekre vágjuk, s egészen befedjük vele az arcot. Kb. 10 percig hagyjuk rajta. A korpás fejbőrnek ugyancsak gyógyszere: egy citrom levéből és két tojássárgájából pépet keverünk, belemaszszírozzuk a fejbőrbe, majd langyos vízzel leöblítjük. Az eredmény gyorsan megmutatkozik. Puha, fényes lesz a hajunk, ha az öblítővízbe citromot csavarunk. A háziasszony kezének ápolásában is nagy szerepet játszik a gyümölcsók „gyöngye": eltünteti a gyümölcs vagy zöldségttsztítástól származó barna foltokat. Ha a kezünk ne m is foltos, mosóvizünkbe tegyünk kicsavart citromhéjakat s ezeket — mosás közben — ujjainkkal jól nyomkodjuk meg: megszabadulunk a „konyhaszag-i tói", melyet különösen a hagymametélés idéz elő. Így finomodik is kezünk, mert a citrom puhítja a bőrt. A FIAM MIATT történt; mert a lakástömbben minden gyereknek volt sárkánya, csak éppen neki nem. Dódi is csinált, Henike már futkosott vele, és Lala, ne is említsem, olyan klassz sárkánnyal jelent meg az utcán csodahosszú zsinórral, hogy minden kispajtása megirigyelte. Egyszóval: az én öttéves csemetém még álmában is sárkányt eregetett. a sárkány, amit majd az én büszkeségem tart a kezében nagy boldogan. A papír is megvolt, csak ragasztóra lenne szükség, de munkába menet vagy hazajövet szerzek. Fiam kísért ki kora reggel, nyomatékosan a telkemre kötve, semmi áron sem feled-Sárkányengedés Kért, könyörgött, „nyúzott" — csinálnék neki egy papírból készült, széllel hajtatott repülő alkalmatosságot és akkor én leszek a legjobb, „legdrágább" apuka a kerek világon. Üsse kői Éppen vasárnap délután volt, a sétára is legalkalmasabb idő, miközben a legmegfelelőbb vesszőnyalábot készíthetett be az ember a tervezett műhöz. Mert ha már lúd, hát legyen kövér; illetve, minden szomszédgyerekétől a legkiválóbb az böszörményi ilona: V I R Á G O K Fejet dug a hóvirág Mosolyog a kikerics Cstngt-lingt cseng, A kék égre fel, Kaput nyit a tavasznak, Sárga feje korona Felébred a csend. A selyem gyepen. Illatoz az Ibolya Kicsi nárcisz bólogat, A bokrok alul, A széllel beszél, Zöld szőnyegen lila disz Zöld ruháját szelíden Szerényen lapul. Fodrozza a szél. llleg-billeg a pitypang Fürtöt bont az orgona Karcsúan, üdén. Dús ágak hegyén, Végigborzol a szellő lllatárral ünnepel Sok puha pihén. Béke ünnepén! kezembe került a zsebkendő, kitapintottam a csomót. Ragasztó, ragasztó. Gondolkodjunk csak egy kicsit! Talán még drágább, mint egy igazi sárkány a játéküzletből. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Szinte gyerekes meghatottsággal vittem haza az annyira óhajtott „vásárfiát“. Megérte; az én )anikám boldogsága hatványozottan nagyobb volt az apai örömtől. Gyorsan együnk, öltözködjünk, és ki a szabadba azzal a csodasárkánnyal. Eljött anyu is, aki éppen arra panaszkodott, hogy minden igyekezetét latba vetve sem tudta megmenteni a tűzhely fölé kiszárítás céljából elhelyezett vesszőnyalábot. Aztán elszabta egész nap a házban levő összes újságpapírt az én sárkányimádó drágalátosságom. Ej, ej) Mégiscsak jó, hogy az ember mérlegel, latolgat, mert különben fiam türelmét kellett volna próbára tennem. Kötöttem a zsinórt és a gyerek már szalad Is vele. A sárkány azonban nem szállt föl. Megpróbáltam én. Hasztalan. Szinte már kilométereket tudtam magam mögött és a szivem a torkomban kalapált. Tovább nem bírtam. Mint a stafétabotot, átvette a feleségem. Futott ő tovább, töltésről le, töltésre föl (a Nyitra folyó mellett). Hiába, nem volt valamirevaló szél. El is vesztetem őket szem elől, de hosszabb idő elteltével fiam közeledtét láttam: — Apuka, gyere, már majdnem fölszánt, csak anyunak táj a lába. „Oldalbordámat" ülve találtam, aki szemrehányásokat tett, hogy olyan lassan, kényelmesen közeledtem, amikor ő szenved és a szúnyogok sem hagyják békén, hogy a fene vitte volna el azt a sárkányhisztériátl Ez bizony bokaficam. Türelem, megpróbáltam helyrehozni az asszony fájdalmas szisszenéseitől és a gyerek szomorú, részvétet kifejező tekintetétől kísérve. Nézte, nézte, majd megremegett az ajka és a legnagyobb csodálkozásomra mit nem hallottam: — Apuka, most már az a sárkány nekem nem is kell, odaadom a Tündinek, eressze fel ől Milyen jó testvér. Igaz, Tünde egy kicsit fiatalabb nála: e hónap utolsó napján lesz tíz hónapos. Tóth János, Érsekújvár nany eves a nacsi és az unoka? Amikor unokám születésnapjára gratuláltam, eszembe jutott, hogy én most éppen négyszer olyan idős vagyok, mint az unokám. Az unokám megvigasztalt és azt mondta, hat év múlva már csak háromszor olyan Idős leszel nagypapa, mint én. Hány éves a bácsi és az unoka? P. R. Kis keresztrejtvény Vízszintes: 1. Kinézünk rajta. 5. Vízforrás. 8. Hamis. 9. Folyadék. 11. Levegő — görögül (AER). 13. Be- és kijárat (tbsz.j. Függőleges: 2. Hangtalan béke. 3. Háziszárnyas. 4. Ékezettel: keresztül. 6. Épület. 7. Festmény. 10. Hiányos tető. 11. Szintén — szlovákul. 12. Fedd. Beküldendő a vízszintes 1., 5., 13. és a függőleges 3., 6., 7. sorok megfejtése. A Szabad Földműves 18. számában megjelent kezdőbetű-rejtvény helyes megfejtése: MOSZKVA. Könyvjutalomban részesültek: Kláris Gyöngyi, Kolozsnéma, 881. házszám és Gróf Ervin, Muzsla, 40. házszám. díthetjük, magasított vagy nyomottabb térhatást biztosíthatunk. A vonalak, csíkok persze deformálhatják is a helyiséget, ezért alkalmazásuk bizonyos kockázattal jár. A festésnél egyszerűségre törekedjünk, gondosan válasszuk meg a színeket: próbáljuk ki előzőleg a falon, és száradás után döntsünk. Papp Tibor A modern fatál Ki ne ismerné L. N. Tolsztoj „Az öreg nagyapó meg az unokája" című megható és elgondolkoztató meséjét. Mégis, hányszor történik meg napjainkban a régi mese új, fordított változatban. Ma már nem a gyermekek készítenek megöregedett szüleiknek fatálat, hanem a szülők vesznek néhány fillérért műanyagcsészécskét, tálacskát és egyéb törhetetlen használati cikket. A szándék a legtöbb esetben természetesen kifogásolhatat- Ian, de az eredmény annál lehangolóbb. A gyermek megkapja a maga korszerű „fatálacskáját", amit aztán nyugodtan akár a földhöz is vághat, hiszen néhánynapos tapasztalat után rájön arra, — ha egyáltalán tudott már az ellenkezőjéről —, hogy az edénynek semmi baja sem történik, ha leejti vagy éppen földhöz vágja. Nem tanulja meg azt, hogy a tányérjára, poharára vigyáznia kell. Aztán, ha egy óvatlan pillanatban mégis a kezébe kerül egy finomabb üveg vagy porcelán, úgy bánik vele, mint a műanyaggal. Az ilyen eseteknek viszont rendszerint kiadós verés a vége. A gyermek lassan egészen elveszti józan tájékozódási képességét a tárgyak világában, félénkké és bizonytalanná válik. Egészen más a környezethez való viszonya annak a gyereknek, aki az első perctől kezdve a tetszetős, higiénikus és célszerű, hagyományos anyagokból készült edényhez szokott. Másfél-kétéves korára az ilyen gyerek már túl van az első edénytörés könnyes, de nagyon hasznos élményén. A saját tapasztalatai alapján győződött meg róla, hogy vigyázni kell a tárgyakra. Ma, amikor minden igyekezetünkkel azon fáradozunk, hogy gyermekeink a legmegfelelőbb körülmények között nőjenek fel, fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a környezet növelő hatásának. A csecsemőkorától gondosan nevelt gyermeknek nem mindegy, milyen edényből eszik, mit adnak rá, hogyan lakik és alszik, milyen a családtagok egymáshoz való viszonya, stb. Ezért nagy kár lenne, ha egy-két tányér árát megtakarítva az egészséges önbizalom emberformáló erejétől fosztanánk meg gyermekeinket. Nyugodt lehet az a szülő, aki az edény megválasztásánál is megfontoltan járt el. Gyermeke négy-öt éves korában odaülhet a legdíszesebben megterített asztalhoz is anélkül, hogy bármit is összetörne. S ha mégis, úgy az a felnőtt vesse rá az első követ, akivel ez nem történhetne meg. Semmi okunk tehát arra, hogy ott használjuk a műanyag edényeket, ahol az teljesen indokolatlan. Szolgálják csak azok azt a célt, amire hivatottak: kirándulás, utazás stb., és ne sírjunk az eltörött csésze felett. Gondoljunk arra, hogy nem is olyan nagy ár az azért a leckéért, amit anyag- és környezetismeretből kap a gyermek értő- Szenk Sándor Sonkából-tojásból •f* Pikáns, töltött tojás: A kemény tojásokat kettévágjuk, a tojássárgákat elkeverjük egy kevés mustárral, szardíniával és apróra vágott petrezselyemmel. ízesített (ecettel, cukorral) salátaleveleken tálaljuk, és felekbe vágott hónaposretekkel rakjuk körül. •f* Töltöli sonkarolád: A megfőtt sonkát vékony szeletekre vágjuk. Főtt krumplit krumplinyomón étnyomunk, megsózunk, olajjal, mustárral, apróra vágott ecetes uborkával összekeverjük, és ebből kb. másfél ujjnyi széles és magas adagokat a sonkaszeletekre rakunk. Összegöngyöljük, salátalevelekre helyezzük és majonézzel leöntjük. •ft Sonkapástétom: Hozzávalók: 10 dkg sonka, 3 dkg vaj, 2 dkg liszt, fél csésze tej, egy kevés mustár, só, citromlé, egy fél kávéskanál paradicsompüré, egy evőkanál darált sajt, 1 tojás. A vajból, lisztből és tejből sűrű besamel mártást készítünk és ebbe belekeverjük a tojást is. Ezután hozzáadjuk a vagdalt sonkát és a többi hozzávalót. SZABAD FÖLDMŰVES^ 1387. május 13, kezzek meg ígéretemről. Hogy biztosítsam jóindulatomról, csomót kötve a zsebkendőmre paroláztunk lelkesen. 0 a sárkánynak örült, jómagam pedig boldogsága fölött éreztem örömet. A munkahely járt az eszemben, men is csak az íert valahányszor
