Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-14 / 2. szám
Zöldtakarmány egész éven át A gazdasági Állatok azon új takarmányozási technológiájának jelentőségét bizonyára nem szükséges különösebben hangsúlyozni, miszerint a télidőben hidroponikus módszerrel előállított zöldtakarmány növendákállatokkal történő etetését szorgalmazzuk. Tenyésztőink már tudják, hogy az ilyen módszerrel előállított zöldtakarmány az állatok szervezetét télidőben is elegendő vitaminnal és jól emészthető takarmánnyal látja el. A vitaminok közül az állatok mindenekelőtt az A-provitamint (karotént) hasznosítják, amely különösen jó hatással van az állati szervezetre, és amelyből különben télidőben hiány van. Ennek segítségével a fiatal állatok védőanyagokat szereznek a ragályos betegségekkel szemben és ezen felül nem denaturált, friss sejtnedvet vesznek fel levélzöld tartalommal, ami az összes életfolyamatokat, főleg az emésztést támogatja. A zöldtakarmány hidroponikus módszerrel történő előállításának nagy jelentősége van a növendékállomány elhullásának alapvető csökkentésében. Kísérletek alapján bebizonyosodott, hogy például a malacok esetében az elhullás esetenként 50 %-kal is csökkenthető a téli zöldtakarmány-etetés segítségével. Megállapították, hogy azokon a baromfitelepeken, ahol közvetlenül a nevelőhelyiségekben rendezkedtek be a téli zöldtakarmány előállítására, javult a csibék egészségi állapota, nem fordul elő kannibalizmus, és később az innen kikerült tyúkok tojástermelése is fokozódott. Ezért a további meg nem említett előnyökre való tekintettel a hidroponikus módszerü zöldtakarmány-előállítást minden olyan tenyésztőnek ajánljuk, akinek erre a szükséges előfeltételek adva vannak, mert ez gazdasági előnyökkel jár. ELEHELYEZÉS Hol helyezzük el a hidroponikus egységet? Ott, ahol a hőenergia ingyenes, tehát terményszárítókban, baromfinevelőkben stb. Ha ilyen helyiség nem áll rendelkezésre, akkor legjobb a megfelelő módon izolált pincehelyiség, ahol a hőt 19—20 Celzius fokon tartjuk. A helyiséget szénkályhával fűtjük, mert a szén égésekor széndioxid keletkezik, amely szükséges a növények fejlődéséhez. A hidroponikus egységet olyan istállóban is elhelyezhetjük, amelyben megfelelő hőfok és fénymennyiség van. Hidroponikus egységnek jól megfelelnek a fából készült tálcák vagy fiókok, amelyek esetleg elnézett bádoglemezből vagy üveglaminátból készülnek és amelyeken az egyik oldalon lefolyó bevágás van. Ezeket a tálcákat legjobb 1—2 százalékos lejtéssel kaszkáda szerűen egymás alá helyezni, hogy a tápoldat fokozatosan az összes tálcán átfollyon. A gyakorlatban lefolyó nélküli tálcákat is használunk. Ezekbe naponta háromszor engednek tápoldatot negyedórái időtartamra, majd ezt a tálcát megbillentésével vagy szívóberendezéssel ismét eltávolítják. MAGKEZELÉS Mielőtt a magot a tálcára helyezzük előbb lefolyó vízben jól megmossuk, majd három óráig langyos vízben áztatjuk. Ezt követően a vizet egy órányi időtartamra leeresztjük, majd a magot ismét három óra hoszszat áztatjuk langyos vízben. Megszakítás nélküli hosszabb ideig tartó áztatás következtében a mag befulladhat. Az áztatás után a vetőmagot a tálcákra helyezzük és sötétben 10—20 C hőfokon tartjuk, fgy 3—4 napig csírázni hagyjuk. Azután a tálcákat átviszszük abba a helyiségbe, ahol természetes vagy müfény van. A megvilágításra legmegfelelőbbek az úgy elhelyezett villanykörték, hogy mindegyikük egy négyzetméternyi területet világítson be. A vetőmag a fény hatására kizöldül és megnő. A megvilágítás időszaka 2—3 napig tart. TÄPOLDAT A tápoldat elkészítése a vízkultúra részére nem túlságosan bonyolult. Ez úgy készül, hogy 100 liter vízben 100 gramm ammóniasalétromot 40 gr szuperfoszfátot, 30 gr reformkálit (emgekálit) oldunk fel. A feloldás után 5 ml 5 °/o-os vasklorid oldatot keverünk a mű trágyaoldathoz, vagy még egyszerűbben egy vödör (10 literi vízbe egy tetézett kanál Hortust és egy kanál reformkálit keverünk. Az összekevert éltetőoldatot naponta háromszor juttatjuk a tálcán levő vetőmagra, amíg az gyökeret nem ereszt. Az oldatot ló permetezéssel is kiegészíteni. Fontos, hogy a vetőmag jó csíraképességű legyen. Négyzetméterenként 3.5 kg árpát, zabot, búzát, 5 kg kukoricát. 4,2 kg gabonahüvelyes keveréket, 4,5 kg borsót vagy lóbabot helyezünk a tálcákra. Négyzetméterenként 10—20 kg gabona zöldtakarmányt vagy 20—30 kg kukorica zöldeleséget takaríthatunk be. A csibéknek naponta és darabonként 30 napos korhatárig egy dkg hidroponikus takarmányt adagolunk. (A malacoknak naponta darabonként tíz A csíráztató állvány egyik for^ májának méretei cm-ben és á tálca'méretei. (repr.: ku) dkg, az anyasertéseknek 30 dkg, a tenyészbikáknak pedig 50 dkg zöldeleséget juttatunk.) Ökonómiai szempontból akkor legelőnyösebb a zöldtakarmányt vízi kultúrában termelni, ha természetes megvilágítást és „hulladék“ meleget tudunk felhasználni. Az így előállított zöldtakarmány 100 kg-ja körülbelül 10,50 KCs-be kerül. Más módszer esetén ez az ár 30—80 korona között ingadozik, (-es) AZ AMERIKAI BAROMFITENYÉSZTÉS JELENLEGI HELYZETE A fejenkénti tojásfogyasztás az USA-ban 1949-ben 403 darab, 1964-ben 314 darab volt. A baromfihűsfogyasztás 1964-ben az összes húsfogyasztás 18 %-át tette ki. Ennek 12 %-át pecsenyecsirke, 18 %-át pulyka adta. jelenleg 298 millió tojótyúkot tartanak, az 1944 évi 396 millióval szemben. A tyúkonként! tojáshozam 1944-től 1964-ig 148 darabról 217 darabra nőtt. (Tierzucht, Berlin) Répaetetők Az ábrákon kisebb állománynak megjelelő, egyszerű répaetetési módokat szemléltetünk. Deszkalapba egy vagy több 100-as vagy 200-as szeget verünk, amelyre a takarmányrépát, vagy a sárgarépát felfűzzük. Ezt a baromfi körülállva állandóan kedve szerint csipegeti, fa). A második megoldás szerint répafelfüggesztö horogra (b) akasztjuk a répát, A répát olyan magasságba kell felfüggeszteni, hogy azt a baromfi csak ugrálva érhesse el és így mozgásra Is kényszerltsük. Természetesen a répa aprítottan Is etethető. (rep. -ku-j
