Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-14 / 2. szám

Minden baromfitartó­nak egyik legnagyobb gondja, hogy tyúkjai a téli hó­napokban novembertől márciu­sig minél több tojást termelje­nek. Hisz a tojásnak ekkor van a legjobb ára. Érthető tehát, hogy keresik azokat a módo­kat, melyek a termelés növelé­sével összefüggnek. Előrebocsátom, én sem tudok „csodareceptet“ adnt, amivel máról holnapra megduplázhat­nánk a tojáshozamot, de bát­ran állíthatom, ha azt akarjuk, hogy télen is legyen jövedel­münk tyúkjainkból, úgy azt már a fajta megválasztásánál, a kel­tetés idejével, neveléssel, Istál­ló zással és szakszerű takarmá­nyozással kell megoldani. Néhány ide vonatkozó tapasz­talataimra és megfigyelésemre szeretném felhívni figyelmüket. NÉHÁNY SZÖT A FAJTA MEGVÁLASZTÁSÁRÓL Az utóbbi években a háztáji gazdaságokban Is inkább na­­gyobbtestű baromfit neveltek. Ez érthető volt, egyrészt az aka­dozó húsellátás miatt, másrészt A nagyobb testű tyúkok csirkéi hamarabb elérték a kívánt vá­gósúlyt. Az Ilyen csirkéket a piacon jó pénzért hamarabb értékesíteni tudták. így lassan a háztáji gazdaságok állománya Is feltöltődött nagyobb testű, Jobb árú, hústípusú tyúkokkal. Ma sok háztáji gazdaságban láthatunk kendermagos vagy fehér plimut, wyandott, kornis, gzöszexfajta tyúkokat vagy ezek keverékét. Igaz, hogy ezek a fajták kettős hasznú tyúkok. Helyes tartás ás takarmányozás mellett az évi 150—170 db to­jást is megtojják, ugyanakkor Csirkéjük hamar nö és gyorsan follasodik. De hangsúlyozom: ezek a fajták lusták, nem Jó élelemkeresők, tehát állandóan • zsákból élnek. Egyik nálunk is legjobban bevált tojástermelő tyúk a fe­hér leghorn. Sajnos, nagyon •ok háztáji gazdaságból hiány­aik. A gazdasszonyok nem sze-T apasztalatai m a téli tojástermelés körül rétik, mert kistestű, sokat röp­köd, messze elcsavarog. Pedig jobb tartási viszonyok mellett vagy nagyobb kifutóval évi 200 darab tojást is rak. Nagy elő­nye még, hogy nem kotlik. Ugyancsak jó tojó a rodizland és a nyúhemsir. Aktív tenyész­tői éveimben a legtöbb tóU to­jást a leghornoktól és a rod­­izlandoktól kaptam. A tudomány és a tenyésztői munka napjainkban nagy lépés­sel halad előre. Ma már van­nak olyan külföldi tojóhibri­dek, melyek speciális takar­mánykeverék etetésével garan­táltan évi 250—280 db tojást tojnak. Ilyen hibridek a Gö­döllőn kitenyésztett G 11, G 22, vagy a nyugati országokból be­hozott Nick-Chik, Sex-Sa-Llnk stb. fajták. Ezek a tojóhibridek ma még csak nagyobb termeié üzemeinkben találhatók, egy­részt mert drágák, másrészt mert magas tojáshozamukhoz speciális tartásra és takarmá­nyozásra van szükség. A KELTETÉS IDEJE Ma már egész évben mó­dunkban van napos csibét elő­állítani vagy beszerezni. Mégis a több téli tojás érdekében, helyes a korai, februári kelésű csirkék beszerzése és felneve­lése. A februári kelésű jércék augusztusban már termelnek. Ha ezeket a jéroéket a rövidülő napok ellensúlyozására megvi­lágított ólban tartjuk, úgy nem esnek nyakvedlésnek és a ter­melés tovább tart Több évben volt olyan jérceállományom, amelyek augusztustól tojtak és a következő évben az állomány termelése csupán májusban esett a 40 százalék alá. Késő tavaszi vagy nyárelejl kelésű jércéktől soha nem kap­tam sok téli tojást. Ezek leg­többje a nagyobb hideg beálltá­val beszüntette a tojásrakást CSIBENEVELÉS A korai kelésű csibék neve­lése sok gonddal és munkával jár. Mégis azt ajánlom, gazdasz­­szonyaink vállalják ezt a több­letmunkát, mert a februárban kelt csirkék az őszi és téli hó­napokban a bő tojáshozamban megtérítik fáradságukat. Száz­százötven csirkét a konyha egyik sarkában, melegebb kam­rában, volt Istállóban — egy nagyobb villanyégő, villany me­legítő segítségével kis veszte­séggel felnevelhető. Szövetkezeteinknek és álla­mi gazdaságainknak továbbte­­nyésztésre csakis korai kelésű és vándorólazott, edzett Jércé­­ket ajánlhatok. Ezek jól bir­­ják a mélyalmon vagy tojóket­recekben való tartást. AZ ÓLAK KÉRDÉSÉ Háztáji baromfitartásban (a takarmányozáson kívül] ez az egyik legnagyobb probléma. Na­gyon sok udvarban még min­dig pár deszkából összetákolt ólat látunk. Az Ilyen ól nem védi az állományt az Időjárás szeszélyeitől, nyáron meleg, míg télen az ürülék is csonttá fagy benne. Ilyen ólazás mel­lett ne várjanak télen Is tojást tyúkjaiktól. Hisz a felvett ta­karmányt az állatoknak nagy­részben a test melegentartására kell fordítani — nagyon kevés jut a tojástermelésre. Minden háztáji gazdaságban lehetne olcsón egy olyan ólat építeni, amelyben 40—60 baromfi jól érezné magát. Sok helyen az üresen álló Istállót kis átalakí­tással, elkerítéssel kitűnő ba­­romfióllé lehetne alakítani, és villany segítségével november­től meg ia világíthatnánk a helyiséget. Külföldön nagyon sok háztáji gazdaságban az át­épített (dupla falú) padláson tartanak 100—200 tojótyúkot, kitűnő eredménnyel. Sajnos, nálunk ettől még Idegenked­nek. AZ ÖL MEGVILÁGÍTÁSA A jó baromfitenyésztő kezé­ben ez nagy fegyver, mert ez­zel fokozható a téli tojásterme­lés. Tyúkjaink ólját októbertől márciusig naponta rendszeresen megvilágíthatjuk úgy, hogy 14 órán át legyen világosság. Vé­leményem szerint januárban 4 órát, februárban 3, márciusban 2 órát kell villannyal világíta­nunk. Legjobb a reggeli meg­világítás, csak gondoskodni kell arról, hogy tyúkjaink hajnalban Is enni kapjanak. Erre Jó az automata-etetőkben tartott ta­karmány. MEGFELELŐ TAKARMÁNYOZÁS Tyúkjaink takarmánya legyen változatos, több szemes-takar­mánykeverékből álljon (búza, árpa, zab, kukorica, borsó, nap­raforgó). Természetesen na hiányozzon belőle az állati fe­hérje, hal- és húsliszt, vér, fö­lözött tej, konyhahulladék, ka­­rotin sárgarépa, lucernaliszt, valamint az E-vitamint tartal­mazó csíráztatott gombák. Mini­den tenyésztő jegyezze meg, hogy a sok tojás első követel­ménye a helyes takarmányo­zás. P. L. LÉTSZÁM­ÉS ÁLLOMÁNYSZÁMALAKULÁS A CSKSZ Szlovákiai Választmányának titkársága kéri az Összes helyi és járási szervezeteit, hogy Idejében jelentsék be a tagsági létszám pontos alakulását, valamint az állatállomány pontos számát az 1967. január 1-t állapot szerint. Az állomány­szám alapján kerül kiosztásra az első félévre előirányzott takarmánymennyiség. A pontos adatokért mind a helyi szerve­zetek vezető dolgozói (vagyis az elnök, a titkár, az ellenőrző­bizottság elnöke), mind pedig a járási szervezetek vezetői viselnek teljes felelősséget. AZ 1966. ÉVI TAKARMÁNYELSZÁMOLÁS A járási bizottságok dolgozóinak nemrégiben tartott okta­tásain említésre került az 1966. évi második félévre vonatkozó takarmányelszámolás rövldebb terminuson belüli átadása. Kér­jük ezért az összes helyi szervezetek vezetőit, hogy gyors ütemben készítsék el ezt az elszámolást és haladéktalanul adják át az illetékes járási szervezetnek, melynek dolgozói ennek alapján készítik el a járási összesítést. TAKARMÁNYELOSZTÁS 1967-BEN A CSKSZ számos helyi szervezete figyelmeztette Szlovákiai Választmányunk titkárságát még a karácsony előtti héten arra a levélre, amelyet a Nyersanyagbegyűjtő Vállalat (Zberné suroviny n. p.) Bratislava, jarabinkova utca küldött részükre. Ebben a nevezett vállalat szövetségünk ügyeibe igyekszik avatkozni, miközben szövetségünk központi bizottságát durva módon sértegeti a KARA n. v.-tal kötött szerződés miatt. A CSKSZ Szlovákiai Választmánya ezért kényszerül bejelen­teni, hogy a Nyersanyagbegyűjtő Vállalat nem jogosult közölni az 1967. évi takarmányelosztás módját, mert ezzel szövetsé­günk semmilyen szervezeti egysége nem bízta meg. Szövetsé­günk tagjainak tenyészóllománya alapján, valamint a ter­ménybeadás szerint járó takarmányjuttatásröl szövetségünk az Illetékes felettes hatóságokkal gondoskodik. Ez tehát nem a Nyersanyagbegyüjtő Vállalat gondja, amely közület Ilyen mó­don kívánja demoralizálni tagságunkat ahelyett, hogy az általa végzett gereznafelvásárlás terén előforduló hiányosságok ki­küszöbölésével törődne. Tudatjuk az összes helyi és járási szervezeteinkkel, hogy az 1967. évi első félévre járó takarmánykiutalást járási szer­vezeteink már január folyamán megkapják.

Next

/
Thumbnails
Contents