Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-15 / 15. szám
Öreg méhészek tapasztalataiból Hogyan gondozom méheimet Sok éven keresztül százon felüli családdal méhészkedtem. Jelenleg annak egyharmadával. Most 20 éve, hogy csupán méhészettel foglalkozom. Tehát van időm kísérletezésekre. Mindig az egyszerűséget, a méhek természetéhez igazodva, — a könnyű kezelést és a nagyobb termés módját kerestem. Ezúttal részletesen elmondom, hogyan gondozom méhcsaládjaimat tavasztól, illetve az első tisztuló repüléstől akácvirágzás idejéig. Nálunk az első tisztuló repülés február első felében szokott bekövetkezni. Méhcsaládjaim repülésének kezdetén a kaptárban elhelyezett hőmérő 21 °C-ot mutat, a közepes repülésnél 24 °C, és a teljes tisztuló repülésnél 29 °C a kaptár hőmérséklete. Ezt az időt felhasználom a méhcsaládok átvizsgálására. Meggyőződöm az eddigi telelési időszakról. Ismétlem az eddigi telelésről, mert ha februárban az időjárás alkalmat ad a tisztuló repülésre, akkor ezt még 28—30 napos télies időjárás követi. Éppen ebben a 28— 30 napos időben történik a legtöbb veszteség (15—20 %) országunk méhállományában. Az első vizsgálathoz előkészítem a szükséges tárgyakat, a tartalék mézesvirágporos kereteket stb. Ha a tervezett 50 családot egy nap alatt akartam átnézni, reggel, amikor a hőmérő árnyékban 8 °C-ot mutatott, hozzáfogtam a munkához. Délután akkor hagytam abba, amikor a hőmérő szintén 8 °C-ot mutatott. így csinálom évtizedek óta. Nálam sohasem hűlt meg a fiasítás, és semmi hátrányt nem tapasztaltam. Ellenkezőleg, nagy előnyét látom. A kaptártető leemelése után következik a feles mohás mézűr, amelyben 13 cm vastagságban moharéteg van, majd a szitaráma. De mielőtt levenném a szitarámát (vagy szitakeretet), a szitán keresztül kissé megfüstölöm a méheket. Leülök a kaptár melletti székre, kiveszem a mohás párnát. Ezek a párnák mohával vagy szövőgyári vattahulladékkal vannak töltve. A választódeszkát magam felé elhúzom a kaptár falához, a kereteket sorrendben 3/t részben kiemelem. így mindent megfigyelhetek. A látottakat feljegyzem: az élelem mennyiségét, elhelyezését, fiasítás terjedelmét, fiasítás korát. A megjelölt anyát keresés nélkül is látom. A halott méheket és a viasztörmeléket 2—3 húzással kiemelem. Az összes kereteket egyszerre visszatolom eredeti helyükbe. (Ősszel a kereteket elől széthúzom 3—4 mm-re' azért, hogy több méh férjen a léputcába.) Ezután a párnát visszahelyezem, szitás kerettel letakarom. Erre teszem a mohás mézűrt, amelybe literes ballonüvegből 3 dl % %-os sós vizet adok. így a fiasításhoz szükséges sót, vizet a kaptárban kapják méheim. A fiasítás terjedelme ilyenkor 1 kereten 10 X10 cm, annyi mint 1—2 dm2. Ezt a méhek szorosan takarják és védik a meghűléstől. Lezárás után a kaptár hőmérséklete 18 °C, 15—20 perc múlva már 25 °C-ot mutat a hőmérő. Tehát a fészek lehűlése szóba sem jöhet. Tavaly az első tisztuló kirepülés március 26—27-én volt. Még aznap hozták az első virágport. E két nap alatt átvizsgáltam méhcsaládjaimat: 82 Vonal 1—1 kereten 10X10 cm terjedelmű fiasitást találtam, 12 %-nál 1—1 kereten 15X10 cm, és 6 %-nál 1—1 kereten 20X10 cm volt a fiasítás. Bizonyára akadnak méhészek, akik keveselik a fiasítás terjedelmét. Én ezzel elégedett vagyok, mert a méhcsaládokat eddig szellősen takartam, hogy a fiasítás lehetőleg kevés legyen. Ha a Hasítás nagyobb terjedelmű volna, a méheket repülésre ösztönözné és a még változékony, hűvös időnek sok méhecske esne áldozatul. Hogy mi előnye van még a szellős takarásnak? Az, hogy télen a költőtérben nincs lecsapódás, tehát a kaptár belül száraz. Nyitott élelmük nem savanyodik, nem erjed, nem penészedik, nem folyik a megsavanyodott méz a kaptár fenekére, onnan meg a kijáróra. Ahol nincs lecsapódás, nedvesség, ott melegebb a kaptár. A méhek egészségesek, és hosszabb életűek is. Márciusban az időjárás már melegebb, a méhek hajlamosak a kutatásra. Ekkor a vizsgálatot reggel és estefelé csinálom, amikor a repülés szünetel. Élelmüket keretcserével kiegészítem, vagy pedig cukorsziruppal 3:2 arányban (1 literes adagokban), jó melegen adom, majd a készletet 5—6 kg-ra kiegészítem. Tavasszal a szirupba is adok sót, 1 literhez % dkg-ot. Az élelem kiegészítése után a ballont jó tisztára mosom, azért hogy a sós víz meg ne savanyodjon benne. E tiszta ballonokban %— lh liter V4 % sósvizet töltök és beadom a fészek fölé a mohás mézűrbe. A sós vízre nagy szükségük van. Ebben az időben már megkezdődik a virágpor hordása, az anya szorgalmasan rakja petéit. A költőtér kereteinek száma ekkor 5 db. Választódeszkával és párnákkal töltöm ki a kaptár üres részét. Az öt keretem 45X30 cm megfelel Nor. B 7 keretnek. A szellős takarást beszüntetem. A szitás keretet letakarom 6 mm-res gyapjú posztóval, az itatótányér részére nyílás van rajta. Elérkezett az ideje a terjedelmes'petézésnek, tehát melegen takarom a költőteret. Most már minden megvan a méhcsaládnak, amire szüksége van. Meleg, méz, virágpor, víz és só. A mogyoró, égerfa, fűzfák, nyárfa, som virágzása után következik a gyümölcsfák virágzása. A gyümölcsfák virágzásának kezdetén megkezdem a fészek bővítését. Legelőször a here kereteket az öt mellé hatodiknak teszem. (Herekeretnek nevezem azt, amely keretnek lh része munkássejt, 2/3 része üres. Ez az üres hely szolgál a szabad építkezésre.) Amikor e keret üres terét % részben a méhcsalád kiépítette, beteszem az első műlépet. A herekeretet elhúzom és annak helyére teszem. A herekeret a szélen marad. A választó deszka mögött még bent hagyom a párnát. Egyidejűleg a műléppel adok 1 liter cukorszirupot (3:2 arányban). Ha már a szirup kifogyott, még félig töltve visszaadom. A beadástól számítva 24— 26 óra múlva a már kiépített műlépét újjal cserélem és Ismét szirupot adok. Ez ismétlődik, egyszer, kétszer, háromszor. Minden műlép kiépítéséhez 1 kg cukrot adok. Ha a műlép építésének ideje alatt a herekeretet leépítették, akkor levágom. Amely családtól azonban heréket akarok, ott a herefiasítás 15—20 %-át meghagyom. A harmadik műlép építése után megnézem szabályosan épitették-e? Ha javítást igényel, kijavítom, de ezt már bent hagyom, míg az előbbi kettőt a kaptár sorszámával jelölve raktároztam. Ha az anya ezt a keretet bepetézte, visszaadom a második kiépített műlépjét a herekeret mellé, de belülről. Ezzel már 8 keret van a költőtérben, a párna már nem fér el. Az anya már a második műlépet petézi, s ekkor beadom a harmadik kiépített műlépet is. Ezzel már 9 keret van a költőtérben. A gyümölcsfák virágzása idején nálunk az időjárás váltakozik, hűvös, esős. A virágpor hordása jó, de a nektár nem fedezi a méz fogyasztását. Ebben az időben a napi fogyasztás 35—40 dkg-ot is kitesz. Tiz évben egyszer sikerül a gyümölcsfa mézelése. Ha a méhek képtelenek a szükséges nektárt behozni, akkor estefelé, amikor a repülés szünetel, lefedelezett mézes kereteket rakok a kaptár kijárója elé úgy, hogy éjjel a mézet behordassák a méhek. Reggel, repülés előtt a kereteket beszedem és este ismétlem a mézes keretekkel való etetést. Az öt befiasított keretből sok az építő fiatal méh. Nekik alkalmat adok az építésre. Kiveszem a választódeszkát és helyére egy üres keretet teszek, melyben 1 cm műlép csíkot ragasztok. Ezzel a költőtéri keretek száma 10-re emelkedik. Ahányszor ezt a keretet kiépítik heresejttel, annyiszor kivágom a benlevő herekeret építményével együtt. Nálam a herekeretek beadásától számítva a 20—21-ik napon a családok az 58 literes költőteret ellepik. Ekkor teszem föl a méztereket, az időjárástól függően egyet vagy kettőt. De egyet akkor is, ha fagyosszentek napjaira esik ez az idő. Ezzel lezárul a tavaszi fejlődés időszaka. Mikulás Lajos, Jolsva Á méhek tánca Mindig határtalan érdeklődést tanúsítottam a méhek élete iránt. Van benne valami lenyűgöző, valami precíz társadalmi rendszabály, tökéletes kalkuláció, amely ámulatba ejti aZ embert. Egyszer azt olvastam, hogy a méhek jelbeszéde a tánc. Ezt a jelenséget Spitzner, német kutató fedezte jel 1788-ban. Később sokat foglalkozott vele Frisch német természettudós is. Ö hívta jel a figyelmet arra, hogy a mézelő méh a kaptárba visszatérve tánccal tudatja tár= saival, hogy új mézjorrást fedezett fel és csodálatra méltó pontossággal az új gyűjtőhely irányát, távolságát is megjelöli. Undauer müncheni profeszszor részletesen leírta a méhek táncát. Szerinte a táncok milyenségének és időtartamának különös jelentősége van. Mivelhogy mézgyűjtés után, június táján zsúfoltak a kasok, a régi anya átadja helyét az új anyának s ő a méhek egy részével útrakel. A raj közrefogja az anyát, és szoros alakulatban kirepülnek. Többnyire valamely közeli faágon telepszenek meg. Ilyenkor a méhész már résen áll a raj befogadására. Undauer megfigyelte, hogy bizonyos pihenő elteltével néhány méh elválik a rajtól és alkalmas lakóhelyet keres. A megjelölt méhek aztán rajzáskor visszatérnek s változatos, élénk táncokkal jelzik a fölfedezett új lakóhelyek irányát és távolságát. A távolabbi helyeket egy órás tánccal, a közelebbieket pedig lassú, rövid tánccal jelzik. Egyesek mésszel bekenve érkeznek, tudtul adva, hogy az új lakás valamilyen fal, mások fából hasított szilánkocskákat hoznak a testükön, így jelezve, hogy a felfedezett lakóhely fatörzsben található. Az is előfordul, hogy a méhecske kormosán érkezik, ilyenkor az új lakóhely valamilyen elhagyott kéményben van. A felderítők több száz méteres körzetből hozzák a hírt a nyugtalan rajnak. Végül a tánc üteme, jellege megváltozik, egyre gyorsabb lesz, s a fe' derítőkkel együtt egy „bizottság" útnak indul, hogy ellenőrizze a „híradást“. Miután a választás megtörtént, s az új lakóhely megfelelőnek bizonyul, az egész raj élénk, gyors táncra perdül, s általános nyüzsgés közepette felkerekedik új taré tózkodási helyének elfoglalására. Ilyen alapos megfigyelésekre valóban nagy hozzáértés és kh tartás szükséges. R. £.
