Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-15 / 15. szám
SZABADSÁGOM IDEJÉN Kíváncsiságomat kielégítve, szomszédomnál méhet ta- szabad teret engedtem a háláltam. Csakhogy nem ám kas- ziaknak. Nemsokára azonban, ban vagy kaptárban, hanem a néhány szúrás után, ők is átfürdőszoba nádra csapott gipsz- engedték helyüket a rabló mémennyezete és a hullámos tető hek ezreinek, még mielőtt vaközött. Két szellőző lyuk volt a lamennyi mézes lépet lemetszkijáró, közvetlenül a tető alatt, hették volna. A' környéken gyűja csurgónál. tögető méhek ugyanis hamar Négy évig kénytelen-kelletlen megszimatolták a naptól meleelviselték egymást: a tulajdo- gített mézfoltokat, megrohannos és a betolakodók. Nem vol- ták, és hazatérve fölriasztották tak ugyan barátságban, de nem e8Y kilométernél távolabbi csais álltak hadilábon. A házat ládjaikat. azonban karban kellett tartani Egész napos kirándulás után Társbérlő méhek Elnök és méhész VEREBES LAJOS elvtársat nemcsak Ga-> ramvezekényen ismerik, mint kitűnő mező-1 gazdasági szakembert, de Zselízen és Léván is. Mint a szövetkezet agronómusa, majd elnöke nyolc éven keresztül nagyon sok he* lyen megfordult úgy a hivatalokban, mint a környék falvaiban. Elmondhatjuk, hogy az elnök a nagyüzemi gazdaság mellett a méhészet nagy népszerűsítője. A régi időben Zselízen a kéu éves Aranykalászos tanfolyamon hallott először a méhekről. Később elég lehetőség adódott arra, hogy a gyakorlatban is megismerkedjen a méhekkel. A felszabadulás után mint egyéni kisgazda két családdal kezdte a méhészkedést. Ezeket évről* évre szaporította úgy, hogy mire a szövetkezet megalakult, már 20 családdal méhészkedett. Azonban ekkor is talált annyi szabad időt, hogy méheiről gondoskodjon. Pedig a képtárakat is saját maga készíti, mert drágálja az üzemben készített kaptárt. Látogatásunk alkalmával Verebes elvtárs elmondotta, hogy a három községben Lekéren, Damásdon és Vezekényen 320 méhcsaládot tartanak nyilván. Ám ezt a számot még növelni lehetne, mert a környéken sok a hordási lehetőség. A kezdő méhészek számára nagyon szívesen szolgál tanáccsal, ugyan*, akkor segítséget nyújt a méhek vándoroltatásában. Sőt, arra is gondja van, hogy mézelő növények vetésével nyújtson sen gítséget a méhészeknek. A meredek domboldalakra, illetve nehezen megművelhető területekre baltacimt és facéltát vein tét, továbbá évröl-évre repcét is termelnek. Vezekényen még az sem fordult elő, hogy megmérgezték volna a méheket. A virágzás előtt egy héttel tilos a növények permetezése. Hu nagy hordási lehetőség kínálkozik valamelyik földterületen. Verebes elvtárs a zselizi méhészektől is hoz néhány méhcsa* ládot és azokat elhelyezi a beporzáshoz szánt, illetve mézelő növényekhez. Az elnök tavaly 20 kg mézet pergetett átlagosan családon* ként, míg 15—18 kg-ot télire hagyott a méheknek. BELÄNY1 JÁNOS és korszerűsíteni. Ogylátszik, a méhek ezt fölöslegesnek és biztonságukat veszélyeztetőnek tartották. Már a munka kezdetén néhány szúrással riasztották a szerelőket, bár azok nem is dolgoztak egészen közel. Valószínűleg a kalapács okozta rezdülések ingerelték fel a méheket. Lehetetlennek látszott, hogy kaptárba költöztessük őket. Kénytelen voltam tehát lefojtásukat tanácsolni. Egy óránál több kellett, hogy a kőművesek kivéssék a felső betonozásból a középső lemezeket. Két független építkezés tárult elénk az egymástól kb. 1,20 méterre levő két kijáró lyuk mögött. Tehát két méhcsalád helyezkedett el a kis padláson egymás szomszédságában, közös üregben. Csak néhány négyzetméternyi beépítetlen hely határolta el őket. A kijárók helyzetéből és a mennyezeten levő barnás, penészes foltok egymástól való távolságából sejtettem ezt előre. A foltokat azzal magyaráztam, hogy leszakadt lépekből méz csurgott a gipszre, s átitatta azt. Igazolódott is. E „kettős birtoklás“ volt az oka, hogy nem kíséreltem meg a mentést. A kölcsönös rablás úgy felbőszítette volna a családokat, hogy bizonyosan megfutamítottak és több napi bezárkózásra kényszérítettek volna mindenkit 100 méteres körzetben. A mentés pedig mégsem sikerült volna. Érdekes volt a lépek helyzete. Nem közvetlenül a lyukak mögött kezdődtek, hanem a faltól 5—6 cm-re. Ahézag itt kb. 15 cm magas volt. A lépek nem a falra merőlegesen haladtak, hanem közép felé ferdén; a lyukaktól pedig 80 cm-re a két család szélső lépjei kb. 40 cmre közelítették meg egymást. Az építmény a kijárói mögött csak 4 léppel kezdődött, tele virágporral, kb. 15 cm hosszúságban. Következett a fészek 7 lépen, ezeknek a magassága 20—25 cm-ig terjedt, majd legyező szerűen, de rendetlenül tágulva 10—11 üres és mézes lép húzódott. Néhány mézzel telt szűzlép leszakadt, bár a tető észak felé lejtett, és délről a ház árnyékolta. A méhek valószínűleg alulról fölfelé haladva építették őket újra. csak esti hazaérkezésemkor hallottam a mézszüret csekély sikerének történetét. Másnap reggel ujjamra kapott néhány szúrás árán befejeztem a lépek levagdalását a szélső tetőlemezek alatt. Alig maradt már valami méz a lépekben. A rablók csak néhány négyzetcentiméternyi mézeslépet üríthettek ki. Házigazdámék valamivel többet: talán 7—8 kg gesztenye-mézet sajtolhattak. Most láttam először, hogy két család egy helyiségben és ráadásul ilyen szűkben helyezkedett el. Nem olvastam, nem is hallottam hasonlóról. Korsós István, Marseille A mézelő facsemeték ügyében A múlt év folyamán már foglalkoztam az akácfa irtásával és ennek további megakadályozása fontosságával. Lehet, többen bólintottak olvasása közben, hogy ez igaz, de mit lehet csinálni, így megy ez évről évre. A szlovák nyelvű méhészlap a múlt év folyamán röviden foglalkozott a témával és tájékoztatta a méhészeket, hogy a Földművelésügyi Minisztérium bizonyos határozatot hozott, újból lehetségessé teszi az erdészetek részére kevert facsemeték ültetését, mint például fűz, hárs, akác. Ez talán eléggé megnyugtatta azokat a méhésztársakat, akik elég élesen bírálták az akácfa helyzetét. Sajnos, ezidáig semmi javulást nem észlelhetünk e kérdés körül. Esetleg annyit, hogy a Dunaszerdahelyi járási Méhészegyesület 1966 őszén 10 000 Kés állami segélyt kapott facsemeték vásárlására, ebből 5000 koronát a Calovói, 2500 koronát a dunaszerdahelyi és 2500 koronát a somorjai helyi- szervezetek kaptak. A csemetéket megrendelték és reméljük, hogy a tavasz folyamán ültethetünk belőlük. Tudomásom szerint akácról és harsról van szó, — mégis el kell gondolkoznunk azon, hol kapunk rá bizonyítékot, hogy ezek a fák teljesítik küldetésüket? A hivatalos és méhésztársadalmi szerveknek rendelettel kellene megtiltani, hogy a méhészek által elültetett facsemetéket senki és semmiféle szervezet ne irthassa ki legalább 20—30 évig. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a műit év tavaszán a somorjai Duna méhészkor kiültetett 300 akác-, 110 hárs-, 60 fűz- és 40 bálványfát. Sajnos, ennek csak a fele van meg. A rosszmájú emberek mindent elkövettek a facsemetékkel, részben kihúzkodták, eltörték, és amelyek már erősebbek voltak, kifűrészelték paradicsom- és babfutó karóknak. Az egyik méhésztárs, akinek a méhei a Duna menti erdőben vannak, így panaszkodott: — Már öt éve ültetgetek akáccsemetéket a méhesem körül, és minden alkalommal jegenye van a helyében. — Hát ez hogy lehet? — adtam fel a kérdést. — Tetszik tudni, az erdészek is rosszmájúak ebben az esetben, mert véletlenül sem szeretnék, ha az akác elszaporodna. Űk 15 évig azon dolgoztak, hogy ezt a haszontalan fát kiirtsák. Ezért kedves méhésztársak, ha van is valamilyen rendelet az erdészek részére, hogy kevert facsemetéket lehet ültetni, kétlem, hogy ebből lesz valamL Itt csak mi, méhészek, közös, odaadó munkával és e jelszóval: „Minden méhész évente legalább 25 mézelő fát ültet“ legbiztosabban elősegítjük a méhlegelő biztosítását. Hervay József LÉPESMEZ CUKORKA Sokféle mézes cukorka ismeretes. A lépesmézes azonban új. Hilbert. A. Arnold michigani méhész találmánya. Á lépesméz csöpög, csurog fogyasztáskor. Hilbert ezt akarta elkerülni. Kicsi lépesméz darabkákat mázzal bevonva cukorkává alakít. A máz csokoládés. Kezdetben kézzel készült a cukorka, most már az erre szerkesztett géppel. Olyanok is, akik nem kedvelték a mézet, szívesen fogadták ezt a csemegét. A gyártás nem könnyű, mert az elmetszett lépdarabkából méz jut ki. (American Bee Journal, USA) /
