Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-08 / 14. szám
A BAROMFI TOLLTAKARÖJÁNAK állapota híven tükrözi az állat egészségi állapotát. Az egészséges állatok tollazata sima, fényes, a betegeké tompalényű, borzolt, töredezett. Kivételt csupán a fiziológiás vedlési és bő tojástermelési időszak képez, olyankor a tollazat tompa fénye, töredezettsége, kihullása nem betegséget, hanem csupán fokozott érzékenységi állapotot jelez. A tollazat betegségeit általában nem szokták túlságosan komolyan megítélni, pedig ha számbavesszük a közvetett és közvetlen kártételeit, kiderül, hogy nem felesleges ezzel a kérdéssel foglalkozni. Annyi bizonyos, hogy a tollazat megbetegedése a közvetlen elhullás veszélyét nem mutatja, de jelzője a később nagy veszteségeket okozó hibáknak. A kifejlődő viszketés, bőrgyulladás nyugtalaníjta az állatot, rontja a termelés eredményeit. Súlyosabb esetekben tollcsipkedés, kannibalizmus kiváltója lehet, s közvetlen halált okozhat. Első helyen kell beszélni a hibás takarmányozás hatásairól a tollazatra. Ha a fehérjeellátás akár a minőség, akár a mennyiség szempontjából nem megfelelő, a fiatal állatok roszszul tollasodnak, az idősebbek tollhullatásba, idő előtti vedlésbe kezdenek. Az ásványianyag-forgalom zavarai következtében a tollazat borzolt, a szárnytollak kifordulnak, különböző irányokba növekednek. A vitaminellátási zavar — főként a B csoportba tartozók hiánya késedelmes tollasodást, vagy súlyosabb esetben feltűnő kopaszságot eredményez. Riboflavin-hiány esetében az evezőtollak aránytalanul megnőnek. Fantotensav hiányánál a roszszul tollasodott állatok borzoltak, a tollak töredezettek, s foltokban, főként a fejen ki is hullanak. A folsav a lizinnel együttesen a toll festékanyagának képzésében szerepel. Hiánya esetén kifehéredik a toll és hiányos a tollasodás. A nikotinsavnak ugyancsak lényeges a szerepe a tollazat kifejazokon csak a parti pihenőhelyek, vagy a kacsaszigetek létesítése jelent külön beruházást, ami azonban az egyébként szükségesnek még egytizedét sem teszi ki. A kettős hústermelés révén a tó építési költségei gyorsabban amortizálódnak. Amíg az egyoldalú halhústermelésnél általában 8 év kell a tóépítési költségek megtérüléséhez, így fele annyi idő is elegendő. A halastavi kacsanevelés költségtényezői minden esetben kedvezőbben alakultak a száraz nevelésénél. A takarmányozási költségekből például az egy kg súlygyarapodás eléréséhez 1,20 Ft-tal kevesebb szükséges, mint száraztartásban. Kisebb volt a munkabérköltség, a fűtési és alomköltség is. DR. SÜTTÖ KÁLMÁN, Budapest lődésében. A D3 vitamin hiányát — különösen ha már régebbi eredetű — indokolatlanul fekete színű tollak mutatják. A hiány megszűntével és új tollak növekedésével ez is megszűnik, s a tollazat eredeti színét veszi fel. A takarmányozási okokból eredő hiánytüneteket rendszerint a tollazaton kívül más szervek elváltozásai is jelzik. Ez könnyíti meg a kórok közelebbi felismerését. Minden ilyen esetben hasznos a takarmány átvizsgálása, a bősége-A tollbetegségekről sebb febérjeellátás, vitamin készítmények nyújtása. Gyakran eredményes 5—10 %-nyi mennyiségben szárított élesztő bekeverése, jó minőségű zöldlucerna bőséges etetése. Téves nézet, hogy a baromfi tollasodása kén (kénvirág, kénpor) adásával serkenthető. Az bizonyos, hogy kén szükséges a toliképzéshez, de a baromfi csak a szerves kötésben levő ként, illetve a kéntartalmú aminosavakat tartalmazó takarmányokat tudja értékesíteni (túrót, tojást), 1— 2 %-nyi mennyiségű kénpor nem használ, sőt egyenesen káros, mert a kalcium felszívódásának gátlásával súlyos angolkórt idézhet elő. Nagyon lényeges szerep jut a keratofil gombáknak a tollazat károsításában. Az így fertőzött tollazat letöredezett, a tollzászlók összesodródnak és a nagymérvű tolihullás miatt feltűnő a kopaszság. A tollatian területeken a bőr rendszerint megvastagszik, haragosvörös, vagy lilásvörös színű lesz. A tollmintákról a laboratóriumokban kitenyésztett gombás megbetegedés a baromfiak favusa — talajpenésze. Elsősorban a bőrön jelentkezik, de közvetve súlyosan károsítja a tollazatot is. A gombás bőrfelületekről a tollak kihullanak, a bőr megvastagszik, vastag ráncokat vet. Az ilymódon elváltozott bőrfelületeken az állandó kaparódzás következtében gyakori a pörkképződés. A favus jelenlétére a fej bőrfüggelékein látható lisztszerű bevonat hívja fel a figyelmet. A gyógykezelés 1 % -os pentaklórfenolnátrium oldat ecsetelésével óvatos fürdetéssel, vagy az embergyógyászatban használatos „Mikofen“ hintőporos behintéssel, jó eredménnyel jár. Tanácsos azonban a kezelést 10—14 nap múlva megismételni. A fürdetés csak meleg nyári napon, testhőmérsékletű oldattal végezhető. Ügyelni kell, hogy a fej ne merüljön az oldatba és az állat ne ihasson a fürdetővízből. Gondoskodni kell a gyors száradásról is. A toll és a bőrparaziták (tetvek, óvantagok) izgatásukkal és a toilzászlók lerágásával károsítják a toiltakarót. A tetvek a lerágott tollakon kívül hámpikkelyekkel is táplálkoznak, s nagymérvű viszketést okoznak. Az óvantagok, illetve ezek lárvái, s a tetvek könnyen fellelhetők a fejen, nyakon és a kloaka környékén, valamint a szárnytollak alatt. Jó eredményre vezet a higiéna biztosításán kivüi — homokfürdők létesítése és szabad levegőn a megfelelő mozgás biztosítása. A tetvek és kullancsok elpusztítására legeredményesebben a Dipterex-Bayer (dimentil-triklór-oxietilfoszfonát) 0,2 %-os oldata használható. Az állatok tollazata hátigéppel rövid idő alatt az ólban nagytömegű állatlétszám mellett is bepermetezhető. A betegség az előzőkben ajánlott Dipterex-permetezéssel eredményesen kezelhető. DR. MIKLOVICH MIKLÖSNÉ Pulykák az erdőgazdaságokban Az NDK több erdőgazdaságában berendezkedtek nagyüzemi pulykatenyésztésre. Ezeken a helyeken vizsgálatokat végeznek annak felderítésére, hogy milyen erdőtípusok szolgáltatják a legtöbb pulykatakarmányt, és az állatvilág melyik fajtájából táplálkoznak leginkább a pulykák. Megállapításuk szerint, a pulykáknak legjobban megfelelnek a tarvágások és a fiatal, még nem zárt sarjerdők, valamint a nyitott lomb- és vegyeserdők, gazdag aljnövényzettel. A legtöbb állatti táplálék júniusban áll rendelkezésre, elég sok májusban, majd a nyári hónapokban. Érdekességek LEGHORN ÉS PLYMUTH KERESZTEZÉSE Japánban ROCKHORN-nak nevezték el a fehér Leghorn és a Plymuth Roc keresztezéséből származó utódokat. Ezek a hibridek kitűnő tojók évi 260—280 db tojást termelnek, de hústermelésre is kitűnőek. A SZTARINSZKI „PULYKAGYÁR“ Szovjetunióban erőteljesen foglalkoznak a pulykatenyészettel. A kievi körzete ben néhány éve specializált pulykatenyészeti üzem létesült, mely árutermelésen kívül keltető tojást és te* nyészanyagot ad Ukrajna kolhozainak és szovhozainak. Jelenleg 7000 tenyészt pulykát tartanak. Az elhuh lás százaléka évről-évre csökken, tavaly már csak 4 % volt. A múlt évben ez az üzem több mint 900 tonna élősúlyú pulykát adott az államnak. A pulykatenyésztést sikeresen összekapcsolják a tejgazdasággal, mely fontos fehérjét biztosít a pulykák részére. VILLANYPÁSZTOR A SZABADTARTÄSOS BAROMFITENYÉSZTÉSBEN Ahol az éghajlati viszonyok megengedik a dús füves legelőkön sok eleséget csipegetnek fel az állatok, így a szabad tartás gazdaságos. Az eredményességet rontja, hogy több munkaerőre van szükség és sok elkóborolt állat megy ve* szendöbe. Mindezen segít a villany pásztor. Egyetlen szál drót 15—20 cm-re a talajtól 110 V árammal telítve teljes értékű megoldást jelent. A tapasztalatok szerint a dróton átdobott vagy átröpült állatok sietve igyekeznek visszarepülni társaikhoz. VÖRÖS LÁMPÁK RÖKÁK ELLEN Egyes kanadai baromfitartók éjszaka a baromfitelepeken a vasúthoz hasonlóan vörös jelzőlámpákat égetnek. Az eredmény kitűnő. A KOTKODÄCSOLÄS ELLEN Dr. Fine, csehszlovák állatorvos hormoninjekcióval akadályozza a tyúkok kotkodácsolását, hogy az erre fordított energiájukat tojó tevékenységük fokozására fordíthassák. P. L.
