Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-08 / 14. szám
A NYULAK FEDEZTETÉSE öt anyára egy bakot számítunk, hogy az anyák lehetőleg rövid Időn belül egyszerre legyenek fedeztetve. Egy kifejlő-' dött bak délelőtt és délután egy-egy, esetleg két-két anyát fedezhet be. Célszerű azonban minden ilyen erősebb fedeztetési nap után, egy, esetleg két pihenőnapot közbeiktatni, hogy a hím nemimirigyek, a herék, új és életképes hímcsírasejteket teremhessenek. Ha pihenőnapot nem tartunk, akkor lehetséges, hogy bakunk fedezni fog, de az ondóváladékban esetleg az ivarsejtek életképtelenek. Vizsgálataim szerint többnapos pihenő utáni első két ejakulátum (magömlet) ondója sokkal több kedvező tulajdonságot mutat, mint a másik kettő. Némelyik nyúlnál, de ez ritkább, a 2. és 3. ejakulátum 'az értékesebb. Természetesen, ha bakunk rendszeresen fedez naponta négyszer, akkor bőven tápláljuk zabbal vagy kölessel, zöldtakarmányt pedig csak minimális mértékben kapjon. Vizsgálataim szerint a bakok spermaregenerációja 6 órás ritmust mutat, így a fedeztetést legfeljebb 6 óránként ajánlatos megismételni. Mindig a nőstényt tegyük a bakhoz fedeztetés végett, és soha ne fordítval Egy bak természetesen 10— 12 anyát is meg tud termékenyíteni folyamatosan is, de ha ilyen ivararányt vezetünk be, akkor kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy nem egyszerre történik a befedezés és nem egyszerre fialnak az anyák, nehéz lesz a dajkaságbaadás, és kénytelenek leszünk sok fölös számú fiókát elpusztítani. Ennek a szétszórt elletésnek következménye még az is, hogy nem tudjuk az egykorú példányokat falkásítani, ami táplálásuk és gondozásuk szabványosítását egyaránt gátolja. Az egy falkában tartott erősebbek elnyomják, tönkreteszik a gyengébbeket és a hullékonyságot fokozzák. Nagyobb állományban feltétlenül csakis a hét meghatározott napján, illetve napjain fedeztessük az arra a napra beütemezett anyákat, a dajkaságbaadás, falkásítás egyöntetű végrehajtása érdekében. Amelyik anya a részére kijelölt napon nem vette fel a bakot, azt másnap, ha akkor sem vette fel, akkor a következő hét ugyanazon napján, illetve másnapján próbáljuk. Ha többszöri próba után sem sikerült egy-egy anyát a számára kijelölt napon bej fedeztetni, akkor azt nyugodtan kiselejtezhetjük, mert a ritkán ivarzók közé tartozik, és így csökkent a tenyészértéke, tehát nincs helye a tenyésztésben. Ha ezt a tenyészkiválasztást rendszeresen alkalmazzuk, néhány nemzedék alatt szabályossá tehetjük a nyúl ivarzását, szabályos ivarzási ciklust válthatunk ki nála, és alkalmassá tesszük a korszerű tenyésztésre. Természetesen a nyúl ivarzásának szabályossága a kistenyésztők számára nem jelentős, hiszen teljesen mindegy, hogy néhány nyulát mikor fedeztette be és ellette, az állományt sem falkásítja. Ugyanígy az istállónyúl-tartásnál sem lényeges az egyöntetű ivarzás. A nyúl előnye, hogy az anyák ivarzását ki lehet váltani [provokálni), mégpedig úgy, hogy a dróthálóval elválasztott szomszédos ketrecek egyikébe a bakot, a másikba az anyát helyezzük. A szag, a látási, érintési inger a rácson keresztül is kiváltja néhány nap alatt az anya ivarzását. Magától értetődik, hogy ivarzásprovokálásra nem a legértékesebb bakunkat használjuk, mert a nemi inger állandó bővérűséget, izgalmat okoz a baknál is, ami káros az egészségre. Arra is figyelemmel kell azonban lenni, hogy ne valamilyen tunya bakkal kíséreljük meg az ivarzás provokálását, mert akkor semmiféle hatást nem fogunk kiváltani. Egy bakkal egyidejűleg több nőstény ivarzását is ki tudjuk váltani, ha olyan ketrecsort készítünk, amelyben a két sorban elhelyezett dróthálós válaszfalú ketrecek között folyosót hagyunk. A kétoldali kertecsor egy-egy ketrecébe elhelyezzük a „megindítandó“ nőstényeket, a közöttük levő folyosón a „provokáló“ bak foglal helyet. Vizsgálataim . szerint így egy bak 6—8 nőstényt is izgalmi állapotba hoz, mert a rácson keresztül érintkezik azokkal. A provokálandó nőstényeket azután a hozzájuk beosztott bakkal naponta megpróbáljuk, és bizonyos, hogy néhány nap alatt felveszik a bakot. A provokáló bak bármilyen értéktelen hímivarú nyúl Is lehet, mert avval úgysem fedeztetünk. Fedezéskor az anyával szemben semmiféle erőszakot ne alkalmazzunk. Legfeljebb, ha aránylag nyugodtan állja a bakot, tenyerünkkel a lágyéka alá nyúlva emeljük meg kissé a farát. A bakot azonban feleslegesen ne fárasszuk. Az egész műveletet szabjuk a legrövidebbre. A kiválasztott anyákat főleg télen (december—január), tavasszal (áprilisig bezárólag) és ősszel, a vedlés befejezése után, fedeztessük. Tapasztalás szerint az ilyenkor nemzett állatok a legértékesebbek. A nyár eleji nagy meleg és az őszi vedlés nem kedvez a szaporulat életképességének, és nagyon megviseli az anyát is. A téli elletés helye természetesen legyen védett; olyan helyet válasszunk erre, ahol a hőmérséklet sohasem süllyed a fagypont alá. A tenyésztés fontos problémája a nyulak őszi szaporítása. A külföldi neves tenyésztők ősszel egyáltalán nem szaporítanak. Kétségtelen, hogy ősszel a fiatal nyulak rendkívül hullékonyak. Ennek több oka van. Vizsgálatainkból kitűnt, hogy ősszel az anyáknak lényegesen kevesebb a tejük, mint tavasza szál. 180 laktáciőból csak két olyan esetet találunk, amikor az őszi tejhozam megegyezett a tavaszival. Külföldi vizsgálatok szerint az őszi ellésü kisnyulak ősszel azonnal erőteljesen kezdenek vedleni, amit a gyenge fiatal szervezet természetesen nem tud jól elviselni« Az időjárás nemcsak a kifejlődött, hanem a kisnyulat is könyörtelenül kényszeríti arra, hogy minél hamarabb öltse fel a tél ellen védelmet nyújtó, dúsabb szőrzetet. Az is oka az ilyenkori hullékonyságnak, hogy a kisnyulak idegrendszere fejletlen, hőszabályozásuk nagyon kezdetleges, és i szeszélyes időjáráshoz nem tudnak úgy alkalmazkodni, mint a kifejlődöttek. Éppen ezen élettani okok miatt helyes, ha ősszel nem szaporít a tenyésztő, vagy ha mégis teszi, feltétlenül gondoskodjék védett ellető helyiségről. A. Cs. KEVÉS FÉNY IS ELEGENDŐ.., A mesterséges világítás elten fedése a tojóházakban sok prob■> lémát vetett jel. Ezek közül a fény erőssége tekintetében hat tározott álláspont alakult ki, Ojabban kiderítették, hogy a tojótyúk nem igényel akkora fénymennyiséget, mint ahogy a köztudatban eddig szerepelt. A fény színe is kutatás tán gya. Az eddigiek szerint a szín nekre a tojók különbözően reas gátnak. A jövőben a ncvelőház zakban valószínűleg meghatároz zott színű fénnyel fognak vilá* gítani, a tojóházakban mást, esetleg összetett színeket hasz« nálnak. A fény színe más lehet a letojatás egyes szakaszaiban is. (Feedstuffsjj A nyulak szabadon tartásáról Nyulaim egy részét egész éven át fedetlen, nyitott kifutóban tartom. Ez két módon történik. Az egyik, hogy a használaton kívüli disznókarámot így hasznosítom, ketrechiányt pótolok vele. De nem kis jelentőségű a munkamegtakarítás sem. A szabadban tartás másik formája a dróthálóból készült karámban való elhelyezés. Ebben az esetben a kerti pázsitfűfélék szakaszos legeltetés útján való hasznosítása a cél. Mindkét tartási mód esetében közös a cél: az edzés. Választás után (ez hat hét a hústermelésre, nyolc hét a továbbtenyésztésre kiszemelt nyulak esetében) két héttel a leválasztott nyulakat kiemelem születési ketrecükből és falkásítom őket. jő idő esetén a legelőterületen elhelyezett mozgatható karámba, rossz idő esetén a volt sertéskarámba kerülnek. A sertéskarámot az év minden szakaszában, bármilyen időjárási viszonyok között, almozom. Ogyszintén a disznóólát is, ahová rossz idő esetén bemenekülhetnek. Az almot hetente egyszer cserélem, de naponta egyszer száraz almot (szalma, szénahulladék, falevél stb.) vékonyan ráhintek. A legeltetésre szánt területen a hordozható — ötven, hetven cm magas csibedrót karámon belül egy tetővel — ajtóval ellátott ládát helyezek el (szükség szerint többet is), ahová az időjárás hirtelen változása esetén bemehetnek. Ez esetben a drótkarámot általában két-három naponként — attól függően, hogy milyen arányú a fű legelése és a trágyával, vizelettel való szennyezettsége — tovább kell vinni. Két alapvető tapasztalat 1. A szabadon tartott nyulak lényegesen edzettebbek, egészségesebbek, orrhuruttal, kokcidiózissal úgyszólván nem is találkozom. A csontok, a légző- és emésztőszervek fejlettebbek. Az érzékszervek finomabbak, érzékenyebbek, a külvilág ingereire gyorsabban, jobban reagálnak. 2. A súlybeli növekedés elmarad a ketreceit hasonló korú és azonos táplálékon tartott állatokétól. Például a legutóbb huszonkét negyedik hónapban levő, szabadon tartott nyúl súlyát hasonlítottam azonos korú és számú ketrecben nevelt nyúléval. Az eredmény: az akolban és legeltető karámban tartott nyulak átlagsúlya 2,90 kg (lepketarkáról van szó), ugyanakkor a hagyományos méretű ketrecben elhelyezetteké 3,18 kg. Vagyis a kifutós tartás nem jár súlynyereséggel. Érdemes-e tehát karámozni, vagy a leírt legeltető kifutóban nevelni nyulainkat? A magam részéről igennel válaszolok. Ha ugyanis csak a gondozással járó idő- és munkamegtakarítást, az edzettséget, a kiváló szőrmét, a megtakarított ketrecanyagot és a ketrec készítésébe fektetett munkát számolom át pénzértékbe, ez nem 28 dkg veszteséget, de kétszer 28 dkg súlyértékű nyereséget eredményez. FEKETE GÁBOR
