Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-08 / 14. szám

1988. JÜNIUS 10, PÉNTEK. Kitárjuk szobánk ablakát. A kitavaszodott Rovanleml nagytakarításba fogott. A szemközti udvarban egy néni napoztatja téli holmiját. „Hogy bírták ezek az emberek a negyvenfokos hideget, Ilyen semmi ablakkal?“ kérdjük és magátél következik a felelet: vékony, néhány milliméteres habszivacs csíkokat ragasztottak az ablakkeretekbe, ezzel tökéletesen szigetelték a meleg faházakat. A faházakrél majd még később szólok. De az Izgalom bizsereg már bennünk, milyen hírek várnak, hiszen minden postánkat Ide Irányítottuk. Csak délben Indul autóbuszunk, de addig egy sereg tennivalónk van, rendeznünk kell a pogygyászt, elemózsiát, pénzt, további terveket, s mindez attól is függ, mit írnak hazulról és Svédországból.

Először is az állomásra mentünk. Á nagy hátizsákot kivettük a ruhatárból, a másik darabra vasutasunk legyintett: „El mitfiän!“ azaz „mit sem tesz“, tehát ott maradhat a ruhatárban, de még tudnunk kell, mit írnak, 9-kor nyitják a postát. Addig Lívia megvár az állomáson. A postán bemutatom útlevelemet, kérem a elmünkre jött küldeményeket. A fiatalasszony velem örül a négy levélnek. Rohanok az állomásra, Líviával egymás kezéből kapjuk Ági beszámolóját. Otthon minden rendben van. Ez megnyugtató .. .A levélolvasás után egy komoly művelet következik: Kiszámítjuk, mennyi pénzünk van. Az Inarl tóig 337 kilométer autóbuszon, ugyanennyi vissza. Kitűnik a finn pénzünkből nem futja. Sebaj, van még svéd. Elmegyünk a bankba, és egyelőre beváltjuk svéd pénzünk egyner gyedét finn pénzre. Így a szállodát ki tudjuk fizetni, és az útra is egyelőre elég. Most már ráérünk kissé körülnézni, Időnkből kitelik. Megcsodáljuk a tarka barka piacot, ahol a rénszarvasbőrtől és agancstól ,a prémpapucsig és csontfaragásig megtalálható a leggyönyörűbb hal, élelmiszer, virág és mindenféle háztartási holmi, ami akár a városlakó rovaniemieknek, akár távoli lappoknak kell mindennapi életükhöz, persze a turisták

számára is tartogatnak egyet-mást. A régi Rovaniemi egy kissé Jack London alaskal településeire emlékeztetett. A kivonuló németek után csak hamu maradt. Alvar Aalto rajzolta meg az ú] város tervét, és több finn építész együttműködéséből született meg a mai tágas, tiszta, forgalmas Rovaniemi.

Oj a temploma is. A téren előtte kő: „Itt állt Rovaniemi harmadik temploma. Épült 1817-ben, elpusztult a háborúban, 1944 májusában“. A templom dombjáról a fehér út a tópartig fut, de nem áll meg, hanem mesterséges töltésen folytatódik a kék tavon át. Az út mellett zöldesfekete cirbolyafenyő. Rovanieminek ma közel 25 000 lakosa van, ez a létszám rohamosan nő, de a városnak van is merre terjeszkednie. Szobánkban gyors ebédet rögtönzünk, majd berakjuk poggyászunkat az expresszautóbusz öblös csomagterébe. Áthajtunk a hatalmas kék Kemi folyó hídján, benne ameddig a szem ellát, halványsárga szálfa halad lefelé. Elkanyarodunk egy óriási kiugró sánc mellett, elhagyjuk az utolsó házakat, és kényelmes autóbuszunk kis idő múlva átszáguld a Sarkkörön. A határjelző tábla most is megvan, de úgy látszik csak külföldi kirándulócsoportok számára tartogatják az itteni fényképezgetés szertartását. Rovaniemitől északra fekszik a Tud. Központ kísérleti állomása, Apuka. Az eredményes mezőgazdálkodás lehetőségeit tanulmányozza Észak-Finnország körülményei között. A rétlegelő gazdálkodás, zöldtakarmány, burgonya, répafélék és árpatermesztés a fő növénytermesztési feladatok. Zöldség- és gyümölcstermesztés [bogyósok) mind a szabadban, mind üveg alatt. A háziállatok tenyésztési ágai közé tartozik a Juhtenyésztés, szarvasmarha és rénszarvastenyésztés. A kísérleti gazdaság összterülete 975 hektár, ebből 65 ha a szántó. Legnagyobb része (57 ha) tőzeg, 8 ha ásványi talaj. Sajnos, nem futja erőnkből ezt az állomást külön meglátogatni és megismerkedni kutató munkájának részleteivel.

A táj mezőgazdaságából (még nem kezdődött meg a tavaszi munka) legfeltűnőbb a traktorok kereke. A belső nagyobb kerék gumiabroncsú a közúti forgalom számára. A külső, kisebb kerék kapaszkodókkal ellátott, hogy a traktor előrehaladását süppedős, csúszós helyen is bebiztosítsa.

Figyelmeztető táblák azt Jelzik, hogy ez rénszarvastenyésztő vidék, s a gépkocsivezetőnek erősen összpontosítania kell magát. Mikor beérünk Sodankyläbe, eszembe Jut Vladimir Krőek mérnök, a prágai mezőgazdasági könyvtár Finnországban járt könyvtárosának kérdése: „Ismeri a Sodankyläai fatemplomot?" Itt a a kávézószünet hosszabb: félórás. Indulásra itt leszek, mondom Líviának és megyek megkeresni ezt a nevezetes műemléket.

Végigsietek az üszőkből és pernyéből még szebben és fehérebben újjáépített nagyközségnek nyilvántart tott városkán, a torony könnyűvé teszi a tájékozódást. De itt valami té* védésnek kell lennie, ez nem az az épület, amit egy kávészünetben látni szeretnék. Ekkor meglátok egy tájékoztató táblát: „Vanha puukírkko“

ami etimológiallag „vén fatemplom “?ot tesz. Néhány lépés és meglátom a torony nélküli, fából ácsolt épületet. 1689-ben épült, történelmünkben ez Thököli Imre kora. Hatalmas lombjukat bontó fák alatt, a temető csendes sarkában húzódik meg ez az egyedülálló, sarkköröntúll műemlék. Talán így menekült meg az egész tájat véglgperzselő pusztítás elől. A tető kopjafákra emlékeztető faragásai külön disszertációt érdemelnének. A bejárat melletti pádon szőke kislány kézimunkázik. Csak most sikerüljön a felvétel, mindkettő, a fekete-fehér meg a színes isi Az órámra pillantok, tizenkét perc múlva indul az autóbusz. Lívia türelmetlenül vár: „már fogalmaztam magamban, mit mondok a gépkocsivezetőnek, ha nem Jösszl“ Az út végtelennek tűnő, mégsem egyhangú. KaunispSá hegyét még hó fedi, ugyanakkor lent a hőmérséklet több mint húsz fok, az utasok számára valóságos kánikula. Mikor befutunk Ivaloba, új, 28 évvel ezelőtt négy elképzelhetetlen kép fogad: futballmeccs két csapat közt: mezben és futballbíróval.

(Folytatjuk)

A kalcium jelentősége a mezőgazdaságban

A „mész“ kereskedelmi ára alacsonyabb, mint a legtöbb műtrágyáé, aminek következtében a jelentősége is csekélyebbnek tűnhetik. Ez a szemlélet azonban hibás. A kalcium ugyanolyan fontos növényi tápanyag, mint a nitrogén, foszfor, kálium, magnézium vagy kén.

A kalcium jelentősége az állati szervezetben közismert. Kevésbé ismert dolog, hogy olyan vidékeken, ahol a talaj erősen savanyú, kevés kalcium van a takarmányban, és az állati szervezet a hiányt a saját csontállományából pótolja, ami kóros állapotot idéz elő.

A növényi szervezetben is sokoldalú, fontos szerepet játszik a Ca. Nemcsak közömbösít és ártalmatlanokká tesz savakat és más káros vegyiileteket, hanem aktivál bizonyos, a növény életfolyamat! szempontjából jelentős enzimeket; a pektinsavas Ca az az anyag, mely összeragasztja a sejtfalakat. De szükséges a Ca a N és a P mozgósításához is, a fehérje képződésekor. Az életfunkcióknak úgyszólván minden csoportjában nagyfontosságú fehérjék képződése tehát tökéletlen lesz, ha nem kielégítő a kalcium utánpótlása. Ez annál lényegesebb, mert a Ca egy része lerakodik a levelekben és nem vándorol tovább; a növekedési pontokon azonban, az új szövet képződéséhez szükséges a Ca.

Ez okból nagy jelentőségű a növények által felvehető Ca jelenléte a talajban. A tapasztalatok szerint pl. a lucerna csak akkor fejlődik jól, ha a talaj humuszanyag komplexusa kb'. kétharmad részben kalciummal van telítve, másképp a Ca hiányának tünetei léphetnek fel. Hasonló az eset más kalciumigényes növényekkel is, ilyenek pl. a földimogyoró, a herefélék, a bab stb.

A kalciumban szegény talaj gyakran erősen savanyú. Ez a tény egymagában még nem lenne feltétlenül káros. (A növény nedve rendszerint jóval savanyúbb, mint a talaj.) De a savanyú, általában a 4,5 pH-nál kisebb talajokban fellép a kicserélhető alumínium, amely mérgező hatással van a növényekre. Hasonló hatású lehet a mangán is, mely szintén nagy töménységet érhet el némely savanyú talajban. Hátrányos viszont a túl sok kalcium is (az erősen meszes talajokban), mert csökkenti több fontos elem — bór, foszfor, kálium stb. — feltáródását a növények részére.

Az említett és más okok folytán indokolatlan az a szemlélet, mely a növény szempontjából kisebb jelentőséget tulajdonit a kalciumnak, mint pl. a nitrogénnek, foszfornak, káliumnak stb. Egyébként sem időszerű a növény megélhetéséhez szükséges elemek „fontossági“ sorrendbe állítása, mert ez téves megítéléshez vezet. SAUCHELLI, V.

• JOBB GÉPEKET A MEZŐGAZDASÁGNAK • JOBB GÉPEKET A MEZŐGAZDASÁGNAK • JOBB GÉPEKET A MEZŐGAZDASÁGNAK • JOBB GÉPEKET A MEZŐGAZ

Szakemberek nyilatkoznak a mezőgazdasági

AZ UTÖBBI ÉVEKBEN mezőgazdasági körökben sok szó esett a termelés hatékonysága növelésének korszerű módszereiről és az ezzel összefüggő követelményekről. A nagyüzemi termelésben felmerülő hiányosságok még ma Is az erősen megmutatkozó kisüzemi módszerekben rejlenek. Ez azért van így, mert egyes munkafolyamatok gépesítése hiányos, helyesebben mondva a gépeknek és eszközöknek csupán némelyike megfelelő az ipari jellegű termelési folyamat néhány követelményének.

Számszerűleg persze sok gépet kapott mezőgazdaságunk, mert kezdetben erre nagy szükség volt. Ennélfogva a mennyiséggel elégedettek lehetünk. Gazdaságainkban az egy hektárra eső gépi beruházási vagyon és annak leírásai számottevő összeget képviselnek. A hiba abban van, hogy a számszerűleg vagyis a pénzértékre terjedelmes géppark munkavégzése nem arányos a beruházással, ami abból is látható, hogy az önköltség csökkentése minimális.

Fölmerül a kérdés, hogy miért? Azért, mert a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártói a mennyiség mellett nagyon megfeledkeztek a másik fontos tényezőről, a minőségről, holott a mezőgazdasági termelési gyakorlat részéről erre vonatkozólag éppen elegendő konkrét kifogást emeltek. Sajnos, ebből keveset okultak, mert a „viszi, nem viszi, mást nem kap“ kiutalási rendszer úgymond kényszerítette a termelőket a selejtgépek megváslárlására Is.

Meg lehetett volna akadályozni a selejt gyártását? Meg, ha a sorozatgyártás megkezdése előtt termelési körzetenként értekeztek volna a gyakorlati szakemberekkel. Amint látjuk, a szűk körben végzett véleményezés korántsem hozta meg a várt eredményt.

Márpedig ha azt akarjuk, hogy mezőgazdaságunk az irányítás tökéletesített rendszerének elvei szerint többet, jobbat s lényegesen kisebb költséggel termeljen, ehhez a mezőgazdasági gépiparnak is hatékonyabb segítséget kell majd nyújtania.

Több mezőgazdasági üzemben azzal a kérdéssel fordul-4 SZARAD FÖLDMŰVES

1987. április 8.

tunk a gyakorlati szakemberekhez, mondják el, milyen műszaki hiányosságokra lettek figyelmesek s milyen javaslataik vannak a minőségi színvonal javítására.

Mondanunk sem kell, hogy a kérdezettek nagyon tárgyilagosan értékelték a helyzetet, s feltárták a hibákat’ De hadd beszéljenek ők maguk.

Velena Pál főgépesítő, Libád

— Ott kell kezdenem, hogy a Nyitrai Országos Mezőgazdasági Kiállítás birtokának egyik részlegén magam is részt vettem egy gép bemutatón, ahol többek közt az új típusú hatsoros szemenként! pontos kukoricavetőgép működését ismertették a gyár megbízottai. A bemutató annál inkább érdekelt, mert az illetékesek számunkra is betervezték két ilyen vetőgép vásárlását. A látottak alapján aztán úgy döntöttünk, hogy mégsem vásároljuk meg. Nekünk ugyanis használható gépekre van szükségünk. Rajtunk senki se kísérletezzen! Miért mondom ezeket? Azért, mert bebizonyosodott, hogy az új vetőgépnek több szerkezeti hiányossága van. Egyik hibája, hogy ékszíjmeghajtású. Szerintem a láncmeghajtás tökéletesebb lenne. Azt is megfigyeltem, hogy bár a gép bemutatásénál kalibrált vetőmagot használtak, többször megakadt működésében. Nekünk a gyakorlatban teljesen megbízható vetőgépekre van szükségünk. Ennél pedig még akad egy-két javítanivaló, ezért későbbi időre halasztottuk vásárlását, ha akkorra kijavítják hibáit. Óvatosak vagyunk? Pénzünkért mindig is azok leszünk, különben az óvatosságot saját kárunkon tanultuk meg. Például a múlt évben vettünk egy szemenként! pontos répavetőgépet, a hozzávaló herbicid-szerkezettel együtt. Mit mondjak? Nem használhattuk. Répát mégis vetnünk kell. Mitévő legyen ilyenkor a termelő? Gondolkodik.

Volt két régi, harminc évvel ezelőtt gyártott, hatszoros dörzskorongos vetőgépünk, ezekből készítettünk házilag egy tizenkétsoros csuklós répavetőgépet, mely a 25-ös Zetor után kapcsolva naponta 20 hektár répa elvetésére alkalmas. Bemutatásra került továbbá egy rotációs sorközi művelőgép is. Szerintem ennek az volt a hibája, hogy a gép szerkesztői elfelejtették, hogy a fordulóknál a sortávolság lehet 38, de 50 cm is, attól függően, milyen pontos munkát végez a traktoros. Persze, sok esetben a csatlakozó sorokat vágja ki. A porhanyltó kapák beesési szöge sem volt megfelelő. Amikor a gyár képviselői előre szerelték a kapákat, akkor az üzemeltetőszerkezet alá haj* lottak, ha pedig hátrább tették, elgörbültek. Ennek a gépnek a bemutatása sajnos, még rosszabbul sikerült, mint az előzőé, mert a sok hibája mellett a talajt is nagyon gyúrja. Hibáztatom mezőgazdasági gépiparunkat, mert nem gyárt műtrágyaszórókat. Ezért kénytelenek vagyunk a lengyel gyártmányúakat vásárolni, melyek szerintem eléggé tökéletesek. A régebbi kerekes vetőgépek működés szempontjából megfelelőek voltak, csupán kerékrendszerüket kellett volna másképpen megoldani, ehelyett beszüntették a gép gyártását. Azóta a hiányt külföldi behozatallal pótolják, de ezek a vetőgépek kevésbé megfelelőek követelményeinknek. Például az NDK-ból behozott Saxonia kezelése eléggé igényes. A lengyel vetőgép pedig nagyon nehéz. Van belőle három darab, de nem használjuk. Nincs más megoldás, a régen kiselejtezett hazai vetőgépeket ismételten kijavítjuk, új tengelyeket szerelünk alájuk, s a fakerekek helyébe vaskerekeket rakunk. Az őszieket már ezekkel vetjük. Távlati célkitűzéseink szerint 120 hektárra bővítjük szőlészetünket. Időn már 54 hektár szőlőnk lesz, de nálunk sajnos, még mindig megoldatlan a permetezés kérdése, mert szőlőtelepítéseinknek nagy része 20—25 fokos lejtésű. Eddig a kézi permetezést alkalmaztuk, amely amellett, hogy sokáig tart,

nagyon költséges. A Jövőben a P— 900-as permetezőt használjuk, amely gyorsabban dolgozik. Van egy lánctalpas szőlészeti kistraktorunk is, amelyet a gyártó szerszámok nélkül hozott forgalomba. Az NDK-ban gyártanak egy (E—19 jelzésű) berendezést, amely porozásra és permetezésre egyaránt nagyon alkalmas. Tavaly meg is rendeltük, de valahogy még mindig nem érkezett meg. S végezetül meg kell Jegyeznem, hogy tavaly mintegy 200 ezer korona értékű szám szerint 20 olyan gépet kellett kiselejteznünk, melyeknek elhasználódási ideje még nem Járt le. Ez semmi esetre sem Jó reklám mezőgazdasági gépiparunk gyártmányai számára.

Frej Boldizsár gépesítő, Kőhídgyarmat

— Növénytermesztésünkben Jól beváltak a Zetor-Super 50-es és a Ze* tor—4011-es kerekes traktorok, amelyek a könnyebb és nehezebb munkáknál eredményesen alkalmazhatók. A vetésnél gépcsoportokban a régebbi hazai gyártmányú vetőgépeket használjuk, amelyeket házilag szereltünk át. Ezek a vetőgépek azért is előnyösek, mert kellő mennyiségű alkatrészt kapunk Javításukra. A lengyel gyártmányú vetőgépekből három darabbal rendelkezünk, de nem szívesen alkalmazzuk, mert nehezek, és nem olyan Jók, mint a hazai gyártmányúak. Persze, ezeket is kijavítottuk, de csak a legvégső esetben veszszük igénybe. Tavaly vásároltunk egy csíráztatott burgonya ültetésére alkalmas gépet is, amellyel kifogástalan munkát végeztünk. Ugyanakkor nagyon kezdetleges szerkezetű volt a 200-as sertésistállónkban beszerelt trágyaterelő mechanizmus, amelyet idő előtt ki kellett selejteznünk. A vele való munka sok időt igényel. Most vízsugárral távolítjuk el az ürüléket, ami olcsó és fele annyi időt vesz igénybe. Műtrágyaszóró tekintetében is nagyon rosszul állunk, ezért kényszerítve voltunk, hogy magunk szerkesszünk egyet régebben kiselejtezett traktor vontatású pótkocsiból, amelyre kardántengelyt s a Skoda traktor áttételén alapuló szórókereket szereltünk. Megoldásra vár még önműködő adagoló szerkezete. Szövetkezetünkben sok gondot okoztak a rossz kivitelezésű gépek, a répa-, a kukoricakombájnok és más eszközök, amelyeket elhasználódási határidejük előtt kellett kiselejteznünk. Értékük túlhaladja a 375 ezer koronát. Reméljük, hogy a jövőben eladásra kerülő gépekkel már nem csapódunk be.

Kugler Gyula gépesítő,

Albár

— A drága pénzen vásárolt cukorrépakombájnt mindössze négy nap használtuk, mert munkája lassú, tehát költséges volt. Ilyen fölszerelésre semmi szüksége szövetkezetünknek. A jövőben Jobban megválogatjuk, mit veszünk. Nem tudom, hogy a külkereskedelmben kik intézik a mezőgazdasági gépek és eszközök behozatalát, annyit azonban tudok, hogy ezek az emberek gyakran selejtet vásárolnak. Ezt a selejtet gyarapítja például a romániai gyártmányú pótkocsi is, melynek nagyon gyenge anyagból készült a rakterületi váza. Középen az alvázon csupán egy hidraulikus henger van. Kétoldali fölfekvése rossz, s a nagy teher következtében a pótkocsi rakterületének közepe fölpúposodik, két oldala pedig lehajlik. Megterhelés esetén számtalan esetben fölbillen, így munkabiztonsági szem* pontból is erősen kifogás alá esik. Szövetkezetünkben is a régebbi hazai gyártmányú vetőgépek váltak be a külföldiekkel szemben. Mi kapcsolt gépcsoportokkal dolgozunk, s a külföldi gépekből összeállított három gépből álló vetőgépcsoportot a Zetor- Super 35-ös kerekes traktor csak nagynehezen bírja. Ennek következtében az erőgép megterhelése nagy s fogyasztása is növekedik.

Gaál Sándor mezőgazdasági mérnök, Kulcsod

<— Nagy általánosságban a mező-