Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-01 / 13. szám
Tények, melyek gondolkozásra késztetnek A galántai Zöldségfelvásárló Üzem egyike a legjobbaknak a nyugat-szlovákiai kerületben. ]ó hírneve nemcsak abban rejlik, hogy eleget tesz zöldségfelvásárlási kötelezettségének, de évek során jó viszony alakult ki az üzem vezetői és a termelők között. Hogy a tökéletesített irányítás életbelépése és a vele járó követelmény szilárdítják avagy gyengítik a meglévő jó kapcsolatokat, erre kerestünk feleletet, amikor elbeszélgettünk Bosák Sándorral, az üzem vezetőjével, Dóka Lajos, minőségi ellenőrrel és Bukovszky István körzeti agronómussal. ELŐTÉRBEN A MINŐSÉG Az elkövetkezendő esztendőkben nem lesz könnyű a felvásárlók dolga, s még kevésbé a termelőké, mert a tökéletesített irányítás keretében a zöldségre vonatkozó szabványnormák is szilárdultak. Eltörölték például a III. minőségű áru felvásárlását, ugyanakkor I. és II. minőségű árunál sincsen az eddigi tíz százalékos kedvezmény. Ez azt jelenti, hogy a termelőnek odahaza kell alaposabban az árut elbírálni, osztályozni úgy, hogy az maradék nélkül megfeleljen az előírt minőségi követelményeknek. A harmadik osztályú árunál felmerült a kérdés, hogy akárcsak az üzemi konyhák, a vendéglátó üzemek is elfogadhatnának gyengébb minőségű árut, hiszen az is egészséges, felhasználható zöldség, csupán súlyánál, nagyságánál vagy kisebb szépséghibájánál fogva kerül az alsóbb osztályba. Például miért ne adhatnának a vendéglőben fél saláta helyett egy fej salátát, ha a vendéglátó üzem a zöldséget felénél is alacsonyabb áron vásárolta. Ha ez a kérdés megoldást nyerne, úgy kevesebb zöldség maradna a termelő nyakán, illetve kevesebb kerülne a szemétdombra. SZABAD PIAC ÉS A SZERZŐDÖTT ZÖLDSÉG Tudvalevő, hogy a tökéletesített irányítás szabad kezet adott a szövetkezeteknek, a feleslegesnek mutatkozó mezőgazdasági termények értékesítésére. Csakhogy a zöldségtermesztésben sokféle színbe öltöztethető a „felesleg“ szó. Gondolok Itt főleg a primőr árukra. Kora tavasszal az üvegházi salátára, karalábéra, nyáron az első fejeskáposztára, paprikára, paradicsomra stb. Nem titok, minden kertész és vásárló tudja, hogy a primőr árúért búsásabb árat kell fizetni. Igaz a korai zöldséget a felvásárlóüzem is jól fizeti, de jóval nagyobb összeget ad a szövetkezet saját elárusító üzleteiben a vevő. S épp ez az a pont, ahol a felvásárló bajusza összeérhet a termelőével. Nem szabad előfordulnia például olyan eseteknek, hogy a szövetkezet előtérbe helyezze saját üzletét. Egy mondatba sűrítve: a termelő ne éljen vissza a szabad piac lehetőségeivel. Ha ilyesmi mégis előfordul, vagy valamilyen elfogadhatatlan indok következtében a szövetkezet nem tesz eleget a szerződősben lefektetett (időszaki, minőségi, mennyiségi) követelményeknek, sor kerül az ún. pönalizálásra, melyet bizonyára nem vesz jónéven majd a szövetkezet. Ellenkezőleg, ha a felvásárló üzem nem veszi át az árut az adott időben, a keletkezett kárt szintén köteles megtéríteni. A jó együttműködés keretében azonban remélhető, hogy ilyen intézkedésekre nem kerül sor. FRISS ÁRUT A PIACRA A vásárlóközönség nagyon jogos és megoldásra váró panasza, hogy friss zöldség kerüljön az üzletekbe. Tavaly a galántai járásban e téren már megtették az első .lépéseket. Dóka elvtárs próbaként Jókáról és Nagyfödémesről egyenesen a földről szállított hat rakomány árut, (karalábét, káposztát és karfiolt), az osztravai üzletekbe. Az áru kifogástalan minőségben érkezett rendeltetési helyére, s szinte jó érzés volt látni, amikor a harmatos friss zöldség lekerült az autóról. Idén, a tavalyi sikereken felbuzdulva, az üzem a lehetőségekhez mérten kibővíti ezt a szállítási formát, annál inkább, mert a fuvar költsége teljes egészében úgyis az üzemet terheli. Az elmúlt idényben Dóka elvtársnak érdekes és tanulságos esete volt Osztraván. Ugyanis a szomszédos Magyarország zöldségszállítő kocsija akkor érkezett meg, amikor a hazai rakományt pakolták le az autóról. Az import nem volt más, mint karotta. Amint a magyarok ledobták a ponyvát az áruról, a mieink nem jutottak szóhoz a meglepetéstől. A rakomány első tekintetre elárulta a kereskedelem, illetve az áru közötti különbséget a hazai és az import szállítmány között. A hosszú utat megtett sárgarépa zöldje, gyökere friss volt, mint amikor a földből felszedték, míg az itthoni földről hozott karotta levelei hervadtak, gyökere fonnyadt v«lt. Az átvevő tüstént meg is jegyezte: „A Magyarországról érkezett húszezer csomó sárgarépát még ma eladom, de a maguk háromezer csomó répája, nem tudom mikor lel gazdára." Igen. Ez Így volt, így van, s reméljük, hogy ez az áldatlan helyzet végre valahára megváltozik. Ehhez azonban hozzá kell járulnia nemcsak a felvásárlónak, de a termelőnek is. Ajánlatos lenne, ha az eladásra szánt zöldségféléket a kertészetek dolgozói a hajnali órákban szüretelnék és készítenék elő, hogy mire reggel a vállalat autói odaérnek, semmi akadálya ne legyen az áru szállításának, s a földről egyenesen, frissen a nagyobb városok zöldségüzleteibe, illetve raktáraiba kerüljön. Különösen fontos ez az eliárás a leveles zöldségféléknél. Ugyanakkor a felvásárlóüzem úgy szervezze a szállítást, hogy főleg a primőráruk zöme a földről az elárusító üzletekbe kerüljön. Hosszabb távokon ehhez hozzá kell járulnia a vasútigazgatőságoknak is oly értelemben, hogy a zöldségidényben a kívánalmaknak megfelelően állítsanak be gyorsított vagonszerelvényeket. E téren már szintén megtettük az első lépéseket, és jó tapasztalataink vannak, viszont az is megtörtént, hogy Galántáról Ceské Budéjovicé-re négy nap alatt ért a zöldség. Ügy gondolom, ehhez nem kell kommentár. AMI A ZŰRZAVART ELŐIDÉZI Tudvalevő, hogy tavaly gyenge terméssel fizetett a paprika, a paradicsom. Az idő nem kedvezett a meleget kedvelő növények termesztésére, s mivel kevés volt belőlük, nemcsak az I., de a III. osztályút is minden ellenvetés nélkül felvásárolták. Ám az elmúlt év viszontagságaiból keletkező helyzet nem általánosítható. Tehát a kertészeknek minden eszközzel arra kell törekedniük, hogy a gondozásukban lévő területeken olyan zöldségfajtákat termeljenek, majd adjanak piacra, mely felveszi a versenyt a külföldről hozott, hosszú utat megtett importárukkal. Ne tévesszük szem elől, hogy a zöldségellátus javítása nemcsak a felvásárlókon múlik, de elsősorban azon, a kertészek milyen árut termeltek, illetve adtak el az üzemnek. Idén például jól meg kell gondolni, milyen fajta uborkamagot vetünk, hogy az áru az adott szabványoknak megfeleljen. Ha ezt elmulasztjuk, akárcsak tavaly, megint zűrzavar keletkezik az uborka értékesítésénél. Egy szó, mint száz, a termelő és felvásárló üzem szoros együttműködése, — mely az egyenlő partner alapján egyre szorosabbá fűződik, — meghozza azt a sikert, melyre évek hosszú során várnak a zöldségfogyasztók. Sándor Gábor Milyen palántát ültessünk? A zöldségtermesztésben igen nagy jelentősége van annak, hogy mikor ültetik ki a palántát a melegágyból a végleges helyére, minthogy ez nagymértékben befolyásolja a termést. A palánta életkorától függ, hogyan fogamzik meg és hogyan alkalmazkodik az új viszonyokhoz; befolyással van a fejlődésre, a minőségre, sőt a termés mennyiségére Is. A palánta korának megállapításánál figyelembe kell venni a fajok és fajták biológiai sajátosságait, a növény érési időszakát (koratavaszi, nyári, őszi), a palántanevelés módját (tápkocka, magágy stb.). A gyakorlatban igazolt kísérleti eredményekkel állapították meg a különböző viszonyok közötti legmegfelelőbb korú palánták kiültetését, azt a célt követve, hogy kiültetés után fejlődésük a lehető legkedvezőbb legyen. A polietilén lapokkal védett korai paradicsomfélék palántáit az első virágzat bimbófakadása idején kell kiültetni, tehát a kikelést követő 60—65. napon. Ha a palántát tápkockákban nevelték, 75 napig is várni lehte a kiültetéssel. Ily módon a második virágzat bimbófakadása is bekövetkezhet. Fiatalabb korai paradicsompalánta kiültetése az érés késleltetését vonhatja maga után. Nyári és őszi paradicsompalántákat 50—55 napos korban ültessünk, 60—65 naposat csak akkor, ha a gyors meggyökerezés feltételei biztosítottak. Zöld-, paradicsom- és hosszú paprikánál a legjobb eredmények lehetőleg bimbófakadásban lévő 50—60 napos palánták kiültetésével érhetők el. A korai káposztapalántát legkésőbb 40—45 napos korában kell kiültetni, a nyári- és őszi káposztapalántát pedig már 35—40 napos korában. Az elöregedett palánta nehezebben fogamzik és gyenge minőségű, kis fejjé fejlődik. A be nem borult káposztafejeket — különösen az őszi káposztánál — többnyire az „elöregedett“ palánták idézik elő. Még kényesebb a karfiolpalánta, amelyet 40—45 napos kora előtt kell kiültetni. Uborkánál az öreg palánta nemcsak a fogamzást nehezíti meg, hanem olykor a növény elsorvadását okozza. Akár szántóföldön, akár melegágyban termelik, a palánta ne legyen öregebb mint 30—35 napos. Az elöregedett palánta kiültetése más fajtáknál is negatív következményekkel jár. Például a hagymánál 65—70 napnál öregebb palánta késlelteti a gumóalakulást és kifejlődést. Zellernél, karalábénál, vörös céklánál a palánta optimális kora 45—60 nap. A fentiekből kitűnik, hogy a zöldségtermelőknek olymódon kell megszervezniük a palánták nevelését, hogy a lehető legmegfelelőbb korban ültessék ki azokat, és így elsőrendű bő termést biztosítsanak minden zöldségfajtánál. CRISTEA CHIRU mérnök, a buzaui zöldségtermelési kutatőálomás tudományos titkára
