Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-01 / 13. szám
Néhány gondolat az őszibarack metszéséről AZ ŐSZIBARACK egyik igen kedvelt gyümölcsünk, amely tetszetős alakja és színe, rendkívül kellemes Ize, jelentős biológiai értéke és jó étrendi hatása miatt — a maga Idején — szinte nélkülözhetetlen asztalunkról. Kínálatát Igen változatossá teszi, friss fogyasztását nyár elejétől őszig biztosítja a sok — korai, közép- és késői érésű — fajtája. Érdemes tehát őszibarack termesztésével foglalkozni akár a nagyüzemben, akár a házikertben. Termesztése azonban csak akkor lesz gazdaságos, jövedelmező, ha szakértelemmel foglalkoznak vele. Tél végén, tavasz közeledtével következik az őszibaracktermesztés egyik leglényegesebb és nem sok, de feltétlenül helyes, szakértelmet igénylő munkája: a metszés. A metszés célja A metszés a gyümölcsfa egész életében alkalmazandó egyik céltudatos termesztői beavatkozás. Célja egyrészt a fa termőfelületének, koronájának az első néhány évben történő kialakítása; később fejlesztése és fenntartása. Másrészt a termőrefordulás korától kezdve a gyümölcstermés évenként rendszeresen jelentkező optimális mennyiségű kialakulásának elősegítése s biztosítása. Most ez utóbbival kapcsolatosan kívánom felhívni a figyelmet néhány időszerű tennivalóra. Egyes gyümölcsfajok (pl. dió, szilva, stb.) jelentősebb beavatkozás nélkül is meghozzák évente termésüket, mások viszont gazdaságosan nem termeszthetők különféle mechanikai beavatkozások, metszésük nélkül. Ez utóbbiak közé tartozik az őszibarack is. Metszésének többféle módja alakult ki a helyileg adott termesztési feltételektől függően, amelyek közül ez alkalommal — a ml éghajlati és talajadottságainknak megfelelően — a legáltalánosabban elterjedtről kívánok említést tenni. Az őszibarack rügyei egy évig élnek Az almatermésű gyümölcsfajaink (alma, körte) tulajdonsága, hogy egyes rügyei csak 2—3 év után fejlesztenek hajtást, vagy virágot. A közbeeső években ezeket a rügyeket átmeneti rügyeknek nevezzük. A csonthéjas termésű gyümölcsfajoknak ilyen több évig is élő, átmeneti rügyeik nincsenek. A csonthéjasok rügyei — ha valami miatt nem pusztulnak el, akkor — a kialakulásukat követő tenyészidőszakban mind kihajtanak, s egyrészükből virág, más részükből hajtás lesz. Ezeken a hajtásokon fognak kialakulni az új rügyek, amelyek a következő év — részben virágot hozó — termőrügyeit, részben — üjhajtásokat húzó — hajtórügyeit fogják kifejleszteni. így van ez az őszibarack esetében is. Minden egészséges rügye egy éven belül vagy virággá, vagy hajtássá alakul. Ezért hajlamos az őszibarackfa — szokták mondani — a felkopaszodásra, mert minden újabb évi rügyképzéséhez újabb hajtásokra van szüksége. len tápanyag a metszés miatt megrövidült vesszőkben megtorlódik. E tápanyagok egy része nitrogéntartalmú, ami a növények növekedését fokozza. A tápanyagtorlódás következtében a visszametszett vesszőkben nitrogénbőség támad, amely még nagyobb mértékben fokozza a vesszőkön levő rügyek fejlődését. Ezért a termővesszők meghagyott 4—6 egyes vagy csoportos termőrügye kedvezőbb tápanyagellátásban részesül, ami a várható termésalakulás szem-A Szabad Földműves számára írta: NAGY GYÖRGY egyetemi docens, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi főiskola tanszékvezetője Májustól hajtásválogatás Már említettem, hogy a metszés hatására — a nitrogéntartalmú tápanyagok torlódása miatt — a metszett vesszőn erős hajtásnövekedést és ezzel dús lombozatot kapunk. A lombozat cukortermelő tevékenysége részben a gyümölcs béltartalmát teszi értékesebbé, részben pedig a következő évi termőrügyek kialakulását segíti elő. Szerepe azért Is nagyon fontos, azonban az aránytalanul dús lombozat más értelemben viszont hátrányos lehet. Beárnyékolja a fejlődő termést, amelyben az íz, szín és zamatanyagok kialakulását gátolja. Levegőtlenné teszi a fa koronáját, s ezzel kedvezőbb feltételek adódnak bizonyos gombabetegségek fellépésére. Nem utolsó sorban — a levélzet párolgásával — a fejlődő gyümölcs szükséges vízigényének kielégítését akadályozza. Az elmondottak szerint — tehát — funkciójukat tekintve az őszibarackfa rügyei kétfélék: vagy termőrügyek, általában zömök, duzzadt, gömbölyded alakúak; vagy hajtórügyek, általában karcsúak, hegyesek. Elhelyezkedésüket tekintve az őszibarackfa rügyei az egyéves vesszőn lehetnek egyesével, kettesével, hármasával vagy — rövid nyárson — csoportosan. Bármelyik esetben alakjuk szerint biztosan eldönthetjük, hogy melyek a hajtás-, illetve termőrügyek. így mindjárt azt is megállapíthatjuk, — a termőrügyek alapján —, hogy milyen termésre számíthatunk. Ez pedig azért fontos, mert a télvégi metszés lényege éppen abban van, hogy a termőrüggyel jól berakódott termővesszőket 4—6 rügy, Illetve termőrügyes rügycsoport felett; a többségében pedig hajtásrüggyel rendelkező ugarveszszőket 2 rügy felett metszük vissza. A termőrügyek általában a termővessző középső hosszú szakaszán egyenletesen helyezkednek el. Vannak azonban egyes fajták (pl. Kancellár, Kínai lapos, Greensboro), amelyek a vessző alsó részén, tövén; mások pedig (pl. Mezőkomáromi duránci, Gyümölcskertek királynője) Inkább a felső részén, hegyén hozzák termőrügyeiket. Erre a fajta ismeretében — a télvégi metszés során figyelemmel kell lenni. Minden vesszőn csak egyszer lehet termés A vesszők visszametszésének az lesz a következménye, ha a fa által a talajból felvett — és a szállító szövetrendszeren keresztül a hajtásrendszer minden részébe eljuttatott —. szervetpontjából előnyős. Itt említem meg, hogyha fáink tápanyagellátása igen jó, ha a vesszők erőteljes növekedésüek, akkor indokolt lehet a termővesszőket hosszabbra hagyni, vagyis hatnál több, — esetleg — 8—10— 12 termőrügy, illetve rügycsoport felett visszametszeni. Természetesen minden meghagyott termőrügy virága nem biztos, hogy megtermékenyül; és ha igen, akkor is valószínű, hogy a természetes gyümölcshullás, vagy esetleg célszerű gyümölcsritkítás miatt csak fele vagy harmada annyi gyümölcsre számíthatunk, mint amennyi termőrügyet eredetileg meghagytunk. Ezek viszont — az egy gyümölcsre jutó nagyobb tápanyagmennyiség hatására — nagyobbak, szebbek lesznek, ami összértékben kedvezőbb. A ietermett vesszőket azután a következő télvégi metszés során eltávolítjuk, mert ezek többet termést nem hoznak. A termés kialakulásával egyidejűleg az ugarvessző tövén meghagyott két rügy vagy rügycsoport szintén kihajtott, és két vagy több hajtást nevelt. A nyár folyamán ezeken is kialakulnak a következő évben kihajtó rügyek, amelyekről a télvégi metszés során ismét a termőrügyek száma alapján döntünk, és azt metszük vissza 2 rügyre, amelyiken kevesebb a termőrügy; a másikat pedig ismét 4—6 vagy több termőrügy felett. Döntésünk alkalmával azonban ez alkalommal is gondoljunk arra, hogy — azonos értékű vesszők esetén — mindig az alsóbb helyzetű, tehát a fa törzséhez közelebb elhelyezkedő vesszőt metszük 2 rügyre, mert ezzel is a fa felkopaszodását ellensúlyozhatjuk. Ilyen megokolások alapján célszerű lehet májusban a fejlődött hajtások egy részét tőből eltávolítani. Ezt a munkát, a hajtásválogatást általában május közepétől kezdve végezzük akkor, amikor a hajtások közel araszos hosszúságúak. A cél érdekében Ilyenkor kimetszük a fán mindenütt az ikerhajtások közül a gyengébbet; a hármas hajtórügycsoportból fejlődött három hajtásból csak egyet hagyunk. Ilyenkor válasszuk ki — a korona fejlesztése érdekében — a vázágak továbbnövekedését biztosító legmegfelelőbb helyezető és erősségű végálló hajtást is, s a vele párhuzamosan növő gyengébbeket szintén tőből távolítsuk el. Meghagyjuk azonban a termővessző tövén található egy két hajtást, mert ezekből a következő évben újabb termő- vagy ugarvessző lehet. Ugyancsak — a termés kedvezőbb tápanyagellátása érdekében — lehetőleg minden gyümölcs mellett hagyjunk meg egy hajtást. Érdemes őszibarackot termeszteni Az őszibaracktermesztésnek a metszés a legmunkaigényesebb, de az egyik legfontosabb teendője. Feltétlenül kell hozzá szakismeret és nagy fegyelem. Eleinte lassabban haladunk vele, azonban — ebben az esetben is — a „gyakorlat teszi a mestert“, s — a szó igazi értelmében — meghozza gyümölcsét. 3
