Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-14 / 2. szám
Az uj helyzet megköveteli fileslátású, szakmailag Jól képzett vezetőkre van szükségük mezőgazdasági üzemeinknek, akik, amellett, hogy kitűnő szervezők, Jő adag kereskedelmi érzékkel Is rendelkeznek. Ilyen ember Gombos György elvtárs Is, az Ipolyszakállasl szövetkezet elnöke. Pénzügyi lehetőségeikről és az ezzel szorosan összefüggő dolgokról beszélgettünk. Mivel a szövetkezet földjeinek nagy része az Ipolyhoz való közelfekvésénél fogva évente víz alá kerül, ez szükségessé tette, hogy módosítsák a termelést. Az ü] helyzet ugyanis megköveteli, hogy a kínálkozó lehetőségeket mindjobban kihasználják. Mik lennének ezek? Egyrészt a kertészkedés — szükség esetén korlátlan mennyiségű öntözővíz — másrészt a vízi baromfi, helyesebben a lúdtartás kiszélesítése, továbbá az ezzel összefüggő lehetőségek kiaknázása. FRISSEN, JÖ ÄRON A FOGYASZTÓHOZ Idei pénzügyi tervükben zöldségfélékből másfél milliós nyersbevétellel számolnak. Természetes, hogy itt nem a megszokott szerződések szerinti bevételről van csupán sző, hanem ennél többről, arról, hogy a zöldség a lehető legrövidebb úton a fogyasztóhoz kerüljön. Eszerint az Ipolyszakállasl szövetkezet nem csupán a termeléssel, hanem a szállítással és az értékesítéssel is foglalkozik. Az állami kereskedelem számára Martinba és Banská Bystricára szállítják az árut, ahol saját elárusítóhellyel Is rendelkeznek. E két város mintegy 800 ezer koronát forgalmaz Idén a szövetkezetnek. Kapcsolatot teremtettek továbbá Losonccal és Rimaszombattal is. Ez az akció mintegy 500 ezer korona nyersbevételt ígér. Miért kedveli a fogyasztó a szakállas 1 zöldséget? Azért, mert a késő délutáni szedésű árut másnap kora reggel megvásárolhatja Martinban és Banská Bystrlcán. Hogyan kerül a fenti városok üzleteibe? Természetesen a szövetkezet Jóvoltából az éjszaka folyamán tehergépkocsikon. Különben az értékesítés, azaz a közönségszolgálat effajta módját már más szövetkezetek is alkalmazzák. KELTETÉS TÁRSULÁSSAL Három szövetkezet, az Ipolyszakállasi, a szódói és a garamvezekényl olasz fajta lúd tartására szakosítanak. A legszámottevőbb törzsállo-Gomöos György elvtárs, a fiatalos lendületű elnök mányt (600 darab] az ipolyszakállasl szövetkezet tartja, ahol a vizenyős rétek és legelők erre korlátlan lehetőséget nyújtanak, úgyhogy a három szövetkezet törzsállománya 1100 darab. A keltető-berendezést a szódói szövetkezet vásárolta, de a leírásokat közösen viselik, attól függően, hogy külön-külön milyen mértékben veszik igénybe. Idén összesen mintegy 22 ezer liba keltetésével számolnak, melyből 12 ezer kerül szerződés szerinti eladásra, közvetlenül a keltetőből. A szakállasl szövetkezet 6000 darabot hagy saját célra. Ebből 3 ezret (Júniusban) pecsenyelúdként, s a hátralevő 3 ezret pedig (ősszel) hízólúdként értékesítenek. A társulás csupán a keltetésre s bizonyos mértékben a naposlibák értékesítésére szól. A keltetőidény végén elszámolnak, hogy a berakott tojásokból külön-külön hány darab kelt ki s mennyi az egy libára eső önköltség. Kelés után mindhárom szövetkezet libái (bizonyos ideig) együtt vannak s innen értékesítik azokat. A saját célra hagyott libákért a szövetkezetek (darabonként) 28 koronájával számolnak el, illetve a nyilvántartásban ilyen áron tartják számon. Tény, hogy a szakállast szövetkezetben a naposlibák és a ludak értékesítéséből idén 1 millió korona bevétellel számolnak, s az évek során a pénzszerzésnek ezt a módját tovább szélesítik. Jóllehet, hogy későbben ez a szövetkezeti társulás jobban, illetve más vonalon is kiszélesedik. MINŐSÉGI TERMELÉS Ipólyszakállason persze eddig is foglalkoztak szarvasmarha-hizlalással, de a jövőben a mennyiség mellett a minőség további javítását is célul tűzték. Elhatározták, hogy csak jól fejlett, 550 kg-on felüli vágómarhát szállítanak a felvásárlóknak. Ezt főleg a takarmányok Jobb kihasználásával érik majd el. A tejtermelésben nem számolnak mennyiségnövekedéssel. Maradnak az eddigi tehenenkéntl 3000 literes évi tejátlagnál. Az egészet összegezve, meg kell még mondanunk, hogy a tervek készítésénél Ipólyszakállason nem a pénzügyi eredmények indokolatlan túlfeszítésére törekedtek, hanem leginkább a kapcsolatok kiszélesítésére és a beruházásokra vették a fő Irányt, amelyek a következő években éreztető hatással lesznek a termelésre. Ilyen befektetés például a 30 hektárnyi szőlő és a 27 hektár gyümölcsös telepítése is. Ezekből is látható, hogy ebben a szövetkezetben a vezetők és a tagok jó hozzáállással mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ú] helyzetben megtartsák hírnevüket. HOKSZA ISTVÄN A z IRÁNYÍTÁS tökéletesített rend** szerének elvei többek közt azt is hangsúlyozzák, hogy e rendszer bevezetésével az adás-vételi kapcsolatok is új tartalmat kapnak. A kereskedelemben a termelő egyenjogú lesz a felvásárlóval. A legilletékesebbek — a termelők — örömmel fogadták a hírt, mert az utóbbi években bizony utasítások, rendelkezések szerint termeltek. A mezőgazdasági üzemeknek az intézmények sokasága parancsolt. Többször felvetődött már, hogy a mezőgazdasági termelőüzemek szavatolt jogköre milyen mértékben jut majd kifejezésre az új helyzetben. Erre ma még nehéz megadni a kielégítő választ, mert a mezőgazdasági üzemek partnereinek nem mindegyike hajlandó tudomásul venni a hajdani korlátlan jogok megszűnését, sem azt, hogy a termelő is ember, neki Is lehetnek igényei, ellenvetései, kívánságai. Ebből pedig az következik, hogy Ilyen partnerrel szemben a termelőknek ébernek kell lennie, s érvényesítenie kel] vele szemben a törvényadta jogokat. Amikről beszélni kell Járásainkban a múlt esztendő december 15-lg kellett megkötni az 1987-es évre szóló gazdasági szerződéseket. Számos mezőgazdasági üzem vezetője a közeli napokban ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy erre vonatkozólag nem kapták meg a szükséges segítséget az illetékes felsőbb szervektől, mert a mezőgazdasági termékek piaci értékesítésének irányadó árjegyzékét csak december 15-e táján adták ki, s ez feltétlenül zavarólag hatott magára a tervezésre. Utólag kiderült ugyanis, hogy több mezőgazdasági termék piaci értékesítési ára megváltozott, miáltal a terv pénzügyi része kissé hiányossá vált. Akadtak olyan terményátvevő üzemek is, amelyek rendszabályokkal tarkított, többoldalas, úgynevezett szerződésformulárékkal traktálták a termelőket, gondosan ecsetelve azok kötelességeit. Magam is olvastam ilyen szerződés formuláról, amelyet az oroszkai cukorgyár adott ki. Rendszabályok sokasága, mondhatnám gyűjteménye volt ez a nyomtatvány. Érthető, hogy a lévai járás egyetlen mezőgazdasági üzeme, de a termelési igazgatóság sem értett egyet a kereskedelmi kapcsolat efajta — többékevésbé bürokratikus — módjával. Természetes, hogy a cukorgyár hibájából december végéig nem kötötték meg a gazdasági szerződéseket. Több mezőgazdasági üzem vezetője kijelentette, hogy ha az oroszkai cukorgyár hamarosan nem változtatja meg álláspontját, abban az esetben tervükből kihagyják a cukorrépát, s helyébe a búzát sorolják be. Bővítik vetésterületét. Ez természetesen azért is szóba került, mert a cukoripari melléktermékek — amiért tulajdonképpen a cukorrépát termelik — egyre jobban kifogásolható minőségben érkeznek a mezőgazdasági üzemekbe. Emellett tudni kell azt is, hogy a búza önköltsége kedvező hektárátlag mellett sokszorta alacsonyabb, mint a cukorrépáé, ami annyit jelent, hogy egy egységnyi területről kisebb ráfordítással körülbelül hasonló bevéA MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBERSZÜKSÉGLET A SZOVJETUNIÓBAN A Szovjetunió Statisztikai Hivatalának Jelentése szerint 1964 novemberében 970 600 felső- és középfokú képzettségű szakember volt a szovjet mezőgazdaságban. Ebből a mezőgazdasági termelésben 730 700, azaz 76 százalék, közvetlenül a kolhozokban, és szovhozokban 423100, 44 százalék dolgozott. A mezőgazdasági gépészmérnökök és technikusok száma 216 100 fő volt, ennek mintegy fele (107 800) dolgozik a mezőgazdaságban és 44 700 közvetlenül a kolhozokban és szovhozokban. A mezőgazdaságban dolgozó szakemberek 48 százaléka rendelkezik felsőfokú képesítéssel Ha a szakképzés 1965 évi szintje marad, akkor a felsőfokú szakemberek iránti Igény 17—20 év múlva elégíthető ki. Ezért az 1966—70 éves új ötéves tervben jelentősen növekszik a felsőfokú szakemberképzés, s így az 1965 évi 38 200 fővel szemben 1970-ben 48 275 lesz a végzett felsőfokú szakemberek száma, ez 26,5 százalék növekedés. A nappali oktatás mellett nagy jelentőségű a mezőgazdasági szakemberellátásban a levelző oktatás. 1953-ban a mezőgazdasági főiskolákon 65 levelező tagozat volt, jelenleg viszont a levelező tagozat száma 20 256-ről 222 436 főre növekedett. A MEZŐGAZDASÁGI REPÜLŐGÉPEK ELTERJEDÉSE A VILÁGON Az arnheimi (Hollandia) kongresszuson kb. 30 ország 200 kiküldöttje tárgyalt a mezőgazdasági repülőgépek szerepéről. A világon Jelenleg 16 millió km2 mezőgazdasági terület van. Ebből 110 millió hektárt (6,5 százalékot) kezelnek a levegőből. A Szovjetunióban 1964-ben 54 millió ha területet kezeltek repülőgépekről. Üj-Zélandban, ahol az állattenyésztés magas szinten van, a legelőket a levegőből trágyázzák. Ausztráliában hasonló a helyzet: itt 6,2 millió hektárt kezelnek levegőből. Az argentíniai óriási hústermelés csakis a kártevőknek a levegőből történő irtásával lehetséges, amit 4 millió hektáron végeznek. Kanadában és Skandináviában az erdőket mezőgazdasági repülőgépekről permetezik rovarirtó szerekkel. A világ mezőgazdasági légiflottája ma már 15—18 ezer repülőgéppel rendelkezik, közöttük igen sok helikopterrel. telt érhetnek el, mint a cukorrépánál. Egyes terményátvevő szervezetek mindjárt kezdetben azzal játszották el szerepüket — vesztették el a termelők bizalmát —, hogy a szerződéseik közé szinte észrevétlenül egy függeléket (kiegészítőt) helyeztek, melyben az állt, hogy a mezőgazdasági üzem kötelezi magát a takarmánykeverékek elszállítására (saját szükségletre) oly módon, hogy üres járat ne következhessen be. Vagyis a felvásárló szervezet csak abban az esetben téríti teljés egészében a szállítás költségeit, ha a mezőgazdasági üzem minden esetben odafelé is szállít valamit. Több olyan szövetkezeti elnök akadt, aki aláírás előtt újra átlapozta a szerződést, észrevette a függeléket, kivette a gazdasági szerződés lapjai közül, s csak aztán írta alá a letárgyaltakat azzal, hogy a keverékeket szállítsa a gyártó üzem, a törvényben megállapított módon. A közelmúltban beszélgettem egy szakemberrel, aki azt bizonygatta, hogy éberség következtében .sokezer koronát meg lehet menteni a szövetkezeteknek. Tán mondanom sem kell, hogy az állítás helytálló. Ügyelni kell a szerződések megkötésénél, hogy a termelő a felvásrlóval szemben ne kerüljön hátrányos helyzetbe, de ügyelni kell a termékek átadásánál is, — erre Ismerni kell az ide vágó törvényeket, valamint a szabványnormákat —, akkor nem állhat fenn károsodás és fölösleges jogi eljárás.-hal-Az irányítás tökéletesített rendszerének KERESKEDELMI KAPCSOLATOK kíS 16XÍK0I1Í-1 A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ÉRTÉKESÍTÉSÉNÉL ■ A mezőgazdasági termékeket kizárólagosan azok a vállalatok vásárolhatják fel, amelyeket erre a célra az illetékes szervek kijelöltek, azaz felhatalmaztak. Bizonyos feltételek mellett kötelesek minden olyan mezőgazdasági termék átvételére, amely azonnali fogyasztásra, vagy ipari feldolgozásra megfelel, ha nem Is üti meg az állami szabványnorma feltételeit. ■ Minőség megegyezésre. Az előre kijelölt átvevőhelyen az eladó mezőgazdasági üzem s a vásárló, Illetve az áru átvevője megbízottéinak meg kell egyezniük az áru minőségében. Az erre vonatkozó kiindulópontként az értékesítő adatai szolgálnak. ■ A megállapított minőség. Ha a termelő mezőgazdasági és az átvevő üzem megbízottai nem egyeznek meg az áru minőségében, abban az esetben semleges szerv szabja meg az áru érvényes minőségét. ■ A minőség megállapítására jogos szervek: A vetőmagvak és az ültetöanyagok, keltetést tojások, továbbá a gomolyasajt minőségének megszabására az állami mezőgazdasági ellenőrző és vizsgáló intézet, a továbbtenyésztésre és a haszontartásra szánt állatok, a húsok és a vágóállatok, valamint a halak minőségének elbírálására az állami állatorvos, a gyógy- és aromatikus növények minőségének elbírálására a gyógyszerek minőségi ellenőrzésének állami bizottsága, a hátralevő mezőgazdasági termékek elbírálásával (idetartozik a vágóbaromfi is), a mezőgazdasági termékek minőségének ellenőrzésével megbízott állami kirendeltség foglalkozik. ■ A felvásárló szelvényt mindig az áru átvevője állítja ki, ha megegyeztek a felek az áru minőségében. ■ Az elismervényt az áru átvételéről ugyancsak annak átvevője tölti ki, ha a felek (az eladó és a vásárló) nem egyeztek meg a minőségben. ■ A felvásárlás (átvétel) helye alapjában véve mindig a mezőgazdasági üzem termelőhelye, ahol megállapítható a felvásárolt, illetve a szerződött áru mennyisége és minősége. ■ A szerződés teljesítése raktározással. Ha az áru megrendelője nem fogadja el a szerződött, felkínált termékeket, vagy valami módon akadályozza a mezőgazdasági üzemet abban, hogy szerződéses feladatát teljesítse, abban az esetben a termelő az átvevő szerv költségére elraktározhatja termékeit s erről előzőleg érvényes úton értesítést küld a szerződő félnek. Ilyen esetben az értesítés megküldése annyit jelent, hogy a termelő teljesítette szerződéses feladatát. (i) Mikor vehetjük igénybe gépállomásaink szolgáltatását Mezőgazdaságunk irányításának tökéletesítésével egyidejűleg kulcsfontosságú jelentőségre tesz szert az adás-vételi kapcsolatok helyes érvényesítése. Nem kevésbé fontos azonban, hogy a gazdasági szerződések feltételeinek megállapításánál mindkét fél egyenrangú partnerként biztosíthassa saját érdekeit. Az eddigi tapasztalatokból kitűnik, hogy egyes mezőgazdasági üzemek néha azért bízzák meg a gépállomásokat bizonyos munkálatok elvégzésével, hogy ezzel saját magukon könnyítsenek, esetleg gondjaiktól szabaduljanak. A szolgáltatások megrendelése csakis akkor Indokolt, ha gazdasági elemzés bizonyítja annak előnyösségét. Idegen szolgáltatások megrendelésénél abban van a baj kűtforrása, hogy a megrendelő mezőgazdasági üzem nem ismeri kellőképpen azon munkálatok gazdasági elemzésének eredményeit, amelyeket más vállalattal akar elvégeztetni. Vannak például üzemeink, amelyek saját gépi eszközökkel végzik a növényvédelmet, a meliorációs teendőket, a talaj termőképességének növeléséhez szükséges anyagok kitermelését, a szállítást stb. Ehhez azonban a különböző gépek széles skálájával és típusával kell rendelkezniük. Ha viszont gépparkjuk csak bizonyos munkálatok elvégzésére alkalmas a rövid lejáratú időszakban, első pillanatra nyilvánvaló a gépek Jövedelmezőségének hiánya. Ha tehát indokolttá válik bizonyos szolgáltatások megrendelése más vállalatnál, akkor a mezőgazdasági üzemnek le kell tennie az előítéletről, meg kell szüntetnie a szolgáltatást-nyújtóval szemben tanúsított bizalmatlanságát. Mielőtt a mezőgazdasági üzem a gépállomástól valamilyen feladat elvégzését megrendeli, gazdasági elemzést kell végeznie a növénytermesztésben, milyen költségráfordítással járnak a munkálatok, ha azokat saját eszközeikkel végezné. • Villanyáramfogyasztás: pontosan ki kell számítani a növénytermesztési részlegre eső fogyasztási hányadot, nevezetesen a cséplőgép üzemelésénél, a műhelyekben, a gépjavításnál és a hegesztőkészülék használatánál mutatkozó áramfogyasztás ellenértékét. 0 Az üzem- és kenőanyagok fe'használásánál is ki kell mutatni a növénytermesztésre eső hányadrészt. 0 A gépek és gépi berendezések rendszeres javításából, illetve karbantartásából eredő költségeket ugyancsak el kell különíteni. • Az alapeszközök leírásánál számszerűleg kell kifejezni azokat a költségeket, amelyek a növénytermesztést terhelik. 0 A munkabérek közül azokat a díjazásokat kell kimutatni, amelyeket a növénytermesztési részlegen tevékenykedő dolgozók (traktorosok, karbantartók, gépjavítók, ökonómusok stb.) vettek kézhez. 0 A gépállomásnak munkadí] fejében kifizetett összegeket az egész számlázott érték erejéig ki kell mutatnia az engedménynyújtások levonása nélkül. Egyéb gépesítési költségek címén azokat az összegeket kell kimutatni, amelyek nem szerepelnek a fenti mutatókban (például az önköltséget). Nem lesz könnyű feladat valamenynyi mutató összegezése az olyan mezőgazdasági üzemekben, amelyek nem vezetnek pontos, elsődleges nyilvántartást. Ennek híján legalább megközelítőleg kell kimutatni a gépesítéssel járó költségek összegét. Ennek megtörténte után a mezőgazdasági üzem agronómusa kidolgozza a gépesítési munkálatok terjedelmének pontos tervét. A tervben fel kell tüntetnie a hektárok tonnák vagy darabok számát, az agrotechnikai és egyéb feltételeknek megfelelően. Ugyancsak meg kell említenie a munkálatok nemét, tehát a tarlóhántást, a közép- és mélyszántást, az istállótrágya beszántását, a simítózást, a műtrágyák kiszórását, a fogasolást, a hengerelést stb., egyszóval minden olyan munkát, amelyet gépi eszközzel kell a növénytermesztésben végezni. A mezőgazdasági üzem agronómusa vagy ökonómusa ezután tételről tételre kiszámítja a gépállomás által felajánlott szolgáltatás díjszabását. Ha például a gépállomás valamenynyi leendő elvégzéséért 600 ezer koronát kér, a mezőgazdasági üzem viszont önköltségi áron is 850 ezer koronát adna ki, nyilvánvaló, hogy az üzem 250 ezer koronát megtakarít, ha a felkínált szolgáltatást igénybe veszi. Ehhez hasonló esetek már 1965-ben is előfordultak az eperjesi és a homonnai járás egyes szövetkezeteiben. Ezzel szemben egyéb adottságok mellett a mezőgazdasági üzem jár jobban, ha saját gépi eszközeivel végzi a farm körüli munkákat. Minden tehát a pontos és lelkiismeretes elemzésen múlik. S ha a gazdasági elemzést a mezőgazdasági üzemek felelős dolgozó! nem mulasztják el, semmi esetre sem lehet kétség afféléi, melyik módszer a helyesebb. Milan Kovái! mérnök, az SZNT Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója SZABAD FÖLDMŰVES $ 1987. Január 14.
