Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-25 / 12. szám
HALAINK SZAPORODÁSA (IVÁSA) főleg a tavaszi időszakban zajlik le. Ilyenkor legtöbb hal a folyóvizekben felfelé vándorol és keresi a megfelelő ívóterületet. Egyesek az árterek csekély füves partjait keresik fel, — ilyenek pl. a ponty, kárász, compó; a márnák kavicsos talajra szórják ikrájukat, a süllő és a harcsa víz alatti gyökerekre ívik. Vannak olyanok is, amelyek a kemény anyagot, vagy követ választják kicsinyeik bölcsőjéül, pl. a kecsege, balin és a keszegek nagy része. Ismerjük meg egy kicsit jobban a halak ívását, hátha több kímélettel leszünk irántuk az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. tváskor a halak párosával, vagy nagy csoportokban úszkálnak, nem táplálkoznak megfeledkeznek az óvatosságról és nagy locsogás, csapkodás közepette szórják ivartermékeiket a vízbe. A nőstény (ikrás) részletekben szórja el ikráját, a hím (tejes) pedig a spermasejteket bocsájtja útjukra. Az ívási idő halfajonként változik és elsősorban a víz hőmérsékletétől függ. Legkorábban a menyhal ívik, hisz alig 0—2 Celsius-fokos vízben, január-február hónapban már megkezdi nászát. Ikrájának fejlődése viszont másfél hónaptól két és fél hónapig is tart. Korai ívó a csuka is, hisz 2—4 fokos víz már elegendő ívásához. Ezért már február végén, március elején ő is eleget tesz fajfenntartási ösztönének. Március végétől tömegesebben kezdenek ívni halaink. Így alig 5—10 fokos víz már megfelel a ragadozó önnek (balinnak) és a süllőnek. Ezek főleg áprilisban ívnak. Májusban, amikor a víz hőmérséklete eléri a 15 fokot a pontyféléken is úrrá lesz az izgalom. Legkésőbben ívik a harcsa és a keszegnépség, mert ezek ívásához 20—25 fokos víz kell. Ezért ezen halak ívása júniusban, néha júliusra kiterjedő időszakban van. Természetes, hogy a melegebb vízben ívó halak ikrája gyorsabban fejlődik. A márna, balin és süllő ikrája 10—15 nap alatt fejlődik ki a későn ívó halaké pedig 3—7 nap alatt. Érdekes megfigyelni, hogy a ragadozó halak többsége korábban ívik, így ivadékuk már megerősödik mire a békés természetű halak zsenge utódai kikelnek. Ilyenkor a kis ragadozókat terített asztal várja. Ivarérettség szempontjából is igen nagy különbségek mutatkoznak halaink között Az apró keszegek, durbincsok és a Védjük az ívó halakat! csuka már egyéves korban szaporodóképesek. Halaink több sége csak hároméves korban szaporodik, a harcsa, süllő 4 éves korban, a kecsege pedig csak ötödik életévében éri el ivarérettségét. A létért folyó küzdelemben a természet kiválogató hatása úgy érvényesült, hogy csak azok a halfajok maradhattak meg, melyek rengeteg ivarsejtet termelnek. Az ivarsejtek ugyanis kint termékenyülnek meg a vízben, sok veszélynek és veszteségnek vannak kitéve, így csak a szapora fajok maradtak életben. Az ikraszemek mennyiségét az anyahal testsúlykilogrammjára szokták számítani. Legkevesebb ikrát rak a márna, mert 1 kg testsúlyra mindössze 9 ezer db ikra jut. A harcsa, csuka, dévér már 30—50 ezer ikrát rak testsúlykilogrammonkint, míg a süllő, kárász, ponty 200 ezret is. Rekordernek számít a compó (cigányhal), mert testsúlyának 1 kilogrammjára 600 000 szem ikrát rak. A hím ivarsejtek, vagyis a spermasejtek száma viszont majdnem felmérhetetlen. A csukánál pL 1 köbcentiméter „tejben“ kb. 20 millió sperma van. A spermasejtek mozgóképessége viszont alig 1—5 perc, rengeteg megy tehát veszendőbe, illetve rengeteg kell belőlük, hogy egy-egy eljusson rendeltetési helyére, találkozzon az ikraszemecskéveL Ívási időben törvény tiltja az ívó halak fogását és az ívéterület háborgatását. Az ember törvényeket hoz, hogy megvédje a szaporodó halakat, de emberi gyarlóság folytán mindig akadnak törvényszegők. Tilalmi időben is gyakran láthatjuk a varsák tömegeit » árterületeken, étkezdékben ilyenkor rendszerint kaphatók a védett halak, így a törzsállomány pusztítása, az észszerűtlen kizsákmányolás, a halak végleges kiirtásához vezet. Nem árt tudni, hogy az ívásában megzavart halban az ikra túlérik és megtermékenyítésre már nem alkalmas. Sok esetben a hal as ilyen ikrát el se szórja, így az romlásnak indul, és az anyahal pusztulását okozza. Kötelességünk tehát a legmesszebbmenőkig védeni halainkat az ívási idő alatt. 6, Sporthorgászati vetélkedők és az alapos felkészülés KÖZELEDNEK a dobó-bajnokságok s a velejáró vetélkedések ideej. Lényegében ugyanazok a versenyzők rajtolnak, mint a múlt évben. Sajnos, magas a vetélkedők bajnokainak életkor-átlaga. Egyesek ma már nemigen lesznek képesek fokozni eddigi eredményeiket. Ez a tényező akadályozza válogatottjaink teljesítőképességének oly mérvű fejlesztését, hogy egyenértékű vetélytársai lehessenek a világ, de különösen a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság legjobb dobó-bajnokainak. Hiába hajtogatjuk, hogy válogatottjaink teljesítményének fejlesztésére törekszünk. Ha a három legutóbbi dobó-világbajnokságon szereplő bajnokaink teljesítményét latolgatjuk, ügy meg kell állapítanunk, hogy valamicskét javult. 1963-ban Zürichben lezajlott dobó-világbajnokságon 539 pontszámot értünk el, az utána következő évben Bécsben 544, s a tavalyi sviti világbajnokság versenyén 560 pont volt az eredmény. Jan Kolka, a prágai mesterhorgász teljesítőképessége nagyfokú fejlődést mutatott. 1961-ben a drezdai világbajnokságon ő volt a legjobb versenyzőnk. A 19. helyet 552,86 pontszámmal érte el, tavaly Sviten pedig a dobó-világbajnokság lépcsőjének 8. fokára került. Egyes férfi- és női versenyzőinknek a műit évi világbajnokságon elért eredményei azt mutatják, hogy még nincsenek pályfutásuk tetőfokán. De ha az a törekvésünk, hogy mi Is a győzők emelvényére kerüljünk, akkor alaposan meg kell szaporítanunk a tréning-órákat. HA A TÖBBI SPORTÁGBAN rendszeresen és naponta tréningeznek a versenyzők, úgy a dobó-technikára is vonatkozik ez a szabály. A tréningeknek nehéz feltételek közepette és a sportolók maximális lélektani megterhelésével kell lezajlaniuk. Ez annyit jelent, hogy a tréningek számára szándékosan oly körülményeket teremteni, amelyek rosszabbak, mint amilyenek a világbajnokságokon feltételezhetők. Például dobálni szél éllen, vagy oldalról fújó szélben, vagypedig zajos viselkedéssel zavarni a versenyzőket, stb. A horgász-dobótechnika gyors és sikeres fejlődése nagy hiányát érzi a harcias ifjúhorgászok (fiúk és lányok) benevezésének. Ez abból is kitűnt, néhány ifjú sporthorgász jól helytállt a vetélkedőkön: Kfenková Bozena (Chrúdim), Kaspar Ladislav (Prága), DoCkal Rostislav (Vsetín), Kapustik Ján (Brno), Mészáros György (Érsekújvár), Cechura Jírí (Plzefí), Durko Juraj (Érsekújvár), Haskovec Pavel (Prága), Sebek Petr (Prága) ifjúhorgász tűnt ki eredményeivel. Ez azonban vajmi kevés! MEGBECSÜLÜNK minden sporthorgászt, aki ifjúhorgász csapatainkkal szabályszerűen gyakorolja a horgász-dobótechnikát, annak művészetét. Végtelen örömünkre szolgál a dobótechnika minden újszülött csapata, valamint minden horgászszervezet, amely első ízben rendez horgász-vetélkedést. Tehetségünk szerint a segítségükre sietünk. A dobótechnika nagy szolgálatot tesz majd nemcsak a legjobb egyének és csapatok kiválasztódására, hanem kiváló előkészületet is jelent a horgász-dobótechnika elsajátítására. A dobótechnika éppúgy, mint más sportákg, a mozgás örömét, egészséget, üdeséget nyújt. A gyorsaság, ügyesség, erő, kitartás megszerzésén kívül célirányos és kellemes időtöltést is jelent gyakorlója számára. Még néhány hét hátra van a sürgősebb tíroaszi munkák megkezdéséig, használják fel a versenyzők ezt az időt is az izomerő növelésére, ami távdobásnál igen fontos tényező. Súlydobással, rúgófeszítéssel s hasonló gyakorlatokkal töltsék a tréning legnagyobb részét. EZ ÉV (ÜLIUSÁBAN Csehország északi részében akarjuk megrendezni az országos sporthorgász, illetve dobóversenyt. A tavalyi gyakorlattól eltérően az idén nem lesz bajnoki mérkőzéssel egybekötött ifjúsági verseny. Ezt május hónapban Észak-Morvaországban rendezzük meg. Ilymódon lehetővé tesszük az ífjúhorgászok önálló vetélkedését, ahol az iskolás fiúk, lányok, valamint á serdülő ifjak mérhetik össze ügyességüket, gyakorlati tudásukat, ki-ki a maga kategóriájában. Megfontolás tárgyává tettük az ifjúhorgászok dobóversenyén kívül a halfogóverseny megrendezését is. Üszós horgászat lenne a kötelező. Kerületenként két-két csapatot jelölhetnének erre a versenyre. Az egyik csapat a dobóversenyben vetélkedne, a másik viszont a halfogó-versenyben. EZEKRE A VETÉLKEDŐKRE a horgász-szervezetek elküldhetik majd ifjú horgászaikat, horgásznőiket. A felserdült ifjak részt vehetnek majd az országos bajnoki versenyen is, de csak abban az esetben, ha elérték a felnőtt versenyzők számára előírt pontszám-követelmények alsó határát. Viera Capková, a sporthorgászat érdemes mestere VADASZ e * H M ASZ 3
