Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-11 / 10. szám

Pulykakakast kéne venni...

Bár a jótanácsot az ember mindig szívesen veszi, mégis gondolkozik mielőtt határozna. Erre azonban Baán Gizellának, a CSKSZ helyi szervezete elnökének Felsőpatony Réten ideje nem volt. Az történt ugyanis, hogy 1964 decemberében beállított hozzá Dr. Horkovics ideggyógyász Bratislavából és egy fehérszínü pulykakakast szakszerű nevén bakot, meg ugyanolyan hófehér tojót hozott, de nem eladni, hanem ajándékba. Ezek a Dunaivánkai Baromfitenyésztési Kutatóintézetből kerültek hozzá, hazánkba pedig ez a szélesmellQ fehér pulykafajta Angliából jutott el.

felvásárló vállalat, vagyis élősúly kilónként 20,— koronás áron. Ez idén a felvásárlási ár még egy koronával emelkedett, tehát még nagyobb jövedelem várható.

A szélesmellű fehér pulykafajta meglepően sokat tojik. Az elmúlt évben február 10-től november 2-ig a tojók egyedenként átlagosan 160—180 tojást tojtak, miközben a tojások nagysága mint tudjuk a kacsatojással egyenlő. Ha egy bakhoz 7—8 tojót csoportosítanak, úgy csaknem egész éven át keltethetők a tojások, mert megtermékenyülési százalékuk igen magas. E fajta tartása akkor is igen gazdaságos, ha

Tavaszi idill

Baánék gondjukba vették ezt a hazánkban tenyésztett legnagyobb testű baromfifajt és azon tűnődtek, hogy lesz egy kis gondjuk, mert már volt pulykájuk, igaz más, fekete fajta és azokat bizony este a gyerekeknek kellett megkeresniük, vagy a fáról leszedniük. Azonban kellemesen csalódtak amikor azt tapasztalták, hogy ez a szélesmellű fehér fajta csak a házuk táján tartózkodik, nem repüli át a kerítést, de még az egy méter magas választót sem. így a kezdeti idegenkedés megváltozott irántuk, különösen amikor rájöttek, hogy ennek a fajtának a mellcsontja egészen hátul, a has alatt kezdődik és így teljesen rövid. A melli részen egyáltalán nem érezni a mellcsont élét, ellenkezőleg, ez a testrész egészen telt. Széles mellizmai testsúlyának harminc százalékát képezik, és kiválóan húsosodik a combja Is. Baáné ilyen telthúsú fajtát azelőtt sohasem látott.

Legnagyobb meglepetés eladáskor érte Baánékat, mert minden különösebb nevelés nélkül olyan pulykák fejlődtek, hogy egytől-egyig I. minőségi osztályúként vette át a

iránt, de valószínűnek látszik, hogy e fajta a szélesmellű bourboni pulykából keletkezett továbbnemesítéssel és kiválasztással, amely bronzszínű.

A nevelés egyik legfontosabb tudnivalója, hogy a pulykapipéket óvni kell a hidegtől és a harmattól, ezért csak a fű felszáradása után tanácsos kiengedni őket. Ismert dolog, hogy takarmányozásuk során eleinte aludtejet, tojást és más állati eredetű fehérjetakarmányokat ajánlanak a kukoricadarán és a zsenge, apróra vagdalt zöldtakarmányon kívül. Baáné a zöldre darát szór és erre egy-egy nyerstojást üt fel. Szerinte a tojást nem szabad főzni, mert akkor eltorkosodnak a kispulykák és csak a főttojást válogatják ki, de ha ez nyersen elkenődik az egész eleségen, akkor megszokják, hogy mindent el kell fogyasztaniuk. Tapasztalata szerint így túró, tej vagy aludtej nélkül is nagyon jól felcseperednek a pulykapipék, később azután nem válogatnak a takarmányban, csipegetnek a kukoricakóróból, s akármilyen hulladékot megesznek. Elég egy nyaláb zöldet dobni eléjük a kertből, csak permetezés után ajánlatos egy ideig vigyázni. Baánék tapasztalatai szerint ennek a pulykafajtának a tenyésztése sokkal olcsóbb mint a kacsatenyésztés.

Ezekben a napokban a pulykabak kenyérmorzsát, meg csíráztatott takarmány formájában E-vitamint kap, hogy a tojók megterméken\/tése tökéletes legyen. Legjobb lenne a zab, de az sajnos, nem kapható.

Előnyös, hogy a fehér pulyka levágásakor az elsőrendű minőségű tollat jól lehet értékesíteni vagy a háztartásban felhasználni.

A fekete pulykafajták előnyösek a nagytenyészetekben, mert néhány százat számláló csoportok esetén őrt lehet melléjük állítani és bogarat keresve bejárhatják az egész határt. Az első minőségi osztályba azonban csak keveset vesznek át belőlük, mert rendszerint mellcsontjuk deformálódott.

Ezzel szemben a szélesmellű fehér pulykafajta inkább a háztáji tenyészetekbe való, mert zárt udvaron is meg van, igénytelen és ami a legfontosabb nem repüli át a kerítést, sőt ha kerítés nincs, akkor is csak a ház körül tartózkodik. Ez ugyan nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy nagyüzemi viszonyok között is gazdaságosan lehessen tenyészteni, csupán a zöldeleség lekaszálásáról kell gondoskodni.

Kerüljön is bármilyen környezetbe, de hasznosnak látszik elfogadni a tanácsot, miszerint „pulykakakast kéne venni..

KUCSERA SZILÁRD

'(A szerző felvételei)

a tojást étkezési célokra használja fel a tenyésztő.

A tojó könnyen eléri a hét kg-os élősúly-átlagot, a bak pedig a 13—14 kg-ot a tavaszi keléstől ősz végéig. Baáné az elmúlt év augusztusában megfigyelte, hogy a májusi kelésű pulykák augusztusban hetente 30—40 dkg-ot gyarapodtak. Egyébként a tojók 3—4 évig, a bakok pedig 1—2 évig tarthatók tenyésztésben. Mivel ez a kiváló fajta még nálunk nincs elterjedve, már sokan vettek Baánéktól bakot, hogy fekete pulykaállományuk minőségét keresztezéssel feljavítsák. Érdekes, hogy ilyenkor az utódok zöme toliszín és fajtajelleg tekintetében a bakra üt, ami gazdaságilag hasznos.

Igen fontos figyelmeztetni azokat, akik e kiváló pulykafajta tenyésztésével kívánnak majd a jövőben foglalkozni, hogy a szélesmellű fehér tojók nem kotlának, ezért csak tyúk alatt, esetleg gépben lehet a megtermékenyült tojásokat keltetni. Ha a tojó le is ül, 2—3 napnál tovább nem futja türelméből. Egy tyúk alá hasonlóan mint a kacsatojásból 15 darab fér. Amikor a pulykapipék kikelnek, a tyúk odaadőan vezeti ^s kaparni tanítja őket. Kikeéskor a pulykapipék barnás- Iszkos színűek, de fokozatosan isztafehér tollúvá, alakulnak, lem érdeklődtünk eredetük

Mi okozza a tolicsipkedést?

Nagyobb baromfitelepeken sokszor elkerülhetetlen, hogy hosszabb vagy rövidebb időre egy-egy ólban, tojóházban nagyobb tömegű csirkéket, tyúkokat összpontosítunk. Sajnos, ez a zsúfoltság sokszor kiváltja az unatkozó állatok közt a tollcsipkedést. Ha a tollcsipkedésnek okait nem sikerül azonnal megszüntetni, úgy minden „remény“ megvan arra, hogy a végén kannibalizmus lesz belőle. A gyakorlat is azt mutatja, hogy e két „kellemetlen tünet“ együtt jár.

Ha az állatgondozó nem végzi lelkiismeretesen munkáját, úgy a kikezdett csirke, jérce vagy tojó áldozatul esik a csipkelődésnek. Legtöbbször a farok tájon és a kloaka körül csipkedik ki a tollazatot, de a növendékállatoknál a szárnyrészen is kikezdik egymást. Először csak egy-két piszkosabb tollat húznak ki, majd a vérző tolltüszők következnek. A tollcsipkedés rohamosan terjed az állatok közt. Főleg a gyengébb, beteges állatokat kezdik ki, és ezzel a betegséget is könnyen átviszik egymásra.

Szerintem a kiváltó okok a zsúfoltság, száraz, túlmeleg ól, unalom, zöldeleség hiánya, bizonyos ásványi sók, nátrium hiánya és sokszor a takarmányból hiányzó fehérjék.

Megelőzésére az állatok állandó foglalkoztatása, a felfüggesztett takarmányrépa, téli káposzta, homokfürdő alkalmazása, a zsúfoltság elkerülése és a túlmeleg ól szellőztetése szükséges.

Ha már a tollcsipkedés „kitört“, úgy első fellépésként a kikezdett állatokat rakjuk külön helyiségbe, de célravezetőbb, ha a kikezdett részen a tollazatot fenyőkátránnyal bekenjük. Akad tenyésztő, aki 1 rész disznózsírt, t/4 rész tinktúrát, Vi rész karmazsin pirosból álló kenőcs használatát javasolja. Mivel az említett keverékek nagyon keserű ízűek, a tollcsipkedést abbahagyják az állatok. Ajánlatos, hogy néhány tized % arányban porrá tört kőszén és fahamut keverjünk a takarmányba.

A tollcsipkedés nem betegség, de ha idejében nem figyelünk rá, úgy kannibalizmussá fejlődhet, érzékeny károkat okozhat. (—p—)

4