Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-11 / 10. szám

Ébred a határ, indulnak a vetőgépek

Felkészültek

A járási mezőgazdasági konferenciák után

Az egységes földmüvesszövetkezetek és állami gazdaságok konferenciái már minden járásban bezárultak. Ilyenkor, a nagy számvetés végén nem árt közelebbről megvizsgálni, mi jellemezte őket.

Kisebb-nagyobb eltéréssel minden járásban emelkedett a termelés. A kassai járásban például a múlt évhez képest idén, 1927 tonna hússal és egy millió 600 ezer liter tejjel adnak el többet. Lényegesen emelkedik a piaci termelés a galántai, az érsekújvári és más járásokban is. Nagyot léptünk tehát előre, és most már gyorsabban haladhatunk a mezőgazdasági termelés magasabb szintje felé. Erről beszél Tibor Bohdanovsky elvtárs is, az SZNT mezőgazdasági megbízottjának helyettese a dunaszerdahelyi járási konferencián. A mezőgazdasági termelésben az országos méretben is első helyen járó járás a következő években világítótoronyként mutatja majd az utat.

Persze, az eredmények nem véletlenül születtek. Németh Jenő, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság vezetője tömören így fogalmazta meg a sikerek titkát: „Felnőtt emberhez méltóan, önállóan, ésszerűen kezdtünk gazdálkodni." A dunaszerdahelyi járás gazdálkodására jellemző, egyik oldalon az önköltségek csökkenése, a másik oldalon a termelés ugrásszerű emelkedése. Lényegesen csökkentették a tehén- és a sertésállományt. Ezzel szemben az átlagos tejtermelés a múlt évben az 1962-es évhez viszonyítva 1744 literről 2800 literre emelkedett. A sertéshústermelés pedig 6596 tonnáról 9010 tonnára, az átlagos malacszaporulat 9,4 darabról 15,2 darabra.

Persze, a többtermeléshez nagyobb mennyiségű takarmányra van szükség, ezért 50 százalékkal több fehérjét termeltek, de a vetésterület csak 5 százalékkal bővült. Hogy csak néhány példát említsünk, a búza hektárhozama 33,3; a kukoricáé 40, a szemesek átlagos hozama 31,92 mázsa volt.

Természetesen a többtermelés megmutatkozik a piaci termelés emelkedésében és a tagok keresetének növekedésében is. járási méretben a nyerstermelés 8103 korona, a piaci termelés pedig 5555 korona. Egy munkaegység-befektetés már 83 korona értékű terményt hozott. A tagok évi keresete átlagosan 18 445 korona.

Szépek tehát az eredmények, de a felszólalók fejtegetéséből kitűnt, hogy mégsem elégedettek. Rácz Péter, a nagyabonyi szövetkezet elnöke, Kalmár János, a dióspatonyi szövetkezet elnöke, Renczés Sándor, a felsőpatonyi szövetkezet elnöke és még többen például teljesen egyetértették azzal, hogy a járásban átlagosan már 3000 literre emelik a tejhozamot, és a szemesek, valamint a takarmányfélék hozama is magasabb lesz az előző évinél. Van még lehetőség, hisz a nagyabonyiak már tavaly is 38,6 mázsás hektérhozamot értek el búzából, cukorrépából pedig 584 mázsát.

Nagyon figyelemre méltó volt Ferencet elvtársnak, a járási pártbizottság vezető titkárának felszólalása. Beszéde első részében leszögezte, hogy a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági dolgozói nem tudatlan gyerekek, értik a gazdálkodás módját. A Járás sikereinek titka elsősorban abban rejlik, hogy létrejött a különböző szervek és üzemek közötti egység. A napi termelési problémák mellett előtérbe helyezték az embert, az emberről való gondoskodást. Megfizetik azt, aki termel, még akkor is, ha egyeseknek ez nem tetszik. Nézete szerint ha a megkezdett úton haladnak tovább, a tagok átlagos évi keresete már elérheti a 18 000 koronát. (bállá)

— Igen. Vetőmagot kénytelenek vagyunk vásárolni, mivel a miénknek nagyon alacsony volt a csiraképessége. így 75 hektárba Valticeit s a többibe különböző fajtákat vetettünk.

— S más vető- és ültetőanyaggal hogy állnak?

— Különösebb gondunk nincs. Egyedül a surányi cukorgyárral vitatkozunk még. Mi 50 hektárnyi területre kérünk egycsirájú vetőmagot, ők viszont csak 25-re akarnak adni. Pedig mi azért vettük meg a 12-soros vetőgépet, hogy ki legyen használva. Az igazsághoz tartozik még, hogy kölcsöngéppel ezelőtt két évvel már vetettünk egycsirájú magot. Mivel az egyelése fele erő, mint a hagyományosan vetettnek, így a tagság is ragaszkodik az egycsirájú maghoz.

Hogy a növénytermesztésre nagy gondot fordítottak az elmúlt évben, mi sem igazolja jobban, minthogy a 833 hektfr szántófölddel rendelkező szövetkezetben tavaly 1 millió 700 ezer koronával lépték túl az előirányzott tervet.

Urbán Vilmos elnök és Csápai Sándor agronómus szomorúan szemlélik az „örök ellenséget", a kiöntött Nyitrát.

Szakmelléklet:

Közöljük:

a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát

Bratislava, 1967. március 11. Ara 1,— Köt XVIII. évfolyam, 10. szám.

Csak a Nyitrát a medrébe szorítsák

— ősi igazság, adni kell a földnek, : ha várni akarunk tőle — jegyzi meg az elnök. — Igaz, a mezőgazdaságban sok á véletlen, — teszi hozzá kissé elborult arccal. — Nálunk az örök . ellenség a kertek alatt folyó Nyitra. Több mint 300 hektár földet veszélyeztet évente. A rétjeinknek évek óta ' alig vesszük hasznát. Csak sikerüljön a rakoncátlan folyót a medrébe szorí’ tani, akkor másképpen számolha_ tunk. — No de mi mennénk — búesú" zott az elnök és agronómus. — Nya’ kunkon a tavasz. Megnézzük, rendben ; van-e minden gép Nagy Lajos bará[ tunk műhelyében.

i % Azt hiszem, most is jól számol- nak a Nyitra közelében levő szövet- kezetek. A tökéletesített irányítási rendszer első évében áttérnek a szilárd bérezésre, és a munkaegység értéke a tavalyihoz viszonyítva két koronával több.lesz. De még a rend, kívüli időjárás esetén sem lesz különösebb gondjuk, mert 1 millió 212 000 [ korona van a tartalékalapon.

TÓTH DEZSŐ

Tavaly június első napjaiban két szomszédos szövetkezet agronómusa vizsgálta a szőkülő árpatengert. i

— Megadja a 30 mázsát — mondta ]

a fiatalabb. I

— Harmincötre fogadnék — mosolygott szélesen Csámpai Sándor, a Nítrianka néven egyesült szövetkezet agronómusa.

A mostoha, szeles időjárás annyira ledöntötte az árpát, hogy gépekkel nem boldogultak. A vezetőség álljt parancsolt a kombájnosoknak, és úgy döntöttek, hogy inkább két mázsa árpát fizetnek egy hektár learatásáért. Előkerült a kasza, és a harminc hektáros területen aránylag kevés szemveszteség mellett 40,15 mázsás átlaghozamot értek el. De az egész, 160 hektáros vetésterületen is 32 mázsán felül volt az átlaghozam.

— Más években ez az eredmény nem országraszóló, de tavaly kevés mezőgazdasági üzemben dicsekedhettek ilyen hozammal. Éppen ezért kíváncsiskodtam a nitriankai szövetkezet vezetőinél az árpatermesztés módjáról.

— Elvetettük és megnőtt — felel mosolyogva Urbán Vilmos, a közös elnöke. — Igaz, több is lehetett volna, ha egy része kinn nem marad a betakarításnál.

Az agronómus, aki egyben a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Tanintézet hallgatója is, hozzáfűzött még valamit:

— Az aránylag magas hozam titka elsősorban abban van, hogy a föld minden negyedik évben megkapja hektáronként a 300—350 mázsa istállótrágyát. Ezen kívül nagy jelentőségű a talajelőkészítés, a vetőmag fajtamegválasztása és a műtrágyaadagolás. Tavalyelőtt például jó ősz volt, és a szántást gondosan, időben elvégeztük. Március 10-e körül előkészítettük a talajt, és 210 kg szuperfoszfátot, 180 kg kálisót és 110 kg nitrogén műtrágyát adagoltunk vetés előtt. A vetésre április közepén még 80 kg mésznitrogént szórtunk. A vetőmag Dunavásár fajta volt.

— Most más fajtákat is vetnek?

Ébredjetek, keletiek!

Országunk keleti részén még itt-ott tél van s a hőtakaró mély álomban tartja a máskor ilyen tájban már vegetálni induló természetet. Sajnos, a tőketerebesi járásban nemcsak a természet alszik, de a mezőgazdasági üzemek nagy része is. Az évzárókkal, mérlegkészítéssel járó sürgést-forgást leszámítva, sok szövetkezetben karbatett kézzel várják a tavasz ébredését, mert a gépek és szerszámok többnyire javitatlanul hevernek. „Van még idő bőven“ — hangoztatják egyesek, míg mások a javításokhoz szükséges pótalkatrészek hiányára panaszkodnak. Bár az utóbbi részben elfogadható indok, de az előbbi vélemény hazardírozás.

Mindenki előtt ismert tény, hogy a mezőgazdasági termelés az időben elvégzett őszi, illetve tavaszi munkáktól függ. Mivel az ősz eléggé esős volt, ez kihatással lehet a tavaszi munkák elvégzésére is. Éppen ezért a mezőgazdasági üzemeknek „lopni kell az időt, illetve az összes szükséges mezőgazdasági gép közbevetésével kell dolgozni“ — jegyzi meg Papp Imre, a leleszi EFSZ agronómusa, majd így folytatja: — Szövetkezetünkben az egész télen folytak a tavaszi munkálatokra való előkészületek. Egy lánctalpas és két kerekes traktor kivételével valamennyi gépünk üzemképes. A kovácsmühely dolgozói megjavították a húzó- és vonószerszámokat, míg mi azt latolgatjuk, hogy mikor lehetne megkezdeni a talajelőkészítést. Ugyanis attól tartunk, a késői vetés következtében nagyon ráfizethetünk a már megkötött szerződésekre.

Hasonlóan vélekedik Tóbiás Zoltán, a kelecsényi EFSZ agronómusa és Potocky István, a csicseri EFSZ elnöke. Mind a két elvtárs szövetkezetében katonás rendben állnak a beolajozott és munkára kész traktorok, munkaszerszámok. Példás és dicséretes munkaeredmény várja a természet ébredését az őrös! EFSZ-ben is, ahol Nagy Dezső agronómus és Csontos Gábor elnök vezetésével a mezőgazdasági állatok kedvező áttelelése mellett valamennyi mezőgazdasági gépük üzemképesen várja a tavaszt. Szövetkezetükben már azok a gépek is javítást kaptak, amelyekre csak nyáron vagy az ősz folyamán lesz szükség.

Jó volna, ha a környék szunnyadozó szövetkezetei — akiket a gyors javulás reményében nem említek — példát vennének az említett szövetkezetektől, s rövid időn belül pótolnák a lemaradást. KERTÉSZ PÄL

A mintegy 4500 hektárnyi területen gazdálkodó Várkonyi Állami Gazdaság gépjavítói, szerelői és traktorosai sem tétlenkedtek a tél folyamán, s jelenleg is szorgalmasan végzik a gépek és a traktorok javításán az utolsó simításokat.

— A tavaszi munkák kezdete nem ér bennünket felkészületlenül — jelentette ki határozottan ottjártamkor B é h r László, az állami gazdaság mechanizátora. — A gépek és a traktorok javítását rögtön az őszi teendők befejezése után elkezdtük, s jelenleg a javításnak a 95 százalékát már elvégeztük.

A Várkonyi Állami Gazdaság szerelői a javítás első szakaszával sikeresen végeztek. Örvendetes, hogy a gépek és a traktorok kijavítva indulásra készek.

— Nem rajtunk múlott, hogy nem teljes egészében végeztnk a javítással — magyarázza keserűen a gépesítő. — Állami gazdaságunk ugyanis néhány bolgár gyártmányú vetőgéppel rendelkezik, amelyek sajnos aránylag rövid üzemeltetés után javításra szorulnak. A kijavításhoz a legszükségesebb, a legfontosabb — az alkatrész — azonban hiányzik. Ezért

végeztünk „csak“ 95 százalékban i gépek javításával.

A gépek mellett nagy figyelme szentelnek a várkonyiak a vontató eszközök — a traktorok javításánál is. A kisebb hibákat helyben, a köz ponti műhelyben 17 javító végezte akiknek a traktorosok és a tanoncol nyújtottak hathatós segítséget. Vár konyhán ugyanis a traktorosok nem csak a vezetéshez értenek, de ki ismerik magukat a kisebb hibák rend behozatalában is. A traktorok fő ja vitását a nyitrai, a galántai és a gél lei gép- és traktorállomással végez tették a várkonyiak.

— Sajnos, a három gép- és traktoi állomás közül teljes mértékben csal a galántaival lehetünk elégedettek - magyarázza Béhr László. A nyitraia ugyanis két-három hetes késéssel vé gezték el a generáljavítást, nem i beszélve a gelleiekről, akiknek mé az elmúlt év december elejére el kel lett volna végezniük a fő javítást ké Zetor-Super 50-es kerekes traktoré kon. Ez a két, számunkra nagyo fontos vontatóeszköz bizony még fel ruár második felében sem kerül vissza kijavítva. Pedig január elsejt tői a be nem tartott határidőért na[

200 korona pönále terheli az illetékes javítóműhelyt, ez esetben a Gellei Gép- és Traktorállomást. Igaz, a pönále egy traktorra maximálisan csak ezer korona lehet, ám két traktornál már 2000 koronára rúg ez az összeg. Bennünket azonban nem a pönále összege érdekel, hanem az, hogy a két kerekes traktorunk javítása enynyire elhúzódik. Tény ugyanis, hogy ha a két vontatóeszköz idejében rendelkezésünkre áll, jóval több, mint 2000 korona értékű munkát végzett volna gazdaságunkban.

NAGY ÁRPÁD