Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-04 / 9. szám
alakfák red. Magyarországon azonban továbbra is 80 %-ban Jonathán almát termesztenek ezzel a módszerrel, mivel a világpiacon kétszeres árat fizetnek érte. A Jonathán ágai hosszúak és hajlékonyak, ezért füzér formájában kitűnően nevelhető. Nagyon nagy trágya-, főként műtrágyaadagokkal trágyázzák, s a betegségek ellen 11-szer permetezik. Az összes munkálatokat, névlegesen a metszést és a gyümölcsszedést kényelmesen, a földön állva elvégezhetjük. Amíg egy munkaerő 10 munkaóra alatt negyedmagas törzsű gyümölcsfáról csupán 3,5—5 q almát tud szüretelni, s a sávos ültetésű orsófákról 10—12 mázsát, addig a füzérekről 18—20 mázsa almát is leszüretel. A talaj művelését és a permetezést a füzérek között szokványos traktorok segítségével végezhetjük el. Kertészkedőink sikeresen termeszthetnek almát és körtét Schlösser-szárnyas (palmetta) alakfákon. Ez a Hungária füzérhez hasonló alakfa, csak az öt dróthuzal magassága eltérő: 40, 30, 30, 30 30 cm-es távolságra vezetjük őket egymástól. A hasznon kívül kertünket is díszesebbé teszi. Stefan Chlebík, Nővé Mesto nad Váhom (Azok a kertészkedők, akik M IX alanyú almafákat akarnak telepíteni, az oltványokat sűrűbb kötésben is ültethetik. Az orsófákat egy méteres tőtávolságban és 2 méternél kisebb sortávolságban is telepíthetik, mivel nincsen szükségük a gépi művelés és gépesített gyümölcsszüret szempontjából kívánatos utcákra, Az ilyen sűrű telepítés előfeltétele a korszerű agrotechnika, főként a trágyázás, növényvédelem és metszés, máskülönben kertünk őserdővé változna.) NAGY MEGLEPETÉS érheti a termelőt, ha nem fordít kellő figyelmet a szaporítóanyag vermelőhelyére. Ha az időjárás engedi, át kell vizsgálnunk a szőlőt, mert a gyenge téli időjárás révén könnyen fennállhat a szürke penész veszélye. Ha vizsgálatkor a bajt észleljük, az anyagot friss homokba helyezzük át, amely közé egy kevés kénport is adhatunk. A szabadban elhelyezett vermelőhelyeken a víz behatolása is kárt okozhat. Ezt a víz elvezetésével gátoljuk meg. AZ OjTELEPÍTÉSÜ SZÜLÖK alapfeltétele az alapos talajelőkészítés. Ha esetleg a rigolizálást ősszel nem fejeztük be, ez a munka, ha az időjárás engedi, télen is végezhető. Nehezebb kötött talajokon 60 cm, homoktalajokon 70— 80 mélyen forgassunk. Nagyon fontos, hogy telepítés előtt egy két hónapig üllepedjen a föld.-> NYITÁS ELŐTT szórjuk ki a műtrágyát a sorok közé. Ezután végezzük a nyitást, s- ezzel a munkafolyamattal megoldjuk a műtrágya betakarítását. Ugyanis a fedés egyúttal sorközmélyítés is volt, így a műtrágya kellő mélységbe kerül a földbe, s így a szőlő számára felvehető helyre jut. A BEFEDETT SZŐLŐTŐKÉK meleg időben kipálhatnak. Ennek megelőzése érdekében február végén, illetve március elején, amikor a föld fagya kienged, végezzük el a tőkék nyitását. Előnyös ha ezt megelőzi az előnyitás, amellyel a tőke mellől a földtakaró nagyobbik hányadát eltávolítjuk. A tőkét takaró vékony földcsík már nem okoz pállási veszélyt. Korai nyitásnál ügyeljünk arra, különösen ha éjjeli fagyra számítunk, hogy a földtől megszabadított tőkék, illetve rügyek estig megszáradjanak, mert a fagy érzékeny kárt okozhat. HA ŐSSZEL vagy a tél folyamán az anyatelepeken nem gyűjtöttük be az alanyvesszőt, ez most is elvégezhető. A veszszőket, amelyeket a huzalokról óvatosan lehúzunk, hordjuk fedél alá, ahol sor kerül feldolgozására. A vessző tisztogatását, méretre vágását a vessző tövénél kezdjük felfelé haladva, amíg kellő vastagságú, illetve érett a vessző. Ahol az európai vessző jól telelt, a rügyekben és vesszőkben nincs károsodás, ott folytathatjuk az ősztől elmaradt sima vessző szedését. Ennél azonban vizsgáljuk meg a veszsző érettségét. A fagykárt a rügyeknél úgy állapítjuk meg, hogy megnézzük a rügyalakot, majd kettévágjuk a rügyet. Ha JÓ TA NÁ CSŐK a rügy alatt és a rügy belseje zöld, akkor nincs károsodás, de ha fekete, a vessző nem használható szaporításra. NYITÁS UTÁN kezdjünk a metszéshez. Előtte vizsgáljuk meg a rügyek állapotát, nincs-e fagykár, mert ha igen, akkor aszerint emeljük a megmaradt rügyek mennyiségét. Tudnunk kell, hogy a metszés a legnagyobb szaktudást igényli. A helytelen metszéstől függ a termés nagysága, mennyisége, de szélsőséges esetekben tér méskiesést is akozhat. A kezdő szőlészek metszés előtt kérjék ki a nagy tapasztalatokkal ren delkező szőlészek tanácsát, — ugyanakkor tanulmányozzák e legújabb szakirodalmat. Metszéskor a következő álta lános szabályok szerint járjunk el: elsősorban kiválasztjuk azo kát a vesszőket, amelyekre a termőcsapokhoz, szálvesszőkhöz szükségünk lesz. Ezeket lehetőleg mindig csercsapokon válasszuk ki. Ezután eltávolítjuk a fölösleges szálvesszőket, csa pokat, valamint a tőke közepéről és nyakáról nőtt felesleges vesszőket. A kiválasztott veszszőkből ezután termőcsapokat metszünk a jövő évi termőcsapok kinevelésére, majd a tőkealapok továbbképzésére ugar- és biztosító csapokat hagyunk. Ha a tőkén több vessző is volna, azt tőből eltávolítjuk. A tőkén mindig váltómetszést alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy a magasabban levő kitermett csapokat alacsonyabban kialakított termőcsapokra váltjuk le. A METSZÉSHEZ alapul szolgál az a tapasztalat, hogy a termést az egyéves fa biztosítja, amely a kétéves karból nő ki, s minél hosszabb ez a kar, annál nagyobb a szőlőhozam. A rügyet, amely a jövő hajtás alapja, metszéskor figyeljük meg. Általános szabály (egyes évek szerint), hogy az alsó rügyek akkor termékenyebbek, ha az előző év nyár elején meleg, napos időjárás uralkodott. Magasabban elhelyezett rügyek akkor termékenyebbek, ha az előző év május—júniusa esős volt, azonban a július és augusztus nem fukarkodott a meleggel. A metszést még befolyásolja a szőlő fajtája. Rövid metszést követelnek a Malinger, Olasz rizling. Zöld szilváni, kék portugál, Müller Thurgau, Ezerjó. Középhosszú metszést végzünk a csaszláknál, Neuburgi, Sárga muskotály, kék frankosnál stb. Hosszúra metszők a Rajnai rizlinget, kék és fehér burgundit, Rulandoi, Tramint, Csabagyöngyét, Leánykát stb. V a n e k Gáspár, mérnök AZ ÖRÖKZÖLD FÉNY-, LEVEGŐ- ÉS VÍZIGÉNYÉRŐL Örökzöld levelű növényeink télen is díszei kertünknek. Nem mindegy azonban, hová ültetjük őket. Az örökzöld nem kedveli a túlzott napsugárzást és a szikkasztó szeleket. Egyes hangafélék (Calluna, Erica) és a boróka (Juniperus) a szabad, nyílt fekvést igénylik. A tűlevelűek erős széltől és tűző naptól védett helyet kívánnak. Az örökzöldnek árt a nappali olvadás és az éjszakai fagy. Növényeink talajigényére is ügyelni kell. Megfelelő az érett komposzttal vagy lombfölddel, esetleg lápfölddel kevert, s is■ tállótrágyával dúsított, humuszban gazdag talaj. A hangafélékhez nem kell trágya, homok és tőzegkorpa keveréke megfelelő. A fák és bokrok között lombbal vagy gyeppel takarjuk a talajt, de a gyep ne érjen a növény törzséig, mert a vízigényes fű elszívja a nedvességet az örökzöld elől. Biztosítsunk elegendő nedvességet a gyökerek számára. Ha nem fagy, vagy havazik, akár decemberben is öntözhetünk, ezt az örökzöld meghálálja. A kifagyás veszélye miatt a talaj lombtakaróját biztosítsuk, ha kell, megújítjuk vagy kiegésztíjük. A növényeket csak tartós fagy esetén takarjuk. A fiatab növények alját beboríthatjuk, falevelekkel, feljebb esetleg néhány fenyőággal lazán befedhetjük. A kemény tél elmúltával, gyakran már február végén a takaró valamelyest ritkítható, hogy a növények az erősebb fényhez hozzászokjanak. Ha mégis fagykár érné őket, a tűlevelek vagy lombjuk megbámul, nem kell mindjárt kivágásukra, eltávolításukra gondolni, mert ha maradt ép rész, az tovább hajthat. A megbámult részt ollóval visszavágjuk, utána többnyire ismét jól kihajt. (Garten u. Kleintierzucht)
