Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-04 / 9. szám

Az irányítás tökéletesített rendszerének gyakorlati bevezetésénél számos újdonság került felszínre a mezőgazdasági termelés társadalmi szükségletének teljesítése szempontjából. Mezőgazdasági üzemeink a tervezés és a szerződéskötés tekintetében szabadabb kezet kaptak, mint valaha. A járási szervek csak ritkán avatkoztak be a mezőgazdasági üzemek termelési-pénzügyi tervének ellenőrzése alkalmával, s ez a beavatkozás leginkább ésszerű javaslat formájában történt a társadalom és a termelők érdekeinek figyelembevételével.

Lássuk csak közelebbről, hogy járásainkban mit tesznek a társadalom szükségletének kielégítésére?

^ JOZEF SOBOTA mezőgazdasági mérnök, a Komáromi Járási Termelési Igazgatóság vezetője e kérdésre az alábbiakban válaszolt:

— Mezőgazdasági üzemeink — néhány kivételével — mind az 1970-ig szóló távlati, mind az idei fejlesztési tervek iránt nagy érdeklődést tanúsítottak. Az 1967-es évre szóló irányszámokat a gabonafélék kivételével elfogadták. Egyes üzemek állati termékekből többet vállaltak. Sajnos azonban járásunk fejlett, kiterjedt állattenyésztése számára a saját termesztésű abraktakarmányok csak 55,8 százalékban fedezik a szükségletet. A tervek ellenőrzésénél az össztársadalmi érdekeket, valamint a mezőgazdasági üzemek közti kapcsolatok kibontakozásának lehetőségeit vettük figyelembe. Arra törekedtünk, hogy minden egyes mezőgazdasági vállalatnak 1970-ig saját ökonómiailag indokolt keretterve legyen, amelyet évente kiegészíthet, esetleg konkretizálhat. Ezáltal állítja össze a termelési programot. Erre vonatkozó segítségünket a legtöbb gazdaság szívesen fogadja. Lehetőséget keresünk arra, hogy az irányítás tökéletesített rendszerében, amikor a beruházási eszközökkel nagyon gondosan kell bánnunk, valamilyen módot találjunk a termelés bizonyos irányú szakosítására. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy ezeknél a törekvéseknél akadnak negatív tényezők is, amikor a mezőgazdasági üzem az új körülmények melleit erősen kifogásolható irányt vesz, azaz máról holnapra él, illetve a mostani helyzetet veszi irányadónak anélkül, hogy távlatokban gondolkodna. Járásunkban konkrét példa erre Izsa esete. Általánosan ismert, hogy ennek a gazdaságnak a sertéshizlaldája a mai körülményeknek már nem megfelelő, ennél az oknál fogva a szövetkezetnek 1967-re beterveztük egy 1200 férőhelyes korszerű hizlalda építését, de a szövetkezet nem vállalta magára a feladatot. Még ez sem lett volna hiba, ha a meglevő épületek korszerűsítése mellett döntöttek volna, de sajnos erre sem került sori Járási viszonylatban megállapítottuk, hogy 1967-ben 45 mezőgazdasági üzem tarthat igényt termelésének növekedése után járó prémiumra. A többlet az elmúlt három esztendő átlagához viszonyítva kerek 31 805 539 korona. Ha minden 100 korona után 50 korona prémiumot számolunk, akkor mezőgazdasági üzeipeink idén növekedési prémium címén 15 902 769 koronával nagyobb bevétellel számolhatnak, mint az előtte való években. Ez már számottevő összeg. Hajtóerő a népgazdasági célkitűzések teljesítésére.“ (s)

^ NÉMETH JENŐ mezőgazdasági mérnök, a Dunaszerdaheiyi Járás Termelési Igazgatóságának vezetője így nyilatkozik:

„Járásunkban már eddig is behatóan foglalkoztunk a szakosítással. Alapos előmunkálatokat végeztünk ebben a tekintetben, de még rengeteg apróbb tennivaló akad. Tudjuk ugyanis, hogy erőszakos alkalmazása rugalmatlanná tenné gazdaságpolitikánkat. Mezőgazdasági nagyüzemeinkben ideális lehetőségek vannak a szakosításra, és ez a mi járásunkra is vonatkozik, ahol erre valamennyi termelési ágban kedvezőek a feltételek, járásunkban 52 mezőgazdasági üzemet tartunk számon. Az üzemenként! átlagos terület 1450 hektár körül mozog. Ilyen területen már mód nyílik a valóságos nagyüzemi formák alkalmazására. A szakosításnak egyik fontos szempontja, hogy a termelés a lehető legalacsonyabb önköltséget igényelje. Nem kapkodunk és nem sürgetünk, de emellett le kell szögeznünk, hogy viszonyaink módot nyújtanak úgyszólván minden állatfajta tenyésztésére, de helytelen lenne erőltetni a dolgot. Erre talán példát hozok fel.

Egy 2000 hektáros gazdaság több üzemegységből (3—4-ből) tevődik össze. Tegyük fel, hogy az egyik részlegen szarvasmarhát, a másikon sertést (esetleg malacnevelést), a harmadikon pedig sertéshizlalást folytatnak. Ebből is látható, hogy nálunk az üzemeken belül már nem újdonság a szakosítás. Feltételezzük, hogy az említett gazdaság sertés- és szarvasmarhatenyésztése a kívánt színvonalon van. Megfelelő épületek állnak rendelkezésre. Ebben a gazdaságban egy szép napon a szarvasmarhatenyésztésre vállalkoznak. Tán mondanom sem kell, ez igen sokba kerülne a gazdaságnak, mert az istállók egy részét a célnak megfelelően át kellene építeni, ami tekintélyes anyagi megterhelés lenne, s ez feltétlenül fékezőleg hatna a termelésre. A példából is látható, hogy az ilyen feltételek mellett az egyoldalú szakosítás előnytelen, mert amíg a szarvasmarhatenyésztés az egyik oldalon kisebb, ugyanakkor a sertéstenyésztés a másik oldalon — a másik gazdaságban — nagyobb haszonnal járna. A jövőre vonatkozólag még annyit, hogy a szakosításra kész terveink vannak. Tudjuk, hogy a szakosítás további konkretizálása nélkül szó sem lehet fejlett mezőgazdaságról. A jövő tervének megvalósításánál azonban elsősorban a népgazdasági érdekeket tartjuk szem előtt. Ennek maradéktalan teljesítése érdekében a Dunatőkési és Gombai Állami Gazdaságokban még az idén egy-egy negyvenezres befogadóképességű tojóházat építünk, és Balonyban 1969-ben ugyanil/en kapacitásút. Később a malacnevelést 8— 10 helyre összpontosítjuk, míg a 'sertéshizlalást az árviszonyoktól tesszük függővé. Tervbe vettük, hogy szarvasmarhatartással a jövőben is minden egyes gazdaság foglalkozik. Itt azonban mód nyílik bizonyos munkamegosztásra a tehenészet és az üszőnevelés szempontjából. Véleményem szerint szarvasmarhatartás a talajerőfokozás szempontjából is fontos. További célkitűzésünk, hogy a Felső- Csallóközben megkezdjük az öntözéssel egybehangolt legelőgazdálkodást, illetve tehénlegeltetést. E tehenészet alapját a fríz-fajta adja majd. Ezen a vidéken kerülnek felépítésre a legkorszerűbb szarvasmarha-istállók is. íme a célkitűzések, melyeknek bevezetése után lehetővé válik a népgazdasági feladatok teljesítése.“ (M. F.)

A PAVEL JAMÄRIK, a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság vezetője a következőket mondta:

„Éveken keresztül a gyenge gazdasági eredménnyel termelő üzemek konszolidálásán fáradoztunk. 1963-ban 24 volt belőlük, 1966-ban pedig nyolc. Ebből is látható, hogy a termelési igazgatóság és a járási pártbizottság aktivistái jól dolgoztak. Az 1967-es esztendőt két gyenge szövetkezettel, az alsószemerédivel és a rybnikivel kezdtük. Mindkét helyen azzal kívánjuk megjavítani a helyzetet, hogy egyszerűsítettük a termelést. Ennek gyakorlati megvalósításával tapasztalt szakembereket bíztunk meg, ami feltétel arra, hogy az említett szövetkezetekben is javuljon a termelés színvonala. Nézetem szerint a leghelyesebb, ha a gyengébb szövetkezetek vezetését rátermett, alkalmas emberekre bízzuk. Ez persze senki számára nem recept, de nálunk jól bevált. Példának hozhatnám fel az egegi szövetkezetei, amely megalakulása óta nem talált magára, az új elnök, Zsíduliak József vezetése alatt nagyon rövid idő alatt megváltoztak a viszonyok, s hasonló a helyzet a szomszédos szalaknyai szövetkezetben is, ahol Kovács János vette kezébe az ügyek intézését. Idén mindkét gazdaság rátért a szilárd javadalmazásra. Miért mondom ezeket? Azért, mert a gyenge eredménnyel gazdálkodó szövetkezetek konszolidálása nélkül aligha lehetne szó járásunk népgazdasági feladatainak hiánytalan teljesítéséről. Az irányítás tökéletesített rendszere sok új vonást hozott felszínre. A mezőgazdasági üzemek vezetői szabadabban gazdálkodhatnak, önállóbban kezdeményezhetnek. Egyesek kezdetben kissé megtorpantak, de ez csak rövid ideig tartott. Aztán ki-ki módot talált a ráháruló népgazdasági feladatok lehető legjobb teljesítésére. Az évzáró taggyűlések kevés kivételével a hogyan tovább jegyében zajlottak le. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői és tagjai ismerik a reájuk háruló feladatokat és azok teljesítéséből származó előnyöket. Jő jel, hogy egyre több azoknak az üzemeknek a száma, ahol távlatokban gondolkodnak és a sok lehetőség közül meg tudják választani a helyes irányt. Ezek közé tartozik például a hontfüzesgyarmati szövetkezet is, amely nem is oly régen nagyon gyenge lábon állt. Sok százezer koronát fektettünk bele. Végre alkalmas emberek vették kezükbe a „gyeplőt“. Az állami támogatás — talán mondanom sem kell — sokat segített, de az emberek, akiket odahelyeztünk, mindennél többet tettek. Ezért ne feledjük, hogy a népgazdasági feladatok teljesítése mindenkor az emberektől függ. A vezetőemberektől, akik szervezik a munkát és az egyszerű tagoktól, akik jó hozzáállással, eredményes termeléssel gyarapítják a közős vagyont. Néhány megoldásra váró probléma még akad, de ezeket a partnerek együttes közreműködésével megoldjuk.“

A BOLLO SÁNDOR mezőgazdasági mérnök, a Galántai Járási Pártbizottság mezőgazdasági titkárának nyilatkozata:

„Tudott dolog, hogy járásunk mezőgazdasági üzemei a magasabb színvonalon termelők közé tartoznak. Ez előfeltétele a gazdaságszervezés magasabb formájának, annak, hogy a nagyüzemi feltételek mellett valóban nagyüzemi módon szervezzünk és dolgozzunk. Jelenleg arról szeretnék néhány szót mondani, hogy járásunk három állami gazdasága, a tornóci, a galántai és az úrföldi, hogyan illeszkedik bele a számára valóban új helyzetbe. Már sokat vitatkoztunk arról, hogy az állami gazdaságokban milyen legyen a termelés iránya. Végtére is arra az elhatározásra jutottunk, hogy a gazdaságok eddigi eredményeinek kimerítő elemzése adja meg erre a választ. Mindenesetre a három állami gazdaság jövőbeni helyzetét üzemközi együttműködés formájában oldjuk meg. Későbben esetleg másféle módokról is szó lehet. Itt arra gondolok, hogy idővel a három önálló állami gazdaság egyesítése is szóba kerülhet, ha ez népgazdasági szempontokból előnyös lesz. Különben ennek lehetőségét az ökonómusok most mérlegelik.-Ma még úgy látjuk, hogy az egyesítés nem járna különösebb előnnyel, ezért az üzemközi társulásra vesszük az irányt, oly módon, hogy a gazdaságok egymást kölcsönösen támogassák, és bizonyos mértékben a termelésen keresztül függjenek egymástól, de ökonómiailag mindegyikük önálló legyen. A termékek értékesítése terén integrációs függőviszonyban lesznek egymással. Az a cél vezérel bennünket, hogy a gazdaságok mindegyike önellátó legyen takarmányokból és erre építse állattenyészttését. Ezt a célkitűzést az Orföldi Állami Gazdaság már elérte. Egyébiránt Seres Lajos elvtárs, a gazdaság igazgatója már eddig is komoly intézkedéseket tett a termelés ökonómiai hatékonysága tekintetében, ami mások számára is példamutató. Persze a másik kettő is módot keres a gazdasági hatékonyság növelésére és az önköltség csökkentésére. A termelés átszervezésénél figyelembe kell vennünk a felsorolt gazdaságok és a népgazdaság érdekeit."

A fentiekből nyilvánvaló, hogy bár a kezdet nehéz, de nem reménytelen. Az emberek felszabadult alkotóereje hatalmas erőt képvisel. Ha itt-ott akadnak is hibák, az még nem ad okot az elcsüggedésre. Lényeg az, hogy a közös érdekekkel mindenki egyet ért, harcol értük, kiveszi részét a feladatok teljesítéséből. Hogy a felelősségtudat, vagy az ösztönzők kilátásbahelyezése viszik-e itt a főszerepet, az itt nem is lényeges. Meggyőződésből állítom, hogy mindkettő számításba jön. HOKSZA ISTVÁN

Szerződéses alapon

örvendetes a Bratislavai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság elhatározása, hogy a felvásárlókkal szoros kapcsolatban szerződéses hizlalással lendíti föl a vágóborjútenyésztést. A szerződés értelmében a felvásárló vállalat teljes takarmányellátást biztosít a leszerződött borjakra s azokat 200—250 kilós súlyban előnyösen átveszi. Eleségül a már jól bevált TK-I. és a TK-II. speciális takarmányok szolgálnak.

Az elgondolás nem újkeletű. A járás három mezőgazdasági üzemében már tavaly is alkalmazták. Ezek eredménye arra jogosít, hogy a módszert tovább terjesszék. A csataji szövetkezetben például 30 borjú (egyedenként) az elválasztás utáni hat hónap alatt naponta 1,03 kg-ot hízott. Takarmányul az egész hizlalási időre 220 liter egalizált tejet, 280 liter fölözött tejet és élősúlykilónként 2,20 kg TK-I., illetve TK-II. speciális takarmánykeveréket használtak. Kapásnövényeket és más kiegészítő takarmányokat elenyésző mennyiségben alkalmaztak.

Az említett szövetkezetben az egy kg súlygyarapodásra eső termelési költség-8,37 korona (a takarmány ára és a bérek együttvéve), ezzel szemben a borjak kilóját 12—14 koronáért értékesítették. Az említett célra elsősorban a dán vörös fajtából származó F—2-es leszármazott egyedeket választották ki.

Említést érdemel, hogy az állam) szervek megértést tanúsítottak a bratislavai járás igyekezete iránt, s idén mintegy ezer borjú felnevelésére elegendő takarmányt biztosítanak a célkitűzés megvalósítása érdekében. Palágyi Lajos

Az unifikált Zetor-sorozat típusai és módosításai

Az unifikált traktor-sorozat megszerkesztésénél a brnói ZKL művek a vezető világmárkák paramétereinek elérését, illetve túlszárnyalását tűzték ki lő célul. A világszerte ismert Zetor 25-ös traktortípus után a gyártő üzem 1960-ban megkezdte az unifikált sorozatot, a Zetor 3011 típusú traktorok gyártásával.

A sorozat további típusa a Zetor 4011 volt, amelyet 1962-ben kezdtek gyártani. 1963-ban pedig már a Zetor 2011-es traktorok hagyták el a műhelyeket.

E három típus híven mutatta, hogy méltó a hagyományokhoz. Nemcsak a mi traktorosaink látták, hogy kiválóbb tulajdonságokkal rendelkező gépeket kaptak, hanem gyártmányainkra felfigyeltek külföldön is. Mindez sokoldalú hasznosításuknak és egyéb előnyüknek köszönhető. A Brnói Nemzetközi Vásár látogatóinak módjukban volt az említett típusokon kívül megismerkedniük a gyár egyes módosított típusaival is.

Ezek közül a első- és hátsókerék meghajtású traktorok említésre méltók. A Zetor 2045, a Zetor 3045 és a Zetor 4045 típusú traktorokra mind a mezőgazdaságban, mind az iparban régen vártak. Rossz tapadású viszonyok mellett és nehezebb talajok megmunkálásánál alkalmazhatók. Különösen esős időben, a répabetakarításnál és a szállításnál fellazult terepen jól érvényesülnek.

Laza, alacsony tapadású együtthatóval jellemzett terepeken nagy húzóerőt kell kifejteni. Itt jól érvényesülnek a fél lánctalpas kivitelű traktorok, vagyis a Zetor 3016 és a Zetor 4016-os jelzésttek.

Szőlő, komló és egyéb speciális kultúrák művelőinek nagy segítséget nyújt a Zetor 2011 alaptípusból levezetett lánctalpas 2023-as traktor. Sorművelésre pedig a Zetor 3011 típusból módosított kultivációs traktor, a Zetor 3013-as lesz alkalmas.

A függesztett munkagéppel működő traktorok tapadását növelni lehet még az úgynevezett csúszásvédő-berendezéssei is, mellyel e sorozat összes típusai rendelkeznek. A csúszásvédőberendezés segítségével a hidraulikus hengerben elérhető egy bizonyos nyomás, amely a hordozott szerszámot munkaközben megkönnyíti s a traktor hátsó tengelyét terheli, miáltal emelkedik a tapadási súly, s nagyobb húzóerőt fejt ki. A munkagép tehermentesítését közvetlenül lehet szabályozni, de önműködően is szabályzódik a szerszám ellpnállásától függően.

A legújabb traktortípusok — az úgynevezett Zetormatic — hidraulikus szabályozóberendezéssel vannak ellátva, amelyek az eddig említett funkciókon kívül felölelik az erő- és vegyes szabályozást, a belső és külső kör egyidejű szabályozását, a szállított olajmennyiség megosztásának lehetőségével, függetlenül az olajnyomástól. Az erő és vegyes szabályozások alkalmazásánál lehet támasztókerék és egyéb szerszámok nélkül is dolgozni. így lényegesen növekedik a hátsó kerekek tapadása, csökken a csúszás s emelkedik a traktor húzóhorog-teljesítménye.

Az unifikált sorozat traktoraira többféle mezőgazdasági, építészeti és erdészeti gépek és adaptőrök szerelhetők fel. A traktoroknak mindezen gépekkel való együttes alkalmazása érdekében az unifikált sorozat hidraulikus berendezései rendelkeznek úgynevezett külső körrel, melyre egyszerű vagy kettős működésű hidraulikus hengeret is rákapcsolhatnak.

További előnyük az unifikált sorozat traktorainak, hogy az alkatrészek közt sok a közös vonás. A fentebb említetteket legjobban bizonyítja e traktorok utáni kerestet olyan országokban is, amelyek jelentős traktoriparral rendelkeznek.

Verebes Lajos, Nyitra

AZ IPOLYNYÉKI SZÖVETKEZET irányítóit az egyre melegedő időjárás már a földekre csalogatta. Ilyenkor az őszi gabonafélék és az évelőtakarmányok trágyázását végezzük. Szívesen szabadulunk az irodai „papírmunkáktól“, hogy alapot teremtsünk az idei bő termésre. Persze pontos nyilvántartás híján aligha ismernénk a valóságos eredményeket. Ezért készít tünk kimutatásokat. Célkitűzésünk a szövetkezet tagságának stabilizálása, ami mindenekelőtt a javadalmazás színvonalától válik függővé.

Lássuk csak hogyan is állunk a dolgozók javadalmazásával? A traktorosoknál például a helyzet a következő: a Zetor 50-es traktoroknál a múlt esztendőben havonta 1595, a Zetor 3011-eseknéI 1406, a Zetor 4011-eseknél 1466 s a Zetor 25-ösöknél 1150 koronát kerestek a gépek kezelői. A tehenészetben 1246 korona volt egy dolgozó átlagos havi jövedelme, a csirke-« neveidében, pedig 1990 koronát kapott a gondozó.

Meg kell még jegyeznem, hogy a munkadijakat a termelési eredmény szerint fizetjük tagjainknak. Volt miből, hiszen gazdaságunk több mint egy millió koronával túlteljesítette bevételi tervét. Azonban a legkiválóbb eredményt a baromfitenyésztők nyújtották. Őszintén meg kell mondanom, hogy a tejtermeléssel nem vagyunk megelégedve, viszont a hfzómarháknál a napi átlagos 80 dkg-os súlygyarapodás már jónak mondható Viszonyaink mellett tehát a hizlalás előnyösebb a tejtermelésnél, s ezt figyelembe vehetnék felsőbb szerveink is.

Eddigi eredményeink jók, de egyes tagtársaink részéről aktívabb tevékenységre, a munkához való jobb hozzáállásra lenne szükség, mert az évi nyolc millió korona nem jön a szövetkezetbe csak úgy magától. A dolgokat nem intézhetjük el kézlegyintéssel, hanem mindenkinek arra kell törekednie, hogy a csúcsmunkák idején ne vesszen kárba a termés. Ami itt történik az a mi közös ügyünk. Legyen minden egyes tagnak hozzászólása a gazdálkodással kapcsolatos dolgokhoz, illetve a hogyan továbbhoz. Ne csak a vezetőség törje a fejét. S aki munkájával kiérdemelte, legyen az egyszerű tag vagy vezető dolgozó, kapja meg járandóságát, mert hasznot hajtott a közösség számára. Érvényesüljön az az elv, hogy járandóságát ki-ki elvégzett munkájának eredménye szerint kapja.

MOLNÁR IMRE, az ipolynyéki szövetkezet elnöke

Érdem sze