Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-04 / 9. szám
A szakember-utánpótlás NÉHÁNY KÉRDÉSE A mezőgazdasági termelés abba a szakaszba lépett, ahol az eredménykutatókat már nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontok is befolyásolják. Ebből szükségszerűen következik, hogy a nagyüzemi termelés egyre több hozzáértő, legalábbis szakmai műveltséggel rendelkező egyént igényel. A szakmai műveltség elsajátítására különböző szaktanintézetek és technikumok állnak az érdeklődők rendelkezésére. Sajnos, ma még bizonyos különbségek fedezhetők fel az egyes iskolák oktatási színvonalát illetően. A színvonalkülönbségek nem a meglevő feltételekből, hanem azok hiányos kihasználásából adódnak. Az oktatás színt vonala szorosan összefügg, illetve nagy mértékben kihat az egyes iskolák iránti érdeklődésre. TANONCTOBORZÄS Köztudomású, hogy a pályaválasztás előtt álló tanulók érdeklődése nem kielégítő a mezőgazdasági szakmák iránt. Hogy miért? Nem olyan egyszerű választ adni erre a kérdésre. A nyugat-szlovákiai kerületben tizenegy mezőgazdasági szaktanintézet működik. Az említett intézetek évről évre úgynevezett tanonctoborzást akciót kénytelenek folytatni, hogy biztosíthassák a létszámot a következő évfolyamokba. E nem kívánatos és már több éve tapasztalható jelenség okait elsősorban abban kell keresnünk, hogy egyes mezőgazdasági üzemeinkben helytelen magatartást tanúsítanak az iskolából kikerült fiatal szakemberekkel szemben. Háttérbe szorítják őket ahelyett, hogy felfedeznék rátermettségüket és megteremtenék számukra a szakma alaposabb elsajátításának és a továbbfejlődésnek a lehetőségét. A mezőgazdasági műszaki középiskolákon végzettek előnyösebb helyzetben vannak a tanoncintézetek tanulóival szemben, mivel a szövetkezetek és állami gazdaságok elsősorban a középkáderek hiányát érzik. Ezért az üzemek érdeklődése inkább feléjük irányul, egyrészt, mert az alapkádereket igénylő munkaterületek szakképzettség nélküli, de sokéves gyakorlati tapasztalattal rendelkező dolgozókkal vannak betöltve, másrészt, mert az említett munkaszakaszokra az üzemek saját erőből is tudnak biztosítani munkaerőket. A technikumokon viszont, főleg az utóbbi években, egy sajátos jelenség ütötte fel a fejét, mégpedig az, hogy a leány-tanulók csaknem túlsúlyban vannak a fiúkkal szemben. Ez a mezőgazdasági üzemek bizalmatlanságát, elidegenedését vonja magával a műszaki középiskolák iránt. A technikumot végzett tanulók mezőgazdasági üzemeinkben általában komoly, felelősségteljes munkabeosztást kapnak. Az ilyen munkabeosztással járó feladatok maradéktalan teljesítése „egész embert“ követel meg — mondogatják a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetői. Ennek eldöntésére viszont tisztáznunk kellene azt a kérdést, hogy milyen lényeges minőségi különbségek fedezhetők fel a női és a férfiszakember munkája között? A mezőgazdasági munka nehéz, de nem annyira, hogy azt jóakaratú segítség-nyújtás mellett egy jól képzett női szakember ne tudná maradéktalanul elvégezni. A nők is képesek nagy dolgok véghezvitelére, ezt számtalan példával lehet igazolni. Tehát a munkájuktól való idegenkedés, a velük szemben tanúsított bizalmatlanság alaptalan. Ezzel természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy ez minden esetben érvényes, minden vonatkozásban elfogadható. Vannak munkaterületek, ahol kizárólagosan csakis férfiakat lehet alkalmazni. A mezőgazdasági termelés egy-egy munkarészlegének a vezetése, irányítása semmiképpen sem tartozik az ilyen munkaterületek közé. Fel lehetne még sorolni számos okot, melyek indokolatlanul útjába állnak és akadályozzák a szakemberképzés egészséges ritmusát, s amelyek egyben magyarázatul is szolgálnak a mezőgazdasági pályák iránti nem kielégítő érdeklődésre. Ehhez fűződik, illetve ebből következik egy további probléma, hogy a mezőgazdasági iskolákra — azoktól a kivételektől, tanulóktól eltekintve, akik komolyan veszik a mezőgazdasági pályát — nagyobb részt olyanok jelentkeznek csak, akik gyengébb képességeik folytán másutt hiábavalóan próbálkoztak már, és egyéb megoldást nem látva, a mezőgazdasági pályát választják. Valójában tehát nem a pálya iránti vonzalom, elhatározás, hanem a külső kényszer viszi őket erre a pályára. MI A MEGOLDÁS? Gyakori jelenség, hogy a mezőgazdasági szakképesítéssel rendelkező fiatal nem a mezőgazdaságban, hanem az iparban vagy más ágazatban vállal munkát, jóllehet ezt megelőzően már próbálkozott eredeti szakmájában is elhelyezkedni, csakhogy az illető mezőgazdasági üzem félvállról kezelte őt. A várossal, — amelyben az ipari-, az építkezési-, s egyéb termelési ágazatok összpontosulnak és amelyek az anyagi, a kulturális, a szociális és más vonatkozásban többet nyújthatnak, jobban kielégíthetik a fiatalok igényeit — nehezen konkurrálhat ma még a falu, a szövetkezet. Éppen ezért sokkal megfontoltabban, következetesebben kellene bánniuk mezőgazdasági üzemeinknek a fiatal szakemberekkel. Sok szövetkezetben ma már rájöttek: hibát követtek el azzal, hogy nem foglalkoztak komolyan a fiatalok jövőjével, nem fordítottak kellő figyelmet a szakkáderek nevelésére. Munkaerőhiánnyal küzdenek. A termelés minden szakaszán nagyon érzik a fiatalok, a szakemberek hiányát. Az egykor elkövetett hibát most már nem lehet egyik napról a másikra megoldani. A sőregi szövetkezet például ma már a fiataloktól várja a termelés fellendítését. Amit évekkel ezelőtt elmulasztottak a fiatalokkal szemben, most igyekeztek pótolni, mert a sőregi szövetkezetben jelenleg nemcsak a fiatal, de az idősebb férfi munkaerő is hiányzik; a munka oroszlánrészét nőkkel végeztetik. E tűrhetetlen helyzet megszüntetése érdekében lépéseket tettek a fiatalok megnyerésére. Ennek köszönhetik, hogy — az agronómust és az ökonómust is beleszámítva — már kilenc harminc éven aluli fiatal dolgozik a szövetkezetben. Őket természetesen rendes havi „fix“ fizetéssel jutalmazzák, amely 1200—1300 korona körül mozog. Ehhez jön még a prémium és a túlórákért járó hat korona. Ezenfelül megkapják a fél hektár háztáji földet is. Az ilyen feltételek lassan visszacsalogatják a fiatalokat a faluba, a szövetkezetbe. AZ IFJÚSÁG KULTURÁLIS IGÉNYEI Példákkal igazolhatnánk, hogy a fiatalokat a mezőgazdasági munka megnyerésére egyedül az anyagi ösztönzéssel csak nagyon ritka esetben lehetséges. Elsősorban olyan munkafeltételeket kell teremteni, amelyek megfelelnek a mezőgazdasági üzemnek és a fiataloknak egyaránt. Gondoskodni kell továbbá a fiatalok kulturális igényeinek a kielégítéséről is. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyekben az említett feltételeket biztosítják a fiataloknak, nem merülnek fel különösebb munkaerő és szakember problémák. Így van ez a búcsi, a nyárasdi, a sárói, a szelőcei, a szőgyéni és még sok szövetkezetben. A szövetkezeti ifjúsági klubok kiépítése hasznos és hatékony eszköznek bizonyult a fiatalság megnyerésére. Hiszen kulturális élet igénye nélkül a mai ifjúságot még falun sem lehet elképzelni. Szakemberutánpótlást a mezőgazdaságban csakis olyan fiatalokkal lehet biztosítani, akik szeretik a földet, kedvelik a falusi életmódot, és jövőt látnak a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági üzemeink vezető dolgozóitól függ, hogy a tökéletesített irányítási rendszer elveinek értelmében elősegítik-e a mezőgazdasági szakemberképzés jelen problémáinak megoldását és az e téren rájuk váró feladatok teliesítését. —észté— Március, a könyv hónapja \f||| K^t hét néha úgy röppen el w Vili. az ember életéből, hogy \ szinte észre se veszt. Amikor ^ Moszkvában felszálltam a hazain\ dúló repülőgépbe, olyan érzésem N támadt, mintha csak két-három | napot töltöttem volna a Szovjet- S unióban. Pedig ezer és ezer kilo\ métert utaztam, vagy félszáz em\ berrel kötöttem ismeretséget. \ Szaratovtól Moszkvába megint- S csak Henrik barátom kísért vtsz\ sza. Maradt még három napunk, \ s Henrik azt a megbízatást kapta, I hogy mutassa meg nekem Moszk\ vát. Szép megbízatás, csak éppen i annyi a hibája, hogy teljesíthetet- 5 len. Moszkvát megismerni, meg| látni — ehhez hetek kellenének. * Én azt ajánlottam, hogy ne csinál- I junk különösebb tervet — rögtö- J nözzünk. És kezdtünk rögtönözni: í — Nézd, a Tretyjakovba feltét* lenül el kell mennünk, természek tesen a Mauzóleumba is, fél napra J szükségünk van, hogy úgy ahogy I végigjárjuk a Kreml nevezetessé* geit, aztán a Lenin hegyek, egy í este színház, lehetőleg balett, vár- I jál csak... ha úgy végiggondo^ lom, nagyon keveset fogunk aludni. Mosolyognom kellett Henriken. \ Rögtönzött egy tervet és máris I kételyei merülnek fel, vajon min^ denüvé eljutunk-e. Eljutottunk. Igaz, hogy az utolsó I napon, már alig álltunk a lábun- V kon. Megérte? Meg. A Tretyjakov' ban például csak a Repin-termeket I néztük meg, de azt legalább ala' posan. És sikerült a balett is, pe\ dig már teljesen reménytelennek S látszott. A Kreml színháznak évad| nyitó előadására jegyet kapni, Relativitás pláne ha Csajkovszkij „Hattyúk tava" című müvét tűzik műsorra, bizony nem kis teljesítmény. Az útlevelem segített, és általában mindenütt, ahová nem tudtunk bejutni, az útlevelemet húztuk elő. Lenin Mauzóleuma előtt például több kilométeres sor kígyózott, fél napot elállhattunk volna, amíg bekerülünk ... Tíz percet se kellett várnunk, s amikor a rend moszkvai őre elöretessékelt bennünket, kicsit feszélyezetten éreztem magam, vajon mit szólnak most a többiek. Nem szóltak semmit, egyetlen görbe tekintetet se sikerült elcsípnem, s azt hiszem a világ legtermészetesebb dolgának tartották, hogy egy külföldit ne várakoztassanak órák hosszat a Mauzóleum előtt. Hát igen, újabban mi is sokat beszélünk hagyományos vendégszeretetről, a külföldről érkező turistákkal szemé beni előzékenységről stb., stb., ám kétlem, hogy egyhamar elérjük a moszkvaiak vagy éppen a szaratoviak színvonalát. Mert velem ugyebár előfordult az a csúnya galiba, hogy a csehszlovák utazási iroda „elfelejtett“ helyet biztosítani a moszkvai repülőgépen, bár a jegy árát nem felejtette el inkaszszálni. A moszkvai Inturiszt viszont fél órán belül intézkedett, hogy a tulajdonképpen érvénytelen repülőjegyemnek „reális alapot" teremtsen, magyarul mondva, hogy jusson számomra egy picinyke hely a hazainduló TU-n. És mindezek után egyáltalán nem lepődtem meg, hogy a szovjet újságírószövetség éppen a „Budapest" szállóban helyezett el moszkvat tartózkodásom idején, s hogy vacsorára Henrik barátommal kitünően elkészített csirkepaprikást ehettünk. Mindezt nem célzásként írom le, tudom, hogy bennünk is megvan az igyekezet, s mi ts szeretünk örülni annak, ha vendégeink jól érzik magukat nálunk. Hogy ez nem mindig sikerül? Hát nem. De csak rajtunk múlik, illetve azokon, akik ideges kézlegyintéssel hagyják faképnél az utcán kézzel-lábbal magyarázó idegent... de inkább nem sorolom tovább a példákat. * * # A repülőgép szinte észrevétlenül suhant a magasba, s azt hiszem mindannyian, akik hazatartottunk, úgy éreztük, mintha csak kéthárom napot töltöttünk volna a világnak ezen a részén, dehát ez már a relativitás kérdése ... (Vége) Itt a tavasz. A Galäntai GTÄ udvarán útrakészek a megjavított lánctalpas traktorok. (Bállá felv.) A GALÁNTAI GTÁ újabb szolgáltatása A Galántai Gép- és Traktorállomás mindig ismert volt az újításokról, és a mezőgazdasági üzemeket szolgáló ötletes szolgáltatásokról. A szövetkezetek és állami gazdaságok általában elégedettek a csereakcióval, amelynek az a lényege, hogy a javításra szoruló lánctalpas traktorokért azon nyomban üzemképes gépeket kapnak. Persze, a gyors csere csakis akkor lehetséges, hogyha a tervteljesítésen nem esik csorba, mert ilyesmi is előfordul. A javítóműhelyek udvarán szétszerelt és üzemképes traktorok sorakoznak. Az ember azt hinné, hogy innen a traktorok csak úgy futószalagon jutnak vissza a mezőgazdasági üzemekhez. Így is van ez, ha nincs alkatrészhiány. Viszont amint Majernik Tibortól, az alvázszerelő műhely vezetőjétől megtudtuk, az alkatrészellátás még mindig kedvezőtlenül befolyásolja a tervteljesítést. Az elmúlt hónapokban a javítási tervet nem teljesítették. Elsősorban azért, mert a Brnói Központi Mezőgazdasági Gépellátó adós maradt 102 darab hátsó-húzóaggyal. De nem szállított elegendő nagyrugót sem. Kontár Zoltán termelési felelős megemlíti, hogy a hátsó-húzóagy beszerzése továbbra is probléma és kevés Szimeling tömítő anyag áll rendelkezésükre. Havonta nem nagy a lemaradás, mindössze két-három lánctalpas traktor, de ha elég alkatrész lenne, túl is teljesíthetnék a tervet. Ám az alkatrészhiány ellenére is bíznak abban, hogy a februári tervet jobban teljesítik, mint az előző hónapokban. De márciusban, amikor megindul a tavaszi munka, nehezen elégíthetik ki majd a mezőgazdasági üzemek szükségleteit. Akad tehát probléma a Galántai Gép- és Traktorállomáson is. Az illetékesek rugalmasabban láthatnák el őket alkatrészekkel. A nehézségek ellenére is újabb szolgáltatásokat nyújtanak a mezőgazdasági üzemeknek. Havonta összesen 75 traktor-motort javítanak ki, amiből 20-at eladnak. A már jól bevált csereakción kívül az elmúlt hónapban — a gépjavítás rugalmasságát szem előtt tartva, — újabb szolgáltatást vezettek be. Tizenhat régi lánctalpas traktort szétszedtek és alkatrészeikből úgynevezett agregát-részeket készítettek, melynek nagy előnye, hogy a mezőgazdasági üzemnek nem kell Galántára küldenie az egész traktort, hanem csak a hibás részt. Ennek ellenébe pár napon belül visszakapja a már előre elkészített agregátot. A szolgáltatást nemrég vezették be, de máris nagy az érdeklődés utána. Az ilyennemű segítség főleg olyan mezőgazdasági üzemek részére előnyös, amelyek jól felszerelt javítóműhelyekkel rendelkeznek, de a traktor valamelyik részét nem tudják megjavítani. (ballal Még egyszer a Kelet-szlovákiai síkság rendezéséről A csehszlovák kormány, a Keletszlovákiai Kerületi Pártbizottság és NB, már régebben foglalkozik a „mostoha" és elárasztott földek hasznosításával. A Kelet-szlovákiai síkságon végzett gazdaságpolitikai szociális felmérés és rendezés is ezt a célt szolgálja. A vízszabályozási munkálatok után is még sok a belvíz és aszályos terület. Ez a kérdés foglalkoztatja most mezőgazdaságunk tökéletesített új irányítási rendszerének küszöbén a csehszlovák kormány megbízottját, Pavel Levkaniü mérnököt, valamint Ondrej Cubo főmérnököt. Elsősorban azt a kérdést teszem fel, milyen feladatokat szeretnének megvalósítani a vízszabályozási munkálatok soronkövetkező szakaszában. — Az elmúlt év végén lezártuk a Kelet-szlovákiai síkságon végzett vízrendészeti munkálatok fő szakaszát. 150 000 hektár földet megvédtünk az állandó árvíztől. Ma ezen a vidéken az élet már megállapodott, rendeződött. 64 község lakóinak már nem kell félni az árvízveszélytől. Sőt, a további munkának is leraktuk már az alapjait. Vízcsatornák segítségével levezetjük a belvizet és ezzel ennek a hatalmas építkezésnek már a második szakaszába léptünk az 1967. évben. Rövidesen beköszönt a tavasz és sorra kerülnek a különböző meliorációs beavatkozások s majd a végcél: az öntözőberendezések kiépítése. Ezekre a munkálatokra szükség van, mert nehéz talajról van szó. A vízmentesítési munkálatokat kétféleképpen végezzük: nyílt kanálisok segítségével és részleges alapcsövezéssel. A talajt továbbra is vizsgáljuk és kétéves megfigyelés után döntjük el, hol szükséges az altalajcsövezési munkákat végezni. Az eddigi felmérések szerint még bizony jelentős területen kell ezt a munkát elvégezni. Ami a talajjavítási munkálatokat illeti, fontos lesz a meszezés, főleg az első években. A víz végleges levezetéséig számolni kell a gyakori kultivációval, mert aszályos idfl esetén cserepedés lép fel, főleg az újonnan felszántott földeken, mintegy 42 000 hektárnyi területen. Ami az öntözőberendezések kiépítésének szükségességét illeti, tudni kell azt, bogy a Kelet-szlovákiai síkság olyan övezetbe tartozik, ahol az átlagos csapadék ^20—460 mm és ezzel sem lehet mindenütt számolni. Gondolni kell arra is, hogy ennek a csapadéknak az Vs-a elpárolog, Vs-a elfolyik és csak Vs-a szívódik be a földbe és szolgálja annak a sokrétű növényzetnek a fejlődését, melyet ezen a területen termelünk. Levkaniő mérnök elvtárstól — a kormány megbízottjától afelől érdeklődöm, milyen további ráfordítások lesznek eszközölve az 1967-es évben. — A Kelet-szlovákiai síkság vízrendezési munkálataira 2,5 milliárd korona van előirányozva, beleértve a vízlevezetési munkálatokat is, ami 600 millió koronába kerül. Ennek szükségességét ma már senki sem vonja kétségbe, hiszen ez a költség rövid 3—4 év alatt megtérül. Ami a további ráfordítást illeti, az öntözőberendezések kiépítésére további 400 millió korona lett jóváhagyva. Nem hallgathatom el, hogy egyes részlegöntözőberendezések kiépítésének költségeit az egyes mezőgazdasági üzemek fogják fedezni. Az állam persze a jövőben is jelentős szubvenciót nyújt erre, mert célunk az — különösképpen most, az új irányítási rendszer küszöbén —, hogy állandóan fokozzuk a talajjavítást és a termékenységet. Ennek é-dekében úgy fogjuk mezőgazdasági üzemeink munkáját irányítani, hogy minden tervezett munkát időben és jó minőségben végezzünk el a Kelet-szlovákiai síkságon. BÉRES JÓZSEF SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1967. március 4.
