Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-25 / 8. szám

ÁMBÁR a hal télen és ta­vasszal a legízletesebb és köny­­nyen friss állapotban tartható, mégis gyér azoknak a száma, akik ezen időszakban horgász­nak. Teszik ezt jobbára kényel­mi szempontból, mert akkor nemigen ülhetnek horgászbot­jaik mögött. Továbbá azt hoz­zák fel mentségül, hogy félnek a meghűléstől. Ez pedig igen nagy tévedés, mert hiszen csak akkor edződik a testünk igazán, ha egész éven át a szabadban tartózkodunk. No és a termé­szet? Az épp oly szép télen, mint nyáron, figyelmen kívül hagyva, hogy téli időszakban a vízparton nagyobb a nyugalom, mert a fürdőzőknek meg a csó­­nakázóknak már régen befelleg­zett. Télen ószóval horgászhatunk sikerrel. Figyeljük az örvény­léseket és ismételten vessük vízbe a horgunkat, fgy állan­dóan mozgunk, s azonkívül nem mulasztjuk el a testgyakorlást sem. Télen a legtöbb hal állan­dóan egyhelyben tanyázik. Ilyenformán, eltérően azok­tól, akik fenekező készséggel horgásznak és tulajdonképpen azt várják, hogy a hal keresse fel őket, úszős horgászásnál magunk keressük a halat. A téli úszós horgászat sikeresebb le­het azért is, mert a halat in­kább a mozgásban lévő és nem a fenéken nyugvó csali ingerli. ILYENKOR, télen kevesebb táplálékot igényel a hal, ami lassúbb kapásában is megnyil­vánul. Világosan kitűnik ez a hal oldalpikkelyeiből is, melyek a fatörzs keresztmetszetén raj­zolódó körökhöz hasonlóan el­árulják a hal életkorát. A nyári körök ugyanis szélesebbek a télieknél. Télen többnyire keszegfélékre horgászunk: veresszárnyú kon­cárra, padúcra, dévérre, do­­molykóra stb. Legalább 3 mé­ter hosszú, lágy véggyűrűkkel ellátott horgászbotot használ­junk. A műfonál 0,20 mm le­gyen, s a feltűnő színtől óva­kodjunk. Az orsót halfárasztás, de különösen horgászás közben értékeljük. Keszegfogásnál meg­felel a kis horog is, amelynek 0,7 mm az öble. (Domolykó­­horgászásnál inkább nagyobb legyen!) Két-három darab sö­­rétólommal kiegyensúlyozott, könnyű és vékony úszót hasz­náljunk. A horgot trágyakukac­cal vagy pedig műszúnyog-álcá­­val csalizzuk fel. A domolykó leginkább a piócára, a füstölt­hal aranyfényű pikkelyfödött oldalára, liba- és csirkebélre harap. A beleket már előzőleg öblísük ki, mert tisztán, higié­nikusan kívánunk horgászni. Horogvetés után azonnal távo­zik a bélsár. Ilyenképpen cső­döt mond a régi horgászoknak a belek vonzó tartalmára vonat­kozó elmélete. A beleket még otthon, 3—4 cm hosszú dara­bokra vagdossuk fel. Ennek az az előnye, hogy nyugodtan hor­gászhatunk. Amennyiben egy­irányúan haladunk az áramlás­sal, a csali állandóan a sze­münk előtt van és ezáltal köny­nyebben csábíthatjuk a halat. Ha úszós készséggel horgá­szunk, a műzsinórra kötött ólom segítségével mérjük a víz mély­ségét. A csali a fenéken, vagy pedig kissé feljebb legyen, le­begjen. Többnyire az örvénylés végén akad hal a horogra, mert ott már emelkedik a fenék. Az irányított csalit, tekintettel az örvénylésre, enyhén visszatart­hatjuk. Ha a hal rákap a csali­ra, nehogy akadályt érezzen, azonnal utána eresztjük a zsi­nórt. Ha pedig elmerül az úszó, azonnal bevágunk. HA DOMOLYKÓRA horgá­szunk, a horogtól számított 40 cm távolságban ólmot erősí­tünk a műzsinórra. Ettől az ólomtól számítva mérjük a víz mélységét. Ennek pedig az az Téli horgászat előnye, hogy az ólom fenéknél tartja a csalit, ahol a domolykó télen tartózkodik, de mégis odébb az úszótól, amely a be­vágás pillanatában tett mozgá­sával nem ijeszti el a halat. A domolykó éber és óvatos. Éppen ezért vagy 10 méter tá­volságban vezetjük előttünk a csalit. Itt mutatkozik az orsó előnye! Tél idején többnyire tiszta a víz. Minden elővigyázatlan moz­gás elijesztheti a halat. Külö­nösen ott, ahol sekély a víz! Ebben az időszakban többnyire egy méter mélységben tanyázik a veresszárnyú koncér, a dé­­vér, a paduc, viszont a domoly­kó inkább sekélyebb vízben tar­tózkodik. Néha teljesen meg­felel, ha csak néhány lépést teszünk együtt az áramlással, vagypedig vele szemben. Az eredmény nem várat sokáig magára, mert a fent említett halak társaságban élnek! Csak a domolykó tartózkodik olyan helyen, ahol megtörik az áram­lás, vagy a vízszint feletti kő­tömb mögött vagy pedig a zu­­bogókban. A téli horgászat tulajdonkép­pen rajtaütésszerű feladat, csak tőlünk függ eredményes lebo­nyolítása. Kedvvel lássunk hoz­zá! Sok sikert! (Cs. ryb. 1967/1) VADÁSZ * HALÁSZ 5 számára. Ez is felelőtlenség a javából! Helyi szervezetünk ve­zetősége megteszi a szükséges intézkedéseket illetékes helyen, hogy hasonló esetek, félreérté­sek, visszaélések ne fordulhas­sanak elő. Viliam Kővár, a CSHSZ Szlo­vákiai Intézőbizottságának el­nöke felszólalásában helyesen mutatott rá azokra a lehetősé­gekre, amelyek a komáromi hor­gászegyesület tagjai számára kínálkoznak. Csupán élni kell vele! Megjegyezte azt is, hogy kevés helyi szervezet mondhat­ja el: két mérnök szakembere van. Gecző Béla és Sedlár Ján mérnökök értékes segítséget nyújtanak a helyi szervezetnek. Ám a tagság jelentős része úgy látja, Gecző elvtárs az elnöki tisztség betöltésénél sokkal fon­tosabb teendők végzésére hiva­tott. Keveset tartózkodik oda­haza, s így nem sok ideje jut a szervező munkára. A CSHSZ komáromi szerve­zetének évzáró közgyűlése egy lépéssel előbbre vitte a követ­kezetes munkát. A jövőben to­vábbi fejlődés várható, ez nem vitás. Bízunk abban, hogy az elkövetkező időben az oly so­kat bírálók az eddiginél hatvá­­nyozottabb mértékben járulnak hozzá — az áldozatkész tagok­kal vállvetve — a közös felada­tok megvalósításához. Segítik a vezetőség munkáját, s éberen őrködnek a halállomány védel­me terén. Ez egyébként is min­den tag kötelessége! Andriskin József hogy a szervezet tagjai tisztá­ban legyenek a Csehszlovák Horgász Szövetség alapszabá­lyaival, a sporthorgászat és ha­lászat szabályaival, a halak ismeretével, valamint a folyó­vízi haltenyésztés módszereivel. Reméljük, hogy ezeknek az alapismereteknek a birtokában kevesebb kihágás fordul majd elő. Az iskolázás szlovák és ma­gyar nyelvű lesz (a komáromi helyi szervezet tagjai részére!). Az előadókat a Csehszlovák Horgász Szövetség Szlovákiai Intézőbizottsága nevezi ki — más helyi szervezetek számára is. — Mindkét nyelvű iskolázás 20—30 tagú csoportokban tör­ténik majd, lakhely szerint. Az iskolázást követő egy hónapon belül konzultációs napok lesz­nek, amelyekre a megjelenés kötelező. Az előadásokat szak­filmekkel egészíti ki, amelyek gyakorlati útmutatásul szolgál­nak. A helyi szervezet tagjainak teljes átiskolázása három évet vesz igénybe. Szó esett arról is a közgyűlé­sen, hogy az Állami Halászat stupavai dolgozói a Duna és Vág-Duna azon szakaszait ha­lássza le, amelyeket a helyi szervezet behalasított. Ezáltal megszegi az előírásokat. Sőt, nemcsak az említett folyóvize­ket halásszák rendszeresen, de a védett területeket (rezervá­tumokat) is, ahonnan nagy­­mennyiségű halat emelnek ki. Sok esetben az eladásra alkal­matlan halakat az egyes szövet­kezeteknek adják el a sertések Harmincnyolcezer korona tiszta ) nyereséggel zárta az évet. Ily­­’ módon a vagyoni alap megha­ladja a 220 ezer koronát. , Nagy figyelmet szentelnek a , fő feladatok megvalósítására: t a folyóvizek tisztaságának meg­őrzésére, a sporthorgászok tech- I nikai tudásának fejlesztésére, a haltenyésztésre alkalmas fo­­" lyóvizek halasítására. De egyál­­_ talán nem mondható kielégítő­nek a folyóvizek kalózai elleni ’ harc. A horgászat e jogtalan, engedély nélküli gyakorlását nagy mértékben elősegíti az, ' hogy sem a helyi nemzeti bi­­| zottságok, sem a közbiztonsági ' szervek nem nyújtanak kellő ’ segítséget. De nagyon sokszor ' a helyi szervezet tagjai sem ' lépnek fel szigorúan a törvény­­szegőkkel szemben. Különösen az érsekújvári járás sporthor­gászai ellen hangzottak el pa­naszok, akik tömegesen látogat- 1 ják a helyi szervezetünk hor­gászvizeit, s minden lehető és tiltott módot felhasználnak ar­ra, hogy zsákmány nélkül ne kelljen hazatérniük. Ez a nem sporttárshoz illő tevékenységük mindenképpen elítélendő! Csak helyeselhető a vezető­ségnek azon intézkedése, — amely a III. országos kongresz­­szus, valamint a Szlovákiai In­tézőbizottság határozata —, mely szerint az általános hor­­gász-halásziskoláztatást végre­hajtja. Ezen az iskoláztatáson minden sporthorgász köteles résztvenni. Az iskolázás célja, lacciíhh Iranátáhnn i e moonvil-Negyvennegyedik évzái közgyűlésre került sói február ötödikén a Csehszlovál Horgász Szövetség komárom helyi szervezetében. A gyűlé: többek között foglalkozott í folyóvizek jelenlegi helyzetével azok halasításával, a helyi szer vezet működésével és a sport horgászat egyéb kérdéseivel. Örömmel nyugtázhatjuk, hogj az elmúlt évben 297 új tággá szaporodott a helyi szervezel létszáma. Ez a tény azt példáz za, hogy a sporthorgászat mind nagyobb népszerűségnek ör vend. Ez a létszámszaporulai ugyanakkor kötelez is! Arra kö telezi a szervezet veztőségét hogy komoly figyelmet fordít­son a nevelőmunkára, az öntu­datos fegyelem kialakítására Az 1097 tag közül akad jőné­­hány, aki helytelen nézetekei vall és ezáltal akarva-akaratla­­nul egységbontó. Holott erre semmi szükség, hiszen a szét­húzás a közgyűlés által kitűzött feladatok valóraváltásának fé­­kezője. A nevelőmunka fogyatékossá­ga jórészt az a közömbösség, amely megnyilvánult a közgyű­lés résztvevőinek gyér számá­ban. Vagy talán szervezési hiá­nyosság? — Mindenesetre el­gondolkoztató! Különösen a ko­máromi horgászokat illeti el­marasztalás, akik úton-útfélén bírálják a vezetőség munkáját, de ott, ahol ennek helye volna — a taggyűlésen —, távol tart­ják magukat. Ezzel szemben dicséret illeti az ímelyieket, akik népes számban vettek részt a közgyűlésen. Ami a helyi szervezet múlt évi munkáját, gazdálkodását illeti, kedvezően értékelhető. MIT MUTATOTT a komáromi horgászegyesiilet évzáró gyűlése?

Next

/
Thumbnails
Contents