Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-25 / 8. szám
Az agyaras halála Egy szép októbervégi napon Gyurcsek József, a dunaszerdahelyi Járás erdészeti hivatalának igazgatója néhány vendéggel szarvaslesre indult a csicsői revírbe. Karomdomb mellett áll a magasles, nagyon eszményi helyen. Innen lesik az erdők királyát, a szarvasbikát. Innen gyönyörködnek a természet szépségeiben, erdők és mezők madárvilágában. Öszfélben, amikor a szántó és erdő pihenni készül, a füvek fanyar illata kavarog a vadak lépései nyomán amint kiváltanak a cserjésből és a reggeli párától eltünedező nádas felé ballagnak. A Lion-tó szélén megőszült nádbugák között tarkabarka ruhába öltözött madarak raja röpköd. A nádmag bőséges eledelt nyújt számukra télire. Szép, gyönyörű ez a táj, vadásznak, egyszerű halandónak egyaránt. Csallóköz az árvízkatasztrófáig a vadászok paradicsoma volt. Azon az emlékezetes napon a vadászok mégis hiába lesték a zsákmányt, a szarvasbikát, ezért kissé lehangoltan indultak hazafelé. Útközben Gyurcsek, az igazgató friss túrást vett észre a tó partján. — „Itt vaddisznók tanyáznak" — állapítják meg a vadászok egyértelműen. Néhány perc és kész a haditerv. A vaddisznók nem lehetnek máshol, mint a Lion-tó partján levő sűrű fattyút vert fiatalosban. Át kell fésülni és útjukat állni, nehogy bevegyék magukat a nagyobb ártéri erdőbe. Alig indul a menet, nagy recsegés-ropogás közepette egy délceg fiatal szarvasbika ugrik ki a sűrűből, és hatalmas ugrásokkal eltűnik a kukoricásban. Bár a vaddisznóknak nyomuk veszett, a vadászokat mégis elfogja az izgalom. Nincs más hátra, várnak. Az igazgató bosszankodni kezd. Rösteli, hogy nem sikerült a haditerv. Kis idő múltán az erdőkerülőt keresi, hogy szedje össze a társaságot, amikor nagy recsegés-ropogás üti meg a fülét. Alig ocsúdik fel a meglepetésből, a bokrok közt megpillant egy barna foltot. A célt nem látta tisztán, de a vadászláz hatalmába kerítette és meghúzta a ravaszt. A durranást másodpercekig tartó visítás követte. Néhány percnyi csöndes várakozás után elindult, hogy megnézze a terítéket. Alig- lépett egyet-kettőt vagy húsz méter távolságra egy óriási sötét tömeg villant elő a két bokor közti nyíláson. Ezt követően dühös horkantások hallatszottak. Az igazgató puskája tüstént az újabb célt kereste, de a méternél magasabb vadszeder indája elnyelte a vadat. Csupán annak hullámzásából látta a vaddisznó futásánaK irányát. Idegfeszítő pillanatok következtek ... A vadász látta, érezte nem mindennapi zsákmányról van sző. Homlokáról egyre szaporábban gurultak az izzadságcseppek. Puskát tartó keze már zsibbadni kezdett, amikor egy pillanatra újra előbukkant egy hatalmas fej és megvillantak az agyarak. A lövés elcsattant. Bőszült ordítás jelezte a találatot. Ekkor a sebzett vadkan mint fergeteg törte-zúzta a bokrokat és nyílegyenesen nyargalt a vadász felé. Az igazgató nem vesztette el lélekjelenlétét s alig tíz méterről fültövön lőtte az óriást. Négy markos erdész tette a zsákmányt a kocsira. A legidősebb erdészek is csodálkoztak a 258 kilogrammos vadkanon, amely a kizsigerelés után 209 kilót nyomott. Agyarai 14 cm hosszúak voltak, habár a vad nem volt több négyévesnél. Hatalmas gyomra tömve volt kukoricával. Húsa ízletesebbnek bizonyult, mint a hegyi vaddisznóké, amelyek makkal táplálkoznak. Az érdekesség kedvéért még megemlítem, hogy Csallóközben 1896-ban tanyát vertek a vaddisznók, és a komáromi főszolgabíró hajtóvadászatot rendezett lövésükre. Ezután hosszú évekig ne mutatkoztak Csallóközben az agyarasok. Néhány évvel ezelőtt azonban nagykeszi határában lőttek egy 100 kilós emsét. A nádszegi határban ugyancsak ebben az időben uralkodott egy fáik«, melyekből a vadászok két darabot puskavégre kaptak. Lefr gyakrabban azonban Csicsó határában mutatkoznak, mert itt legkedvezőbb a tanyahely számukra. Megfigyelések bizonyítják, hogy a vaddisznók Magyarországról a Dunán keresztül jönnek Csallóközbe. Ugyanis ez a vadfaj kitűnően úszik. 1964 novemberének egyik ködös reggelén a portyázó határvadász szeme láttára nagy szuszogás és fújtatás közepette egy öreg kan vezetésével 25—30 darabból álló falka úszott át a Dunán és menekült a sűrűbe. A vadászok még az évben hatot kilőttek belőlük. Ogylátszik a vezérkan is puskavégre került, mely zsigerelés nélkül 210 kilót nyomott, és életkorát nyolc évre becsülték. Jelenleg Csicsó környékén még körülbelül 20—30 vaddisznó tanyázik, melyekre nemsokára újabb hajtóvadászatot rendeznek. Molnár Ferenc JIAásfél órája tapossuk a latyakos havat az öreg Bodor bácsival, de puskacső elé még nem került semmi. Pedig az asszonyok panaszkodnak az alvégen, hogy veszik a tyúk. Nyomát sem találjuk a ravasz jószágnak. így csendesen baktatunk. Fonnyadt füvek fanyar illata kavarog lábaink nyomán a hó alól, amint a délutáni ködből előtünedező nádas felé tartunk. Lépteink zajától apró madarak röppenek tova. Egyébként téli csend honol a nádas rengetegében. Megállunk egy lombjavesztett, görcsös, öreg fűz alatt és ráheveredünk két puha zsombékra. Az öreg előveszi csibakját és megtörni jó illatú dohánnyal. — Tarasz Bulba? — Nem. Saját készítményem. — Szeret vadászni? — Meg sem tudnék lenni nélküle. — Hány éves? — Hatvannégy. — Akkor vannak vadászélményei. — Azt meghiszem. Nem is vadász, akinek nincs élménye. — Bodor bácsi, mondjon el valamilyen érdekes vadászkalandot. — Szívesen, csak előbb tégy magad alá egy kis száraz sást, különben meghűlsz, — mondja atyai gondoskodással. ☆ — Akkor is rókára lestünk ... nyugodjon édesapáddal... Gyönyörű, holdvilágos éjszaka. Subába burkolózva lementünk a kertbe. Amikor leállítottuk a csapdákat hermelinre és görényre fezt jól fizették), befúrtuk magunkat a szénakazalba. Vártunk, hallgatóztunk. Ejfél lehetett, amikor az egyik csapda felcsappant. A halk, nyikogó hangról megállapítottuk, hogy görény. Hagytuk, hadd vajúdjék. Amúgy is probléma lett volna magunkat kibontani. Ezután még vagy egy órát ülhettünk halkan beszélgetve. Á törköly utolsó cseppjét is leeresztettük torkunkon, de hírmondóul sem láttunk rókát, pedig nagyon el voltak szaporodva. Kibontottuk magunkat és lassan baktattunk felfelé. Az ördögbe isi — Majdnem felkiáltottam meglepetésemben. Friss rókanyomok a kertúton. Megállapítottuk, hogy a ravasz jószág az orrunk előtt jött fel a kinyitott kertkapun. Érdekes, nem vettük észre, pedig jó kilátásunk volt. No, de ha feljött, itt is van, mert visszafelé nincs nyom. Óvatosan bezártam a kertkaput s megindultunk felfelé. Különös neszre lettem figyelmes. Valahol halkan hörög a tyúk, majd röppenve huppan a hóba. Ösztönszerűleg kaptunk a puskához és macskaléptekkel surrantunk egyik kórórakástól a másikig. A hang ismétlődik. A tyúk hörög, majd repül és csönd. Amint kidugjuk az orrunkat a kórórakás mögül, megpillantjuk a betolakodót. Róka ül a törpe eperfa alatt, ahol a tyúkok alszanak. Mellette két tyúk kiterítve. A fán pedig egy sötét, macska alakú állat dobálja le a hidegtől megcslgázott tyúkokat. No Bertt, súgom apádnak, te lődd a rókát, én a másik bestiát. Szinte egyszerre dördültek el a fegyverek. A tyúkok szanaszét röpültek, de a két dúvad ott maradt. Ekkor láttuk, hogy a fán garázdálkodó nem macska, de egy nagy görény. Ezen még most is csodálkozom. Vannak furcsaságok a természet állatvilágában. Örökké rejtély marad számomra, hogy ml hozta össze a két vadat, mikor köztudomású, hogy a róka és a görény „kutya—macska“ viszonyban él egymással. Lehet, hogy az éhség legyőzi az ellenségeskedést. Jó lett volna megtudni, a két vérengző hogyan osztozik a zsákmányon?! ☆ Megindultunk a nádas túlsó vége felé, mert hideg a zsombék. Apró szürke madárkák raja menekül csilingelő hangzavarral. Egy pillanatra megtorpanunk. A tulsú part villámsújtotta fűzfáján karvaj gubbaszt. Mire az öreg cső elé kapná, tovaröpül. A fegyver mégis eldördül, de nem a karvajra, hanem a nádasból klsomfordáló kóbor macskára. Egy is nagy rabló. Lassan ránk esteledik. Az összefodrozott hófelhőpamatok előbbi sárgás színe szürkére kenődve üli meg a királyhelmeci hegyet. Mire kikecmergünk az országúira, a nádas vadon birodalmára ráborul a csillagtalan éjszaka. KALAPOS JÓZSEF VAUAs. o * HALASZ J Rókakaland
