Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-25 / 8. szám
A Gyükerreti tő sorsa Ha a rozsnyói horgász nagy pontyot akar fogni, akkor Csányba megy. Ezt a fényűzést csak egyszer-kétszer engedhetjük meg évente, mert 80 kilométerre van tőlünk. A múlt év nyarán elmentem oda. Ahogy áztatom a zsinórokat, a horgászegyesület egy vezetője felszólít, mutassam meg a papírjaimat. Átnyújtottam az összesét egy borítékban. A többi közt kezébe került halászgazda-igazolványom. Mosolyogva kérdezte: „Hol van az a Szilicei tó?“ Igazolványomból szerzett tudomást róla, hogy oda szól. Ezt a kis epizódot csak azért írtam le, mert ez adta a gondolatot arra, hogy horgásztársaimmal megismertessem az említett tavat. A helyi nevén Gyükerréti tő a rozsnyói járásban, Szilice határában található. Mindössze 1,6 hektár a víztükör, mégis harmadfokú jelző illeszkedik elébe, mert hazánk legnagvobb karszt tava. Hazánk legnagyobb karsztterülete Rozsnyótól délre terül el, mintegy 800 négyzetkilométeren. Több fennsíkra osztódik, ezek közül a legnagyobb terjedelmű a Szilicei fennsík. Körülbelül 300 méterre emelkedik ki kelet felől a Sajó völgye fölé. Nevét a rajta levő Szilice községtől kapta, amely a tengerszint feletti 500 méter magasságban épült. Ettől a községtől északkeleti irányban félóra járásnyira rábukkanhatunk a tengerszint feletti 550 méter magasságban. A mészkőről tudnunk kell, hogy a víz oldja, erősen erezett és hasadozott, ezért a vizet nem hordja, hanem magába szívja. Felszínén patak nem folyhat, a tóban víz nem állhat. Szerencsére vannak helyek, ahol a mélyből a külszínre tör a pala. Ez vízhordó kőzet. Ilyen palakibúvón települt a község is, mert ivóvíz csak itt található. Ögyancsak palateknő aljában van a Gyükerréti tó is. Vize javarészt tavaszi esővíz és hóié. Déli partján két hatalmas gémeskútat vágtak a palába, ha esős az évszak, ezekből is a kifolyó víz a tóba jut. Északi szélén a víz már a mészköveket nyaldossa. Szintje magasabbra nem emelkedhet, mert a víztöbblete egy szűk víznyelőn föld alatti, barlangi útra indul, hogy néhány nap múlva a Sajő-völgy valamelyik karszt forrásán ismét napvilágra jusson. Hiányos lenne a Sziliciei tóról és helyzetéről alkotott ismeretünk, ha nem említeném meg azt a gyönyörű környéket, amely övezi, és azt az eszményi csendet, ami itt megüli a tájat, az ember testét-lelkét. A tó keleti szélénél szántóföld terül el, de az északi és nyugati partjánál a szilicei szövetkezet legelője kezdődik, amelyhez hasonlót sehol sem találunk hazánkban. Bármelyik nagyvárosunk parkjául fogadná. Ez az a hely, ahol nemcsak horgászni lehet, hanem a munka zajából elvonulva felüdül az ember. Amilyen könnyű itt egy horgásznapot eltölteni, olyan nehéz a tóban halat tenyészteni. Mivel karszt tó, a természetvédelmi szervek állandó felügyelete alatt áll. Vizét lecsapolni nem szabad, ettől függhet léte vagy nemléte. Annyit megtehetünk, hogy halivadékot, vagy anyahalakat helyezünk bele, s ezeket ki is foghatjuk, ha tudjuk. Tavasztól őszig nincs is a halakkal semmi baj. Jól érzi magát mind a csuka, mind a ponty. Gazdag a növény- és rovarvilága. Trágyázásáról a közeli legelőről vizet inni idejáró állatok százai gondoskodnak. A nyári melegben a teheneknek csak a fejük látszik ki a vízből. Amíg benne álldogálnak, sok trágya ázik le róluk. Ameddig az állatok bejárnak a tóba, növényzet nincs, mert gyökerestől kitapossák. Távolabb, ahol a víz mélyebb, buján tenyésznek különböző vízi növények. A legnagyobb bajt a telelés okozza. Rozsnyótól ide 25 kilométer, így hetenként csak kétszer szoktuk lékelni, öt-hat léket szokunk rajta vágni. Sajnos, tavaszra, mire a jég elmegy, a halállomány javarésze elpusztul. Nincs rosszabb érzés a haltenyésztő számára, mint amikor a halak százait látja elpusztulva, hasukkal fölfelé fehérleni a víz tetején. Kicsitnagyot egyformán. Azelőtt, emberemlékezet óta senki ebben a vízben haltenyésztéssel nem foglalkozott, legalább is nincs róla tudomásunk. Lassan tíz esztendeje, hogy ezek a kísérleteink folynak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ponty és csuka tenyésztésére nem alkalmas ez a víz. Egyedüli hal a compó, amely jól érzi magát benne, ebből még soha egy hullát sem találtak. Ennél a fajtánál viszont a le nem halászás következtében fennnáll a degenerálódás veszélye. A rozsnyói horgászszervezet vezetősége megtesz mindent annak érdekében, hogy ez a víz kihasználatlanul ne maradjon. Felsőbb szerveinktől azt a tanácsot kaptuk, hogy próbálkozzunk angolnatenyésztéssel. Megígérték, hogyha módjukban lesz, ennek a nemes halnak az ivadékából szereznek számunkra néhány ezer darabot. Ez tehát a Szilicei tó s a vele kapcsolatos problémák. Bízunk benne, hogy az angolnatenyésztés megvalósul és beválik, hogy alkalmunk nyílik majd e nálunk oly ritka hal horgászatára. (ényi) |y|i kell az eredményes ,T® horgászathoz? Nem elég a jó szerszám. Feltétlenül kívánatos tudni, hol tartózkodik nagyobb tömegben a kopoltyús népség. Tehát, a horgászhely kiválasztásán sok múlik. Nehéz a horgász dolga! Ezeket a nehézségeket az is fokozza, hogy a horgász nem akármilyen halat akar fogni. A jó horgász rendszerint egy bizonyos halfajtára horgászik. Bármilyen vízszakaszon tapasztalata, tudása révén hamar rátalál a jó helyre, még akkor is, ha először horgászik azon a területen. Jómagam már odahaza eldöntőm, mire, milyen halcsalival fogok horgászni. Leginkább márnát, süllőt, csukát és harcsát akasztok a horogra. Elmondhatom, hogy 18 év alatt sok szép zsákmányban gyönyörködtem már: fogtam 6,5 kg-os süllőt, 8 kilós csukát, 25 kilós harcsát, 5 kilós márnát, sőt 8,5 kilós balint is, valamint másféle halakat. Bár minden alkalommal csak egyféle halra horgászom, többször előfordul, hogy a csalit másfajta hal is békái ja. • MÁRNÁZÁSHOZ általában sebesfolyású, kavicsos fenekű, örvénylő-forgó vizeket keresek fel, júniusban, szeptemberben. Mint mindenevő hal, nem válogatós. Leginkább lótetűt és sajtot használok csalinak. Igaz, Q VADASZ ö * HALASZ KÉT HÓNAP ALATT 43 CSUKÁT CSALTAM HOROGRA Mindig csak egyfajta halra horgászom fogtam már más hónapban és csendes vízben is, de a legjobb eredményeket az előbbi horgászvizen értem el. Szeretek horgászni erre a halra, mert nagy erővel védekezik. Az ötkilós márnával jobban meg kellett küzdeni, mint egy 10 kilós harcsával. Sok tapasztalat, gyors cselekvőkészség kell ahhoz, hogy egy-egy öreg márnával megbirkózzunk. £ HARCSÁZN1 június, július és augusztus hónapokban szoktam. Bár sporttársaim szeptember, október és novemberben is eredményesen harcsáztak. Ami engem illet, a Garamnak azon részét szoktam felkeresni, az említett hónapokban, ahol csendes, mély a víz, a másik oldalról bedőlt fák fekszenek, fatuskók, s a vízpart alámosott, pandalyos. A harcsa ezeket a helyeket szereti, innen leshet zavartalanul kiszemelt áldozataira. Csalinak jól bevált a füstölt veréb, melynek kissé kihúzom a beleit, hogy lógjanak, vagy lótetűt használok, keverve nagy, zöld szöcskékkel. Nagyon szeretek harosázni, mert ha sikerül harcsatanyára lelni, akkor az ember évekig járhat ugyanarra a megszokott helyre. Az Ilyen tanyák mindig foglaltak. Ha ilyen pandalyból sikerül a horgásznak kifogni a harcsát, helyébe megy a másik, harmadik ... fgy jártam hosszú ideig a Garamvezekény alatti vízrészre, valamint Lekérre, a kertészet mögé. Volt olyan estém, amikor három harcsát is fogtam, közülük a legnagyobb 25 kilót nyomott. 0 SÜLLÖZÉSEM már nem járt ilyen eredménnyel. Igaz, erre a halra ritkábban horgászom, augusztus végétől szeptember közepéig. Főleg az fpolyra szoktam járni süllőzni, amely távolabb esik lakhelyemtől. Leginkább a zivataros napokon jártam ki. Már előzőleg 8—-10 kövi halat fogok csalinak. Annak ellenére, hogy fenékjárő, szerintem a legjobb. Dugót, illetve úszót használok. Köves, tuskós, fatörzses, alámosott, partos helyeket keresek, mert itt tartózkodik a legtöbb süllő. Eddig 6,5 kilós volt a legnagyobb süllő-zsákmányom. £ CSUKÄZÄST a múlt évben szeptember 10-én kezdtem, Garamvezekénynél. Az istállók mögött a kanyarban egymás közeiében több csukázőheiy is található. Csendes, vízi növényekkel benőtt, fatuskős, gyökeres ez a vízszakasz: a csukák igazi paradicsoma. Kishalon kívül éló egérrel csalizok; éspedig úgy, hogy a kiszemelt területen, ahol a csuka gyakran üldözi a kishalakat, fölteszek egy cincogót, s úsztatom, ólom és úszó nélkül. Nagyon eredményes: szeptembertől november végéig 43 csukát sikerült horogra kerítenem, s bizony akadt köztük még 5 kilón felüli is. Legjobban szeretek csukázni! Egyike a legszívósabb és legerősebb halainknak a csuka. Horogra akadva jóformán az utolsó leheletéig teljes erővel védekezik. Fárasztása legélvezetesebb, mert nem tör mélyebb vizek felé, a vízfelszínhez közel igyekszik a horogról szabadulni. Sőt, előfordull már velem, hogy a horogra került csuka méter magasra is kiugrott a vízből, hogy megszabadulhasson a szájába akadt szakállastól. Elegendő fémelöke nélkül ne csukázzunk, mert fárasztás közben a csuka sok esetben elharapja a zsinórt. Röviden: a horgászás igazi pihenést, szórakozást csak azoknak nyújt, akik tudásuk gyarapítására törekszenek, akik szélben, esőben, tűző napsütésben, vagy fogvacogtatő hidegben is kitartóan űzik a horgászsportot, s a legtöbbször nem várják ültőhelyben, hanem megkeresik a zsákmányt. TÖTH KÁROLY, Zselí*
