Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-25 / 8. szám

Kilépünk a botanikuskert kapuján, a Kaisaniemi (Kató félszigete) parkból az ugyanilyen nevű útra. Négy-négy autópályán Jármű Jármű után igyekszik célja felé. Itt látható, amikor több Járókelő összegyűlik, a gyalogosok valamelyike gombnyomással megállítja a forgalmat, s a tömeg átkel az úttesten. Ezután újra megindul a hatalmas forgalom. Nem hiszem, hogy akadna ország, ahol a gépkocsivezetők annyira átéreznék a gyalogos problémáját, mint Finnországban, Talán azért is, mert gyalogoskorukban is fegyelmezettek voltak.

A túlsó oldalon piciny park van a kőrengetegben, az öreg fák, a botanikuskert fáival egykorúak. Benne szobor: kanca szoptatja csikaját... Olyan szép ez az alkotás, hogy nem tudunk betelni vele. Reggel keleti, mpst nyugati napfényben lefényképeztem.

De milyen szépek a Liisankatu [Erzsébet-utca) kirakatai. A gyümölcsösbolt nevetve kínálja a kirakatban: „Monta kiloa elämäniloa!“

(Mennyi kiló ételélvezeti) — fordítom nevetve Líviának. Az egyik kirakatban a nap időszerűsége: kinyíló táska a kirakat közepén, csúsznak ki belőle a könyvek. A kísérő szöveg: „Megkezdődött a szünidő!“

Az utcán különösen csapzott hajú nőkkel találkozunk. Mamák jönnek Jókedvű kislányaikkal a szaunából.

Táplálékunk kiegészítésére további , ételélvezetül“ egy kiló narancsot veszünk: Ára: alkalmazkodom egy finn értékmérőhöz — 2,5 liter tej ára. Ebben nyilván érdeme van a fejlett tengeri kereskedelemnek.

Aztán még egy kis munka. Újra átnézem a holnapi kérdéseket, vajon a Mezőgazdasági Kutató Központ, valamint a főiskola kutatói milyen témákkal foglalkoznak, és ezekből is mik a legfontosabbak.

A Mezőgazdasági Kutató Központ intézeteiben

Fiatalasszony fogad. Dr. Yllöhöz vezet, az pedig Jäntti professzorhoz, a növénytermesztő intézet igazgatójához kísér.

— Isten hozta magukat. De milyen Járművel is Jöttek? Nagyon röstellem, hogy nem úgy sikerült, ahogy tervezték, pedig Dr. Yllö (ejstd: Üllő) várta magukat a busznál.

Az eset lényegtelennek tűnik, mégis emlékezetébe vésem minden turistának, aki Finnországba látogat: vegye szó szerint az emberek útbaigazítását, amely pontos, megbízható.

Ezt követően sorra megmutatták az intézeteket. Az épületek külsőjének beillesztését a tájba, az épületek belső célszerűségét. Kiérezzük minden szavukból: „Mert mi kicsinyek és szegények vagyunk és mégis mire telik a mi kicsinységünkből (és gondolják: szorgalmunkból és precizitásunkból). Ugyanakkor mi gondoljuk: tehetségetekből és fegyelmezettségetekből isi

Az igazgatónak égetés a munkája. Az intézetekben, Jól bevált finn módszerrel, kézről kézre adnak. Bármit is említek, tettekkel felelnek. Elhalmoznak a tudományos munkák különlenyomatáival, lesik kívánságainkat, és Dr. Yllö időnként aggódva jön utánunk — ahogy intézetből intézetbe megyünk — és kér, gazdálkodjunk jól az idővel, mert Pesola professzor, a finn növénynemesítés egykori úttörője, aki itt él a szomszédban mint nyugdíjas, bejön egy kis eszmecserére. Egykor ő volt a jokioineni üzem vezetője.

Kalászol

a kenyérgabona

Ezernyolcszáz tenyészedényben nevelnek búzát a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kiszombori telepén (Magyarország). Egyes üvegházakban most virágoznak, kalászolnak a gabonák. A tudományos kutatók gondos munkájának eredményeképpen általában húszharminc szem fejlődött a kalászokban, és nemsokára megkezdhetik a „betakarítást“. Az ollóval levágott kalászokban minden szemet külön megvizsgálnak. Előzőleg ugyanis rozsdafertőzésnek vetették alá a növényeket, és csak azokat szaporítják tovább, amelyek kiállják a próbát, ellenállóképesnek bizonyulnak a megbetegedésekkel szemben. Ezeket több héten keresztül jarovizálják, és tavasszal vetik el a szabadföldi parcellákba.

A téli, viszonylag nyugalmasabb hónapokat használják ki sok más fontos vizsgálat elvégzésére a nemesítők. Megállapítják többek között a béltartalmat, a liszt minőségét és vegyi laboratóriumban a fehérjetartalmat. Ezenkívül mérik azt is, hogy a búzaszem súlyának hány százalékát teszi ki a héj. Végül sütési próbának is alávetik a nemesítés alatt álló kenyérgabonák termését.

(csmh)

Jellegzetes táj az „Ezer tó" országi ban. (A szerző felvétele.)

M NAPJAINKBAN a gépi fejesnek * két változata használatos: az

egyik az istállói tehénállásban való fejés. Ebben az esetben a fejőberendezésekhez tartozó erőgépeket az istálló melletti külön helyiségben, a gépkamrában helyezik el, míg a vákuumvezeték az Istállóban halad. Az egyes fejőkészülékek a vezetékhez csatlakoznak. A munkamenetre jellemző, hogy a fejőkészülék „megy" a tehénhez; a tehén lekötési helyét nem hagyja el. A tehénállásban használt fejőgépek kisebb beruházást igényelnek s a teheneket könnyen be lehet állítani a gépesített fejési munkamenetbe. Üzemgazdasági és higiéniai szempontból jó megoldás az, ha a fejősajtárokat a szállításra használt tejeskannákkal helyettesítik. E megoldásban nemcsak a fejősajtárok beszerzésére fordítandó összeg takarítható meg, hanem azok mozgatásának, kiürítésének, tisztításának és fertőtlenítésének a munkája is. A legújabb fejőberendezésekkel nem a gépi sajtárokba vagy a szállítókannákba fejnek, hanem a tej közvetlenül a tejvezetékbe kerül. Ilyenkor a tej- és vákuumvezetékek a tehénállások felett haladnak. A fejőkészülékből a tej a vezetéken át jut az istállóval szomszédos tejkezelő helyiségbe. Az ilyen zárt, önműködőnek Is nevezett tejkezelés tehát sok szempontból előnyös. Hátránya, hogy a tejvezetékek hosszúak, útjuk nem egyenes, sok az elágazás, ami a tisztítást és fertőtlenítést igen megnehezíti.

A MÁSIK: a beépített fejőberendezések. Ebben az esetben a fejőberendezések beépítettek, és a fejés külön

... És valóban milyen csodálatosan fürge, friss, szellemes ember ez az idős növénynemesítő, akinek könyvéből télen át megtanultam Finnország geinomiáját. Elmondja, milyen körülmények között kezdtek, és ma hogyan dolgoznak.

— Hová készülnek? — kérdi.

— Valamennyi nemesítő üzembe, majd Kelet-Finnországba, Lapp-földre.

— Ott még nem voltam — mondja az utóbbira nevetve. — Pedig voltam Nyugat-Európában, Amerikában. Maguknál se Jártam még, de talán egyszer ezt is beiktatjuk.

Együtt nézzük a szántóföldi kísérleteket és a fajtakísérleteket. Az őszi búzafajtákat is bizony megviselte a tél. Ám van egy ú] fajtájuk a Linna, ami minden előbbit felülmúl. Velük együtt örülünk a szép eredménynek, majd elköszönünk a kedves, idős professzortól, megköszönve a nekünk szentelt időt.

Dr. Yllö fajtarajonizációval foglalkozik. Finnországban a termésbiztonság döntő tényező. Sűrű kísérleti hálózattal, hosszúéves átlagok értékelésével jutottak a Jelenlegi fajtagyűjteményhez és rajonizációhoz.

Jäntti igazgató vendégei vagyunk ebédre. Te] minden fogáshoz. Igyekeznünk kell, várnak a főiskola intézeteiben. Megköszönjük a szíves vendéglátást.

— Mi a benyomásuk? — kérdi a professzor. S hozzáfűzi: — Kár, hogy csak ilyen rövid időt töltöttek nálunk!

Válaszul meglobogtatom a rengeteg különlenyomatot, amit ajándékul kaptam. Mennyire látom most problémáikat. Milyen kiválóak a fajtáik, melyeket a kedvezőtlen időjárás miatt gyakran külföldön kell szaporítaniuk. Milyen súlyos problémát Jelent a vastag, hosszantartó hóréteg a növénykórtan számára. És hálával gondolok Tamalainen professzorra is, aki a finn botanika engemet érdeklő két oldalát percek alatt lemásoltatta és átnyújtotta legkiválóbb munkáival együtt.

A Helsinki Egyetem intézeteiben

Dr. Yllö asszisztense autóján visz át Vükbe. A növénytermesztés intézetére a szünidő rányomja bélyegét. Végigmegyünk a tágas, célszerű előadótermeken, megpróbáljuk elképzelni diákokkal telten. Vezetőnk, lie. Raininko és Ulla Marttila asszisztensnő.

Az egyik helyiségben éppen napraforgóval dolgoznak.

— Honnan kapták? — kérdezem. Kisül, hogy Diószegről, a mi üzemünkből. Bizony, kicsi a világi

Ügyes norvég vetőgépet mutatnak, füves és talajfizikai kísérleteket.

Ulla Marttila beültet kicsi Fiatjába, 'átvisz Pihlajamakibe. Ez az intézet növénvkórtannal foglalkozik. Anna Liisp Ruokolát keressük, aki anyarozskutatással foglalkozik. Az anyarozs finnországi előfordulását és termesztési lehetőségeit tanulmányozza. Elmondja munkájának néhány módszertani részletét és irodalmi forrásokkal ajándékoz meg.

Ezután Ulla bevisz bennünket Helsinkibe. (Folytatjuk.)

Nyugat-Szlovákiái ban, főleg a dóit járásokban a tói nagyon zsugori volt az őszi kalái szosokhoz. A vétóseket hótakaró híján a száraz hideg eléggé megsanyargatta. Jó lesz tehát gondoskodni a feji trágyázásról, hogy a legyengült növényzet erőre kap- Jón.

(M. Vojtek felv.)’

*»>WWWWVWWWWWWVH<WWVWVWV^^^

j Az utolsó felvonás

EGY-KÉT ÉVVEL EZELŐTT a lapok hasábjain sokat foglalkoztunk a szarvasmarhák gümőkórjával. Ez a betegség Nyugat-Szlovákiában talán a galántai Járás területén volt a legelterjedtebb. A tehenek ezreit tbcbacilusok fertőzték. Egész sor rendkívüli intézkedés foganatosítására volt szükség ahhoz, hogy a fertőzés ne terjedjen tovább sem az állatok, sem az emberek között. A járadéktej osztását is be kellett tiltani, mert a fertőzött nyers tejtől sok ember — leginkább gyermek — betegedett meg.

HOGY MENNYIRE fontosnak tartották — és tartják ma is — a tuberkulózis felszámolását mind a párt-, mind az állami szervek, ezt az is bizonyítja, hogy a kérdéssel magasabb szinten foglalkoztak és foglalkoznak ma is. A felszámolás folyamatát erkölcsi és anyagi téren a legmesszebbmenően támogatják. Egy kikötésük volt csupán: hogy az egész akció 1970 végéig legyen befejezve.

— Nagy fába vágtuk a fejszénket! — mondották a beavatottak a galántai járásban is. Eltávolítani a megfertőzött marhákat nem lett volna nagy tudomány. Nem kellene hozzá más, mint papiros és ceruza, s százasával lehetne a teheneket vágóhídra hurcolni. S mi lenne az eredmény? Egy ideig nyakig hús, azután meg nap-nap után kevesebb tej. Az egész akciót tehát úgy kellett megszervezni, hogy ne legyen húsban túltermelés, de te] se hiányozzék sehonnan, ahol arra szükség van. Nagy taktikai harc folyt tehát az ésszerű és a népgazdaság érdekeinek is megfelelő megoldásért — és ha még nem is vagyunk a végén, ki lehet jelenteni, hogy a csata eldőlt,

A TUBERKULÓZIS VERESÉGET SZENVEDETT.

Az akció megindulása előtt nem volt gazdasági udvar a galántai járásban, ahol ne lett volna gümőkóros marha. A két esztendő megfeszített munkát követelt az állatorvosi szolgálattól, és ma nyugodtan állíthatjuk, hogy a fáradság meghozta gyümölcsét. Az állami gazdaságok udvaraiban — egy kivételével — már nem találunk beteg marhát, és nap mint nap jelentkeznek újabb szövetkezetek is, amelyekben már felszámolták az utolsó beteg marhát is. Szinte hihetetlenül alacsony az a szám, amit a Járási Állategészségügyi Központ kimutat, s a tervek szerint ezektől is még az idén megszabadulnak a gazdáik.

GONDOLKODUNK és megpróbáljuk agyunkban regisztrálni mindazt, amit a két esztendő munkájáról hallottunk.

SOK MEGÉRTÉST ÉS SEGÍTSÉGET KÖVETELT

az akció a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetői részéről is, de elmondhatjuk, derekas munkát végeztek a vezetők, s állattenyésztők egyaránt, mindazok akiknek az állattenyésztéshez valami közük van. Az orvosok beavatkozására is szükség volt. Többször is ki kellett vizsgálni mindazon személyeket, akik számításba Jöttek, mint bacllushordozók, vagypedig abból a szempontból, vajon nem-e fertőződtek meg munka közben.

A MUNKÁBAN NINCS MEGÁLLÁS. De örvendetes az, hogy a sok tehén kiselejtezése sem okozott fennakadást a tejtermelésben, sőt a múlt évi tejtermelési tervet a járás túl is teljesítette.

Az állategészségügyi dolgozók annak idején felajánlották, hogy a gümőkórt a meghatározott idő előtt felszámolják. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez sikerül is és 1967 végéig — tehát három évvel a határidő előtt — eltűnik az utolsó beteg tehén is a galántai Járásból és teljes siker koronázza majd a többesztendős megfeszített munkát.

Dr. Mikulík Gyula állatorvos, Diószeg

A gépi fejés helyzete és távlatai

fejőállásban történik. Ezek tehát csak a fejésre szánt rögzített létesítmények az erre alkalmas beépített berendezéssel. Az már eldöntött kérdés, hogy az ilyen fejési módszer a higiénikus tejnyerés legcélszerűbb és egyben a leggazdaságosabb módja. Mert nyilvánvaló ugyanis, hogyha az istálló állathigiéniai téren megfelelő is, nem alkalmas a környezet és munkahely. A külön fejőházzal szemben azonban igen sokaldalúak a követelmények. Lehetőséget kell nyújtani a tehenek zavarmentes összeterelésére, a géphelyiség és a fejőállások elhelyezésére, higiénikus tejnyerésre és kezelésre, valamint a fejőkészülékek és a tejvezeték szakszerű tisztítására is. Elengedhetetlen követelmény, hogy az egész fejőház hideg és meleg vízzel ellátható és szellőztethető legyen. Hideg munkahelyen a fejés nem kifogástalan, ezenkívül a hirtelen hősüllyedések fagykárokat okozhatnak a vezetékekben; a vákuumvezetékben megfagyott kondenzált víz a téli üzemzavarok gyakori oka. A fejőfolyosón a jéggé fagyott víz balesetet okozhat. Gazdasági szempontból a fejőház mindenesetre nagyobb befektetést igénylő létesítmény.

Arra, hogy a gépi fejésnek valamelyik változatát használjuk, illetve vezessük be, nem könnyű a felelet. Vessünk egy pillantást a két változat gazdaságosságára:

A gépi fejés jelenlegi színvonalán a fejők szakképzettségtől függően egy tizennégy-tehenes (7 + 7) halszálka elrendezésű fejőállásban átlagosan két fejő egy óra alatt 60 tehenet fej meg. Ha még ehhez hozzáadunk egy munkaerőt, aki a tehenek behajtását és elhajtását végzi, akkor egy dolgozó óránkénti teljesítménye nem lesz több, mint 20 tehén. Ez a teljesítmény bizony alacsonynak tűnik, de itt meg kell jegyezni, hogy e^ben az esetben a fejés elő- és utóműveletei tehenenként két percet tesznek ki, további egy perc pedig a tehenek be- és kihajtására számítódik. Abban az esetben, ha a gépi fejés az istállóban történik és a fejés elő és utóműveleteire szintén két percet, a fejőgép tehéntől tehénhez való áthelyezésére pedig fél percet számítunk, egy tehén kifejéséhez szükséges munkaidő 2,5 percet tesz ki. Tehát egy fejő óránkénti teljesítménye 24 tehén lesz, vagyis négygyei több, mint a beépített fejőberendezések esetében. Munkateljesítmény szempontjából pillanantyilag az istállóban felszerelt fejőberendezések előnyösebbek, mint a beépített fejőállások és fejőházak, mert az ilymódon nyert tej előállítási ára literenként 7—10 fillérrel alacsonyabb. Az egy liter tej termelésénél mutatkozó pénzügyi előny és a fejők nagyobb óránkénti teljesítménye bizonyltja, hogy azokban az állományokban, ahol a

fejési átlag nem haladja meg a 7 litert, gazdaságosabb az istállói tehénállásban való fejés. Egyrészt azért, mert jelenleg még nálunk a zárt istállókban, lekötött tehéntartás a leggyakoribb, másrészt pedig a fejési átlag alacsony és a tehenek száma nem túl magas az egyes mezőgazdasági üzemek (állattenyésztő telepek) keretén belül. Az üzemgazdasági és tejhigiéniai szempontok előtérbejutásával majd az érdeklődés törvényszerűen a külön fejőlállások és fejőházak felé irányul, mert ezek gazdaságossága a tehenek számával és a tejtermelés növekedésével nő.

A gépi fejés bevezetése előtt az erre vonatkozó ismeretanyagot 3—4 hetes állandó jellegű tanfolyamokon kellene oktatni. A siker előfeltétele a szakszerű gépi fejés elméletének és gyakorlatának tökéletes ismerete. Abból lesz jó gépi fejő, aki a kézi fejésnek is a mestere. Mindebből következik, hogy a gépi fejőket a jó kézi fejők sorából válasszuk ki, s hogy a gépi fejés oktatásának bevezető anyagát a kézi fejés ismereti anyagának összefoglalása képezze. A fejőnek ismernie kell a tejleadási reflex problémáját, a fejőgép működését, a fejés technikáját, valamint gyorsan és pontosan kell elvégeznie mindazon munkafolyamatokat, amelyek a fejest, illetve a tejleadást meggyorsítják.

Dr. FÖTHY JÁNOS, Somorja