Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-18 / 7. szám
Elsőként alakult, ma a legjobbak közé tartozik A FELSŐPATONYI EGYSÉGES FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET nagysága alapján kapják meg a munkaegységet, függetlenül a hozam mennyiségétől. Tehát egyénileg nincsenek érdekelve abban, hogy többet termeljenek. A kedvezőtlen helyzeten azonban könnyen változtathatnak, ha tavasszal, a cukorrépa egyeléséért és a kukorica szálalásáért minőségi prémiumot adnak azoknak a tagoknak, akik ezt a munkát lelkiismeretesen elvégzik, s ha betakarításkor — az egyes parcellák termésének felmérése után — célprémiumot adnak azoknak a tagoknak, akik a tervezett hozamot túlszárnyalták. Igaz, hogy ez vesződséggel és lényeges munkatöbblettel jár, de megéri, mert így e téren is érvényesül majd az igazságosság elve, ami feltétlenül a hektárhozamok mennyiségének emelkedéséhez vezet. A kertészet is koipoly gondokat okoz a szövetkezetnek, főleg azért, mert termékeinek nagyobbik részét csak alacsony áron tudja értékesíteni. Az a helyzet, hogy a ZELENINA csak azokkal a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződést, amelyek húsz hektárnál nagyobb területen kertészkednek. A felsőpatonyiak az áruértékesítésénél szerzett rossz tapasztalataik következtében csökkentették kertészetük terjedelmét. S ezért árujuk nagy részét — egységes felvásárlási áron — a feldolgozó-iparnak adják el. A paradicsomért például —‘ még abban az esetben is, ha kitűnő minőségű lesz — kilónként csak egy koronát kapnak. Jelenleg nehéz lenne ezen a helyzeten segíteni, illetve változtatni. Azonban ha azt akarják, hogy kertészetük a jövőben nagyobb hasznot adjon, akkor olyan kertészetet kell létesíteniük, amely terjedelmében és termelési irányzatában is megfelel a követelményeknek. Mint ismeretes, hazánk behozatalra szorul zöldségfélékből, ezért az olyan kedvező előfeltételeket mint a Csallóközben — tehát Felsőpatonyban Is — vannak feltétlenül ki kell használni a zöldség termesztésére. A tökéletesített irányítási rendszerben már nem kell félni attól, hogy a termékek égy része a termelők „nyakán marad“. Hiszen mint tudjuk, a mezőgazdasági üzemeknek módjukban áll árufeleslegüket a piacon is értékesíteni, vagy ha úgy tetszik, létrehozhatják több szövetkezet közös áruértékesítő vállalkozását, amely a leszerződött mennyiség feletti árutöbbletet a saját üzlethálózatában értékesítheti. A felsőpatonyiak már napjainkig is nagyon sok „kényes“ problémát megoldottak, és szövetkezetük fejlődése helyes irányban halad. Biztosan megoldják majd az említett kisebb fogyatékosságokat is. PATHÖ KÁROLY Ml LENNE,HA...? Ez év január elsejétől a gazdaság irányításának új rendszerét vezettük be a népgazdaság valamennyi területén, beleértve a mezőgazdaságot is. Az irányításnak ez a tökéletesített formája nem tűrheti az adminisztratív jellegű, vagy bürokratikus intézkedéseket. Ésszerű kezdeményzésekre késztet vezetőt, s dolgozót egyaránt. Lesznek akadályok, nehézségek. Hogy ezeken túljussunk, menthetetlenül ki kell gyógyítani a nemtörődömség, a könnyelműség és hanyagság megszállottjait a „fertőző“ betegségből. Mert ugyebár 10 hektár paprikát elvégre megcsíphet a korai fagy, s ugyanakkor karácsony táján hiába kilincsel üzletről üzletre a vásárló savanyított zöldpaprikáért... Ha az üzletben nincs, miért ne lehetne a szövetkezetben, hiszen az új irányítási rendszer erre módfelett lehetőséget kínál. A mezőgazdasági üzemek legyenek leleményesebbek! Ne hagyják a terményt, úgyszólván a készet tönkremenni! Ha nem futja erejükből, anyagi eszközeikből, társuljanak, s közösen létesítsenek savanyító-, szárítóüzemet, aszalót, hogy a sok zöldség, gyümölcs ne menjen veszendőbe. Az említett üzemek felszerelése nem kíván nagy anyagi befektetést. Csak több kezdeményezés, nagyobb bátorság, s egy kis kereskedelmi hajlam kell hozzá! —éri— iaBBBBBBBBBBBBB9S!IBa!!IB;!NI I A virtt szövetkezet tagjai figyelmeset i hallgatják Bielik Gyula elnök beszá ! mólóját, SZABAD FÖLDMŰVES 3 1967. február 18. 17 T Évente három millió négyfl» zetméter üveg — ez a szaratovi üveggyár kapacitása. Persze jó ehhez még hozzátenni azt is, hogy a százhetven hektáron elterülő, teljesen automatizált gyárkolosszust 1958-ban kezdték építeni, tehát nem egészen kilenc éve. Ma hatezer embert foglalkoztat, ebből négyszázötven mérnök, a többi javarészt technikumi végzettségű. Jóllehet az üveggyártás roppan érdekes dolog, az alábbiakban mégsem erről lesz szó, hanem inkább a munka kultúráját, a gyár dolgozóiról történő gondoskodást vesszük szemügyre, azokat a tényezőket, amelyek az ember megelégedettségének, nyugalmas, békés életének összetevői. Sokat talán hitetlenkedve csóválják majd a fejüket, ha azt mondom, hogy a gyár minden dolgozója számára megfelelő lakást biztosít. Pedig egészen egyszerűen csinálják. Pontosan annyi lakást építenek, amennyi szükséges. Ve\ gyünk egy példát. Húszéves, nőt- 1 len fiatalember helyezkedik el az I üzemben. Kap egy szobát a mun' kásszállóban, amelyben másodma\ gával él. Tegyük fel, hogy ez a ' fiatalember két éven belül megnő| sül — lakásra van szüksége, adf > uramisten, de rögtön. Persze rög- I tön itt sincs, de van egy úgyne! vezett ,fiatal házasok háza“ szoba- i konyhás lakások, ideköltözik fele| ségével a mi fiatalemberünk. Na ■ és aztán jön a gyerek, egyszeriben | szűkké válik a kis családi fészek, I hát igen... de ekkorra már elké* • Üveg és kultúra magatol ertetoao, nogy az üveg- , ipari dolgozóknak hatalmas ének- i kara és zenekara, színjátszó köre j van, hogy saját kiránduló hajóval < utazgatnak a Volgán, s hogy a ! sporttevékenység is magas szín? , vonalon mozog. Galancev Alekszander Jegoro- | vies, rövidebben Szása, a Komszo- , mól titkára mindezek után a tér-, i vekről kezd beszélni, mert itt van-, nak még további tervek isiit Elsős sorban a gyár fejlesztésével, de nem utolsó sorban a dolgozóknak nyújtandó különböző szolgáltatások kiszélesítésével kapcsolatosak. Hallgatóim, hallgatom a terveket aztán hirtelen másra terelem a szót, megkérdem tőle hány tagja van a Komszomolnak. Felcsillan a szeme. — A gyárban dolgozó ezerötszáz fiatal hatvan százaléka. Hm. Ez is egy tapasztalat. Kitűnő arány... A hatvan százalék ... Valami nem fér a fejembe. Hányszor, de hányszor hivatkozunk szovjet tapasztalatokra, hányszor, de hányszor vezetünk be szovjet módszereket, de miért nem vezetünk be mihamarabb és egyre szélesebb körben például ilyeneket is, mint amilyeneket én a szaratovi üveggyárban tapasztaltam. (Folytatjuk.) szült vagy megürült egy két-három szobás lakás, azonnal beköltözhető ... Ugye praktikus megoldás? Na, de menjünk tovább. A kismama természetesen továbbra is dolgozni szeretne. Ám a városba messze lenne naponként a gyereket bölcsödébe, óvodába hordani. Persze, csak lenne, mert itt óvoda és bölcsőde is van, de az általános műveltséget nyújtó középiskola sem hiányzik. Természetesen az üzem a szakember utánpótlásról is gondoskodik — üvegipari technikum működik területén, és hol van az felírva, hogy itt nem születhetnek muzikális gyerekek, létesítettek zeneiskolát is. Ml van még? Gyönyörű pionírtábor például, két filmszínház, két könyvtár, üvegipari múzeum és klub. A klubnál azonban álljunk meg egy pillanatra —, ezt ugyanis ebben az évben építenek újat, üvegből, hogy stílszerű legyen. Ezek után szinte m i — ) mTm- rm~............ A FELSŐPATONYIAK joggal nevezik magukat a szövetkezet: mezőgazdasági termelés úttörőinek Ezerkilencszáznegyvenkilencben rak ták le a szocialista nagyüzemi mező gazdasági termelés alapjait. Tehál akkor, amikor a legtöbb községben még nem is gondoltak arra, hogy társadalmi életünk szocialista átalaku lása feltételezi és megköveteli a falc termelési viszonyainak átformálását A szövetkezet fejlődésének útja nera volt zökkenőmentes. A kötelező feladatok osztogatásával párosuló pa rancsolgatás, amely mezőgazdaságunk lrányltószerveinek munkamódszeren Jellemezte, évek hosszú során Itt is sok kárt okozott. Eelfolytotta a sző vetkezet vezetőségének és tagságának kezdeményezőkészségét, gátolta azok nak a törekvéseknek kibontakozását amelyek az adott természeti és gaz daságl előfeltételek alapján a termelés Irányzatának ésszerűsítését szolgálták. Az irányításnak ez az említett és rossz módszere, amelyet a legtöbt Járásban csak most — a mezőgazda ság Irányítása tökéletesített rendsze rének bevezetése után — igyekezne! felszámolni, a dunaszerdahelyl járás ban már a hatvanas évek elejétől módosult, és a Járást szervek irányítf munkája szüntelenül tökéletesedett Ebben a járásban tehát sokkal hama rabb oldották fel a szövetkezetek ve zetőinek „gúzsba kötött kezét", s lg} már évekkel ezelőtt lehetősége nyíl a felsőpatonyi szövetkezetnek is arra hogy a járás termelési feladataivá összhangban, de ugyanakkor sajátoi helyzetének megfelelően formálja é: módosítja a termelés szerkezetét. A helyzetük alapos elemzésekül arra a következtetésre jutottak, hog} az abraktakarmányok — főleg a sze meskukorica — rovására lényegesei bővíteniük kell a fehérjedüs szálas takarmányok, de különösen a lucerne vetésterületét. Ezzel párhuzamosat korlátozni kell a sertéshizlalás terje delmét és fejleszteni a szarvasmarha tenyésztést, illetve a tejtermelést, fi meglevő tehénállományuk, amely nag} részben tbc-s és kishasznú egyedek bői tevődött össze, nem felelt meg i követelményeknek. Ezért a növény termesztés szerkezetének módosításé val egyidőben hozzáláttak az egész séges és nagyhasznú tehénállomán; kialakításához is. A FELADAT NEHÉZ VOLT, DE MEGOLDOTTAK Nem kértek és nem kaptak senkitő anyagi segítséget. Mégis alig pár é' alatt olyan tehénállományt tenyész tettek ki — a növendékállatok egyed kiválasztása alapján —, amelyre büsz kék lehetnek. Teheneik évi átlagtej hozama jóval meghaladja az országoi méretben is legjobbnak bizonyult já rási átlagot, amit az is bizonyít, hog; a több mint négyszáz tehenet szám láló állománytól egyedenként 3101 liter tejet termeltek s így a múlt é' folyamán 1 millió 166 ezer litert ér tékesítettek, 436 ezer literrel többe! az előző évinél. A felsorakoztatot számok mellett a tejbőséget még a: is jelzi, hogy a szövetkezet tagjai it már nem sorakoznak a tejbolt előtt mert a közös gazdaság teljes mérték ben kielégíti a tej iránti igényükéi A múlt évben például 140 ezer líte tejet mértek ki a szövetkezet tagja között. Az eddigi tapasztalatok tehát ar ról tanúskodnak, hogy a felsőpatonyiak nagyon helyesen cselekedtek, amikor a tejtermelés fejlesztésére vették az irányt. A tehéntartásból származó jövedelmük évről-évre növekedik, és ennek a növekedésnek az ütemét még meggyorsítja az is, hogy a nagy hasznosságé elődöktől származó növendékállatok értékesítése folytán is számottevő bevételre tesznek szert. Az idén előreláthatólag ötven üszőt értékesítenek és 225 ezer korona bevétellel számolnak. Bár az állattenyésztési termelésükben a sertéshizlalásnak és a baromfitenyésztésnek — a tejtermelés mellett — alárendelt szerepe van, ennek ellenére hiba lenne azt gondolni, hogy ezek jövedelmezőségének fokozására nem törekednek. A sertéshizlalásuk gazdaságosságát bizonyltja a darabonkénti és napi 53 dkg-os súlygyarapodás, míg a baromfitenyésztésük létjogosultságát — a tojástermelés szép eredményei mellett — az is tanúsítja, hogy a négyezer darabot számláló pulykaállomány minden darabja negyven korona tiszta jövedelmet eredményezett. Le a kalapot a felsőpatonyi szövetkezet vezetői előtt, akik Renczés Sándor elnökkel az élen a jövedelemgyarapodás minden lehetőségét kihasználják. Még lótenyésztéssel is foglalkoznak, amely évente 200 ezer korona körül járul hozzá a bevételi tételek gyarapodásához. Ez állítólag Kovács József főzootechnikus érdeme, aki mint egykori huszár még ma is „dédelgeti" a sokszor bizony nélkülözhetetlennek bizonyuló hasznos állatot. A fehérjedús minőségi takarmányok termesztésének fejlesztése, — amely ma a szántóterület 22 %-ra terjed ki, — törvényszerűen a lucernás vetésforgó kialakulásához vezetett. S ennek eredménye megmutatkozik a gabonatermesztésben is. Bizony kevés olyan gazdaság van, amely a búzatermésének több mint öt évi átlagát hektáronként harminc mázsában könyvelheti el. De a felsőpatonyiak megtehetik ezt, mert a múlt évi 33 mázsás hektárhozammal az említett átlagot némileg túl is szárnyalták. A termelési eredmények ismeretében aztán nem csodálkozik az ember már azon sem, hogy a termékek értékesítése folytán bevételezett koronák mennyisége évről-évre növekedik. A múlt' évi bevételük például 542 ezer koronával haladta meg az előző évit. S ami természetes: emelkedik a szövetkezeti tagok egyéni jövedelme is. Például míg 1965-ben egy állandó dolgozó havi jövedelme 1759 korona volt, addig a múlt évben már 1899 koronára emelkedett a háztáji gazdaságból származó jövedelmen kívül. Gazdálkodásuk fejlesztési irányának helyességéről, tehát arról, hogy a növénytermesztés — a szerződéses gabonaeladási feladatainak teljesítése mellett — kedvező előfeltételeket teremt az állattenyésztési termelés fejlesztéséhez tanúskodik az is, hogy a szövetkezet bevételeinek kb. 75 %íz állattenyésztési termékek értékesítéséből származik. SOKAT MONDÓ ADATOK AZ IDEI TERVBEN Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára lényegesen emelkedett, a műtrágyák, a mezőgazdasági gépek és beruházással járó más eszközök, valamint a mezőgazdaságnak nyújtott szolgáltatások árának emelkedése (sok esetben az adóemelkedés is) komoly gondot okozott azoknak az embereknek, akik a szövetkezetek idei termelési és pénzügyi tervének összeállításán fáradoztak. Szinte mindenhol — meg kell mondanunk, hogy nagyon helyesen — az a törekvés vezette a tervkészítőket, hogy a szövetkezeti tagok személyi jövedelmének színvonala ne csökkenjen, sőt ha lehetséges némileg emelkedjen. E cél elérésének módja azonban nem minden helyen volt egyforma. Talán azt is mondhatnánk, hogy egyes helyeken helyes, míg máshol helytelen módszereket alkalmaztak. Például nagyon helytelenül jártak el azok — ilyenek pedig sokan vannak —, akik a munkaegységek értékének eddigi színvonalát azáltal igyekeztek megtartani, hogy csökkentették a műtrágyavásárlásra és a termelés korszerűsítésére előirányzott kiadási tételeket és ugyanakkor a termelési tervük egyes mutatóit, de főleg a szerződéses eladási tervük mutatóit az utóbbi három esztendő átlaga alatti mennyiségben határozták meg. Ezeket az egyéneket a munkaegységek értékének megmentése mellett valószínűleg az is ösztönözte, hogy az alacsony tervfeladatok túlteljesítése következményeként évvégi célprémiumot kapjanak. A felsőpatonyiak a jobbik és a becsületesebb módszert alkalmazták az évi termelési és pénzügyi tervük kidolgozásakor. Igaz, hogy ők is olyan tervet készítettek, amely számol a munkaegységek jelenlegi értékének megtartásával, sőt még további egy koronával emelik a munkaegységek értékét annak ellenére, hogy a tervezett munkaegységek számát — a múlt évi ténylegeshez viszonyítva — tizenhétezerrel megtoldják. A pénzforrást azonban nem az egyes fontos kiadási tételek csökkentésében, hanem a termelés színvonalának emelkedésében, tehát az eladásra előirányzott és leszerződött termékek mennyiségének növekedésében látják. Felmérték az utóbbi három év termelési eredményeit, megállapították, hogy a különböző termékeikből az eltelt három év alatt átlagosan mennyit értékesítettek, majd a szerződésileg is szentesített eladási tervüket úgy határozták meg, hogy az értékesítésre váró termékeik mennyisége meghaladja az utóbbi három esztendő átlagát. Ennek következménye — s ehhez némileg a magasabb felvásrlási árak is hozzájárulnak —, hogy az Idei tervük lénye-RKnSSBCMW'/WHSISR/ gesen több bevételt irányoz elő, mint amennyi az elmúlt gazdasági évben ténylegesen volt. Miért állítom, hogy jobb és becsületesebb ez a módszer, mint az, amelyről az előbbiekben szóltam? Azért, mert itt — és máshol is ahol hasonlóan jártak el — nem csak egy kis csoport, hanem az egész szövetkezet érdekét tartották szemük előtt. Ismeretes, hogy az utóbbi három évben eladott egyes mezőgazdasági termékek átlagmennyiségét meghaladó és szerződésileg is lekötött termékmennyiség után a mezőgazdasági üzemek minden bevételezett 100 koronáig terjedő prémiumot kapnak a felvásárló vállalattól. Mivel a felsőpatonyi szövetkezet többre szerződött, mint amennyi a három évi eladási átlaga volt, s ha ezt a vállalt kötelezettségét teljesiti is, 700 000—800 000 korona, túlteljesitési prémiumra tarthat igényt, s ezzel az összeggel számolhat a tagok személyi jövedelmének emelésénél is. MEG KELL MONDANI AZT IS, hogy javítani való még Felsőpatonyban is akad. S ezért érthető, hogy a szövetkezet évzáró közgyűlését főleg ezek a kérdések foglalkoztatták. Keresték az okát miért nem tudnak cukorrépából és kukoricából olyan hektárhozamokat elérni, mint a hasonló adottságok mellett termelő szomszédos mezőgazdasági üzemek. Szinte egyértelműen arra a következtetésre Jutottak, hogy a kisebb hozamok a növényápolási munkák lebecsülésével, illetve azzal magyarázhatók, hogy a szövetkezeti tagok jelentékeny része — a gondozásra kijelölt területen — felületesen végzi az egyik legfontosabb munkát, az egyelést, és ennek következtében kevés növényegyed marad mind a cukorrépa, mind pedig a kukorica esetében. A „rossz nyelvek" azt állítják, sokan azért hagynak kevés egyedet, hogy kevesebb munkájuk legyen ősszel a termény begyűjtésénél. Ha ez valóban igy van, akkor ennek is meg van az oka. S az nem más, mint a javadalmazás, illetve a munkadijazás helytelen módszere, mely szerint a szövetkezeti tagok csupán a művelésre kimért terület
