Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-11 / 6. szám

Magyarországon NAGYON FONTOS, hogy tyúkjaink naponta friss ivóvizet kapjanak. Az itatásra felhasznált viz ne legyen túl hideg, túl meleg, piszkos vagy fertőzött. Azt hiszem nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az elfo­gyasztott víz nagy szerepet játszik a baromfi életfenntartásá­ban és a tojástermelésben A tyúk saját testnedvének, vérének, sejtnedveinek, testszövetek kívánságos feszültségének fenn­tartásához, valamint a tojásokban, vizeletben, bélsárban ki­adott víz pótlásához jelentékeny mennyiségű víz kell. Ezt a vízmennyiséget itatással pótoljuk Megfigyeltem, hogy tyúkjaink télen, nyáron mindig szíve­sebben itták a friss, de nem nagyon hideg vizet. A piszkos, Téli itatás gondjai meleg vagy fagyos vízből csak pár „kortyot" Isznak a tyúkok. Az állott hőmérsékletű friss, tiszta vízből élvezettel isznak, szinte egymást tolják el az itatőedénytől. Sok évi megfigyelések igazolják, hogy itatásra legjobb a 10—12 °C hőmérsékletű ivóvíz. Az ilyen víz a szervezetnek elég friss és a hideg napokon tyúkjaink szívesen fogyasszák. Túlhideg vagy túlmeleg vízből tyúkjaink nem fogyasszák el a szükséges napi 180—200 g vizet, minek következtében a to­jástermelés is visszaesik. Természetesen az ivóvíz 10—12 °C-on tartása nagy gond és munka. Ahol van vízvezeték, ott egy nagyobb tartályban (me­legebb helyen) tartják a felpumpált kút vizét és így érik el a kívánt fokot. Nagyobb baromfitelepeken, ahol villany mele­gíti az ivóvizet és automatikusan ki-be kapcsolva állandóan a kívánt 10—12 C hőfokon tartja azt. Sokkal nagyobb gondot és munkát igényel a baromfiak télt helyes itatása a háztáji gazdaságokban és olyan baromfitele­peken, ahol az itatás itatóedényekkel és itatóvödrökkel tör­ténik. Itt a nagyobb hideg beálltával naponta többször ki kell cserélni a lehűlt, fagyos vizet. A friss kútvizet is langyos vízzel keverjük, hogy tyúkjaink állandóan megkapják a leg­szívesebben fogyasztott hőfokú vizet. P. U. A sikeres tojótyúk-tartás feltételei G. 33-as kettős­hasznosítású tojóhibrid Röviden szeretném ismertetni a hibridet. 1964/65, 1965/66-os állami teljesítményvizsgálaton 1 tyúkra takarmányozási nap alapján 217,8 db barnahéjú to­jást termelt. Egy tojás termelé­sére 229 gramm takarmányt fogyasztott, míg az ország leg­jobb hampshire tyúkjai e tele­pen 183,4 db tojást termeltek 258 gramm takarmánnyal. Vá­gósúlya a hampshirenél 2,5 kg, míg a G. 33-as 2,72 kg volt, a tojása pedig a hampshireé 55,5 gramm volt, a G. 33-asnál 57,3 gramm átlag volt. 1 kg tojás termelésére a G.33-as 3,98 kg, a hampshire pedig 4,61 kg ta­karmányt használt fel. Ezt a termelést takarmánytáppal ház­tájiban is eléri. Erre enged kö­vetkeztetni a nagykátai járás­ban kiadott 34 500 db G. 33-as vegyes állat termelése. Véle­ményünk és kísérleteink sze­rint a hibrid 30—40 tojással többet termel minden körülmé­nyek között a hampshirenél. Előnye még a hibridnek, hogy szín szerint napos korban a csirkéket szét lehet választa­ni, a jérce barna, a kakas ezüst színű. Bárki elbírálhatja, nem kell hozzá különleges szakérte­lem. A kakast nem kell lefoj­tani, 9 hetes korban kísérle­teink szerint 105—114 dkg volt, 2,9—3,2 kg takarmányfelhasz­nálással 1 kg húsra, a hamp­shire 4 kg-jával szemben. G. 11-es, egyhasznosítású tojóhibrid Másik értékes hibridünk a G. 11-es, ahol tápot etetnek, ott háztájiban is javasoljuk, egyéb­ként nagyüzemi tojóállat. Nagy előnye, hogy ide sem kell ja­pán szexáló, mert napos kor­ban a szárny végén a fedőtol­lak és az elsőrendű evezőtollak egymáshoz való aránya alapján egy baromfitenyésztő egy óra alatt betanítható a műveletre. Természetesen itt a kakast, mint a leghornnál, lefojtjuk. Ez év­ben 21 ezer szülőpárt adunk ki e hibridből és 1967 végére cca 500—600 ezer tyúk lehet belőle. Igen jó ellenálló, a tyúk színe fehér, tojásának színe krém­színű. Vágósúlya 2,49 kg 1 éves termelés után. G. 22-es egyhasznosítású tojóhibrid Nagyüzemben egyik legérté­kesebb tojóhibridünk a G. 22-es. Rendkívül ellenálló, amit az is bizonyít, hogy egyedül ez, két év átlagában nem érte el a 2 % elhullást 1 év alatt a teljesít­ményvizsgálaton. Nemcsak leg­több tojást termelt, hanem 1966- ban már egy tojásra csak 186 g takarmányt használt fel. A tyúk fehér színű, — tojása krémszínű. Tavaly Szekszárdon Zsuró Györgynél és más kis­­tenyésztőnél. Az összes hibride­ket mindkét helyen elhagyta a termelésben. Jövőre már na­gyobb mértékben elszaporítjuk, a szexáláshoz azonban japán kell. G. 12-es egyhasznosítású könnyű tojóhibrid Másik értékes hibridünk a G. 12-es könnyű leghorn, ha­sonló a Shaver-hez vagy a Nick-Chick-hez. Fehér színű, fehér héjú tojást termel, min­den tekintetben versenyképes a két külföldi hibriddel, igé­nyei hasonlóak a fenti hibri­dekhez. Elszaporítását a követ­kező években kezdjük. G. 45-ös húshibrid könnyű tojóhibrid Ez évben mintegy 50 000 db hússzülőpárt adunk ki. Ebből 20 % tenyészselejtezést és ki­esést számolunk, így mintegy 40 000 anyától 3,8—4 millió broiler végterméket várunk. Az 1967- es évben 150 000 hússzülő­párt adunk ki, ha építkezéseink gyors ütemben folynak. Ez a hibrid ma már bebizonyítot­ta, hogy hasonló a bábolnai húshibrid-anyaghoz és szülő­pártartásra is gazdaságos. Haj­dúböszörmény tsz-társulásnál 1 db ólban 1000 m2-en egy év alatt 164 tojást termelt, mely­nek 84 %-a keltetőtojás volt. A végterméknél 81—84 °/o-os kelési eredmény volt. Hasonló eredmények mutatkoztak más helyeken is. A broiler 9 hét alatt 150—160 dkg termésre ké­pes, 1 kg húsra 2,5—2,7 kg ta­karmány kell. Ezenkívül újab­ban még ennél is jobb húshib­ridünk van kialakítás alatt. Szeretném kihangsúlyozni, hogy kutatóink lelkes, odaadó munkával mindent elkövetnek, hogy a hazánkban megjelenő hibridjeink állandóan jobbak legyenek. Ebben a munkában, melyet még hazánkban nem csináltunk (szülőpárkiadások tsz, állami gazdaság), nagyon sok alapos munka van, mert nemcsak ta­nítani kell mindennap a szülő­­nártartásra partnereinket, de magunk is állandóan tökélete­sítjük munkánkat. Munkánk Többirányú, mert mind a nagy­üzem, mind pedig a kisüzem számára is megfelelő hibride­ket kell előállítani, amellyel különösebb beruházás nélkül s tudjuk a termelést növelni. A világhírű Kimber cég — az USA egyik legnagyobb tojóhib­rid tenyésztője — a tojótyúk­tartás legfontosabb technoló­giai szabályait sorolja fel: O A tojóház alapos tisztítá­sa és fertőtlenítése után négy hétig maradjon üresen, mielőtt az új jérceállományt beólazzuk. © Soha ne keverjük össze a különböző korú jércéket. O 18 hetes korig mindenne­mű vakcinázást be kell fejezni. 0 A jércék még az első to­jás megtojása előtt kerüljenek be a tojóházba. 0 Ha a jércéket padlón — tehát nem ketrecben — nevel­ték, három héttel a beólazás előtt féregteleníteni kell olyan szerrel, mely mind az orsó-, mind pedig a galandféreg ellen hatékony. Ezt közvetlenül a beólazás előtt meg kell ismé­telni. 0 Beólazás előtt ki kell pró­bálni az itatóberendezést, a vil­lany működését és minden egyéb mechanikus berendezést. 0 Meg kell győződni arról, hogy az ablakok, szellőzőberen­dezések védőhálója rendben van-e és idegen állat — rág­csáló vagy madár — nem jut­hat-e be a tojóházba. 0 5—10 cm magas, pormen­tes, laza alomról kell gondos­kodni. 0 Állatonként 25 cm etető­férőhelyről és 5 cm itató-férő­­helyről kell gondoskodni. © Négy jércére egy egyedi tojó-férőhelyről, vagy 50 jér­­cénként egy 60X120 cm alap­területű sötétített közös tojó­­helyről kell gondoskodni. 0 Beólazás után meg kell győződni arról, hogy az állatok megtalálták-e az etető- és ivő­­helyeket, mert lehet, hogy azo­kat még nem ismerték meg, hiszen a nevelőhelyen más volt a felszerelés és azok elosztása. 0 A tojókat mindenkor tart­suk zártan a tojóházban. 0 A tojásokat napjában há­rom-négy alkalommal kell ösz­­szeszedni tojástartó kartonra, mert a kosárban vagy vödör­ben gyűjtött tojás egymásra rakva könnyebben törik. 0 Száraz almot kell hasz­nálni a tojófészekben a kiguru­lós rendszerűt pedig állandóan tisztítani kell. 0 A világítás sok módszere bevált, de két általános sza­bály közös: 1. növendék álla­toknál a naphosszúságot soha nem szabad növelni, és 2. tojó­tyúkoknál a naphosszúságot so­ha nem szabad csökkenteni. © A tojójércének 13—14 órás nappalra van szüksége (a ter­mészetes nappalt és a kiegészí­tő világítást együtt számolva). Nem szükséges a leghosszabb nappalt az év leghosszabb nap­ja (vagyis június 21.1 naphosz­­szúságán túl növelni. A leg­hosszabb naphosszúság a mér­sékelt égöv alatt általában 17 óra. V. B. 5

Next

/
Thumbnails
Contents