Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-11 / 6. szám
\ Kinek lett igaza? 'A monda szerint valamikor a hutzár három napig tévelygett Jókán, míg végre-valahára megtalálta a faluból kivezető utat. Nos, amikor a közös kezdett terebélyesedni, egyesek három napig sem gondolkoztak, nyakukbavették az országot és ott állták munkába, ahol éppen szükség volt a dolgos kézre. Teltek-múltak az évek és azóta feli 1nőtt a soká gyerekcipőben Járó sző■> vetkezet. Nemrégiben a nemzeti bizottság funkcionáriusaival ezt vlzsgálgattuk és azt, hogy mennyit éptilU szépült a falu az utolsó évtizedben. Az ts szóba került, ki fárt fobban. Akt maradt, vagy aki elfegyezte magát az Iparral, naponta, hetente utazik a közelebbi és távoleső munkahelyekre. Görföl József elnök, aki annakidején a szövetkezet alapítói közé tartozott, ügy Ismeri a falut, mint a tenyerét. Mégis azt tanácsolja, tudakolja meg az emberektől, hogyan látják az élet kerekének a forgását. Görföl József mérnök, a Jókai szövetkezet elnöke Két koronából az egyiket tegyük el holnapra A vaskerítésen belüli, kissé rendezetlen udvar arról árulkodik, ai építkezés még nincs befejezve. A háromszobás családi fészek ugyan elkészült már, de a szembenlevő, ügynevezett nyárikonyhán (Inkább egy másik lakás) még akad tennivaló. A házigazda, Svák István, ötven határán járó, komoly férft most Is ott tesz-vesz, a lépcső építését készíti elő. A kíváncsiság fúrja az oldalamat. — Mibe kerülhet az ilyen lakás? — kérdem. — Ki tudná azt pontosan — hangzik a házigazda válasza. — Ha azt mondom, hogy százezerbe, akkor tgazat beszélek. De ha megtoldanám harmincezerrel, aligha hazudnék. Az én kezem munkáját a kutya sem számolja. Ha hazajöttem a közösből, itt folytattam. Ezer ám a tennivaló, míg egy ház felépül. Még szerencse, hogy a szövetkezetben nem olyan nagy a kötöttség. Az állatgondozónak napközben mindig akad ideje. No meg az utazással sem veri el az ember &z Időt, mint a másutt dolgozók: — De bizonyára jóval kevesebbet keres. — KI tudja? En ötvenkettőben álltam kötélnek. Akkoriban rám figyelt az egész utca. Alelnöke voltam a helyt nemzett bizottságnak és egyben mezőgazdasági előadó is. „Majd ha én, ők is" — mondták. Aztán egy szép őszi napon, amikor már kezdtem unnt a sok kilincselőt, aláírtam. Az utcából elgtöbben tartották a szavukat és Itt nálam aláírták a belépést nyilatkozatot... Igaz, ami Igaz. Eleinte nagyon olajozatlan volt a közös kereke. A pénzmagból keveset láttunk. De gabona meg miegymás volt jócskán. Akadt olyan év is, hogy 42 mázsa szemeset kaptunk. Meghizlaltam három-négy disznót, tartottam egy regiment baromfit és mindjárt volt pénz. Szép összegeket kaptunk egyszerre, s ilyenkor bűn lett volna hozzányúlni. Pénzt csak úgy lehet megtakarítani, ha az ember két koronából legalább egyet félretesz. Mt megtehettűk, mert a ruhán kívül egyébre nem igen volt kiadásunk. Így a kevés is több volt, mint azoknak, akik máshol sokat kerestek. Nem tudom, hogy lenne jobb Makó Ferencék a második szomszédban laknak. Éppen ebédnél ült a család, a házigazda sietve kanalazott. Igyekezett, mert az autóbusz nem vár az utasra. Makó ezt jól tudja, mert évek óta a 17 kilométer távolságban levő Szencen dolgozik. Most a délutánt műszakra készül. Annak Idején, amikor kiszélesedett a közös, az ipart választotta. Azt vallja, megunta a mezőgazdaságot. Az apja már idősebb volt, és így mint magángazdálkodó ts neki kellett húzni az Igát. Arról nem Is beszélve, hogy akkoriban többet követeltek a paraszttól, mint amt termett. Sovány, megtört arcú ember a családfő. Sokat dolgozott annakidején, és ma ts. Ha a felesége kapálást vagy mást vállal a szövetkezetben, mivel egyedül nem győzné, az embere segít neki. Emellett az utazás, a várakozás ts elrabolja az idejét. Az építkezéshez Is hozzálátott, a szoba-konyhás lakáshoz ragaszt hozzá. Három gyerek van, ezért kénytelen meghúzni a nadrágszíjat s nagyobbítanl a házacskát. — Az ember addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér — vélekedik az építkezésről. Az egykori földműves bizonytalan embernek látszik. Nem igen tudja, hol lenne jobb, azért inkább az üzemben marad. Makó Ferenc otthagyta a földet. A legidősebb lánya azonban visszatér, mert baromfitenyésztést Iskolába jár. Hogy a kisebbekből ml lesz, az a jövő titka. Mindenütt jó, de legjobb otthon Szabó Alajos ott volt a tizenegy alapító tag között. Szeretett a közösben dolgozni, mégis ötvenháromban búcsút mondott. Öt apró gyereke volt és bizony mások gyerekpótlékként annyit kaptak, mint ő a két keze szorgos munkájával keresett. A bratislavai építkezéseken dolgozott. Munkáját megbecsülték és nemsokára csoportvezető lett. Hetente egyszer vagy kétszer járt haza, s lassanként beletörődött a sorsába. Nyáron azért mindig kivette a szabadságát, és a legszorgosabb Időben csatasorba állt. De annak ts örült, ha vasárnaponként elballagott a határba, szívta a föld lehelletét és megvizsgál-: ta a dohánytáblát. Megnézte rendben van-e minden, dúsak-e a zöldellő le-, vetek. Ez a növény állt hozzá a légi közelebb, dohányosság volt a mesteri sége. Hosszú évek teltek el már, amikor a családipótlék fizetését a mezőgazdaságban is emlegetni kezdték. Aztán valóság lett. Szabó Lajos nem sokat gondolkozott, jelentkezett a szövetkezet Irodájában. — Hazajövök — mondta egyszerűen. Szívesen fogadták a kérgestenyerű embert. Hogyan emlékszik a Pozsonyban eltöltött évekre a jókat szövetkezet dohányosa? — Nem volt nekem ott sem rossz. Csak az nem tetszett, hogy üres volt az udvarom és az egerek éhenpusztultak a padláson. No meg hetente egyszer-kétszer látnt a családot édeskevés ... Igaz anyjukom? — kacsint az asszonyára. — Nem tudom. — De azért nem volt baj. Még kettővel szaporodtunk ts. Az öt lány után ez a két legényke jött, — mutat büszkén a fiaira. — Annyit mondhatok — nem volt az jó — szólt halkan az asszony. — Hiányzott az apai kéz. En sokszor kibeszélhettem a lelkemet. ö csak egyet szól a gyerekekre, és máris rend van. Jönnének, de ... Ravasz Imréről azt beszélik a rossz nyelvek, hogy annakidején a feleségével Íratta alá a belépési nyilatkozatot, ő pedig másutt keresett munkát. Öt kerestem és véletlenül a hasonló nevű fiától érdeklődtem holléte Iránt. Ifjabb Ravasz Imre megerősítette, hogy apja szívesen hazajönne. Unja már az utazást. Ügy éreztem a négygyerekes fiatal apa sem mondana ellent, ha akadna a számára megfelelő munka a közösben. — Az utazás költséggel jár. A várakozás közben egy-két féldeci is lecsúszik — vallja. Sok kicsi aztán sokra megy ... Idős Ravasz Imrét még nem találtam otthon. Felesége — akiről többször is hallottam, hogy Etus szorgalmas dolgozója a szövetkezetnek — a konyhában tett-vett. Beszédbe elegyedtünk. Szót szó követett és végül az asszonyból kitört: — Elvégre mi nem semmivel álltunk a szövetkezetbei Ha a földünk a jéerdében van, neki is ott a helye. Épp eleget csavargóit már az emberem — tette hozzá bosszúsan. — Idős már ő ahhoz, hogy utazgasson. Lehet, régebben más volt a nóta a családban. Mostanában ilyen szél fújdogál. Gyötrelem volt az életem Horváth bácsit kerestük, s helyette mégis egy sápadt, megtört arcú aszszonnyal elegyedtünk szóba. Krammer Arpádnéval beszélgettünk, aki jóformán úgy élte le az életét, hogy alig-allg volt otthon a férje. Az embere már húsz éve rója az országot, s talán már nem is tudna másképp élni. Most már mindegy, de amikor kicsik voltak a gyerekek, keserves sorsa volt. Földet bérelt, hogy megkereshesse a gyerekeknek a betevő falatot. Szántott-vetett, s neki alig jutott egy tányér leves, egy karaj kenyér. A férj hol küldött pénzt, hol nem. Néha-néha hazavetődött, aztán hetekig, sőt néha hónapokig nem látta. Az élete sorsáról kesergő asszonynak el-elhomályosodott a szeme, s a kilopakodó könnycseppek végiggurultak a színtelen arcán. — Lehet, most már otthagyná Ostravát, hazajönne. Jönne, mikor már nincs rá szükség —, maradjon ott, ahol van... Jobb nekem a fiammal. A jövő még biztatóbb A szövetkezet központjában lázasan tevékenykednek. Evet zárnak, terveket készítenek. Vajon mit mutatnak a számok? Görföl János mérnöknek, a szövetkezet elnökének elégedetten mosolygó arca sok biztatót ígér. Kétmillióval termeltek többet a tervezettnél. A 2230 hektáros szövetkezetben különösen az utóbbi két évben javult meg a gazdálkodás, s így természetesen a keresett lehetőség is. Nem csoda hát, ha egy-egy vezetőségi gyűlésen 20—25 jelentkező kérvényét is tárgyalják. Felvételre ritkán kerül sor, mert van elég munkaerő. A szövetkezet további boldogulásának az útját az elkövetkező években még jobban egyengetik. Már az Idén 50 hektárnyi területen öntözőrendszert létesítenek. A következő években az öntözéses rész 1200 hektárral bővül. Emellett 120 hektár gyümölcsöst telepítenek a kevésbé értékes homoktalajon. Hadat üzennek hát a szárazságnak, és mosolygós barack terem azon a területen, amelyre nagyon rálllett a ritka búza, ritka árpa, ritka rozs című dal. ☆ Talán fejezzük be ezzel: Amíg a huszár nehezen talált ki a nádfedeles „kalapú" girbe-görbe utcás faluból, az egykori földművesek közül a közös megalakulásakor jónéhányan ezt könnyűszerrel tették. Hogy kinek lett igaza, arra az élet, a közelmúlt adott választ. Jókán manapság a flaszteros utcák mellett ott sorakoznak a szövetkezeti tagok szépen berendezett házat, melyek tetejéről nem hiányzik a televíziós antenna. A falu közepén kiemelkedő művelődési otthont bármelyik város szívesen a magáénak mondaná. A motorkerékpár nem újság és itt-ott már garázsra is szükség van. A könyv, a tudás utáni vágy egyre nagyobb teret hódít s egyre többen tanulnák különféle iskolákban. Tóth Dezső Svák István nem tudja pontosan, mennyibe került az új háza PAVEL TONHAUSER, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Bizottságának elnöke: A Szövetkezetek Központi Tanácsának V. kongresszusához Négy év múlott el a Szövetkezetek Központi Tanácsának utolsó kongresszusa óta, amely idő alatt a határozatban elfogadott tervfeladatokat sikeresen teljesítették. A szocialista társadalom keretében működő szövetkezeti mozgalom az utolsó kongresszus óta eredményesen kibontakozott. A termelő- és fogyasztási szövetkezetek állománya további ágazattal, a lakásépítő szövetkezetek népes tagságával bővült. Köztársaságunk termelőerőinek rohamos fejlődése Szlovákiában is sokoldalúan megnyilvánul, ami hozzájárul az ország egységes gazdasági életének szilárdításához. Szlovákia iparosítása folytán ez az országrész is gazdaságilag fejlett, kulturális viszonylatban öntudatos tartozékává vált köztársaságunknak. Szlovákia ipari termelésének térfogata 28,6 százalékkal növekedett, míg országos viszonylatban 19,4 százalékot tett ki ez az emelkedés. Szlovákia tehát több mint egyötödrész erejéig veszi ki részét az egész ipari termelésből. Bízvást állíthatjuk, hogy a tudományos kutatómunka segítségével szocialista társadalmunk egyetemesen megoldja a szlovákiai gazdasági fellendülésre irányuló feladatokat. A termelés növekedésével párhuzamosan ugyancsak emelkedik a lakosság összjövedelme. Amíg a szlovákiai fogyasztási szövetkezetek 1962-ben 8 milliárd 308 millió korona értékű forgalmat bonyolítottak le kiskereskedelmi árakban, addig 1966-ban 9 milliárd 848 millió koronára szökött fel a kiskereskedelmi forgalom, ami egy 1 milliárd 540 milliós emelkedésnek felel meg. 1962-től 1965-ig 20,8 százalékkal növekedett Szlovákia kiskereskedelmi forgalma, ami 14 százalékos emelkedést jelent országos viszonylatban. Ebből is nyilvánvaló, hogy az egyes körzetek közti különbözetek kiegyenlítődnek. Szlovákia gazdasági fellendülését szintén elősegítette a foglalkoztatottság növelésének lehetősége. Hiszen a népességnek az egy lakosra eső átlagjövedelme meghaladta a 13 százalékos emelkedést. Ugyanakkor 48 százalékkal megnövekedett a közép- és főiskolai képzettséggel rendelkező szakemberek száma. A gyors fellendüléssel egyidejűleg nehézségek is támadtak. Számolnunk kellett tehát a hiányosságokkal, megelőző intézkedéseket kellett foganatosítanunk felszámolásukra. Ezeket az intézkedéseket meg is tettük. A Szövetkezetek Központi Tanácsának utolsó kongresszusa óta egyedül Szlovákiában 629 millió 910 ezer koronás beruházásokat eszközöltünk a fogyasztási szövetkezetek anyagi-műszaki alapjának emelésére. Ezzel a feladattal képtelenek lettünk volna megbirkózni tagjainknak, a felügyelő bizottságok funkcionáriusainak, a Jednota és kerületi dolgozóknak önfeláldozó munkája nélkül. Jelentős erőfeszítések történtek a társadalmi munkaközösség megnyilvánulásában is. Amíg 1962-ben csupán 5,2 százalékot tett ki a saját munkaközösségben vállalt részesedés az építkezéseknél, addig 1965-ben 47 százalékra szökött fel az arányszám, ami 36 millió 200 ezer korona értékű munkateljesítménynek felel meg. 1966-ban pedig már elérte a 48 millió koronát. Szervezeteink nagyra becsülik szövetkezeteseink elért eredményeit, amelyeknek értékét akkor tudjuk igazán felmérni, ha figyelembe vesszük a megoldandó feladatok sokrétűségét. Mindennél ékesebben beszél az a tény, hogy Szlovákiában az elmúlt négy év alatt 386 új elárusítóhelyet létesítettünk. Az 1967-es esztendőt a nemzetközi idegenforgalom évének nyilvánították. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének gazdasági és szociális tanácsa éber figyelemmel kíséri ezen mozgalom nemes célkitűzéseit. Mi is örömmel üdvözöljük a békés célokat szolgáló mozgalmat. Fogyasztási szövetkezeteink kellőképpen felkészültek, hogy megbirkózzanak az idegenforgalomból rájuk háruló feladatokkal. Szocialista társadalmunkban a szövetkezeti tevékenység rendeltetésének egyik elválaszthatatlan tartozékát képezi az állandó, célirányos nevelő- és felvilágosító munka fejlesztése. Ennek a tevékenységnek eredményei szemléltetően megnyilvánulnak a gazdasági tervfeladatok teljesítésének javulásában, a tagok és funkcionáriusok egyre tömegesebb bekapcsolódásában a szövetkezeti tevékenységbe. Igyekezetünk, törekvéseink középpontjában mindenekelőtt az ember és az emberről történő gondoskodás áll. Népgazdaságunk új adottságai mellett még fokozottabb jelentőséget kell tulajdonítanunk ennek az igyekezetnek. Életünk egyéb ágazataihoz hasonlóan a szövetkezeti szervezetekben is növekszenek a kezdeményezésre, a jobb minőségű munkateljesítményre irányuló igények. A Szövetkezetek Központi Tanácsának IV. kongresszusa óta például 37 százalékkal emelkedett a szlovákiai fogyasztási szövetkezetek boltjaiban a dolgozók szakképzettsége, a közétkeztetési üzemekben pedig 36 százalékkal. Ezzel párhuzamosan megnőtt a tanoncok száma, akiket tanonciskolákban és szaktanintézetekben oktatunk. Távlati tervek szerint 1970-ig elárusítóhelyeinken 92 százalékra, a közös étkeztetés üzemeiben pedig 82 százalékra emelkedik a szakképzett dolgozók arányszáma. Idősebb dolgozók és vezetők szakképesítésének bővítésénél nagy segítséget nyújtott az a kétéves szövetkezeti iskola, amelyet tavaly létesített a Szövetkezetek Központi Tanácsa. Egyéb szövetkezeti tanfolyamon kívül ez az iskola is lényegesen hozzájárult szervezeteink új, igényesebb népgazdasági feladatainak teljesítéséhez. Mindamellett nem feledkeztünk meg a tagsági állomány szilárdításáról, sem az ifjúság toborzásáról. Számottevő segítséget jelentett számunkra ezen a téren a fogyasztási szövekezetek és a CSISZ-szervezetek között kötött, a kölcsönös együttműködést célzó egység. A fogyasztási szövetkezeteknek nyújtott anyagi-műszaki segítség elsősorban ifjúsági klubok létesítésénél éreztette hatását, ame4yekben megteremtik a vidéki társadalmi és kulturális élet fellendítéséhez szükséges feltételeket. Szlovákiában eddig 67 ilyen ifjúsági klubot rendeztek be, amelyekben ígéretesen kibontakozik a sokoldalú kulturális tevékenység. Ugyanakkor hatékony együttműködés fejlődik ki az ellenőrző bizottságok és a CSISZ vidéki szervezetei között. Az ifjúság tevékenyen bekapcsolódik a társadalmi munkába a beruházási építkezésben éppúgy, mint üzemegységeink karbantartásában. Tavaly például csupán a nyitrai járásban 4800 órát dolgoztak le brigádmunkában, 90 fiatalkorú dolgozó pedig tagja lett a fogyasztási szövetkezetnek. Mint minden évben, idén is felkészülünk a Nemzetközi Szövetkezeti Nap ünnepségeire. Ennek a napnak a jelentősége, célja és értelme évről évre jobban áthatja a szövetkezetesek lelkivilágát, gondolkodásmódját és tetteit. Egyúttal pedig hatalmas manifesztációt jelent a nemzetek közti békés együttélés gondolatának elmélyítésére. Elismerés a legjobbaknak A Kassai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság értékelte a múlt évi szocialista munkaversenyt a mezőgazdasági termelésben s a legjobb EFSZ-eknek, ÁG-oknak, dolgozóknak és munkaszervezőknek a kerületi jutalmakkal együtt több mint százezer koronát osztottak szét, a gabonatermesztésnél az elért hozamokért a kenyheci és péderi szövetkezetesek kaptak. A kenyheciek közel 300 hektár területen tavaly 33,7 q átlagos hektárhozamot értek el, ami csaknem öt mázsával több a tervezettnél. Hasonló eredményt értek el a pederjek is. A cukorrépatermesztők közül a kenyheci, alsómislyei és szinai szövetkezetesek kaptak kerületi jutalmat, valamint a Nagyidai Állami Gazdaság traktorosai, Fidler A., Szpisák I., Valentin B. és Budy ]., akik kombájnjaikkal 31—31 hektárról takarították be a cukorrépát. MATÖ PÁL, Kassa szabad földműves 3 1967. február 11.
