Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-04 / 5. szám
A gyümölcsfák fib betegségei és kártevői A gyümölcsfákat az év folyamán számtalan betegség és kártevő támadja. Betegségnek tekintjük azokat a tüneteket, amelyek a környezet fontos tényezőjének kiegyensúlyozatlansága (az egyes tápanyagok hiánya, túlságosan sok víz stb.) következtében a növényen jelentkeznek. Az ilyen beteges tüneteket fiziológiai betegségnek nevezzük, vagy pedig az élősködő gombák, baktériumok és vírusok következtében jelentkező beteges megnyilvánulásoknak. Kártevőknek tekintjük a nagyobb állatokat pl. a rovarokat, bogarakat, rágcsálókat stb. A gyiimölcsészetben feltétlenül szükséges harcolni főként az alábbi betegségek és kártevők ellen: BETEGSÉGEK Mézgásodás. A gyümölcsfák gyakori betegsége, amely a levelek egyidejű sárgulásával és a növény kiszáradásával jár. Ezt a betegséget a talaj elvizesedése okozza, valamint a talaj mészhiánya. Az altalajvíz szintjét csakis meliorációs beavatkozással — lecsapolással csökkenhetjük. Ha a talaj elnedvesedését a felszíni víz okozza, akkor a gyümölcskert körül csatornákat ásunk és itt fogjuk fel a lefolyó vizet. Mészhiány esetén hektáronként 20—25 q meszet dolgozunk a talajba. Levélsárgulás (sápkórság). Rendszerint nitrogénhiány vagy nagy mészfölösleg miatt keletkezhet, továbbá akkor, ha a talajban nincsen elegendő magnézium, esetleg bórsav. Ezt a betegséget úgy küszöbölhetjük ki, hogy a hiányzó elemet vagy tápanyagot trágyázással a talajba juttatjuk. Almafalisztharmat (Podoshaera leucotricha). A betegséget egy gomba okozza, amely kora tavasszal az almafák egyéves hajtásain fehér bevonat formájában jelentkezik. A megtámadott hajtások visszamaradnak a fejlődésben és fokozatosan elhalnak. A legegyszerűbb védekezést a hajtások lemetszése és elégetése, valamint az ősszel lehullott levélzet eltávolítása jelenti. A vegyszeres védekezés műveleteiből a Nitrosan 1—2 százalékos oldatával végzett téli permetezés igen fontos. Rügyfakadástól a virágzás kezdetéig Polybarit 1 %-os, vagy a Sulka 1,5 százalékos oldatával permetezünk. Virágzás után a Suliitól 0,4—0,5 százalékos oldatával végzett permetezést részesítjük előnyben. A Novozir támogatja a lisztharmat terjedését! A varasodás nagy károkat okoz gyümölcsészetünknek. A betegséget gomba okozza, amely a gyümölcsöket, leveleket és esetenként a fiatal hajtásokat támadja meg. Főképp az almafán és a körtefán lép fel. A legnagyobb károkat a gyümölcsben okozza, amelyen sötét, kérges, durva foltokat okoz. Ezek idővel nagyobbodnak és összefolynak. Az alma gyümölcse a megtámadott helyeken rendszerint repedezik. A fákat télen a Nitrosan 1—2 %-os vagy az Arborol 3 %-os oldatával permetezzük. Rügyfakadás után a Polybaryt 1 %-os, vagy a Sulka 1,5 %-os oldatával permetezzük. Közvetlenül virágzás előtt ugyanazokkal a készítményekkel másodszor is permetezünk. Sziromhullás után a permetezést a Sulikol 0,4 %-os, vagy a Novozir N 50 készítmény 0,6 %-os oldatával végezzük. Szükség szerint a permetezést 10—14 napos időközökben többször is megismételjük. Moníliás gyümölcsrothadás. Gombabetegség, amely az alma, körte, kajszi és szilvafélék gyümölcsét támadja meg. A csonthéjasokon néha a hajtásokat is megtámadja, ilyenkor a hajtások kérge elhal és mézgásodni kezd. A betegséget a rothadó gyümölcs alakján nagyon könynyen felismerhetjük. A gyümölcsön barna, kerek foltok képződnek, s ezek rohamosan terjednek a gyümölcs egész felületén. Az alma vagy a körte héján körkörösen elhelyezkedő szürkésfehér vagy sárgás penészgyepek, penészvánkosok láthatók. A fertőzés seben keresztül jut a gyümölcsbe és köralakban fokozatosan terjed tovább. A lisztharmat és a varasodás ellen a tenyészidő alatt vagy a téli hónapokban végzett permetezések egyúttal ezt a gombabetegséget is megszüntetik. Őszibarack varasodása. E betegséget is gomba okozza, amely a gyümölcsön feketészöld, koromszerű bevonatot képez, s így a gyümölcsöt elértékteleníti. Az erősebben megtámadott gyümölcs repedezik. Ez ellen a betegség ellen a Nitrosan vagy Arborol, esetleg a Sulka 10—15 %-os oldatával végzett téli permetezéssel védekezhetünk. A tenyészidő alatt a betegség első kórtüneteinek jelentkezésekor a Sulikol K 0,5 %-os oldatával végzett ismételt permetezéssel védekezünk. Ezt a készítményt néha hasznos a Novozírral váltakozva használni. Szürkepenész. Nagyon sok növényfajon lép fel és úgyszólván minden szervüket megtámadja. Kárt tesz a szamóca termésében, továbbá a leszüretelt ribizke, málna, alma, körte és egyéb gyümölcs is szenved tőle. A kórokozó nem penész, hanem tömlős gomba. Elsősorban az olyan növények gyümölcsét támadja, amelyek tápanyaghiányban szenvednek, továbbá a megsérült és nem eléggé megvilágított növényeket. A leghatékonyabb védelmet a növények megfelelő tápanyagellátásának és helyes ápolásának biztosítása jelenti. A rothadó gyümölcsöt el kell távolítani, mivel ez a betegség, fertőzés további terjesztője. Permetezésre a Novozir készítményt használhatjuk, ám a permetezésnek csak korlátozott hatékonysága van. KÁRTEVŐK Kaliforniai pajzstetű. Főként a melegebb termőtájakon a gyümölcsfák rettegett, egyik legveszedelmesebb kártevője. Mivel zárlati kártevő, előfordulását feltétlenül jelenteni kell az illetékes helyi nemzeti bizottságnak. A kaliforniai pajzstetű a növények nedvét szívja. Ennek következtében a megtámadott növény sorvad és fokozatosan kiszárad. Nagyon könnyen felismerhetjük főként az ágakon, ahol 1—1,5 mm-es sötétszürke pajzsokat találunk. A pajzsokat körmünkkel aránylag könnyen lekaparhatjuk. Ha azon a helyen, ahonnan a pajzsot lekapartuk, a kérget leválasztjuk, akkor rendszerint rózsaszínre vagy világos rózsaszínre színeződött faháncsot találunk. E kártevő ellen főként a Nitrosan 3 %-os vagy a Sulfa 15 %-os oldatával télen vagy koratavasszal végzett permetezések bizonyultak hatékonyaknak. A tenyészidő alatt Intrationnal vagy Fosfotionnal permetezünk. Levéltetvek. Néhány fajtájuk ismeretes, de általában két alapszínben, zöld és fekete színben fordulnak elő. Ezek a rovarok a levelek fonákján és a fiatal hajtásokon telepednek meg, szívják a növény nedvét. Ennek következtében a levelek összesodródnak és a hajtások eltorzulnak. Ürüléküktől a gyümölcs piszkos és akadályozza a levelek áthasonlítását. Kedvező feltételek között és a védekezés elhanyagolása esetén katasztrófális károkat okozhatnak. Az áttelelő tojásokat téli permetezésekkel pusztítjuk. Az Arborol A C 3—5 %-os oldatával végzett permetezés a leghatékonyabb. A tenyészidő alatt a Fosfotion 0,3—0,5 %-os, vagy az Intration 0,03 %-os oldatával kell permetezni. A Fosfotion 21 napig védi a növényt, 21 nap múlva a permetezést meg kell ismételni. Az Intration védőképessége 60 napig tart. Takácsatkák (vörös és barna gyümölcsfa-takácsatka) a pókfélékhez hasonló ízelt lábúak. Népiesen vöröspóknak nevezik. A gyümölcsfák és bokrok nedvének szívásával ártanak. Az erősen megtámadott fák gyümölcse nem érik be és idő előtt elhullik. A levélzet is idő előtt lepereg, s ennek következtében csökken a fák fagyálló képessége és a gyümölcsfák kevesebb termőrügyet fejlesztenek. A takácsatkák apró piros tojás formájában a fák kérgén vagy pedig megtermékenyített, élénkpiros színű nőstény formájában a kéreg repedéseiben és más búvóhelyeken telelnek át. A tojásokat az Arborol A C készítmény 3—5 %-os oldatával végzett téli permetezéssel pusztítjuk. A tenyészidő alatt a kéntartalmú vegyszerekkel (Sulka, Sulikol, Polybarit) vagy a Fosfotion és Arafosfotion készítmények oldatával végzett ismételt permetezések bizonyultak hatékonyaknak. Galagonyapille. Pilléjének szárnya fehér, fekete erezéssel. Hernyója kártevő, erős elszaporodás esetén a fák levélzetét teljesen lekopaszthatja. A fiatal hernyók hernyófészkekben telelnek át, ezeket télen a fák ágain nagyon jól felismerhetjük. A legegyszerűbb védekezés a hernyófészkek eltávolítása és elégetése. Tenyészidő alatt a DDT készítmény valamelyikével permetezhetünk (Dykol, Lidykol). Almamoly és szilvamoly. Ezek hernyói okozzák az alma, körte, barack és szilvafélék férgesedését. Erős elszaporodás esetén a termés 85 %-át is tönkretehetik. A kifejlett hernyók különféle búvóhelyeken telelnek át. Ezekből tavasszal bábozódás után lepkék kelnek ki, s a nősténylepkék a gyümölcsre tojásokat raknak. A kikelt lárvák befurakodnak a gyümölcs húsába és kirágják a magházat. A hernyók ezután a gyümölcsből kimásznak, a földre ereszkednek és a talajban bebábozódnak. A nőstények kikelve ismét tojásokat raknak a fiatal gyümölcsökre és ezekből kel ki a hernyók második generációja. E kártevő ellen hatékony védekezést jelent a Dykol 0,4 %os vagy a Fosfotion 0,3 %-os oldatával végzett permetezés. Az első permetezést minden gyümölcsfajtánál kb. 4 héttel sziromhullás után kell elvégezni. 14 nap múlva a permetezést meg kell ismételni. A második generáció ellen július második felében Dykollal és Fosfotionnal permetezünk. Ezt a permetezést is 14 nap múlva meg kell ismételni. Cseresznyelégy. Kicsi, legfeljebb 4 mm hosszú légy. Teste fekete, feje sárgásbarna. Báb formájában a talajban telel át. Május végén vagy június elején kel ki. Egy nőstény átlagban 50 tojást rak. A kikelt lárvák okozzák a cseresznye férgesedését. A lárvák a gyümölcs húsát fogyasztják. A korai cseresznyefajtákat nem támadja, a kései fajtákat pedig Metoxychlór 0,2 %-os oldatával legkésőbb 14 nappal a szüretelés előtt, és a Soldep 0,3 %-os oldatával legkésőbb 10 nappal a szüret előtt permetezzük. Andrej Berdák mérnök, Gyümölcsfanemesítő Állomás, Prievidza-Bojnice
