Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-30 / 30. szám

Bratislava, 1966. július 30. Ára 1,— Kis XVII. évfolyam, 30. szám. Szakmelléklet: „VADÁSZ ÉS HALÁSZ“ • • o Közöljük: Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát HOGYAN SEGÍTHETÜNK az alacsony nyugdíjjéradékú efsz-tagoknak ? Amikor 1952-ben bevezették az úgynevezett lépcsőzetes nyugdíjakat, a szövetkezeti tagság nagy része kü­lönféle okokbúl a legalacsonyabb Illetmény fizetését választotta. A leg­több esetben azért, mert ennél a bavi Illetmény összesen 14 koronát tett ki. Ennek megfelelően a nyugdíj­járadék havonta 230 korona volt. Ez a nyugdíj még a szövetkezetben le­dolgozott. évek beszámítása után járó emelés mellett is elég alacsony. Ennek következtében az illető szö­vetkezeti tagok közül többen a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztá­lyára látogatnak, s nyugdijuk emelé­sét kérik, mivel a nyugdíj összege nem elegendő megélhetésükhöz. Ab­ban a hiszemben, hogy ez a „tör­vény szigorúságára" hivatkozva lehet­séges. Egyről azonban megfeledkez­nek: arről, hogy teljes nyugdíjjára­dékot kapnak, abban a fokozatban, amelyet önként választottak, s amely­nek alapján az illetményt fizették. Tehát, egyenesen meg kel! monda­nunk: ezen alacsony nyugdíjak eme­lésére törvény nincs. LEHET-E SEGÍTENI EZEKEN A NYUGDÍJASOKON? Lehet! Hiszen minden szövetkezet­nek létezik szociális alapja. Ezen az alapon elhelyezett pénzeszközök több szövetkezetben nincsenek kimerítve, bár szociális célokat kellene szol­gálniuk. Egyes szövetkezetek a szo­ciális alapból már folyósítanak ki­egészítő járadékot az alacsony nyug­díjakhoz, ezzqi szemben még elég sok az olyan szövetkezet, ahol nem ta­núsítanak kellő megértést a volt, ki­öregedett, tagok iránt. PÖTLÉK A SZÖVETKEZETI TAGOK NYUGDIJÁHOZ A szövetkezetek ilyen pótlékot el­sősorban azoknak a szövetkezeti ta­goknak nyújthatnának, akik öregség, vagy betegség miatt már nem dol­gozhatnak, továbbá azoknak is, akik erejük fogytán is még dolgoznak ugyan, de már magas kort értek el és megérdemelnék, hogy végre pi­henjenek. Sok szövetkezeti vezető azt a nézetet vallja, hogy, ha a nyugdí­jas szövetkezeti tag még dolgozik, annak nincs szüksége nyugdíjpótlék­ra. Meddig kell tulajdonképpen egy öreg szövetkezeti tagnak dolgoznia, hogy elmondhassuk róla; a társada­lom segítségére van utalva? így is köztudomású, hogy különösen a fa­lusi emberek nagyon nehezen válnak meg a munkától. Öreg napjaikban azonban már nem tudnak annyit tel­jesíteni, mint fiatal és egészséges munkatársaik. Ezért keresetükkel már nem tudják pótolni azt. amit a korral vagy betegséggel elvesztettek. Nem ritkaság: ezek az Idős emberek csak azért mennek dolgozni, hogy a csekély nyugdijukhoz valamit keres­senek. Ilyen esetekben a nyugdíj­­pótlék folyósítása teljesen Indokolt. Azt hiszem világos, ha a szövetke­zeti tag 230—300 korona nyugdijat élvez havonta s mintegy 300 koronát keres e mellé, ebből -hetes feleségét kell eltartania, erre mindez még ke­vés. A pótlékjuttatásnál a döntő kö­rülmény a nyugdíjas szociális rá­utaltsága — természetesen elsősor­ban a nyugdíj összege —, de a szö­vetkezet fejlesztése érdekében kifej­tett fáradozás is. Ehhez szükséges, hogy az EFSZ szocialista bizottsága Ismerje a nyugdíjak egyes csoport­jait és összegét, saját tagja) szociális viszonyait, valamint azt is, hogy ezeknek a nyugdíjasoknak a nyugdí­jukon kívül van-e valamilyen más jövedelmük, vajon egyedül élnek-e, vagy valaki segíti őket. Ha a bizott­ság ismeri ezeket a körülményeket, sokkal könnyebb neki igazságosan dönteni különösen ott, ahol a szociá­lis alapot rendszeresen feltöltik. He­lyes, ha a bizottságok egyes szövet­kezetekben ragaszkodnak ahhoz az elvhez, mely szerint nem adnak pót­lékot annak a nyugdíjasnak, aki a szövetkezeten kívül dolgozik. A NYÚJTANDÓ PÖTLÉK ÖSSZEGÉT úgy kéne megállapítani, hogy a nyug­díjas összbevétele a pótlékkal együtt egyedülálló tagnál legalább 400 ko­ronát, házaspárnál legalább 500—600 koronát tenne ki, mert ezek az ösz­­szegek kiadják a létminimumot. He­lyes például az Is, ha a szövetkezet pénzben kisebb pótlékot ad, ellenben természetben segíti a nyugdíjas ta­got. Olyan szövetkezetek, melyek pénzeszközökkel nem rendelkeznek, csak természetbeni segítséget nyújta­nak. Van sok efsz, melynek saját üzemi konyhája van. Ezekben a konyhákban csekély fizetségért ad­­batnak a rászorultaknak élelmet. A nyugdíjpótlékokkal kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon a nyugdíja­soknak jár-e háztáji föld. Ha a ta­goknak van háztáji földjük, úgy ne­kik is jár. Ez elv. Itt meg kell em­líteni, hogy ez attól Is függ, vajon az ilyen szövetkezeti tag képes-e a háztáji földet megművelni. Ha arról van szó, vajon adjanak a szövetkezetek azoknak is nyugdíj­pótlékot, akiknek meghagyták a ház­táji földet, az a nézetünk, hogy igen. Hiszen a háztáji hozama nem tudja pótolni az öreg, vagy beteg szövet­kezeti tagnak az elvesztett munka­­jutalmat. Pótlékot azoknak a nem­tagoknak is kellene adni, akik csak azért váltak szövetkezeti tagokká, mert nem volt sem földjük, sem gaz­dasági felszerelésük, ennek ellenére azonban becsületes munkát végeztek a szövetkezetben és amíg dolgozhat­tak, minden jóban, rosszban osztoz­tak a többi szövetkezeti taggal, kü­lönösen az első nehéz esztendőkben. Bizony nem lenne szép és igazságos megfeledkezni róluk akkor, amikor már csökkent munkaképességűek, vagy egyáltalán nem tudnak dol­gozni. Végül még egyszer meg kell em­líteni, hogy az egységes földműves szövetkezetek kötelessége gondoskod­ni az idős szövetkezeti tagok anyagi biztosításáról. Hiszen ők tették lehe­tővé a termelés fejlesztését azáltal, hogy közös gazdálkodásba adták ja­vaikat s maguk is hozzájárultak azok fejlesztéséhez. Joguk van tehát osz­tozkodni a szövetkezeti gazdálkodás eredményein, még akkor is, ha ma­guk már nem is dolgozhatnak. Ez az elv az efszek minta-alapszabályai­ban is szerepel. Vaáko István, a galántai JNB szoc. ügyosztá­lyának vezetője Krajcsovies Ferdinánd, JNB Galánta Vajon száraz-e már?. VESZÉLYBEN A GABONATERMÉSÜNK EMBERT, GÉPET CSATASORBA! ■ Üjabb 57 kombájnt kaptupk ■ Segítsenek a védnök-üzemek ■ Prémiumot a legjobb gabonabetakarítóknak ■ Használjunk ki minden gépet a gabona betakarítására és szalma letakarítására ■ Tarlóhántás helyett nyári középszántást! ■ mérnünk, ami a gabonabetakarítás meggyorsítását elősegíti. Hiszen éppen a búza, s a rozs — a mindennapi kenyerünk — begyűjtése az, ami sür­get. Bár újabb 57 kombájnt kapott Szlo­vákia mezőgazdasága, de ez mind kevés ahhoz, hogy — a szemveszteség százalékarányának megnövekedését elkerülve — rövid időn belül bizton­ságba, fedél alá kerüljön a kenyér­­nekvalő. Szükséges, hogy a védnökségl üze­mek jelentős segítséget nyújtsanak, hiszen már a gabonabetakarítás ügye túlnőtt a mezőgazdasági üzemek ke­retein: országos ügy. Nem elég, ha az ipari üzemek szabadságon lévő néhány dolgozója önként veszi ki ré­szét a gabona betakarításából. Ezek minden elismerést megérdemelnek! Példájuk követésre méltói Am ennél többre van szükség. A védnök-üze­mek sok esetben traktorost, kombáj­­nost, vagy szállítóeszközt tudnának kölcsönözni. A mezőgazdasági üze­mek erre most szorulnak rá a leg­jobban. A helyzet komolysága egyenest megköveteli, hogy az alapjutalmazá­son kívül az igyekvők, a gabonabeta­karításban legjobbak prémiumban is részesüljenek. Az anyagi érdekeltség döntő jelentőségű. Természetesen, a hánya-vetl munkát senki sem pártol­ja; jő minőségű munkáért, amely két­ségkívül hozzájárul a gabona gyors és legkisebb veszteséggel történő betakarításához, jutalmat érdemel. Ezt az elvet vallják a többi között az ekecsi szövetkezetben is, ahol kö­zel ezer hektár gabona várt betaka­rításra. Hogy már erősen túl jutottak a gabonabetakarítás derekán, azt jó­részt annak is köszönhetik, hogy he­tente kézhez kapják a prémiumot a szövetkezet tagjai. Tudják jól: nem babra megy a játék. Hiszen a Bezosz­­tája és a Mironovszkája 808-as búzá­juk kiváló termést kínál. Az előbbi 36, az utóbbi 40—45 mázsát hektá­ronként. Az ekecsiek példáját más mezőgazdasági üzemek is követhet­nék. A serkentés, az anyagi érdekeltség Jő példájával találkoztunk a tardos­­keddi szövetkezetben is, ahol 1200 hektárról takarítják be az idén a ga- . bonatermést. A három legjobb kom­­bájnos 600, 500 és 400, az ugyancsak három legjobb sorolós 300, 200 és 100 korona jutalomban részesül az aratás befejezése után. Külön említést érde­mel még: 6 munkacsoport végzi a szalmabetakarítást hosszabbított mű­szakban. A négy legjobb csoport sor­rendben 800, 600, 500 és 400 korona jutalmat kap. Utánuk három lánctal­pas traktor végzi a nyári középszán­tást. A buja tarlók miatt ez az elő­nyösebb. Ugyanezt a megoldást java­solja a mezőgazdasági üzemeknek a Szlovák Nemzeti Tanács Megbízotti Hivatalának aratási bizottsága. ‘ Sok jó példa bizonyítja: mekkora erő rejlik a mezőgazdasági üzemek közötti jó együttműködésben. Ne néz­zék hát tétlenül az idén sem az ara­tást befejezők szomszédjuk erőfeszí­téseit: siessenek a segítségére! A gé­pek teljes kihasználásával, jő munka­­szervezéssel, az üzemzavarok gyors eltávolításával, vasárnapi műszakkal, serkentő jutalmazással a járások lép­jenek, a galántai járás nyomdokaibal (kovács) AZ ESŐS IDŐ ELLENÉRE Eredményesen dolgozik a Dunaszerdahelyi Felvásárló Üzem A DUNASZERDAHELYI vasútállomás szomszédságában ezekben a napokban nagy a forgalom. Teherautók és traktorok tucatjai gördülnek be a nagykapun, hogy éle­tet adó terhüket átadják az állami raktárnak. Az üzem olyan, mint a megbolygatott méhkas. A nagy zaj miatt alig lehet szőt érteni az emberekkel. Tóth József elvtársat, a vállalat igazgatóját már reggel hatkor a helyén találom, bár úgy hírlik, sokszor az éjfél veti haza. Kérésünkre Tóth elvtárs elmondotta, hogy az idén 2392 vagon gabona felvásárlásával számolnak. Ezenkívül 900 vagon takarmánygabonát gyűjtenek be az állami tarta­lékalapba. Az igazgató elismerően szól a mezőgazdasági üzemek munkaüteméről. Az esős időjárásban szinte emberfeletti erőt fejtenek ki az aratás, valamint a gabonaeladás te­rén. A tervezést illetően, az aratás megkezdése előtt jő munkát végeztek a Járási Mezőgazdasági Termelési Igaz­gatóság dolgozói, akik szakelőadások keretében ismer­tették a kombájnosok feladatait. A szövetkezetek és állami gazdaságok becsületes, oda­adó munkájának köszönhető, hogy a felvásárló üzem július 19-ig mintegy 1200 vagon gabonát vásárolt fel. Az eladott árpa mennyiségének több mint 50 százalékát egyenesen a kombájnoktól szállították a mezőgazdasági üzemek. Ez jó felkészültséget és erőfeszítést követelt a felvásárlóikéi. Ugyanis a bő csapadék nemcsak mun­katöbbletet jglent, de sokat ront a gabona minőségén is. A búza nedvességtartalma például meghaladja a 22—23 százalék nedvesség! fokot, melynek szárítását az üzem végzi. Ezen munkában nagy segítséget nyújtanak az új szovjet gabonaszárítő-gépek, amelyek óránként 50—80 mázsa gabonát szárítanak meg. A 8 szovjet szárítógépet 10 kisebb teljesítményű gép egészíti ki; ezek napi tel­jesítménye 100 vagon gabona szárítása. Az üzem vezetősége a szárítógépek mellé olyan embe­reket választott, akik hosszú évek során végezték ezt a munkát, ismerik a szárítás fortélyait, valamint a gép működését és alkatrészeit. Amíg a dolgozók három vál­tásban tevékenykednek, az üzem éjjel-nappal átveszi a gabonát. A gabona átvételével kapcsolatban meg kell említeni, hogy a felvásárló üzemek raktárainak gépesítése sokkal lassúbb ütemben halad, mint a gabonabetakarftás gépe­sítése. Néhány évvel ezelőtt ugyanis egy-egy kombájn 100—120 mázsa magot csépelt műszakonként, míg ma az SZK—4-es kombájn 400—500 mázsa magot is kicsépel naponta. Ez azt jelenti, hogy az átvevőhelyek forgalma két-háromszorosára növekedett, mely munkát a raktárak régi gépesítésével, felvonógépeivel nehéz elvégezni. Az igazgató végül azt is elmondja, hogy a dunaszerda­helyi járás számos szövetkezete már átadta a tervezett gabonamennyiséget. Többek között megemlíti a balázs­­faí, királykarcsai és az egyházkarcsai szövetkezetét. Az árpa eladása terén élenjár a mihályfai, békéi, csenkei és kürti szövetkezet. Sőt a mihályfai szövetkezet 106 szá­zalékra, míg a felbári szövetkezet 107 százalékra telje­sítette eladási tervét. Reméljük, hogy az esős Időjárás ellenére a Dunaszer­dahelyi Felvásárló Üzem a mezőgazdasági üzemekkel karöltve az országban elsőként tesz eleget gabonafel­vásárlási kötelezettségének. Molnár Ferenc, Dunaszerdahely Ivan KratCovlC, a sárosfat szövet­kezet legtöbb gabonaszállító pót­kocsisa tatalomképpen társasuta­záson vesz részt a Szovjetunióban. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HE TI LAPJA 'V: • ’ .. ‘ ' * V AfA ■\\Yj3i /Vtf jm Július elszelelt. S bizony nem mond­hatjuk, hogy a gabona fedél alatt. Ezt jórészt a gyakori esőzéseknek köszönhetjük. Ha jól körül nézünk, Szlovákia-szerte még csaknem a fele büza lábon áll. Tehát, rendkívül sú­lyosan veszélyben forog a gabona­termésünk jelentős része. Sopánko­­dással, kapkodással nem jutunk előbbre. Minden lehetőséget fel kell

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents