Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-23 / 29. szám

Az anyaváltás és anyapótlás természettani feltételei Sokszor tapasztaljuk, hogy a méhcsalád néha anyabölcsőket épít akkor is, ha még fejlődé­sének csak a kezdetén van. Akkor Is, amikor legjobb a hor­dás. Adódik úgy is, hogy böl­csőket épít már márciusban, vagy akár szeptemberben, sőt még későbben is. Igen, megtör­ténhet ez bármikor, ha a régi anyával olyasmi történik, ami a család fenntartásához szükséges fokozódó tevékeny­ségét valahogyan gátolja és előbb-utóbb lehetetlenné teszi. Ez a gátlás lehet betegség, rokkantság vagy kiöregedés. Kétségtelen, hogy ez a mozza­nat a méhcsaládnál előfordul­hat, ez annak önkényes tevé­kenysége és a természetben zajlik le. Azt a célt szolgálja, hogy egy véletlen vagy más hiba miatt ne pusztuljon az egész család. Az is igaz, hogy e tevékeny­ség végeredménye néhány anya, ezért fel kell tennünk a kér­dést, anyanevelés-e ez is? A válasz könnyű lesz akkor, ha megvizsgáljuk ennek a tevé­kenységnek a biológiai feltéte­leit. Legelőször is azt látjuk, hogy a méhcsalád ezen tevékenysége nem a faj szaporítását szolgál­ja, hanem csupán a család fenntartása miatt történik. Azt is látjuk, hogy e tevékenység igaz, természetszerű, de min­denképpen csak szükségmegol­dás, mert a biológiai egység így csak a családot menti meg. A fejfénntartást nem így végzi. Az csak a rajzásban valósulhat meg, annak a természetes fel­tételei szerint. Csak az az anya­nevelés természetes, amely a faj továbbvitelét szolgálja. A méhészek, a méhcsalád ezen tevékenységét szaknyelven csendes anyaváltásnak nevezik. És most ennek a természet­szerű anyaváltásnak melyek a természettani feltételei? 1. Az anya jelenléte és a vál­tást előidéző valamilyen hiá­nyossága. A váltás ebből indul ki. 2. Az anyaváltásban kimagas­ló, családfenntartási ösztön tu­data, vagyis keletkezése, mint a fenntartásra irányuló hajtó­erő. 3. Bölcsőkezdetbé rakott pe­te. 4. Az álca kikelésének első pillanatától való táplálása, a bölcsőkezdetbe adagolt nagyobb mennyiségű pempővel. 5. Az anyaváltás ténye, mely az új anya segítségével a csa­ládfenntartási ösztönt ki fogja elégíteni. A természetszerűen lezajlott anyaváltás felboncolásakor még azt is látjuk, hogy a népes csa­lád, a bőséges élelem, a fiatal méhek pempőt termelő túlsúlya és az otthon szűk kerete nem feltételek. Mégis, ki kell emel­ni, hogy főhordásban, tehát nem kora tavasszal vagy késő 2 13 H ősszel, bőséges élelem idején, minél népesebb családban, mi­nél több pempőt termelő fiatal méh, valamint here jelenlétében lezajlott anyaváltásban, az anya minősége jobb lehet és ez a ma­gyarázata annak, hogy néha kiváló minőségű váltottanyák­­kal is találkozunk. Ezek után most már kimond­hatjuk: anyákhoz juthatunk úgy is, ha eljárási módunkban az anyaváltás természettani felté­teleit használjuk fel. A gyakorló méhészek tapasz­talata is igazolja, hogy a vál­­to.ttanyák általában jók. Tapasz­talataim szerint állítom, hogy biológiailag is nagyon értéke­sek. ☆ Most még beszélnünk kell az anyapótlásról, mert a méhcsa­lád a természetben ennek se­gítségével is anyához juthat. Megtörténik, hogy az anya va­lahogyan elpusztul vagy eltű­nik. A méhek ekkor a család gondozásában lévő dolgozófiasí­­tásból pótolni tudják az anyát. Nyilvánvaló, hogy a méhek az anyapótlást egészen kivételes esetben és végszükségben alkal­mazzák csak, és ezért nem vi­tás, hogy a biológiai egység ezen munkamozzanata csak ter­mészetszerű, alkalmi anyapót­lás, de egyáltalában nem termé­szetes munkamozzanat és nem lehet anyanevelés. Az anyák azokból a dolgozó­petékből, illetve álcákból fej­lődnek, melyek az anya elpusz­tulása vagy eltűnése idején van­nak a kaptárakban. Az anyapót­lás hajtóereje pedig az árvaság és a kétségbeesés tudata, azaz a családfenntartás itt is. Az anyák a családot megmentik, de tökéletesen fellendíteni rit­kán tudják. Elvétve jobb anyá­val is találkozhatunk akkor, ha a dolgozóálca kikelésének első pillanatától már nagyobb meny­­nyiségű pempővel volt táplálva és kedvezően alakultak a többi feltételek is. Mégis a bölcsők zöme mindig idősebb dolgozó­álcára épül, méghozzá nagyon folyamatosan. A munkássejtek bölcsővé alakítását és magát az anyapótlást az árvaság tuda­ta végzi el. Az álcák kora isme­retlen. A pótlás anyáinak bio­lógiai értéke teljesen bizonyta­lan. Ezért az anyapőtlást nem helyeselhetjük és sajnálatos, hogy elég sokszor előfordul. Mégis ki kell emelnünk az elárvulás következtében fellépő hajtóerőt, mert ha sok fiatal dolgozóval rendelkező, erős családot anyátlanítunk, ez a hajtóerő számottevő és a mé­hésznevelési eljárásban eredmé­nyesen felhasználható. Ennek a mozzanatnak is meg vannak a természettani felté­telei, mert a természetben elő­fordul. És pedig: 1. Anyátlan család, melynek összes egyedei tudják már, hogy anyátlanok. 2. Az anyapótlásban kimagas­ló családfenntartási ösztön tu­data. 3. Dolgozópeték, esetleg dol­gozóálcák a család saját Hasí­tásából és a sejtek mielőbbi átalakítása bölcsőkezdéssé. 4. A pempő mielőbbi nagyobb mennyiségű adagolása a bölcső­kezdésekbe. 5. Az anya kikelése, mely a biológiai egység családfenntar­tási ösztönét kielégíti és annak a kétségbeesését megszünteti. Nyilvánvaló, hogy ha ezek a feltételek teljesítve nem lenné­nek, akkor az anyapőtlás lehe­tetlen. Megint csak azt látjuk, hogy a szűk lakás, sok fiatal méh, bőséges élelem és herék nem feltételek, de — hogy az ered­mények jobbak legyenek — kí­vánatosak. 1961-ben a keceli akácosok­ban voltunk első akácon. Egy kissé korán érkeztünk. A vi­rágzás még alighogy indult, itt-ott lehetett csak fehér fürtöt látni. Mégis, amikor reggel ki­repültek a méheink, néhány órával a szokásos tájolás után, különös esetre figyeltem fel. Hasonló volt ahhoz, mint ami­kor az akácról a gyűjtés meg­indul, s elkezdenek potyogni a méhek. Most is terítve volt a kaptárak előtt a fű. Csakhogy a lepottyant méhek rendszerint fölrepülnek, vagy igyekeznek bemászni a kaptárba. Most azonban a kaptáraktól eligye­keztek, s ellepték a fűszálakat. Egy-egy fűszálon 5—6 méh is iparkodott felmászni, vagy szárnyrezgéssel próbált felre­pülni, de mind lepottyant a földre. Először mézhiányra gon­doltam, de mézük volt. Azután arra, hogy a szállításkor ráz­kódó keret megnyomta a méhe­­ket, de ez sem lehetett, mert a keretek szilárdan álltak. Vé­gül mérgezésre gyanakodtam, de az erdőben akácvirágzáskor nem permeteztek. Másnap foly­tatódott a mászkálás. Néhány méhet megfogtam, potrohát megnyomtam: nagy csepp nek­tár buggyant ki belőle, s ez rendkívül kellemetlen ízű és büdös volt. Még órák múlva is éreztem rossz ízét a számban. Ekkor már határozottan mér-Végezetül most a következő­ket tudjuk megállapítani. A biológiai egységű méhcsa­lád a természetben létező fel­tételek szerint fgy jut anyához: a) rajzáskor — faj tovább vi­tele miatt — természetes anyaneveléssel, b) az anya hibája esetén — családfenntartás miatt — szükséges anyaváltással, c) az anya elpusztulása esetén — szintén családfenntartás miatt — ugyancsak szüksé­ges anyapótlással. A méhcsalád a természetben másképpen anyához jutni, vagy anyát nevelni nem tud. gezésre gyanakodtam. Mivel az erdőben gyanús virágot nem találtam, nem tudtuk sem én, sem társaim megmagyarázni a dolgot. A következő nap az akácvirág nektárképződése megindulhatott, mert egyszerre eltűntek a mászkáló méhek, üogy hová, ezt sajnos nem tu­dom. A rákövetkező évben új­ból csak meglátogattuk a keceli erdőt, mivel korábban kezdett nyílni az elűző évi sükösdinél. Most majdnem későn érkeztünk — már fehér volt az erdő. Rendellenességet nem tapasztal­tunk. Néhány nap múlva felkere­sett egy méhésztárs. Elmondta, hogy ők még csak ma jöttek ide. Nem érkeztek kissé későn? — kérdeztem. Nem, válaszolta, ők már régóta idejárnak, és mindig így osztják be az időt. Elbeszélte, hogy kb. 2 km-re az erdő szélén vannak, ahol na­gyon sok a bürök, s ha korán jönnek, amikor még az akác nem nyílik, a méhek a virágzó bürköt lepik. Az megmérgezi őket. Nem tudnak repülni, csak mászkálnak a földön. Ekkor vi­lágosodott fel bennem a két évvel ezelőtti dolog. Elmond­tam neki az akkori esetünket. Azt a következtetést vontuk le, hogy mivel az akác még nem virágzott, a méhek felkutatták a virágzó bürköt, s az ártott nekik. Hábi Gábor ft Szirmai István 'Ak Pároztatókaptárak Király fán A méhnek ártalmas bürökvirág

Next

/
Thumbnails
Contents