Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-16 / 28. szám

Nutriák betegségei A nutria tenyésztése hazánk­ban olyan mértékben terjedt el, hogy számolni kell a nutria­­tenyésztések rendszeres állat­egészségügyi ellátásával. Ez az értékes prémet szolgáltató ál­latfaj a hazai tenyésztők előtt még nem eléggé ismeretes, ezért — főleg a tenyésztés kez­deti időszakában — az állat biológiai követelményeinek meg nem felelő tartás okozta beteg­ségek különböző állategészség­ügyi beavatkozást igényelnek. Az állatok meglehetősen nagy értéke miatt a tulajdonosok több esetben kérik a beteg vagy elpusztult nutriák megvizsgálá­sát, hogy tenyészetük további károsodását a legkisebbre csök­kentsék. A nutriák betegségeire vonatkozó hazai tapasztalatok még hiányosak, ezért a külföldi közlések alapján kísérelem megismertetni a nutriák gyak­rabban előforduló betegségeit, hogy ezzel az állategészségügyi és állattenyésztési gyakorlat számára némi tájékoztatást nyújtsak az előforduló beteg­ségek kórismeretéről és azok gyógyításának lehetőségeiről. A nutria vízi rágcsáló állat. Őshazája Dél-Amerika, ahonnan 1920 után került Európába, és Itt főleg Németországban, Len­gyelországban és hazánkban, részben nagy telepeken, rész­ben kis háztáji tenyészetekben kezdték meg tenyésztését. A nutria vadon élve folyók és ta­vak partjain tanyázik, a ketrec­ben tartását is csak akkor tűri, ha megfelelő nagyságú meden­cében víz áll rendelkezésére. Kizárólag növényevő, táplálék­­igénye hasonló a nyúléhoz: zöldnövények, széna, szemes­takarmányok és ezek darater­mékei, továbbá gumósnövények (répa, burgonya stb.j. Rendkí­vül kis igényű állat, és emiatt a tartásból és takarmányozás­ból eredő betegségek csak ott és akkor szoktak mutatkozni, ahol az állatok takarmányozá­sában és tartásában egészen súlyos hibák vannak. PARATÍFUSZ A nutriatenyészetekben a leg­gyakrabban előforduló fertőző betegség a paratífusz. A fiatal (2—6 hónapos) állatokon a be­tegség heveny alakban zajlik le. A betegek szomorúak, ét­vágytalanok. szőrük borzolt, néha hasmenés is jelentkezik. Az 1—2 napig tartó betegséget gyakran követi elhullás. Az idősebb állatok között a klini­kai tünetek enyhébbek és az elhullás is kisebb. A betegséget átvészelt és látszólag meggyó­gyult állatok baktériumürítők maradhatnak és ez a tény to­vábbi fertőzési forrást jelent. A betegség gyógykezelése nagy hatósugarú antibiotikumok szá­jon át történő adagolásával kí­sérelhető meg. A szájon át ren­delt gyógyszereket nyelőcső­szondán át lehet a gyomorba juttatni, járvány esetén szóba jöhet a fertőzésnek kitett állo­mány megelőző oltása elölt vak­cinával, ez kb. 3 hónapra ter­jedő védettséget ad. BÉLGYULLADÁS A nutriák eléggé gyakori emésztőszervi megbetegedése az Escherichia coli okozta bél­gyulladás. Ez a betegség takar­mányozási zavarok esetén (pe­nészes, romlott takarmány ete­tésekor) szokott előfordulni. A betegeken bágyadtságot, ét­vágytalanságot és hasmenést lehet megfigyelni. A boncolás során elég gyakran vagy nincs elváltozás, vagy csak enyhe bélhurutot lehet találni. Szájon át adott antibiotikumokkal, A- vitaminnal, továbbá az étrend megváltoztatásával a betegség gyógyítható, illetve megelőz­hető. A nutriák parazitás betegsé­gei közül a legjelentősebb a coccidiumok okozta bélgyulla­dás és a trichostrongylusok okozta gyomor- és bélgyulladás. A parazitás fertőzés főleg a fia­tal állatokra jelent veszélyt. Ezekben nemcsak önálló meg­betegedést okozhat, hanem az állatokat baktériumos eredetű betegségekre is hajlamosítja. A coccidiosis gyógykezelésére a takarmányhoz kevert szulfon­­amidok használhatók. A német és lengyel nutriatényésztők a sárgarépa többhetes etetésével küzdenek a parazitás bántal­­mak ellen. A parazitás fertőző­dés elleni küzdelem leghatáso­sabb eszköze a higiénés tartás. EGYEBEK A statisztikai adatok szerint a nutriák betegségei közt elég gyakoriak a szervek nem fer­­tőzéses megbetegedései. Ilyenek az emésztőszervek meteorismu­­sa, a belek lefűződése, a bél­csavarodás, a hüvely és méh­­előesés, a méhcsavarodás, to­vábbá a verekedés és harapás okozta sebzések. Télen gyakori lehet a különböző fagyásos sé­rülés, főleg a farok lefagyása. A megfagyott testrész elüszkö­­södése csonkítással megelőz­hető. A nutriák gyógykezelése a kezelő állatorvosra nem ve­szélytelen beavatkozás. A far­kánál megfogott állat, ha az élénkebb vérmérsékletű, támad és harap. Huzamosabb kezelés­re, mint pl. sebellátásra vagy nyelőcsőszonda levezetésére legalább két ember segítését vesszük igénybe. A tenyésztők az állatok med­dősége esetében nagyon gyak­ran kérnek tanácsot. A nutria ivarérettségét 6 hónapos kor­ban ért el. Vemhességi ideje 130 nap. Egy ellés alkalmával 4—10 utódot szül és kicsinyeit : 6 hétig szoptatja. A jó tenyész­állat az ellés után 1 hónapon belül újra fogamzik. Az előre- I haladott vemhességet a háton helyezkedő emlők megduzzadá- 1 sából kellő gyakorlattal meg I lehet állapítani. Meddőség ese­tén gondolni kell a nemi szer- j Európaszerte, de más föld­részeken, így Amerikában is sokan kedvelik a gyöngyös hú­sát. E szárnyas Franciaország­ban is eléggé elterjedi s egyre többen foglalkoznak nagyobb mértékben a gyöngytyúk te­nyésztésével és hizlalásával. Egy ilyen vállalkozásról olvas­hattunk a „Cocoricos" c. ba­romfi-szaklapban. M. R. Galliano telepe Tourai­­ne-ban működik néhány esz­tendeje, 1961-ben kezdett rend­szeres árútermeléshez. Ekkor hetenként 1808 gyöngyöst érté­kesített. A kezdeti keltetést eredmények jól alakultak, a be­rakott tojások 75,3 ®/»-a kikelt, a napos csibék e gészségesek voltak, a tojások közül csupán 8—10 %-ék volt a meg nem ter­­mékenyültek aránya. A követ­kező évben már heti 9000 álla­tot vihetett a piacra, ami — figyelembevéve, hogy a gyöngy tyúk keltetése a házityúkénál hosszabb időt igényel — már jelentős eredmény. A kelési arányi is sikerült javítani, ek­kor elérte a 80.4 százalékot, a tojásokból pedig csak 6.B szá­zalék nem fiasodott. A keltetéshez „Bekoto“ véd­jegyű gépet és ehhez sorozat­ban gyártott speciális bújtatót alkalmaz telepén. A gyöngyös nem tojik sokat. Galliant tojóinak évi tojásha­zam átlaga 81. A törzsállo­mányt jó küllemű, összeszedett állatokból alakította ki. Köz­lése szerint egyik naposcsibe vásárlója a múlt évben zárt tartásban 25 000 gyöngyöst hiz­lalt 1000—1200 as csoportok­ban. 13 hetes korukban 1,350 gramm élősúlyt ért el átlago­san, 1:3,4 takarmányértékesí­tési aránnyal. Az általa szállí­tott hús 95 százalékban extra minőségű, 5 százalékban pedig elsőosztályú volt. Ez évben — mondotta Gal­liano — egy 200 000-es keltető építéséhez kezdtünk hozzá. Ha készen lesz, 45 000 naposcsibét szállítunk minden héten. A csibék öt hetes korig sza­badon mozoghatnak. Huszon­négy hetes korukban selejte­zünk, majd 1 kakashoz 5 tojót párosítunk. A szülőpárok télen is a szabadban tartózkodnak, természetesen a tojóidényben a tojóházat csak a tojás után, 14 órakor hagyják el. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen jövőre számíthat a gyön­gyös, a francia tenyésztő a kö­vetkezőket válaszolta: A kö­vetkező években erősen fellen­dülhet a gyöngyös tenyésztés, ha: 1. a keltetést specializált ál­lomások végzik el, amelyek tojóüzemmel állnak kapcsolat­ban és nem kistenyésztőknél szétszórt állományokból össze­szedett tojásokkal dolgoznak. Ez sora egészségügyi, sem te­nyésztési szempontból nem jó. 2. a gyöngyös hizlalók nem követik a broiler hizlalókat, s ha a minőség érdekében 11— 12 hét előtt nem értékesítenek. Egyébként a Közös Piac or­szágai közül csak a franciák és az olaszuk foglalkoznak a gyöngyössel nagyobb mérték­ben. (Cocoricos) A nutriák életeleme a víz, mely egészségvédelmi okokból legyen feltétlenül átfolyó (Kucsera Sz, felv.) /ek gyulladására. A nutriák idő meghosszabbodik. Leghelye­­vari ciklusában nagy egyedi sebb a nőstényeket a vemhes­­ís évszaki eltéréseket lehet ség megállapításáig a bakkal Hegfigyelni. Tavasszal az ivari együtt tartani. :iklus rövidebb (5—20 napon- Dr. Serényi Tibor, cént ismétlődik), ősszel ez az körállatorvos (Zselíz) Egy francia gyöngyöstenyésztő munkájáról

Next

/
Thumbnails
Contents