Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-31 / 52. szám
Kulturális ismerik az IZGALMAS, eseményekben gazdag évet zárunk. Kulturális életünk az elmúlt tizenkét hónap alatt több olyan figyelemre méltó változáson esett át, amelyek értéke vitathatatlan. A szándék és a megvalósulás örvendetes módon egyensúlyba került. Nem a tervek, hanem azok megvalósítása, a realizálás módja került előtérbe. S ez a motiváció döntő befolyással volt az eredményekre és azok minőségi értékére. A CSKP XIII. kongresszusának határozata a szocialista kultúra továbbfejlesztésének kérdéseiről kimerítően foglalkozott kulturális életünk bonyolult és nagyon összetett kérdéseivel. Felmérte és összegezte az eddigi eredményeket, s rámutatott azokra a hiányosságokra is, amelyek kulturális életünkön belül tapasztalhatók. A határozat megállapítja, hogy „a szocialista kulturális forradalom hosszú folyamat. Feltétele nemcsak a gondolkodásmód tudományos megalapozása, és ésszerűsítése, hanem szabadon fejlődő, alkotó módon gondolkodó és tetteivel öntudatosságához igazodó ember formálása is. Ebben a folyamatban társadalmi szükségszerűség lesz a legszélesebben értelmezett kultúrából, vagyis a tudományból, a művészetből, a munka és az életkörnyezet kultúrájából, a műveltségből, a kulturális nevelőmunkából. A kultúra fejlesztéséről való gondoskodás ezért a párt politikájának fontos része.“ E megfontolt és minden irányban kiterjedő gondoskodás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt évben kulturális életünk minden szakaszán fokozott mértékben került előtérbe a minőségi munka. Mit jelent ez a szlovákiai magyarság kulturális életében? Elsősorban is azt, hogy a korábbi gyakorlat sablonossága feloldódott, a kezdeményezések szabadabb teret kaptak, és ennek következtében egész sor új, sokat Ígérő megmozdulást volt alkalmunk látni. Az évenként hagyományosan megrendezett és a legnagyobb eseményként ismert komáromi fókái Napok mellett más, haladó hagyományainkat felújító rendezvényre került sor. Ezek közül leginkább kiemelkednek és bizonyítanak a Szencen megrendezett Szenczi Molnár Albert napok, az érsekújvári Czuczor ünnepségek, valamint a losonci Madách napok. A felsoroltak mellett Délszlovákia különböző városaiban is tapasztalhattunk hasonló megmozdulást, amelyek jelentősége egyre növekszik, mivel kultúránk egészének mozgásába bekapcsolja az eddig elhanyagolt, vagy mellőzött területeket is. Gazdag és sokrétű volt az elmúlt év népművészeti mozgalma is. A gombaszögi „csúcstalálkozó" népművészeti seregszemléje bizonyító erővel mutatta meg, hogy e térem is nagyszerű együtteseink vannak. Különösen élegyütteseink teljesítményeivel lehetünk elégedettek. A deáki, a rimaszombati, a füleki és a dunaszerdahelyi együttesek alapos és céltudatos munkája minden elismerést megérdemel. Alig négy-öt évvel ezelőtt több Ízben elismételtük, hogy a gazdag múltú, szép hagyományokkal rendelkező énekkari mozgalmunk megfeneklett, válságos helyzetbe került. Nos, az idei év e területen is örömteli javulást hozott. A tanítók központi énekkarának munkája Délszlovákia minden részében érezhető hatást gyakorolt. Sok régebbi énekkar újjá alakult és rendszeres munkát végez. Műkedvelő színjátszásunk helyzetével is több esetben foglalkoztunk e helyen. Dicsérő és elmarasztaló szavak jelentek meg az értékelésekben. Ez a terület talán az, amely a legtöbb vitára ad okot. Itt a „hogyan tovább?" kérdése kerül egyre inkább előtérbe. Játszani kell, mert fontos szerepet tölt be a tömegek és az egyén művelésében a műkedvelő színjátszó mozgalom. Csakhogy a mai körülmények között, a jelenlegi technikai lehetőségek mellett sok minden elévült, nem elégíti ki az igényeket. Ez rányomta bélyegét műkedvelő színjátszómozgalmunkra és érezteti hatását. Egyik komoly feladatunk lesz az elkövetkező időszakban felmérni e területen is azokat a lehetőségeket, amelyek alapján a további fejlődés útját meghatározzuk. Nagyon érdekes, és talán célravezető törekvés tapasztalható a dunaszerdahelyi járásban, ahol a közelmúltban rendezték meg első Ízben a Csallóközi Színházi Napokat. Ha minden nem is sikerült úgy, ahogy tervezték, mégis egy lehetőséget ragadtak meg a műkedvelő színjátszás továbbfejlesztésére. E rövid áttekintés keretein belül nem lehetett kitérni kulturális életünk minden területére. Az irodalmunk fejlődése, helyzete külön elemzést kívánna, s nem fér be az ilyen keretbe. Hasonló módon lehetne csak foglalkozni a szlovákiai magyar képzőművészettel, amely talán leginkább mellőzött, mintha mostohagyermek lenne, kultúránk sokágú fáján. Mindenesetre ezt a területet is figyelni kell a jövőben és megteremteni a lehetőséget arra, hogy a nagyközönség közelebb jusson művészeink alkotásaihoz. Eredmények és feladatok jelzik kulturális életünk jelenlegi mozgását. Az eredményeket fokozni, s az azokat létrehozó munkát folytatni kell. Azokat a még meg nem oldott feladatokat pedig, amelyek előttünk állnak, meg kell oldani. A teljességre törekvés ma már igény, amelyet ki kell elégíteni. Hogy ez minden területen megvalósuljon, komoly munkát követel, nagy erőfeszítést és mindanynyiunk jóakaratát. —gs— Ahol nem Nemegyszer bebizonyosodott, milyen vétkes könnyelműség a fiatalok nevelésének elhanyagolása. Az irántuk tanúsított közöny többnyire az elhagyatottság érzését váltja ki, a tanácstalanságba, majd a rossz társaságba hajtja őket. Ez pedig semmiképpen sem tűrhető a Mladá Boleslav-i Automobilgyár dolgozói szerint. Ezért is jár náluk szájról szájra a jelszó: az unalom rossz tanácsadó. Ezért törődik üzemi bizottságuk évek óta oly kitartóan az ott dolgozó fiatalokkal, sőt az egész környék ifjúságával. Ha fáradozásuk nem volna Csupán a körmük alá néztek, figyelemmel kísérték viselkedésüket. Nyilván a többiek jő példája hatott rájuk. Ma már megbízható, kötelességtudó munkaerők ezek a fiatalok, akik annyira idomultak környezetükhöz, úgy megszokták társaikat, hogy a két évi katonai szolgálat után természetesnek tartották, hogy visszatérjenek az üzembe. Csoda történt volna? Szó sincs róla. Csodák nincsenek, hacsak a baráti összetartás csodatevő erejét el nem ismerjük. Ez pedig tagadhatatlanul az üzemi klub érdeme. Bauer Szilárd: Keletszlovákiai paraszt unalmat Expo 67 Minden, ami valamit jelent a mat művészet mai világában, jelen lesz a montreali világkiállításon: a milánói Scala Színház, a bécsi Allamt Opera, a moszkvai Nagy Színház, a stockholmi Királyi Opera, a kanadai „Stratford Festival“ együttes és olyan világhíres művészegyüttesek, mint Nagy Britannia Nemzeti Színháza Lawrence Olivierrel az élén, a Theatre France, a Comedia de St. Etienne Franciaországból, a Teatro Stabile Genuából, a prágai Fekete Színház és több ismert cseh együttes. A zenekarok közül a Cseh Filharmonikusok, a newyorki Filharmónia, a melbournei, a bécsi filharmónikusok, a holland Cencetrgebouw zenekar, a National de France és más ismert zenekarok, mint a Collegium Musicum Zürichből és több cseh zenei együttes. Ezen jelül a legkiválóbb szólisták a világ minden tájáról. Megrendezik a Költészeti Ollmptászt, amelyen az öt világrész nemzeti díjas poétái adják elő saját verseiket. A kiállításon nagyszabású sympózionokat, konferenciákat és találkozókat rendeznek. Ezeken találkoznak a tudósok, filozófusok, politikusok, főiskolások, fiatal munkások és földműves ifjak a világ minden részéből. A kiállítás vezetői azt a célt tűzték maguk elé, hogy a példátlanul nagyszabású rendezvényt a kultúra és az emberek békés kapcsolatai fejlesztésének szolgálatába állítják. Az üzemi klubban eredményes, nem hirdethetnék ma büszkén: — Fehér holló nálunk a huligán, bottal ütheted az egész járásban a nyomát. Igaz, valamikor Boleslavban Is más volt a helyzet. Akadtak betörők, gépkocsi-tolvajok, csalók, és voltak, akik az emlékművek, szobrok lerombolására „szakosították" magukat. De ez régen volt, ma már senki sem emlegeti ezeket a fickókat, hacsak a „keresztes lovagokat" nem. őket is csak azért, mert ma is itt vannak közöttük, ma is együtt dolgoznak a többiekkel. Ki hinné, hogy az egykori hosszú hajú, ápolatlan fiúk ma a kezes bárányoknál is szelídebbek. Akkoriban a helyi divatnak hódolva, hatalmas keresztet hordtak a nyakukban — innen a nevük — nem vallásosságból, hanem csak úgy, feltűnési vlszketegségből. Persze, a lelkiismeretük sem volt a legtisztább. Csoportokba verődve, egyesült erővel taposták a füvet a parkokban, rongálták a szobrokat. Egy szép napon aztán minden megváltozott. Senki sem tudja, mi jutott az eszükbe, miért jelentkeztek munkára, miért kérték felvételüket az ifjúsági klubba? — Hosszas tanácskozás után végül is eleget tettünk kérésüknek — meséli Miroslav Moc, az üzemi klub vezetője — és engedékenységünket nem bántuk meg. A fiúk helytelen viselkedését senki sem kifogásolta, senki sem Illette őket rossz szóval, szemrehányással. Hogyan csinálják? Az ötletekben kifogyhatatlan Moc elvtárs érti a fiatalok nyelvét, szinte olvassa gondolataikat. Tudja, hogy erőszakkal semmire sem megy. Senki sem kényszeríthető, hogy csatlakozzon hozzánk, nem is ez a célunk, hiszen a belépés a klubba önkéntes. A figyelmet rendezvényeinkkel vonjuk magunkra — mondja. Ezekhez pedig a nézőközönségen kívül tevékeny szervezőkre, közreműködőkre is szükség van. Nincs is bennük hiány az üzemben, mert a változatosan tarka műsorok összeállításából és élvezéséből az Idősebb dolgozók is jócskán kiveszik részüket. Ezzel magyarázható, hogy a klub háromezer tagja huszonnyolc érdekkörben foglalatoskodik. Ma már a gyerekeknek is külön könyvtáruk, saját klubjuk van, ahol kedvük szerint énekelnek, zenélnek, színházat játszanak, vagy akár bélyeget cserélnek. A Jó tanulók jutalomban részesülnek. A felnőttek a gyűjteményükből hiányzó bélyegeket is kiegészítik. Ha pedig ebbe a szórakozásba is belefáradnak a gyerekek, az összerakható villanymotorok és vonatok egészen biztosan elűzik unalmukat. Sokszor annyira belefeledkeznek a játékba, hogy alig lehet őket hazavinni. A serdülőkkel már nem ilyen egyszerű a munka. Habár ez sem igényel különösebb művészetet, mindössze egy kis jóakaratra és türelemre van szükség — véli Moc eltvárs. A kitűzött feladatok keretében többféle hasznos szórakozásban lehet részük. A tanfolyamokon több mint nyolcszáz fiatal fordul meg, nemcsak az üzem, hanem az egész város és környék Ifjúságát képviselve. Szívesen töltik együtt a hosszú téli estéket, amelyeken elsajátítják a divatos táncokat és egyúttal megismerkednek az udvariasság, az illem szabályaival. Aki hajlamos a durvaságra, a faragatlan viselkedésre, az a baráti körben minden bizonnyal előnyére megváltozik itt. Persze a helyes étkezés is nevelés kérdése. Erről egy további tanfolyam gondoskodik, melynek ugyancsak szép számban akad látogatója. Nem is csoda, mert ma már mindenki tudja, hogy aki nem tud bánni az asztalnál az evőeszközökkel, vagy aki a kést a szájába veszi, az nemcsak a nyelve épségét veszélyezteti, de a társaságban sem állja meg a helyét. Hasonló célt szolgálnak a klub di-A fenekor vatbemutatól. Nem mintha piperkőcségre akarnák nevelni a fiatalokat. Erről szó sem lehet. De a jóízlés szabályaival tisztában kell lenniök, hogy furcsa öltözködésükkel ne keltsenek derültséget. A divatbemutatókon játszva megismeri — mert ugyan ki ne szeretné a szépet? — a színek harmóniáját, vagy azt, hogy pl. a sportruhához nem való a tűsarkű cipő. — Mindezen tudnivalók szinte kötelezők ma már, csakúgy, mint az egyszeregy — hivatkozik tapasztalataikra a klub fáradhatatlan vezetője. Az érdekkörökben folyó munkára tereli a szót, miközben fiókjából fényképek kerülnek elő. Az egyiken a fúvószenekar tagjai. — Ők dolgoznak a legjobban, jutalmul tavaly a szakszervezet vendégeiként a Szovjetunió* ba látogattak. De azért a többiek se panaszkodhatnak. A klub gondoskodik róla, hogy „világot lássanak". Már a tavaszi tervet is kidolgozták a párt és a szakszervezet segítségével. Sőt a CSISZ Járási bizottsága is jóváhagyta már a kitűnőnek ígérkező ötletet. Miről van szó? Vasárnaponként és persze a szabad szombatokon is, hogy egyetlen őrá se vesszen kárba, kirándulásokkal egybekötött találkozókat fognak rendezni. Az irány: a kö* zelben lévő történelmi nevezetességek. Itt találkozik majd a környék ifjúsága, s bizonyára nagy örömmel vesz részt a sportmérkőzéseken, különféle versenyeken, színházi és egyéb szórakoztató előadásokon. Az igazi meglepetést azonban a titkos kirándulások fogják jelenteni, amelyeknek célpontját előre senkivel sem közük. Aki összegyűjti ezeken a kirándulásokon kiosztott érméket, az a sorsolás alkalmával értékes ajándékban részesül. Miből fedezik a kiadásokat? — Nincs gondunk az anyagiakra — válaszolja Moc elvtárs. Valamit az üzemtől kapnak, némi összeget az üzemi bizottság juttat nekik, a többit pedig — és ez a legnagyobb tétel — saját tevékenységükkel megkeresik. Így azután minden okuk meg van rá, hogy további ötleteken törjék a fejüket. Mint pl. a fényképészek is. Megfigyelték, mivel foglalkoznak az üzem dolgozói a nap folyamán. Nem annyira az emberek, mint inkább a munka üteme érdekelte őket. További tervük, hogy azt is megörökítsék, hogyan töltik a dolgozók szabad idejüket. Ez alkalommal az is kitudódik, kinek ml a kedvtelése. És ki tudja, ezek a veszszőparipák, különösen a fúró-faragó, barkácsolóké talán még követőkre is találnak. Esetleg ötletet adnak annak, aki hamarjában nem tudja, mit kezdjen szabad idejével. Mert nemcsak a rossz, de a jó példa is raga* dós. És hogy ez minél többször előforduljon, hogy szokásává váljon a dolgozóknak, arról az üzemi klub munkatársai példás türelemmel, nagy szeretettel és hozzáértéssel gondoskodnak, s nem is eredménytelenül. KARDOS MÄRTA SZABAD FftLOMÜVFS "J 1966. december 31. életünk ezévi mérlegéhez
