Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-31 / 52. szám

Bratislava, 19BB. december 31.

Ara 1.— KBs

XVII. évlolyam, 52. szám.

(Vo)tek M. felvétele),

HArom lajos kocint, búcsúzik az óévtől és köszönti az újat. A nagyapa a nyolcvanadikba lép, s a szövetkezet éjjeli őre. A fia az ötven határán Jár, és a garamvezekényl szövetkezet megbecsült elnöke. Az unoka még alig élt egy negyed századot és a Nyltrat Mezőgazdasági Főiskola végzős hallgatója.

Három férfi egy családban s három különböző élet.

Verebes Lajos bácsi a múlt század szülöttje küzdelmes, mozgalmas életet élt. Az akkori farkasvllág megtanította, ha nem spekulál, ha nem használja Józan paraszteszét, akkor szegény ember lesz élete végéig. Hogy ez ne legyen úgy, Járta a vásárokat, vett—adott és sohasem tért haza üres pénztárcával. A lovak Igazi szakértője volt Lajos bácsi. Komáromtól Tornaijáig minden vásáron ott forgolódott. Sokszor olyan lovakat Is megvásárolt, amelyek első látszatra a kutyának sem kellettek. Az ő szakértő szeme látta, hogy a paraszti szegénység a rossz gazdálkodás miatt vannak rossz bőrben az állatok és néhány hónapos gondos ápolás után olyan táltosok lesznek belőlük, amely után a herceg Is megfordul. Mert megfordult, méghozzá József főherceg, a könnyű brlcskába fogott, ragyogóan fényes szőrű lovak láttán, s parolázott a gazdájával.

Lajos fia már nem annyira a 16, mint a föld és az ezerszínű határ szerelmese. Amíg az apja a vásárokat járta, az ő vállára nehezedett a gazdaság ezernyi gondja. Szántott, vetett és mindent elkövetett, hogy minél többet csikarjon ki a földből. Azt is tudta, hogy adni kell a földnek, hogy az busásan termeljen. De a legfontosabbnak apjával együtt azt tartotta, ami megtermett, ne vesszen kárba.

Szép rendezett gazdaságuk volt és ezért nehezen lépett a szövetkezetbe. Látta, hogy a közös gazdálkodás a kezdet kezdetén nehezen bontakozott ki, s bizony a szövetkezet vagyona sokszor a Csáky szalmája volt.

Az ötvenes évek végén mégis a közös útra lépett. Persze a nagyapa hallani sem akart róla, és kerek perec kijelentette, hogy messziről Is elkerüli, ahol a közösben dolgoznak. A szorgalmas fia közben a szövetkezet agronómusa lett, majd később a komoly, hozzáértő gazdát a közös fejévé választották.

Verebes Lajos, gondolkodó, tanulékony volt, amikor önállóan gazdálkodott, s még Jobban azzá vált a közösben. Részben annak Is köszönhető,

Három

nemzedék

hogy a garamvezekényl szövetkezetben már megtanulták termelni és magas hektárhozamokat érnek el. Egy azonban még mindig nem megy: a

megtermett veszteségmentes betakarítása. Itt szorít a csizma a legjobban és ezért társaival együtt mindent elkövet, hogy ezen változtasson.

A megfontolt szavú elnök bízik, hogy a január elsejétől életbe lépő tökéletesített irányítási rendszer még nagyobb lehetőséget előlegez a Jobb gazdálkodáshoz. Eddig ugyanis több ilyan növénnyel foglalkoztak, amelyek termelése az ő viszonyaik között nem gazdaságos. De szerinte sokat Jelent a szabad kéz a társulásoknál és az értékesítésnél. Ök máris élnek a lehetőséggel. Közös libakeltetőt létesítenek a szódói és tpolyszakállasl szövetkezetben. Már az eddigi eredmények Is Igazolják, hogy érdemes libával foglalkozni. Minden bizonnyal még eredményesebb lesz, ha feldolgozó üzemet létesítenek és valamelyik közeli városban felállítanak egy üzletet, ahol kitűnő libafertályt árusítanak majd. Föltétlenül ki kell gonr

dőlni valamit, hogy a szorgalmas tagok necsak a idénymunkák idején legyenek kapósak, hanem más Időszakban is foglalkoztassák őket.

Az unoka, a harmadik Lajos tanul, hogy tudományos szinten Is megismerje a gazdálkodás csínját-bínját. A mezőgazdasági tudományok fellegvárában, Nyitrán a gépesítési szakot választotta. Közismert, hogy a Jövő mezőgazdaságának ez lesz az alfája és ómegája s így komoly lehetőség vár azokra, akik a legfontosabb szakaszt irányítják. Nos erről 1967-ben tanúbizonyságot Is tesz és mérnöki diplomával a kezében Jelentkezik majd a szomszédos állami gazdaságba való beosztás végett.

Három ember, egy család, s valamennyien különböző életet élnek. A nagyapa minden eszközt megragadott, hogy fenntartsa családját és gyarapítsa gazdaságát. Annak idején talán azért nem értett egyet a szövetkezeti gondolattal, mert küzdelmesen szerezte vagyonát. Bár akkor kijelentette, hogy soha, ma mégis a közös vagyonát őrzi, s csak mosolyog az akkori elszólásán.

Fiát, a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei hamar meggyőzték, és helyes útra lépett. Ha ezernyi is a gondja, nem bánja, mert világosan látja a Jövőt.

Az unoka már szívvel-lélekkel a máé. Ö eddig még csak tanult, hogy aztán még többet tudjon adni a mezőgazdaságnak.

A három nemzedék képviselői valamennyien szeretik a földet. Bárhogy Is volt, egy sem fordított hátat a mezőgazdaságnak s ott keresik és találják a boldogulást. A nagyapa, aki hallani sem akart a szövetkezetről, most titokban büszke fiára, de még lobban az unokájára, aki rövidesen mérnök lesz. Azt nem lehet leírni, csak látni lehet, hogy a nagyapa szeme mily szeretettel simogatja a „kis“ Lajos arcát, s valóban minden nap pirosbetüs ünnep, ha köztük van a Jövő reménységet Tóth Dezső

Szilveszteri gondolatok

PATHÖ KAROLY, főszerkesztő

Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy egyik legrégibb és legszebb szokásaink egyike az év utolsó napjának, Szilveszter estéjének megünneplése. Büszkék is erre a Szilveszterek, és nyilván abban a tudatban élnek, hogy nevüknek varázsereje ösztönzi az emberek millióit névnapjuk megünneplésére.

Adassék tisztelet a Szilvesztereknek! Mulassanak jól a névnapi bálon. Élvezzék erőben és egészségben a televízió és a rádió Szilveszter-esti vidám műsorát! De bocsássanak meg nekünk, azoknak, akik nem a Szilveszter névre hallgatunk. Mert bizony mi nem csupán az ő névnapjukat, hanem elsősorban is a búcsúzó ó évet és az ajtón kopogtató ismeretlent, az új esztendőt ünnepeljük.

S van okunk az ünneplésre, mert egy eredményekben, élményekben és küzdelmekben dús esztendőt hagytunk magunk mögött. Egy olyan esztendőt, amely tanúja lehetett építőmunkánk és alkotó igyekezetünk fellendülésének, társadalmi és gazdasági rendszerünk szilárdulásának. Tehát olyan évet hagytunk magunk mögött, amelyben gyarapodott társadalmunk gazdagsága: amelyben sok új gyárnak, iskolának, kultúrháznak és gombamódra szaporodó új családi háznak nyitottuk meg kapuit, s melynek folyamán többet termeltünk a földeken és az istállókban és amely lényegesen gyarapította az utcákon száguldó autók, motorkerékpárok és a házak tetején ágaskodó televíziós antennák számát.

Kétségtelen, hogy a jobb létért folyó mindennapi küzdelemben megállta helyét dolgozó parasztságunk is. Kihasználta a kedvező lehetőségeket, s ha arra szükség mutatkozott, erejét megfeszítve küzdött a természet szeszélyei ellen — főleg az aratási és termésbetakarítási munkák idején —, hogy minél több kenyeret, húst és más élelmiszert nyújtson mindnyájunk asztalára.

De az elmúlt esztendő szinte teljesen begyógyította az árvíz okozta sebeket is. Megváltozott, megfiatalodott és megszépült Csallóköz falvainak arculata, s az arcokról felszáradt könnyek helyét életkedvet tükröző mosoly váltotta fel.

Az utolsó háromszázhatvanöt nap az ésszerűséggel párosuló útkeresés éve volt. Vitatkoztunk és érvek felsorakoztatása által bizonygattuk, hogy mezőgazdasági üzemeink vezető szervei már kinőttek a gyermekcipőből. S végül tudatosítottuk, hogy az irányítás eddigi módszerét, amely gúzsba kötötte a mezőgazdasági üzemek vezetőinek és dolgozóinak kezét és korlátozta kezdeményezőkészségük széleskörű kibontakozását, feltétlenül tökéletesíteni kell. így tehát a dolgozók aktív közreműködésével jött létre a mezőgazdaság irányításának tökéletesített rendszere, amely korlátlan lehetőségeket ad mezőgazdasági üzemeinknek, hogy termelésük szerkezetét a meglevő természeti és gazdasági adottságokhoz alkalmazzák.

Mindentől eltekintve számítanunk kell arra, hogy az új esztendő az eddig ismeretlen problémák egész sorát hozza magával. Nem lesz könynyü dolguk azoknak a vezetőknek, akik az elmúlt évek folyamán már megszokták, hogy más gondolkozzon helyettük és akik szívesen vették a parancsokat, mert így a gazdaságuk fejlesztésével kapcsolatos személyi felelősség alól — a járás irányító szerveinek rovására — kibújhattak. Ha tetszik, ha nem s ha mindjárt nehezen is megy, meg kell tanulni önállóan gondolkozni. Elengedhetetlen követelmény, hogy a Jövőben sokkal jobban mint eddig, támaszkodjunk a dolgozók széles rétegeinek kezdeményezőkészségére és a társadalom szükségletével összhangban úgy fejlesszük mezőgazdasági üzemeink termelését, hogy minden törekvésünket a gazdaságosság szemelőtt tartása jellemezze. Tehát, hogy a céltudatos kezdeményezések egész sora a szövetkezeti közösségek vagyonának gyarapodását szolgálja.

A küszöbön álló új esztendő kitárja a kaput a kereskedelmi tevékenység kibontakozása előtt is. Új, emberibb, tehát a szó legszorosabb értelmében szocialista tartalmat ad mezőgazdasági üzemeink adás— vételi kapcsolatainak. Lehetőséget ad a mezőgazdasági üzemeink megkárosítóinak leleplezésére és a visszaélések végleges kiküszöbölésére.

Lomtárba kerülnek a mezőgazdasági üzemek önálló tevékenységét korlátozó intézkedések, amelyek a verejtékes munkával kitermelt áru egy részének pusztulásához vezettek. Az év első napjától életbelépő rendelkezések lehetőséget nyújtanak arra, hogy mezőgazdasági üzemeink, egységes földművesszövetkezeteink üzemközi vállalkozásokat létesítsenek. Tehát, hogy az eddig feleslegesnek minősített termékeiket saját, illetve közös üzemükben feldolgozzák, tartósítsák és elárusító boltjaik hálózatán keresztül értékesítsék.

Ezt a lehetőséget feltétlenül ki kell használni, mert előnyére válik társadalmunknak és a szövetkezeti közösségeknek is. Ellenben káros lesz, ha a különböző beruházások esetében hiányzik a megfontoltság és a termelés gazdaságosságára való törekvés. Kétségtelen, hogy a Jövőben, amikor a beruházási kölcsönök után öt százalékos kamatot kell fizetni, — mely intézkedésekkel együttjár a mezőgazdasági gépek és a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szolgáltatások árának emelkedése ** — alaposan meg kell gondolni a termelés fejlesztését szolgáló intézkedéseket. Tudatosítani kell, hogy minden feleslegesen kidobott koronával a gazdaság dolgozóit károsítjuk meg.

Feltételezhető, hogy az új esztendő falvaink és városaink gyorsabb ütemű fejlődésének éve lesz. A nemzeti bizottságok bővített jogköre feltételezi és megköveteli a helyi nyersanyagforrások teljes kihasználását és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások tökéletesítését. Tehát a nemzeti bizottságoknak lehetőségük nyílik arra, hogy a helyi adottságokhoz igazodva különböző üzemeket létesítsenek s ezáltal a községfejlesztéshez szükséges anyagi eszközök előteremtése céljából hatékony bevételi forrásokat teremtsenek.

A jövőben tehát mélyebb tartalmat kap az a jelszó, hogy minden az embereken múlik. Ahol a szövetkezeti és faluközösségek vezetőinek munkáját a bátor, de ésszerű kezdeményezések jellemzik, s ahal a lakosság széles rétegei nemcsak immel-ámmal, hanem a szebb és boldogabb |övő reményétől fűtve látnak munkához, ott mához egy évre joggal büszkélkedhetnek eredményeikre.

Az új esztendőnek küszöbén, a korlátlan lehetőségek évének kezdetén kívánunk kedves olvasóinknak és az egész dolgozó társadalmunknak erővel és egészséggel párosuló jó munkát, gazdag termelési eredményeket, és anyagi gondoktól mentes békés, boldog életet.

^ három Lafos köszönti az ü[ esztendőt

(Tóth Dezső felvj

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA