Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-24 / 51. szám

A nők versenyében a bájos osztrák lány, R. Heitzer megvédte múlt évi elsőségét a kelet-német Seyfert előtt. A jövő nagy reménységei Masknvá két hellyel előzte meg Almássy Zsu­zsit, akiben annyi év után a magyar „jegesek“ legnagyobb ígéretét látják a szakemberek. A téli sportágak versenyében feb­ruáré volt a pálma. Még jóformán el sem ült a bratislavai téli stadionban a taps vihara, amikor több mint öt­ezer főiskolás részvételével megnyi­tották a Téli Undversiádet. Még a nagy „ifjúsági“ verseny tartott, Cor­tina d'Ampezzohan a bob világbaj­nokságon újabb tragikus események játszódtak le. A nyugatnémet Anton Pensperger verseny közben az életével fizetett... (Folytatjuk) Ljubljanában a 32. jégkorong világbajnokságon a csehszlovák színeket képviselő együttes a világ második legjobb csapatának bizonyult. A Z EV UTOLSÓ NAPJAIBAN fA­­RUNK. Mily egyszerűen hang­zik, mégis mennyi mindent rejt ma­gában ez a pár szó. Szinte már nem is akarjuk hinni, hogy egy esztendő újra elröppent felettünk, no és, hogy... öregszünk. Az ünnepek mámoros éjjelén az 6 évet a múlt fátylával borítjuk s in­kább az elénk táruló jövő s a felada­tok sokasága száguld agyunkban. A szokásoktól eltérően, nem a reánk váró feladatoknak, hanem az elmúlt év sporteseményeinek szenteljük a sportrovatot. Azoknak az embereknek, akik egy éven át oly sok örömet, né­ha-néha bánatot is okoztak a salakon vagy éppen a zöld gyepen. Igaz, min­den kiváló sportolónak nem tudunk helyet biztosítani. A legjobbak közül is megpróbáljuk kiválogatni azokat, akik a legjobbak ... egyszóval sport­emberek, nagy csaták tündöklő hö-1966-OT A HEVES SPORTKÜZDEL­MEK évének is nevezhetnénk. Az olimpiák közé beékelődött páros esz­tendő mindig rejteget magába valami varázslatosat, különlegesen izgalma­sat a sportrajongók számára szerte a világon. Valahogy ilyen volt az idei év is. Világ- és Európa-bajnokságok sokasága között válogathatunk. Való­ban nagyon nehéz a helyzete a szer­kesztőnek ha mindarról az esemény­ről meg akar emlékezni, amelyek egy esztendőn keresztül lázba hozták a sportvilágot. Most az évvégén mégis megpróbálunk átnyújtani belőlük egy csokorra valót. AZ ÉV ELSŐ nagy nemzetközi sporteseményének — ha nem is a téli sportágak közé tartozott — január 28—30-a között ígérkezett a nyugat­németországi Brémában megrende­zésre kerülő nemzetközi úszóverseny. Tizenöt ország 388 versenyzője ígérte részvételét. A nevezési határidő le­telte után az olaszok bizony még ál­modni sem mertek arról, hogy leg­jobb úszóikra szomorú sors vár. A brémai verseny sajnos szomorú elő­játékkal kezdődött. Az olasz úszókii­­lönítményt tragikus repülőszerencsét­lenség érte, s a sportvilág nagy meg­rendüléssel fogadta a hírt. Február elején került lebonyolí­tásra Bratislavában a hat nanig tartó műkorcsolyázó Európa Bajnokság. Kontinensünk valamennyi számottevő „jegese“ képviseltette magát e nagy­szerű találkozón. A Roman testvérpá­ron kívül eljöttek az előző EB győz­tes bajnokai. Egy héten át tapsolhatott a lelkes közönség Európa jégtündéreinek. Akik látták nap nap után fellépni az egyes számok kimagasló képességű versenyzőit, nem bánták meg, hogy feláldozták szabad idejüket. Az olimpiai bajnok Protopopov há­zaspár nálunk is megvédte bajnoki címét. A férfiak versenyében újra az osztrák Danzer bizonyult Európa leg­jobbjának megelőzve honfitársát Schwartzot, de legnagyobb örömünkre a hazánkat képviselő nagy reménysé­günk Ondrej Napéi a felzárkózott az európai élvonalba s harmadik helye­zése minden elismerést megérdemel. A Roman testvérek kiválásával nagy veszteség érte a csehszlovák jégsportot. Ha indultak volna az EB-n, minden bizonnyal szereplésüket fényes siker koronázza. Így viszont Romanék örökébe lépett az angol Towler—Ford páros, a Babicka—Ho­len táncospár a harmadik helyezést érte el. A magyarok közül ebben a versenyszámban a Matő—Csanádi ket­tős a nyolcadik helyen végzett. Dunaszerdahelyröl Európa nagyvárosaiba Barnaszemü, örök­mozgó, nyúlánk lány. Ideális atléta típus. Mégis csu­pán a véletlennek köszönheti, hogy ma a csehszlovák válogatott egyik erőssége. Verse­nyeken nem egy, hanem két vagy három számban szokott indulni, sőt a távolugrás, vágta és váltószámokon kívül még a 80 mé­teres gátfutásban is a legjobbak közé tartozik. Hat évvel ezelőtt, 1960-ban a dunaszerdahelyi If­júsági Sportjátéko­kon ' meghívták az atléták edzésére. Éva elment és bár tetszett neki a do­log, rendszeres ed­zésekhez nem volt nagy kedve. Nem vette komolyan az atlétikát, inkább szórakozásból űzte. 1961 máiusában az­tán Pápay edző „vette kezelésbe", de Kmet tornata­­* , . .. . nár is hozzájárult, Évl bucsúzlk a versenV utän hogy Kucman Éva — mert hiszen róla van szó — nagyon megszerette az atlétikát. Fejlődésében fordulópontot az 1964-es esztendő jelentette. Ekkor került a bratislavai főiskolára. A Mladá Garda diákszállóban Csehszlovákia leg­gyorsabb nőjével, Éva Lehockával került egy szobába. Itt még több lehető­sége, még jobb feltételei voltak és kedve szerint hódolhatott kedvenc sportágának. Egész szabad idejét a salakpályán töltötte. Keményen edzett, mert tudta, hogy a tehetség egymaag kevés a sikerhez. Az eredmények nem is maradtak el. Erre az időszakra ő maga így emlékszik vissza: — Elsői komoly eredményemet a RoSicky emlékversenyen értem el. A tá­volugrásban indultam és leghosszabb kísérletemmel 592 cm-t mértek. 592 centiméterI Ilyen eredményre igazán nem számítottam. Arra meg különö­sen nem, hogy ez egyben — minden atléta álmát — a válogatottságot is jelenti majd. Első nemzetközi versenyemre sem kellett sokáig várnom, ugoszláviában a találkozó színhelyén úgy álltam rajthoz, mint akinek ntncs vesztenivalója. Illetve csak úgy akartam, mert bensőmben azért nagyon izgultam. A verseny különben kitünően sikerült, 580 centiméterrel meg­szereztem a győzelmet és ez nagy önbizalmat adott. Éva első nemzetközt találkozója óta már rengeteg nagy versenyen vett részt. Csaknem egész Európát beutazta. Sok sikerben volt része. De azért a szerdahelyi lánynak sem jön ki mindig a lépés. Megtanulta, hogy a győ­zelmekhez nagyon sok buktatón, kudarcon át vezet az út. A budapesti Európa-bajnokságon sem ért el olyan eredményt, amelyet az indulás előtt kitűzött maga elé. Nem keseredett el, gratulált legyőzőinek és újult szór­­galommol készült a következő versenyekre. Mert ilyen a dunaszerdahelyi Kucman Evil I Ordódy Vilmos A bordősapkás kapus Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1903 júniusában aratta első győzelmét a magyar labdarúgó-válogatott Ausztria ellen. Előzőleg már lsét mérkőzést vívott idehaza a csapat — egyszer 5:0-ra kikapott az osztrákoktól, majd 2:l-re legyőzött egy nem hivatalos csehországi válogatottá. Az első iga­zi siker azonban csak ezen a júniusi margitszigeti mérkőzésen született meg — 3:2-es győzelemmel. A magyar válogatott kapusa ekkor Holits Ödön volt, aki nemrég ünne­pelte 80. születésnapját. Hogy rajta kívül él-e még valaki ebből a régi válogatottból, ő maga sem tudott vá­laszt adni. — Talán Nagy Ferenc, a jobbhát­véd ... — mondta. Tizenhat és fél éves volt amikor először védett a válogatottban. Azóta is alig-alig fordul elő, hogy ilyen fia­talon kerüljön valaki a legjobbak kö­zé. 1906-ig egy kivétellel valamennyi válogatott mérkőzésen ő volt a ka­pus. — Nem volt nagy dicsőség bekerül­ni akkor a válogatottba — mondja szerényen. — Tulajdonképpen egy kis baráti társaság köré tömörült akkor az egész labdarúgó élet. Budapesten vagy 2—300 játékos közül kellett ki­választani a válogatott csapat tagjait. Hivatalos szövetségi kapitányunk, ed­zőnk sem volt, hanem egyszerűen el­fogadtuk az akkori legtekintélyesebb sportember, Gillemot Ferenc vélemé­nyét. Gillemot kitűnően futballozott, evezett és atlétizált is. Akkoriban tért haza — négy évig tengerészkedett — s köztünk, a pályán már hatalmas bajuszával is tiszteletet ébresztett. Holits Ödön olyan frissen emlék­szik erre a hat évtizeddel előtti idő­szakra, mintha a tegnapról beszélne. Szellemileg és fizikailag is olyan, mintha legalább 20 évvel fiatalabb lenne Mikor kerestem, nem volt ott­hon. Mondták, hogy kár is pazarol­nom napközben az időmet, mert csak reggel és este tartózkodik a lakásá­ban. 1958-ban még dolgozott: a fel­­szabadulástól jő tíz esztendőn át a falusi sportot szervezte. Egész életét a sport kötötte le, de legszebb emlé­\ Qszabad földműves 1966. december 24. kel mégis a fiatalságához, a váloga­tottsághoz fűződnek: — Szép felszerelést kaptunk akkor az MLSZ-től s mi kapusok pedig kü­lön egy bordó bársonysapkát is. En­nek a zsinórjára annyi aranygomb került, ahányszor a tulajdonosa a vá­logatottban szerepelt. — Nem volt akkor még valami nagy tekintélye annak, aki sportolt. Azt a bizonyos osztrákok elleni győztes mérkőzésünket Is mindössze hétszázan látták a Margitszigeten és csak két évvel később, a Millenárison fordult elő, hogy több ezren jelentek meg a lelátókon. — Jobbára mi diákok, egyetemi, fő­iskola hallgatók soprtoltunk akkor. Ha egy komoly ember Is pályára lé­pett, mindjárt komolytalannak tartot­ták. Idősebb bátyám, aki orvostan­hallgató volt, a délutáni tanulás után a Városligetbe járt ki futni. Rendsze­rint én is kikísértem s egyszer meg­szólított a csősz: „Látta ezt az em­bert?“ — kérdezte. — Valami futó­bolond lehet. Sokszor jár ide ki és pucéran futkos .. Holits Ödön a Magyar Úszó Egye­sület tagja volt. Ez a klub nemcsak úszó, hanem igen eredményes labda­rúgó és atlétikai szakosztállyal is rendelkezett. A sportágak közötti ha­tár akkoriban még eléggé elmosó­dott volt, a jó fizikumú fiatalok együtt űzték az atlétikát, a futballt és az úszást. Erre akkoriban lehetőség is volt, hiszen egy sportág nem vette különösebb igénybe az embert. — Edzésről akkoriban nem nagyon beszélhettünk. Hetente egyszer ki­mentünk a pályára, rugdostuk kapura a labdát, addig amíg két csapatra való játékos összegyűlt és aztán elkezdtük a kétkapuzást. Szisztematikus gyakor­lásról szó sem lehetett. Azért akadt egy-két futballista, aki megérezte, hogy mit kell tenni. Ilyen volt Schlos­ser Imre, Az FTC Soroksári úti grund­­jára egy bérház tűzfala nézett. A fal­ra kaput rajzoltak és Schlosser órá­kon át célozta az egyik vagy a má­sik sarkot. Európa egyik leghíresebb lövőcsatára lett belőle. Amikor a MUE futballcsapata visz­­szaesett, Holits Ödön barátaival az MTK-ba ment át. Ebben a rangos csa­patban egy kezdő, de nagyon tehet­séges kapus védett. Domonkosnak hívták. Az MIK jó érzékkel meghagy­ta öt a kapuban, és nem csalódtak benne, mert Domonkosból lett az első nemzetközi klasszisú magyar kapus. — Akkortájt nemcsak a sportágak, hanem az egész labdarúgó posztok közt sem volt különösebb választó­­vonal — meséli Holits. — Mondták, hogy játszak csatárt. Játszottam, és közben atlétizáltam is. Amikor szük­ség volt rám az MTK-ban, beálltam egy-egy mérkőzésre, távolugrásban pedig országos bajnok lettem. Közben testnevelő tanári diplomát is szerez­tem. Nem volt akkor még főiskola Magyarországon, hanem a Nemzeti Torna Egylet egyéves tanfolyamán képezték ki a tornatanárokat. Holits Ödön lett a második hiva­tásos edző Magyarországon — Gille­mot Ferenc után. — A kilencszázas évek elején még nem volt „profi-tréner“ nálunk. Az atlétikát sem oktatta senki. Járt ki ugyan néhány atlétabarát, adtak is tanácsokat, de ők még annyit sem értettek a versenyzéshez, mint mi ma­gunk. Az idősebbektől lestük el a stílust, én pedig nekiláttam angolul tanulni, hogy le tudjam fordítani az akkor legkorszerűbb amerikai Spal­ding szakkönyveket. Később két angol atléta edzőt hívtak Magyarországra, majd Gillemot is oktatni kezdett és 1912-ben engem is meghívtak a MAFC- hoz fizetett edzőnek. Szinte szentség­­törésnek tűnt, hogy Zielinszky Szilárd professzor bevitte a sportot a Mű­egyetemre, az épület alagsorában cél­lövöldét, birkózó helyiséget rendezett be és még a klub is kapott egy szo­bát. Oktattam futballt, atlétikát és gimnasztikát. A Tanácsköztársaság hónapjai alatt Holits Ödön a fővárosnál az iskolai testnevelés előadója lett és közremű­ködött a mai értelemben vett Test­­nevelési Főiskola kialakításában. A Tanácsköztársaság előtt a TF-en csu­pán egy orvos, egy gimnasztika tanár és egy tornatanár működött. A Ta­nácsköztársaság azonban már korsze­rű főiskolát alakított ki, amelyben Holits oktatta a labdarúgást. Ezt nem is bocsátották meg neki és később hosszú-hosszú éveken át nem is taníthatott. Az edzői tevé­kenységet azonban folytatta s 1924- ben részt vett az MLSZ edzőtestületé­nek megalakításában, majd tíz éven át volt az ET vezetője. Nevét ma már Igen kevesen isme­rik, pedig úttörője volt a magyar labdarúgásnak. (Zsolt R.) V J. üiiD. X. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 1. sor­ban. 10. Olasz név­elő. 11. Teher. 12. Nyelvtani fogalom. 13. Tiltószó. 14. Mu­tatószó. 15. ... Mik­lós, a századfordu­ló neve magyar építőművésze. 16. Nem valódi. 19. Több pápa által felvett név. 20. Sze­mélyes névmás. 21. Tagadás. 23. Ten­gerparti város Por­tugáliában. 25. Ma­got hint. 26. Ele­gem van belőle. 28. Nem egészen me­leg. 29. Becézett Mária. 30. Omladék 32. Trombitahang. 34. Kérdőszó. 35. Csapadék. 36. Erő­dítmény. 37. Név­elő. 38. Régi épí­tészeti stílus. 40. Vissza: szaglőszerv 42. Vörösboráról is­mert magyarországi város. 44. Vízi­állat. 46. Iráni pénzegység. 48. Azonos a vízszintes 35-el. 49. Ezer grammos. 50. Római ötven és ötvenegy. 51. Vik­tor Mátyás. 52. Kevert törés. 54. Szin­tén. 55. A Tisza balparti mellékfolyó­ja. 65. Folyó Erdélyben. 57. Fontos ásvány. 59. Gyilok. 61. Após. 62. Egyip­tomi napisten. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 1. folytaása. 2. Tova. 3. Szín. 4. Szám­név. 5. E napon. 6. Sportág. 7. Gya­korlott. 8. Menny — szlovákul. 9. Ékezettel: kötőszó. 17. Fontos ipari növény. 18. Az egyik irány. 19. Csüng. 20. Növény, főzete üdítő ital. 22. Jó kai személyneve. 24. Geoid része. 25. Út — Rómában. 27. Viselkedés. 29. Azonos mássalhangzók. 31. Mázsái. 132. Kinyit. 33. Magánszámot előadó | művész. 38. Német névelő. 39. Fejsze. 141. Olaj — angolul. 43. Vízimadár. 44. Tudósítás. 45. L. 0. É. 47. Török fér­finév. 49. A Tisza jobboldali mellék­folyója. 52. Együgyű. 53. Lendület. 56. Pók betűi felcserélve. 58. Tyúk­lakás. 60. Fedd. 61. Izomkötő. 62. Val­lás rövidítés. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 1. számú sorok megfej­tése. A Szabad Földműves 49. számában közölt keresztrejtvény helyes meg­fejtése: „Ítélni csak az tud reálisan, aki eltudja viselni mások ítéletét." Könyvjutalomban részesülnek: Birkus Teréz, Martos, Erdős Katalin, Kassa, Rajczi Gyula, Tornagörgő, Renács Ferenc, Vága és Szigeti Judit, Tornaija.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents