Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-17 / 50. szám

Mojzes Dezső elnök egy ÉVTIZEDDEL EZELŐTT Jár­­“ tam a Szered közelében levő Vúgán. Többször Is voltam ott, s az limúif napokban mégsem Ismertem a falura. Mindenhol rangos házak, alig maradt egy-kettő mutatónak a régiből. A falu közepén kimagaslik az ú] Iskola és a különleges típusban épített vendéglátó üzem. A szövetkezet székházát a falu végére építették. Minden bizonnyal „közelebb a termeléshez" Jelszó alap­ján vannak az irodahelyiségek a gaz­dasági udvar előterében. Az elnököt és az ökonómust egy helyiségben találtuk. így szokták meg régebben, s ma is ragaszkodnak egy­máshoz. Közel másfél évtizeddel ez­előtt együtt kezdték a közös kiépíté­sét, s csak néhány évre váltak el, amikor felülről Mojzes Dezső he­lyett mást állítottak az élre. Jőzsa István ökonómus nem szívesen em­lékszik a hatvanas évek elejére, ő látta legjobban, mi volt a különb­ség a vezetésben, a termelésben s a gazdálkodás menetében. Még sze­rencse, hogy a tagság időben a sar­kára állt, s 1963-ban újból a régi elnök került az élre. MÄR a zárszámadásra GONDOLNAK Most együtt ülnek és tervezgetnek a ködös téleleji napon. Milyen is volt az év, a termés, hol szorított a csiz­ma. A zárszámadás előkészítéséről is szó esik, arról, hogy odaállhatnak-e pirulás nélkül a tagság elé. A vágai szövetkezetnek különben 1000 hektár a mezőgazdasági terüle­te. A falu lakosainak a száma közel 3000, mégsem dicsekedhetnek azzal, hogy elegendő a munkaerő. Ez első­sorban annak tulajdonítható, hogy jó ideig gyengén ment a szövetkezet, és a fiatalok az iparban kerestek mun­kát. A szövetkezet ma sem tartozik az élenjárók közé, de azért évről év­re fejlődik, és a közepes minőségű földalapon egyre magasabb hektár­hozamokat érnek el, s ezáltal több jut a tagságnak. Gondos vezetők — szorgalmas tagság A SZÁMOK IGAZOLJAK Tegyünk egy kis összehasonlítást. Amíg 1959-ben 1 millió 121 ezer ko­ronát fizettek ki a tagságnak jutalék­ként, addig 1965-ben már 2 millió 441 ezret. Ez természetesen megmu­tatkozik a termelési eredményekben is. A tejhozam például 1962-ben 1711 liter volt tehenenként. Ez éven vi­szont már a 2500 literes átlaghozam határán állnak. S ami a leglényege­sebb, az állomány teljes egészében TBC-mentes. Az egyre növekvő tejhozam érthető, mert ebben az évben is a szántóföld­terület egy negyedén termesztenek pillangósokat, s így bőven van jő minőségű takarmány. De a gondos megművelés során a gabonaneműek­­ből és cukorrépából is kimagasló ho­zamokat értek el. Mint a galántai Járás többi szövet­kezetei, ők is állami normák szerint jutalmazzák a dolgozókat. Előlegként a kereset 65 százalékát kapják a ta­gok, és minden kifizetett 10 korona után 1 kg gabonát. Természetesen fél hektár háztájival is rendelkeznek az állandó dolgozók. Bár az évi átlagkereset tavaly már 11 ezer korona volt, mégis csak két húsz éven aluli dolgozik a szövetke­zetben. Az átlagéletkor fölül van az ötvenen és ez elgondolkoztatja az Irányítókat. A faluban különben sok a nyugdí­jas, akik szívesen dolgoznának a kö­zösben. Szükség esetén százra is szá­míthatnának közülük, de a rossz propaganda hatására visszahúzódnak. Mintegy 40 főnyi állandó dolgozó is kikerülhetne a nyugdíjasok közül, ha nem ijesztgetnék őket, hogy csökken­tik járandóságukat. A vezetők kéré­sére az alábbiakban válaszolunk a rémhlrterjesztőknek és a dolgozni akaró nyugdíjasoknak. MIT MOND A TÖRVÉNYKÖNYV Mint ismeretes, a Ttt 1960/60 sz. rendelet 1966. augusztus 1-től kezdő­dő hatállyal újból szabályozta a szö-Korszerü Iskola és vendéglátó üzem a falu közepén JÓzsa István ökonómus vetkezetben tovább dolgozók nyugdíj­­igényeit. Az említett rendelet 4. §-ának ér­telmében azok, akik alkalmazotti nyugdíjat élveznek, valamint olyanok, akiknek 1961. június 31-e után mint magasabb színvonalon gazdálkodó (szilárd jutalmazás) szövetkezeti tag­nak állapították meg a nyugdíját s ha az EFSZ-ben tovább dolgoznak (de nem mint alkalmazottak) tekin­tet nélkül az elért havi keresetükre, 1000 koronás nyugdíjig, maradék nél­kül továbbra is folyósítják. A többi szövetkezeti tag (akik öreg­ségi nyugdijat kapnak és nyugdíjigé­nyük elérése után nem alkalmazotti viszonyban tovább dolgoznak) tekin­tet nélkül az elért havi keresetükre, 600 korona összegig az öregségi nyugdíjuk érintetlen marad. A fent említettekben állandó tartós jellegű munkatevékenységről van szó. Rövidebb ideig tartó munkavállalás (csúcsmunka, kisegítőmunka) eseté­ben, ha az nem tart tovább mint 120, kivételes esetekben 180 munkanap­nál, a nyugdíjas dolgozó az elért kereset összegére való tekintet nél­kül bármily nagyságú öregségi nyug­díjat élvezhet. Az említett rendelet tehát jóformán minden vágainak lehetőséget ad, hogy bátran dolgozhat nyugdija megcsor­bítása nélkül. GOND AZ ELADÁS A tökéletesített irányítási rendszer szellemében a zárszámadó gyűlésen sok mindenre választ kell keresni. Leglényegesebb, hogy a kitermelt áru értékesítve is legyen majd a jövőben. Az idén a Zelenina-ovocie jóvoltából komoly károk keletkeztek s ezzel el­­kedvelenítették a szövetkezetét a kertészkedéstől. Ezért el kell gondol­kodni a közős irányítóinak és hasz­nos lenne, ha valamelyik észak-szlo­vákiai városban üzletet nyitnának. Ez annál is fontosabb, mivel a közeljö­vőben 100 hektár gyümölcs- és sző­lőtelepítése lesz a szövetkezetnek. SZORGALMASAK A VÁGAIAK Két középkorú férfival beszélget­tünk a szövetkezet sorsáról. Komoly, megfontolt szavú emberek, akiknek egy a vágyuk, hogy a hangyaszorgal­mú vágai szövetkezeti tagság jól él­jen és bebizonyítsák, annak volt Iga­za, aki otthon maradt a közösben. Bár ezt már sokan elismerik, és a nagyablakos új családi házak szintén igazolják. Igaz, a vágai szövetkezeti dolgozók sohasem tétlenkednek. Tél­időben a szövetkezet erdejében fát termelnek. Az asszonyok alig várják, hogy kopogtasson a kikelet, hatalmas zsákjaikkal útra kelnek, és a híres vágai pattogatott kukoricával eljut­nak az ország legtávolabbra eső zu­gába is, hogy onnan kövér pénztár­cával térjenek haza. Azt hiszem a gondos vezetés, a hangyaszorgalmú nép és az új-adta lehetőség alapján a jövőben minden bizonnyal még jobban boldogulnak és a vágai EFSZ-t a legjobbak között emlegetik majd. TÓTH DEZSŐ Édes anyanyelvűnk — óh... Elrontotta Fábián János, az újházi szövetkezet ökonómusa. Leírta, ki saját fülével hallotta. Történi egy termelést gyűlésen 1966. november 30-án. Azon a bizonyos álmos délutánon, jóformán mindenki szunyókált az értekezleten. Az elnöki asztalnál ülök ts sűrűn pislogtak. Hol az egyik­nek, hol a másiknak csukódott le a szemptllája. Lehet, a számok em­berei azért szunyókáltak, mert elegük volt az adóból, költségvetésből, mindennemű magyarázatból. Az ts lehet, a szempillák azért sztrájkol­tak, mert elmaradt az ebéd utáni fekete. Ügy gondolom, hősünk, azaz Fábián ezeket a perceket látta alkalmas­nak, hogy elmondja felszólalását. Jóformán senki sem látta, mikor sző­rös kezefejét a levegőbe bökte, de szavainak mázsás súlya volt. Halljuk mit mondott: „Elvtársak, elvtársnők! (Egyetlen nő sem vcát a teremben!j Engedjék meg, hogy ültő helyemből (állva beszélt) üdvözöljem a vjfrobné správa ügyfeleit, akik azért jöttek e terembe, hogy részünkre megmagyarázzák jövőnket. Mert elvtársnők, elvtársakl Minek a sok duma, itt cselekvésre van szükség. Kérem szépen, ha nem termeljük meg a földet, és nem lesz elég priamo dodávkánk; beszélhetünk, amit akarunk. Ha nem ve­tünk takarmányt, nem lesz bilovklánk, magyarán mondva, ha nem lesz fehérneműje az állatoknak, mehetünk elvtársnők, elvtársak! Vagy ve­gyük a détét. Csak próbáljuk az éjjelt szmenát bekapcsolni, azonnal nem jöhet szóba ja mélyszántás. De tegyük fel, ha a traktorokat bele­teszem az új technológiába, nem lehet hiba elvtársnők, elvtársak. Lesz tej, hús, lesz priamo dodávkánk, lesz az állatoknak fehérsége, s minden, amit csak akarunk. Hát csak ezt akartam mondani. Köszönöm türelmü­ket, akik ültő helyzetemben meghallgatást nyertek.“ A „gúnytrat" többet ért a presszó-kávénál, s minden előbbi felszóla­lásnál. A szépen „fogalmazott, magyaros". beszéd tovariasztotta az álmot a jelenlevők szeméből. (Sándor) A vastáltos uralói MINT A FEHÉR HOLLÖ, olyan rit­ka jelenség, ha női traktoros tűnik oly­kor-olykor a toll­­fargató szemébe. Nos, ezúttal kettő is akadt a lencse­végre. Mindkettő megérdemli, hogy néhány szóval meg­emlékezzünk róluk, most az érv végén, ha már év közben megfeledkeztünk róluk. Schwarc Jarmila még mielőtt a kor­­ponai szövetkezet­be került az épít­kezési vállalatnál, mint tehergépkocsi­vezető dolgozott, vagy négy eszten­dőn át. Munkájával elégedettek voltak az építővállalat ve­zetői és dolgozói egyaránt. Csakhogy a 25 éves Jarmila szíve a földhöz hú­zott. Rögszeretetét azzal is kifejezésre juttatta, hogy a kö­zös gazdaságban a traktor nyergébe ült. Jarmila tudta, hogy mire vállal­kozik. A férfi traktorosok eívódásalt lelkiismeretes, jó munkával ellensú­lyozta. Sőt, nem egy ízben lepipálta azokat. Helytállt férflmódra! A közös ségi élet megedzette. Ajkán víg nóta csendül; életvidámsága átragad tár­saira is. Jól bírja az időjárás viszon­tagságait. így télidőben, a gyöngébb nem nagyon szeret a meleg kályha mellé bújni, öt nem ilyen „fából" faragták. Fütyülhet a metsző, hideg szél, hullhat a hó, rá sem hederít: szaporán térül-fordul az ístáilótrá­­gyával, műtrágyával. Ha jeges, sikam­lós az út, a balesetet úgy kerüli el, hogy vasláncot rögzít a traktor hátsó kerekeire, mint a képen is látható. Tehát nem ismer lehetetlent! Alig telt el fél esztendő Jarmila traktorosmivoltából, szakmáját még lobban megkedvelte. Magabiztossága, szorgalma igen dícséretméltó. Ez tet­szett meg a 17 esztendős Lukács Már­iának is, aki a traktorostanfolyam ^végeztével melléje került. Márta, mint segédtraktoros ugyancsak víg­­kedélyű, nagyon igyekvő. Tanulékony­ságával Jarmila nem él vissza: min­den tőle telhető módon segíti a tiatal kislányt, hogy mestere legyen szak­májának. (kovács) ... csak szívvel kell tekerni...?! Erzsébet-napra készülődés nemcsak külön kiadásokat, de felette kényes problémákat is felvetett egyszerű ház­tartásunkban. Hogy csak a kisebbet említsem... A jó öreg mákdarálónk elérte a nyugdíjkorhatárt. Nincs más hátra, ki kell cserélni! Feleségem vásárlási portyája sikerrel járt, a keresett áru ezúttal nem bizonyult hiánycikknek. Az esti műszaknál jómagam is kivettem részemet a konyhai buliból. A gondos munkamegosztás során nekem jutott többek között a mákdarálás. Gyakorlott mozdu­latokkal kezdtem tekergetni az új masinát, de mindjárt meglepett, hogy egészen könnyen megy, csak úgy ontja a mákot. Konyhai mesterkedésben nem vagyok egészen kezdő. Tudom, hogy a megőrölt mák színét haragos­feketére cseréli a darálókészülék, a mákszemek szoro­san egymáshoz simulnak. Mákom azonban olyan volt —, s ne ítéljenek el egy régi szólás-mondásért —, mintha bíró hátán törték volna. Más szóval, tartja a szürke szí­nét, s a világért sincs kedve tapadni. — Mi a csoda lehet itt, — morfondírozok magam­ban — talán a bizonyos mákszemnyi mák éppen ebben a csapadékos esztendőben nem üti meg a térfogati szab­ványt .... vagy talán a masina? Feleségem az utóbbira gyanakodott és másnap reggel elindult üzleti reklamá­cióra, persze, magával vitte a corpus delicti -1, a már háromszor megőrölt mákot. Az üzletben elismer­ték ugyan, hogy a portékán nem látszik meg a három­szori igyekezet és azt tanácsolták, hogy gyakrabban és alaposan húzzuk meg az engedékeny csavart... Köszö­nöm szépen, de hát akkor hol van az a munkatermelé­kenység, amit a konyha gépesítésétől várunk? Más híjával lassanként jó képet vágtam az ügyintézés­hez, és hazamenet latolgattam a hármas választékot: Az ócskavasba dobott öreg mákdarálót szépen meg­követem és egy sikeres fiatalítási eljárás után még né­hány évig szolgálatba állítom. A padláson addig kutatok, míg meg nem találom öreg szüleim mégöregebb sárga rézmozsarát, a törövel együtt. S csak a legvégső esetben barátkozom össze az új mákdarálóval. Itt elsősorban azt kell tanulmányoznom, hogy a szokásosnál mennyivel több időt igényel a csa­­vargatással tarkított műszak, meg aztán figyelembe veendő az árgus szemű műszaki ellenőrök — a házi­asszonyok minőségi vizsgálata. Nem mondom, később ezt az új munkastílust annyira megszokhatom, miszerint egyszer azon veszem magam észre, hogy a nyújtott műszak unalmasságát egy melódia dúdolásával próbálom elviselhetőbbé tenni... Mert: „Szépen szól a verkli, csak szívvel kell tekerni ...!“ GÁBRIS JÚZSEF, Érsekújvár VÁLLALTÁK — TELJESÍTETTÉK KILENC HÓNAP SZÁMVE tÉSt A kassai járás dolgozói a XIII. pártkongresszus tiszteletére ez év elején 106 községben 308 csoportos és több mint 18 ezer egyéni kötelezettséget vállaltak, 26 millió korona értékben. Kilenc hónap elteltével a vállalásokat nemcsak teljesítették, hanem jobbára túl is szárnyalták. Bizonyítja ezt az is, hogy a vállalások teljesí­téséből befolyó összeg már meghaladta a 33 millió koronát. Természetesen az értékkel párhuzamosan növekedtek a kiadások is de ettől függetlenül jelentősen hozzájárul az említett összeg a különböző üzemek gazdasági megerősítéséhez, a háztáji jövedelem gyarapításához. Ez utóbbihoz csak annyit, hogy a háztáji gazdaságok közel kétmillió ko­rona értékben adtak húst, tejet, tojást a piacra. A községek és városok szépítése és fejlesztése terén kifejtett társadalmi munka értéke — az eltelt 9 hónap alatt — mintegy 20 millió koronára tehető (kétmillió munkaóra!). Ez csak az év háromnegyede». Az évvégi számvetés még biztatóbbnak, még örömteljesebbnek ígérkezik. Mindenesetre jó előfutama ez a sok-sok teljesített munkafelajánlás a jövő évben meginduló országos versenymoz­galomnak — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50-éves jubileumának tiszteletére, (-ivs-) JÓ HÍR BARSENDRÉORŐL Eveken keresztül sokat küszködött a barsendrédl szövetkezet a tejterme­léssel. Már-már úgy nézett ki, hogy úrrá lesznek a borúlátó nézetek. De a többség remélt... ... S nem véletlen műve, hogy az idei tejtermelést tervünket már no­vember 20-án teljesítettük. Minek kö­szönhető mindez? Annak, hogy lénye­gesen jobb minőségű a takarmány­­alapunk, s szakszerűbb a takarmány­félék előkészítése etetésre. No meg az elöregedett, kevés tejet adó tehe­neket kiselejteztük, s helyükbe új, bővebb tejelékenységü teheneket át­ütöttünk be. A tagok anyagi érdekelt­sége ts sokat lendített. A jövőben a megnövekedett fel-uta­tokat is Igyekszünk majd teljesíteni, thhez minden előlél'é’elünk meg van. KURUCZ ANDRÁS, a barsendrédl EFSZ zootechnlkusa szabad földműves 3 1966. december 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents