Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-16 / 28. szám

Világszerte mindenütt fokozódik a felháborodás és erősödik a tiltakozási mozgalom az amerikaiak vietnami agressziója ellen, A nagy tömegekben megszervezett tüntető és tiltakozó felvonulásokról az utolsó hetekben szinte naponta hallunk a kapitalista országokban is. A vietnami kérdés megoldását ma csaknem minden számottevő politikai személyiség elsőrangú feladatnak tekinti.

Ezt bizonyítja többek közt Indira Gandi. indiai miniszterelnök jelenlegi utazása is. Gandi asszony Nasszerrel és J. Broz-Titóval, Kairóban, illetve a dalmáciai Brioniban folytatott tanácskozási után elutazott Moszkvába, ahol a szovjet államférfiakkal tárgyal a vietnami kérdést rendezendő újabb genfi konferencia összehívásának lehetőségeiről. Brioniban az indiai miniszterelnöknő tiszteletére rendezett fogadáson Tito felszólította a békeszerető országok illetékeseit, fogjanak össze és akadályozzák meg a már jelenleg is katasztrofális vietnami helyzet még súlyosabb elfajulását. Gandi asszony szerint pedig egy újabb genfi konferencia elősegítené a probléma megoldását és mindenekelőtt alkalmat nyújtana az amerikai bombatáraadások beszüntetésére, valamint az USA-egységek kivonására Vietnamból. Törekvéseit a hírek szerint Nasszer, az EAK elnöke is támogatja.

Időközben az amerikaiak állandóan fokozzák terrortámadásaikat : Hanoi ipartelepeire és Haifong kikötőberendezéseire, amelyeknek már eddig is nagyon sok ártatlan ember esett áldozatul, és súlyos ütközetek folynak le Oél-Vietnamban, gyakran alig néhány kilométerre Saigontól, a fővárostól.

De mit szól mindezekhez az Egyesült Államok népe?

Beszámoltunk már arról, hogy johnson elnök népszerűsége különösen az utolsó hetekben állandóan csökken. Erőszakos délkelet-ázsiai politikája ma már odahaza nem egy komoly munkatársát annyira felbőszíti, hogy azok nem sokat törődve az elnöküket megillető tapintatos magatartással, már a nyilvánosság előtt sem rejtik véka alá elégedetlenségüket és nyíltan támadják az állam első polgárát. így pl. óriási feltűnést keltett Averell Harrimann-nak, az DSA egyik legügyesebb és legnagyobb tudásúnak ismert diplomatájának — Rooseweltr tői kezdve johnsonig, tehát öt amerikai elnök által mindig a legkényesebb diplomáciai feladattal megbízott politikusnak e napokban tett kijelentése: „A kormány egyetlen egy tagja sem hiszi el, hogy az északi bombázások a tárgyaló asztalhoz kényszerítik majd az észak-vietnamiakat! Ezeknek a repülőtámadásoknak egyáltalán semmf közök sincs a tárgyalások kérdéséhez." A tapasztalt politikus tévéelőadásában csakhogy ki nem mondta teljes nyíltsággal, hogy ezek a tárgyalásokról annyit hangoztatott frázisok az amerikai kormánytényezők részéről az adott terror mellett aljas álszenteskedés!

Stewart külügyminiszter a bukaresti tanácskozásokról

Amint már lapunkban emlftettük, Wilson brit miniszterelnök is e napokban készül Moszkvába. „Wilson utazása — írja a belgrádi „Borba" — majd magyarázatot ad arra, hajlandó-e London kiugranl Washington árnyékából.“ Az északvietnami bombázások okozta felháborodás a Munkás Pártban arra kényszerftette az angol kormányfőt, hogy nyilvánosan is állást foglaljon a parlamentben Nagybrltannia amerikai szövetségese ellen, ami nem kis zavart keltett az Atlanti óceán túlsó partján, hiszen Anglia volt az egyetlen szövetségese az USA-nak, amely eddig feltétel nélkül támogatta johnsonékat. És Washingtonban nem nélkülözhetik az angolok támogatását a vietnami kérdésben.

Londonban különben az Alsóház utolsó külpolitikai vitája során Stewart külügyminiszter részletesen foglalkozott a Varsói Szövetség tagállamai vezetőinek bukaresti értekezletével. Elismerését fejezte ki a bukaresti nyilatkozatának arról a pontjáról, mely szerint mindent el kell követni Kelet és Nyugat kapcsolatainak gyümölcsözted kiépítése érdekében. Stewart szerint ez a követelmény nagyjában egyezik a NATO-tagállamok elé terjesztett angol javaslattal, amely az európai országok közti kapcsolatokat szorgalmazza. A bukaresti értekezlet által javasolt európai biztonsági konferenciát azonban a brit kormány későbbi időben tartja tanácsosnak megtartani, hogy — amint Stewart tolmácsolta — a személyi érintkezések, gazdasági és kulturális kapcsolatok további kibővítésével addig is fokozatosan rendeződjenek az országok közti viszonyok Európában.

Megingott az Erhard-kormány helyzete

Elmúlt vasárnap tartományi választások folytak le az Észak-Rajna— Westfáliában, a Szövetségi Köztársaság legsűrűbben lakott Iparvidékén, amely az NSZK legnagyobb tartománya. Ezekből a választásokból — legnagyobb meglepetésre — a szociáldemokraták kerültek ki győztesen, súlyos vereséget okozva a kormányt alakitó kereszténydemokratáknak.

Előzőleg Erhard kancellár óriási erőfeszítéseket tett pártja érdekében és talán éppen az ő aktív, de tapintatosnak nem mondható és az öntudatosabb munkáskörökben egyáltalán nem rokonszenves magatartásának köszönheti pártja leginkább, hogy ebben a politikailag annyira fontos tartományban vereséget szenvedett. A munkások — különösen a bányászok rájöttek, hogy a miniszterelnök nincs kellő megértéssel problémáik iránt. A parlagon heverő szénhegyek, a szénbányák fokozatos beszüntetése és a bányászok elbocsájtása, nem utolsó sorban pedig magának Erhardnak becsmérlő kifejezései a tüntető munkásokról nagy mértékben járultak hozzá a keresztény-demokraták vereségéhez. A választók tízezrei pedig, akik hat évvel ezelőtt még Erhardékra szavaztak, de nem akarták most támogatni a szociáldemokratákat sem, inkább az FDP-t (szabad demokraták) választották. A Ruhr-vidék munkástömegei ezzel a választással ítélkeztek Erhard fölött. Az Eszak-Rajna—westfáliai tartományban tehát szociáldemokrata vezetéssel alakít kormányt Heinz Kühn tartományi pártelnök. A nyugat-német belpolitikai helyzetre jellemző, hogy Erhardnak saját pártjában is különösen fiatalabb képviselők között túl sok már az ellenfele, akik nagy kárörömmel fogadták kancellárjuk fiaskóját. Egyáltalában nem okozna tehát meglepetést, ha az NSZK-ban kormányválságra ke»::i-----r,_i <

A Indira Gandt asszony, India miniszterelnöke Jugoszláviából Moszkvába érkezett. Képünkön Kosztgin miniszterelnökkel tárgyal, CTX

A szovjet atléták lemondták amerikai versenyüket

A TASZSZ szovjet hírszolgálati iroda jelentése szerint a szovjet atléta-válogatott közös ülésén úgy határozott, hogy nem utaznak el a július 23-án és 24-én tervbe vett hagyományos szovjet—amerikai mérkőzésre, tekintettel az USA vietnami agressziójára. Ezen a gyűlésen az atléták határozatot hoztak, amelyben kifejezésre juttatják, hogy az USA kormányának a szabadságáért és függetlenségéért harcoló vietnami nép ellen elkövetett bestiális magatartása lehetetlenné teszi számukra, hogy annak az államnak sportolóival mérkőzzenek meg, melynek vezetői ilyen népellenes politikát folytatnak. A szovjet sportolók nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy

a háború a sportolás és az ifjúság legkomiszabb ellensége, s ezért határozottan elítélik az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon politikáját.

Egy szovjet kosárlabda-válogatott is lemondta amerikai mérkőzéseit.

A hét végén Moszkvában nagy nemzetközi úszó viadal lesz, amelyre amerikai úszók is be voltak jelentve. Ezek a múlt napokban Varsóban indultak és vezetőik, mikor a szovjet atléták lemondásáról értesültek, kijelentették, hogy amennyiben hivatalos letiltás nem érkezik számukra, versenyzőik részt vesznek a moszkvai versenyen.

ART BUCHWALD:

Vietnami tanácsadók

Tpriss dél-vietnamt hírek szerint-*- az amerikai katonákat kezdik idegesíteni a városokban folyó politikai viszályok, s kezdenek rájönni arra is, hogy a harcok zömét egyedül kell majd megvívniuk. Volt a vietnami háborúban egy olyan időszak, amelyben ritkán fordult elő, hogy amerikai katona Viet Kong-katonát látott volna. Csakhogy ez azóta teljesen megváltozott. Egy-egy amerikai katona ma már annyi Viet Kong-katonát láthat, amennyit csak akar, de nagyon ritkán fordul elő, hogy dél-vietnamt katonát lát.

Erről beszélgetett két amerikai katona a napokban valahol a vietnami síkság közepén:

— Emlékszel azokra a szép időkre, amikor mi itt tanácsadók voltunk? — kérdezi az egyik.

— Ez még azelőtt volt, hogy idekerültem. Őszintén bevallom, még egyetlen dél-vietnamt katonát sem láttam. Milyenek a dél-víetnamtak? — felelt a másik:

— Én ts már nagyon régóta nem láttam egyet sem, de azért vissza tudok emlékezni, hogy néznek ki. Valahogyan úgy néznek ki, mint a Viet Kong-ok, de persze amerikai egyenruhájuk van.

— Charlie Baer nemrég Saigonban Járt, ő mondta hogy látott néhány

dél-vietnamt katonát, Ky tábornok palotáját őrizték, Azt beszélt, prímán festenek.

— Hallom, pompásan harcolnak a buddhisták ellen.

— Híre járja, hogy nagyszerűen harcolnak Ky tábornok katonát a buddhisták ellen Huéban.

— Remek dolog, ha Jól képzett katonaság harcol vállvetve velünk.

— Ogy hírlik, rövidesen kivonják a dél-vietnami katonákat a városokból és a Viet Kong ellen küldik őket.

— Hallottam ilyesmit már régebben is de nem hiszem, hogy Igaz. Ha kivonják őket a városból, kt védi meg a kormányt?

— Nem lehetne például, hogy a változatosság kedvéért egyszet; mi védjük meg a kormányt és a dél-vietnamiak harcoljanak a Viet Konggal?

— Ez beavatkozás lenne egy külföldi állam belügyetbe, s ilyesmit mi nem teszünk. Hallottam azonban olyasmit, hogy minden amerikai egységhez egy-egy dél-vietnamit osztanák be — tanácsadóként, hogy erősítsék hard szellemünket.

— Érdekes lenre — feleli a másik. — S ml lesz a feladatuk?

— Megmagyarázhatnák nekünk, hogy mit keresünk iff.

— Gondolod, hogy ez segítene rafc tunk?,

— Esetleg. Ideküldenek, mondjuk, egy tanácsadót. Valószínűleg kérne egy helyettest, a helyettes meg kérne egy dzsippet meg egy gépkocsivezetőt, a gépkocsivezető kérne egy gépfegyvert, és egyszerre csak azt veszszük észre, hogy egy csomó délvietnamt katona van a csatatéren.

— El tudod te ezt képzelni?

—- Hát mit gondolsz, ml hogyan kerültünk ide? Kezdetben összesen 20 tanácsadónk volt egész Dél-Vletnamban — s most 285 000 katonánk van itt. Jó trükk lenne velük ugyanezt megcsinálni.

— Szóval, ha Jól értettem, a délvietnamiak nagyon szeretnék, ha ml Jól elvernénk a Viet Kongot, s ők ebben támogatnak ts bennünket, minden tőlük telhető módon, csak abban nem, hogy kiterjesszük a háborút.

— Ők azt mondják, hogy nem ateisták bujkálnak a dél-vietnamt fedezékekben.

— De buddhisták sem.

— Látom már, elölről kell kezdenünk: nézzük csak! Johnson elnök azt mondja, nemcsak a dél-vletnamlakért harcolunk, hanem minden szabad népért.

— Hol harcolnak a szabad népek?

— Bíz’tsten nem tudom. Nyilván erre valahol körülöttünk .,.

(Megjelent a New YorJ? Herald Tribune-banj

I-<WWWS WVWVWV 1

GONDOLATOK A BUKARESTI TÁRGYALÁSOK UTÁN (|

A békeszerető emberiség nevében!

* Kétségtelen, hogy a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó <[ 1 testületének bukaresti értekezletén elfogadott okmányok nagy jelentő- < ( 1 ségflek mind Európa, mind az általános világpolitikai helyzet szempont- <,

' jából. Ez a tény elsősorban abból adódik, hogy a szocialista tábor orszá- 1, gáinak legmagasabb szinten létrejött találkozója és a kiadott nyilatko- '( , zatok ■ egyáltalán nem törekedtek a nemzetközi helyzet súlyosságának ' > , lekicsinylésére, hanem éppen ellenkezőleg: a szigorú realitásoknak I i megfelelően értékelték az eseményeket. És éppen ez a reális értékelés, 1 I a helyzet valóságos felmérése eredményezi, hogy a világ haladó emberi- ,1 > sége nemcsak egyetért vele, hanem egyúttal bizonyos megnyugvást is (l > szerzett. (*

i De nézzük csak közelebbről az okmányokat. <*

l A résztvevő országok valamennyien Európa történelmének formálói <

I és részesei: E sokat szenvedett földrész lakóinak külön-külön és együt- (

1 tesen ts megvannak a maguk keserű tapasztalatai a német imperíalíz- <

1 mussal, amely századunkban már két háborút zúdított Európa népére. 1 [

' Ugyanakkor jól ismerik mai törekvéseit is. Éppen ezért az európai ((

| biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozat komoly figyelmeztetést * ( és részletes elemzést tartalmaz, amely a történelmi tanulságok fényében * i . és a gyökeresen megváltozott helyzet alapján arra a megállapításra Jut, * >

, hegy Európa biztonságának megteremtésére reális lehetőségeink vannak. ' i i Más szóval ez azt jelenti, hogy a társadalmi rendszerek különbözősége j 1 i ellenére Európa népei rendezni tudnák saját ügyeiket, ha gátat vetnek (1 i az európai érdekeket semmibe vevő tengerentúli politikai és katonai <1 > terveknek. i1

i A nyilatkozat ezzel kapcsolatban világosan leszögezi: „Az Egyesült (1 I Államok Európában követett politikai céljainak semmi közük sincs az t I európai népek létérdekeihez, az európai biztonság feladataihoz.“ A nyi- ] i 1 latkozatot aláíró országok hét pontban foglalták össze az európai biz- i * tonsági rendszer megteremtéséhez szükséges lépéseket. Különösen a i 1 katonai feszültség enyhítését tartalmazó szakasz, valamint az általános [ európai tanácskozás összehívására tett javaslat érdemel figyelmet. Mind- (> ez érthető is, hiszen Ázsia után épp az európai kontinens egén sűrű- ,1 södnek egyre vésztjóslóbb felhők. Ez a földrész szenvedett már eddig is {1 a legtöbbet, s egy esetleges harmadik világháború végső pusztulását i1 jelenthetné. Az agresszorok kezét tehát addig kell lefogni, amíg nem (' késő. <

Jelentőségét és időszerűségét tekintve egyaránt fontos a bukaresti (| tanácskozások után kiadott másik okmány is, a Vietnamról szóló nyi- *, latkozat. Mint ismeretes, az amerikai imperializmus és néhány szekér- ', tolójának agressziója következtében újabb fokkal emelkedett a világ- 11 békét fenyegető veszély Délkelet-Ázslában. Ez a nyilatkozat egyúttal a 11 leghatározottabb figyelmeztetés, amelyet a szocialista országok eddig 1» az Egyesült Államok eszeveszett vezető köreinek címére küldtek. A ta- I nácskozásokon résztvevő küldöttségek többek között megállapították, (l hogy a kegyetlen és embertelen eszközöket alkalmazó amerikaiak a (• hitleri háborús bűnösök nyomdokaiban járnak, amikor falvakat és váró- (1 sokat pusztítanak bombáikkal. A Vietnamról szóló nyilatkozat egyben <1 felveti a felelősségrevonás kérdését és a történelmi tanulságot is. 11 A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni fokozódó bombatámadá- i1 sok fényénél semmivé foszlik az amerikai kormány „békeszerető szán- (' dékairól“ hangoztatott frázis vagy az a szánalmas mentegetődzés, hogy ( az USA katonái a vietnami nép szabadságának, függetlenségének „vé- i, delmében" szórják napalm-bombáikat. i (

A Vietnamról szóló bukaresti nyilatkozat világosan megjelöli a béke 1 ( helyreállításának útját is. Rámutat arra, hogy az Egyesült Államoknak S maradéktalanul be kell tartania az 1954 évi genfi egyezményeket, be * i kell szüntetnie a VDK elleni agresszióját és fel kell hagynia a dél- |i f vietnami fegyveres Intervencióval, és ami a legfontosabb, ki kell vonnia »

! csapatait Dél-Vietnamból. (>

| De mindezen kívül a hét szocialista ország képviselői kijelentették: <*

| amennyiben a VDK kormánya kéri, lehetővé teszik önkénteseiknek, (>

< hogy a helyszínen nyújtsanak segítséget vietnami barátaiknak az agresz| szív támadók visszaverésére. (l

! összegezve: a bukaresti tanácskozások okmányai fontos dokumentu- S i mai a szocialista országok töretlen békeakaratának, felelősségérzetének, I I a szabadságért, a függetlenségért és a haladásért folytatott következetes *

) harcban. A Varsói Szerződés tagállamai tehát újabb jelentős szolgálatot í tettek Európa és az egész világ haladó népeinek. (K. R.) f

^ — I utunui non noBcam a írssoiclési probléma megoldására — követelte Zdenék Cern^ csehszlovák küldött a genfi 18-hatalmi leszerelési konferencia keddi ülésén. Csehszlovák vélemény szerint a bizottság legelsőbbrendü feladata, hogy megállapodásra Jusson az általános és teljes leszerelés kérdésében. A bizottság eddigi törekvései a probléma megoldására eddig csak az USA álláspontja miatt nem lehettek eredményesek. Az ülésen felszólaltak még a kanadai és az olasz küldöttek, továbbá Roscsln szovjet megbízott, aki beszédében kifejtette, mennyire akadályozza a tárgyalások menetét az Egyesült Államok vietnami agresszív politikája.

• Franciaország nukleáris tervei. Messmer francia hadügy-miniszter a legnagyobb francia képeslapnak, a Paris Match-nak adott interjújában közölte a nyilvánossággal Franciaország atomkísérleteinek tervét. Az első végrehajtott robbantás után még hat kísérletet hajtanak végre a Csendes óceáni Muruora-atoll szigetén. A következő négy év folyamán a franciák hidrogén-bombákat és taktikai atomfegyvereket is ki akarnak próbálni és 1970-ig szándékozzák vízre bocsájtanl első atomerő-hajtotta tengeralattjárójukat. Franciaország tudvalevőleg nem írta alá a moszkvai atombombaellenes egyezményt. Messmer hadügyminiszter a francia atomfegyver-politikát nemzetvédelmi érvekkel Igyekszik interjújában magyarázni. Szerinte az atomfegyver az esetleges agresszor leghatásosabb megfélemlítő eszköze.

0 A világűr békés felhasználása. Az ENSZ-nek a világűr békés kihasználásával foglalkozó bizottsága Géniben megkezdte tanácskozásait. A bizottság feladata, hogy közös nevezőre hozza a lényegesebb pontokban egymáshoz közelálló szovjet és amerikai javaslatot ebben a kérdésben. Az ülés folyamán Morozov szovjet küldött és Goldberg, az USA megbízottja Ismertették tervezeteik alapelveit.