Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-16 / 28. szám
Gondok Erős a gyanúm, hogy az elhamarkodott cselekedetek aránytalanul megnövelik a gondjainkat. A szövetkezetek megalakulása óta számtalan ilyen esettel találkoztunk már, s most, másíél évtized távlatából vizsgáljuk az akkori problémákat, megállapítjuk, hogy igen, ez volt. Tanulságát fel kell használni, nehogy újra ismételjük önmagunkat. De vannak új elképzelések is. Olyan tervek, amelyek távlatilag nagyszerű lehetőségekkel kecsegtetnek. Elméletileg. A gyakorlatban kissé bonyolultabb a helyzet. Másfél évtized hosszú idő, s a szövetkezetekben ez alatt az idő alatt kialakult bizonyos rend: tervezési, szervezési, jutalmazási. Létrejött bizonyos fokon a specializáciő; de minden esetben egy gazdasági egységen belül. Ez a specializáciő hozzáidomult az adott körülményekhez. Nagyságát és színvonalát a helyi viszonyok szabták meg. A termelőerők, a szakkáderek, s a termelési lehetőségek. Mindez megmutatkozott a beruházások területén is. Ehhez méretezték a gazdasági épületeket, azok belső gépesítését. S ilyen alapon termeltek. Vagyis az egyes szövetkezetekben kialakult egyféle termelési ritmus, amely az adott gazdaság lehetőségei között eredményesnek bizonyult, s a szövetkezet tagsága ehhez a termelési ritmushoz igazodott. Az egyes dolgozó ismerte feladatát, munkakörét, s így a maga módján tehetségéhez és szaktudásához mérten hozzájárult a termelés fokozásához, eredményessé tételéhez. Érdekelt volt a termelésben. A fent vázolt állapot értelmét azonban akkor látjuk, ha az Ilyen termelési feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetekben a már korábban említett új elképzelések bevezetésével találkozunk. Konkrétan a szövetkezetek egyesítéséről van szó. Az utóbbi évek folyamán aránylag sok szövetkezetét „házasítottak“ össze olyan céllal, hogy a termelés intenzitását növeljék. Ez a folyamat még ma is tart. Sok helyen az egyesítés valóban eredményesnek bizonyult. Növekedtek a terméseredmények, az egyesített szövetkezetek megszilárdultak, s ez több szempontból is pozitív jelenség. Főleg a kis szövetkezetek egyesítése volt eredményes. A 300— 400 hektáros termőterülettel gazdálkodó szövetkezetek általában eredményesen egészítik ki egymást. A szakemberek, a munkaerők s az egyesítéssel megnövekedett géppark sok olyan nehézség megoldására nyújtott lehetőséget, amely korábban gondot okozott. Ebből látni, hogy a kis szövetkezetek egyesítése ésszerű és népgazdasági szempontból megokolt. De ml történik akkor, ha két nagy szövetkezetét egyesítenek? A nagy szövetkezetekben minden esetben találunk olyan fő termelési ágat {vagy ágakat), amely a szövetkezet gazdálkodásának alapját, bevételének fő forrását képezi, s mint olyan, bizonyos értelemben már specializációt jelent. Az Ilyen szövetkezetek — több példával lehetne bizonyítani — gazdasági helyzete szilárd volt, termelési eredményei kielégítőek. Vagyis a már említett termelési ritmus megfelelt a gazdaság adottságainak és termelési terveinek. Most nézzük meg, ml következik abból, ha két Ilyen nagy szövetkezetét egyesítenek. Konkrétan a muzslai és az ebedi szövetkezetről van sző, amelyek ez év elejétől kezdték a közös gazdálkodást a járási termelési Igazgatóság ösztönzése nyomán. A muzslai szövetkezet közel 2500 hektáros területen gazdálkodott eddig, amelyből 2000 hektár volt a szántó. Az ebedi szövetkezet 1260 hektáros területet művelt. Az egyesítés után, jelenleg több mint 3700 hektáros mezőgazdasági területűvé vált a szövetkezet. A tervek szerint az állattenyésztés specialízáclója volna a fő feladat. három S itt, ezen a ponton van a legtöbb gond. Nem csupán a munkaerővel, sem a gépesítéssel, de még csak nem is a szervezéssel, bár ezek sem valami ideálisak, a jelen helyzetben. Ennél sokkal több gondot okoznak a gazdasági épületek. Korszerű állattenyésztés, korszerű épületek nélkül elképzelhetetlen. Ami Muzslán és Ebeden — míg a két szövetkezet külön gazdálkodott — megfelelt a követelményeknek, az az egyesítés után kevésnek, szűknek és elavultnak bizonyult. A tervezett speciallzáció mást és korszerűbbet követel, s míg ezek a követelmények nem realizálódnak, a specializácló tervezett foka sem jöhet létre. Viszont a termelési tervek már az idén Is ennek a majdan létrejövő specializált termelésnek a lehetőségeihez Igazodnak. E terv szerint harminc vagon sertéshúst, 10 vagon marhahúst és 930 ezer liter tejet kell kitermelni. Ezzel szemben — noha már az év első felén túl vagyunk — még az állatok átcsoportosítása sem történt meg. Ennek természetesen megvan a maga objektív oka: nincsenek megfelelő gazdasági épületek. Azok nélkül pedig kérdésessé válik a termelés és a tervek valóra váltása. S a jelenlegi helyzet szerint egyelőre a szükséges gazdasági épületek átépítésére vagy felépítésére nagyon kevés a remény. Mire volna szükség? Ebeden fel kellene építeni száz anyakoca száméra egy istállót, hogy saját tenyésztésű hízóállatokhoz jussanak. Muzslán a Jelenlegi hizlaldát lebontják, s egy 1200 hízót befogadó hizlaldát építenek a helyére, de csak jövőre... Ezek a példák mutatják, hogy az egyesítés után egy-két év, de a termelés egyes ágaiban hároméves részleges termelési kiesés várható. A szarvasmarha-tenyésztés specializációjánál is hasonló nehézségekkel találkozunk. A speciallzáció tejtermelésre és hizlalásra egyaránt kiterjed, öt—hatszáz tehén és ugyanilyen létszámú hlzómarha elhelyezéséről van szó. De emellé kellene tejház és fontos volna egy takarmánykeverő is. Az ilyen intenzív állattenyésztés megszervezése igen komoly feladat elé állítja a szövetkezetét. Mert ha az épületek megvolnának is, a takarmányozás — amely nélkül a termelés lehetetlen — már külön problémát okoz. A takarmányok termelése is elég nehéz feladat. Á betakarítás Is sok gondot Jelent, de az elraktározás és az előkészítés az elsődleges. A szövetkezet szakemberei úgy vélik, hogy nehézségek lesznek a takarmánybetakarító gépekkel. Az eddigi — viszonylag — kis kapacitású takarmánybetakarító gépek külön-külön kielégítették a szükségleteket. A speciallzáció után azonban ilyen teljesítményű takarmánybetakarító gépekkel és eszközökkel nem tudják megoldani teljes mértékben a betakarítást és az előkészítést. Ezek azonban egyelőre távoli problémák. Sokkal közelebbi és égetőbb kérdés a már említett épületek rekonstruálása, Illetve új épületek felépítése. A szövetkezetnek ugyan volnának anyagi eszközei — hisz a járási szervek pénzügyileg hathatósan támogatják a szövetkezetei — de az építkezést mégsem kezdhetik meg, mivel még mindig nem készültek el a projekciók. Ezek nélkül pedig nem lehet elkészíteni a költségvetést, s — mert a dolgok természetéből következik, hogy szorosan kapcsolódnak egymáshoz — így az építkezéshez szükséges hosszúlejáratú kölcsönt sem utalják át számukra. A növénytermesztéssel kapcsolatos szervezési kérdések már sokkal könnyebbek. Lényegében egy—másfél év alatt az egész növénytermesztést hozzá lehet igazítani a specializált állattenyésztés Igényeihez. Persze, ez sem olyan egyszerű. Két különböző faluról van szó. Muzslán és Ebeden Is más-más körülményekhez igazodott a termelés eddigi ritmusa. Ennek az összehangolása sem lebecsülendő feladat. Az a helyzet, hogy Muzslán volt és ma is van elegendő munkaerő, míg az évre ebedi szövetkezet e téren komoly gondokkal küzdött. Jóllehet az első pillanatra úgy tűnik, hogy az egyesítéssel ez a kérdés egyszerűen megoldódott. A felületes szemlélő így is látja. Valóságban azonban a helyzet egyáltalán nem megnyugtató. Ezek a problémák az egyesítés után is megmaradnak. Ebedről a párkányi papírgyárba 60—70 ember jár dolgozni, s a szövetkezetben alig néhányan maradnak. Az állattenyésztésben kilenc állandó dolgozó van, a növénytermesztésben mindössze négy. Ezenkívül van még 12 traktoros és 23—30 asszony kapcsolódik be az idénymunkákba. Ha a fenti adatokat az ebedi részleg 1260 hektár területéhez viszonyítjuk, azonnal észrevesszük, hogy a mélyben más problémák is rejtőznek. Ezzel a kérdéssel sok olyan tényező függ össze, amely már nem csupán egy-egy szövetkezet problémakörébe tartozik. Sokkal tágabb, társadalmi szempontból sokkal bonyolultabb és összetettebb. Egy azonban bizonyos: a muzslai és az ebedi szövetkezet egyesítésének első eredménye a gond. Talán túl gyorsan történt minden. Az ilyen nagyarányú átszervezésre több idő kellett volna. A szövetkezet vezetői szerint is legalább egy-két év átmeneti időszakra lett volna szükség. Ez azonban elvi kér-dés, és most már a tényeken vajmi keveset változtat. Viszont az egyesített szövetkezetben termelni kell. Itt van a különbség az elmélet és a gyakorlat között. Hogy az elképzelések hogyan valósulnak meg, arra majd az elkövetkező két-három év hozza meg a választ. Gál Sándor Tűzvédelmi intézkedések Az Oszori Állami Magtermelő Gazdaság a dunaszerdahelyi járás legjobb mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Idén 923 hektáron érik be a gabona a gazdaság határában. Terv szerint 7000 mázsa őszi búza és 3770 mázsa tavaszi árpa eladására készülnek. Nem csekély feladat, ha hozzászámítjuk további termények, mint például a zab, a bükköny, a baltacím stb. időbeni és minél kisebb szemveszteség melletti betakarítását. A gabona valóban szépen mutatkozik. Űröm nézni a gyönyörű búzatengert, a duzzadó kalászokat, a telt csűrök hírmondóit. Nem csoda tehát, ha az úsznri gazdaság dolgozói a lehető legkisebbre igyekeznek csökkenteni a szemveszteséget. Oszorra érve arról érdeklődtünk, milyen termést várnak s mit tesznek a szemveszteség csökkentése érdekében. Kérdésünkre Vlado Sitár agronőmus mérnök adta meg a választ. — Mondhatom, alapos lendülettel kezdtük a munkát. Az aratógépek, — hála dolgozóink megértésének, Fördös Sándornak, az úszori központi műhely vezetőjének és munkatársainak — időben elkészültek és bevetésre készen álltak. Kisebb-nagyobb fennakadások csak a pótalkatrészek beszerzése körül mutatkoztak, mint minden évben .,. — A gazdaság igazgatója, Anton Pajtinké mérnök, rendelkezésünkre bocsátotta a politikai-szervezési intézkedések megvalósítására szolgáló útmutatásokat. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy dplgozóink a legjobban felkészültek az idei gazdag termés betakarítására. Az aratási tervek szerint valamennyi részlegen áttértek a gabonabegyűjtés új technológiájára. Sárosfán, Gjmajorban és Kövecsesen idén is bevezették a hárommenetes aratást, de a kövecsesi és sámoti gazdaságokban a kétmenetes rendszert is alkalmazzák. Az új technológiát jóformán mindenütt meghonosították. Boráros József tűzbiztost ott találtuk a sámoti gazdaságon, ahol Bartalos István tűzoltóparancsnak társaságában éppen felülvizsgálta a fecskendőket, amelyek még száradófélben voltak az utolsó víznyomás-próba úta. — A tűzrendésze» intézkedések — magyarázta Bartalos elvtárs — a veszteségmentes aratás egyik fontos tényezőjét képezik. Már a gépek felkészültségének ellenőrzése folyamán gondoskodtunk arról, hogy a tűzoltó készülékek is rendelkezésünkre álljanak. Az összes robbanómotort szikrafogóval láttuk el. Valamennyi dolgozónkat kioktattuk a tűzoltó szerszámok kezelésére, munka- és tűzbiztonsági tanfolyamot rendeztünk számukra. Minden munkahelyet, ahol tűzveszély fenyeget, figyelmeztető felirattal láttunk el — és természetesen — elegendő mennyiségű vizet tároltunk az előre elkészített hordókban. Mindebből nyilvánvaló, hogy az Oszori Állami Magtermelő Gazdaság dolgozói semmit sem hagytak figyelmen kívül. Sokhelyütt, sajnos, érthetetlen okokból elhanyagolják a tűzvédelmi intézkedéseket. Aratás idején pedig minden gazdaságban tűzvédelmi bizottságnak kell működnie. A bizottság a vállalati igazgatóság keretén belül látja el feladatát. Az egyes, egyenként hat tagból álló tűzoltó testületek idén minden gazdaságban tüzetesen átvizsgálták az aratás előtt a tűzoltószerszámokat és kipróbálták azokat. A kövecsesi gazdaságban például motoros fecskendővel rendelkeznek megfelelő számú tömlővel, a sámoti és az újmajori gazdaságokban hidránsok vannak, amelyeket nemrégen kijavítottak, Sárosfán pedig az üzemi tűzoltó szervezet megosztotta teendőit a Csehszlovák Tűzoltó Testület ottani szervezetével, hogy egyetlen szem gabona sem váljon a tűz martalékául. Éjjel-nappal készenlétben állnak a színültig telt vizeshordók és a tfizoltószerszámok, nehogy a kombájn helye» a vörös kakas arasson. Jozef Sluka A nyár derekán pompázó virágszönyegböl csak néhány növényt ragadunk ki, amelyek júliusban begyűjtésre, szántásra ás értékesítésre alkalmasak: Utak, töltések mentén, szántóföldek között, szinte bárhol megterem az ORVOSI SOMKÖRö, amelyet vidékenként dohányvirág, molyjü, búskóró vagy medvefü néven ts emlegetnek. Az 1,30 méter magasra Milyen gyógynövényt szedjünk ts megnövő növény csak minden második évben hozza a levelek hónaljából eredő, kellemes illatú sárga színű fürtvtrágzatát, amelyet egyes helyeken dohány illat ősit ásár a is használnak. Gyógyászati célokra szedjük a somkóró 20—25 cm-es hajtásvégett virágzó állapotban, amelyért szárítás után 4 koronát fizetnek a felvásárló szervek kilogrammonként. Somkórót augusztusban, sőt néha még szeptemberben is szedhetünk. A porcsin, véraltató porcsin, porcsfű vagy disznópázstt név alatt ts ismert MADÄRKESEROF0 a legközönségesebb gyomnövények közé tartozik és ugyancsak jóformán mindenütt fellelhető. Félméter hosszúra megnövő szárai a földön szétterülnek, néha kissé felemelkednek. A zöldesfehér, szélükön rózsaszínű apró virágok a levelek hónaljából fakadnak, néha még szeptemberben ts. Begyűjtésre csupán a növény jól megtisztított szára alkalmas, amelynek kilójáért 3 koronát fizetnek szárított állapotban. Leginkább homokos talajon, füves vagy iszapos partokon terem a KOPASZ PORCIKA egészen szeptember végéig. Szárat a földön hevernek, zöldessárga színű virágai májusban és júniusban nyílnak. Gyógyászati célokra azonban csak a növénynek homoktól alaposan megtisztított szárát gyűjtsük gyökerek nélkül. A kopasz porcika még porc- vagy porcikafü, porcgyom vagy borzas porcika néven is Ismeretes. Kilójáért 15 koronát fizet a Lieéivé rastliny, n. p., Bratislava, Hviezdoslavovo nám. í. 11. ________________________ K. E. Versenyre kelnek a szántás nagymesterei Mezőgazdaságunkban immár hagyományossá vált a vetélkedés a legjobb szántók között. Tavaly is hasonló versenyt rendeztek köztársaságunk valamennyi kerületében, valamint a járások túlnyomó részében. Így a minőségi szántás a szakosítás szűk keretéből kilépve országos mozgalommá terebélyesedik és ugyanakkor kedvezően befolyásolja a szántási munkálatok minőségének javulását, egyúttal pedig a haladó irányzatú tapasztalatok elmélyítését célozza. Idén mindenekelőtt helyi, járási és kerületi versenyeket rendeznek, majd október 7-e és 9-e között sor kerül az országos jellegű bajnoki mérkőzésre a Dél-Morvaországi (Brno vidéke) Kerületben. A kerekes traktorok osztályában a verseny főbb elvei a következők: A felszántásra kerülő parcella kiterjedése 0,20 hektár. A szántás minőségét értékelő és pontozó feltételek érvényben maradnak az 19B5. augusztus 27-én kiadott, 34. számú „Vestník“ rendelkezései értelmében, amelyek felölelik a szántásra vonatkozó, 5406-os állami normakatalógus előírásait. A versenybe mindazok a traktorosak benevezhetnek, akik legalább egy éve dolgoznak a mezőgazdaságban és jó munkateljesítményeket érnek el. A járási vetélkedések két—két győztese bejut a kerületi versenybe, majd a kerületek két—két nyertese bekerül az országos bajnoki döntőbe. A járási forduló győztese 1000, a kerületi verseny nyertese 2000 korona jutalomban részesül. A IV. országos bajnokság három legjobbja ugyanabban a jutalomban részesül, mint a tavalyi verseny győztesei. A helyi és járási versenyeknek 1986. szeptember 18-ig, a kerületieknek pedig legkésőbb szeptember 25-ig kell lezajlaniuk. A járási versenyeket még az aratási munkák megkezdése előtt ajánlatos lebonyolitani. A verseny megszervezésénél nemesak a szántás, hanem az elkövetkező munkálatok minőségének javítására is kell törekednünk. Vagyis: a szántás jó minőségét nemcsak a verseny tartama alatt, hanem az év további folyamán is meg kell tartani valamennyi mezőgazdasági üzemben. A verseny kellékét képezi az új gépek bemutatása és gyakorlati kezelésük ismertetése. További fontos kellékét képezi a fiatalság megnyerése a mezőgazdaság számára. rA bajnokság helyes előkészítése és lebonyolítása érdekében állandó szántási bizottságokat kell létesíteni az egyes mezőgazdasági termelési igazgatóságok mellett. Tevékenységüket az év egész tartamára tartoznak beütemezni olyképpen, hogy a verseny ne jelentsen csupán egyszer s mindenkorra elintézett rendezvényt, hanem egész rendszerré terebélyesedjen az alapvető talajmegmunkálás minőségének javítására, amely azután döntő mértékben befolyásolja a hektárhozamokat és a gépi eszközök, nevezetesen a termésbetakaritó gépek jobb kihasználását. JOZEF SESTÁK mérnök, a Szlovák Nemzeti Tanács Földművelésügyi Megbízotti Hivatalának dolgozója Feketevíz a földművesek szolgálatában A kiszáradt folyómederben fű és sás nő, kanadai nyárfák nyúlnak a magasba. Alig hihető, hogy itt valamikor a Feketevíz folydogált. Sokaknak az is hihetetlen, hogy a folyó nemsokára ismét újjáéled. A Feketevíz újból szelni fogja a hatért, vize a parasztember érdekeit szolgálja majd. A Feketevízen építendő öntözőrendszert beillesztik a dél-szlovákiai öntözőrendszerbe. Azzal számolnak, hogy az öntözéshez szükséges víz forrása a Kis-Duna lesz. Ennek hallatán többen megjegyezhetik, hogy a Kis-Dunába fenol vegyül, amely lehetetlenné teszi a sikeres öntözést. A szakemberek ezzel is számoltak. A bratislavai Juraj Dimitrov vegyi üzemek vezetői már többször tárgyaltak e kérdésről, és végül eredményre jutottak. Jelenleg már nem jut fenol a Kis-Dunába, tehát a jövőben mindkét folyó vize tiszta, öntözésre használható lesz. Ezt a nagykiterjedésű öntözőrendszert két részletben építik. Számítások szerint körülbelül mintegy 20 ezer hektárnyi területet lát el majd vízzel. A Kis-Dunán három szivattyútelepet építenek fel: Jókánál, Nővé Osady-nál és a Sorjákosi Állami Gazdaság területén. A munkálatokat a jövő esztendőben kezdik. A terv szerint az öntözőrendszernek két év alatt el kell készülnie, hogy 1970-ben éltető vízzel lássa el a környék termőföldjeit. (K. F. G.)
