Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-26 / 47. szám
Pozsonyi kertészek, kertek és parkok a múlt századokban I^R A Ä KERTTULAJDONOSOK ■ ■ nagy része a kiskertész egyesületben, tömörül és városrészek szerint több csoportot alkotva aránylag élénk tevékenységet fejt ki. A városi kertészet is igyekszik, hogy minden téren eleget tegyen a követelményeknek. A botanikus kert is sok élvezetet nyújt és tanulságul szolgál az érdeklődőknek. De most nem a jelepről szeretnénk beszélni. Kíváncsiak vagyunk, mi volt a helyzet a régmúlt századokban. Voltak-e akkor is pomológusok és a kertészet többi fajtáit művelők. Olyanok, akiknek tevékenysége nem tartott csak addig, amíg éltek, de emlékük és eredményeik ma is élnek és útmutatóul szolgálnak. Pozsony a kertészkedés minden ágára nézve nagyon alkalmas. Még ma is, amikor a város óriási fejlődése kertészkedésre alkalmas területet elnyelt. Gyönyörű lehetett a helyzet a múltban, amikor a várost nagyjából a fallal körülvett rész képezte. A várost körülvevő hegyes-dombos vidék és a Duna-szigetek pedig valóságos eldorádó tíolt a kertészkedni akarók részére. A XIV. századból sok végrendelet tanúskodik arról, hogy a Grössling vidékén (ma Vöröshadsereg utca),- a Malomliget és Főrév felé a pozsonyi polgároknak igen sok zöldséges és gyümölcsös kertjük volt. A városfal előtti Duna-szigetek és ligetek is bővelkedtek hasonló kertekben. Talán még ezeknél is több gyümölcsös volt a Pötsen szigeten és ezzel szemben a Víztorony (később az élelmezési kaszárnya állt ott) tájékán a Geraidt nevű szigeten. A hegyoldalban pedig a Mihálykapu előtt a Kecskekapu utca és az Apácapálya is vidéki benyomást kelt, mert házai mögött gyümölcsös és szőlőkertek terültek el. A várhegyen a rondellák között a lejtőket szőlőtáblák borították. 1439-ben a telekkönyv 113 szőlődülőt és 2003 szőlőkertet mutat ki. Egyes kertek után az 1379-es évi adókönyv szerint adót is fizettek. Abban az időben mindenki annyit termelt; amenynyire magának szüksége volt. Csak később akadtak kertészek, akik kereskedtek termékeikkel. A XV. századból származó konyhaszámadások szerint káposztát, kelkáposztát, répát, borsót, spenótot, petrezselymet, hagymát, salátát és az akkor igen divatos sáfrányt termelték. A gyümölcsök közül a cseresznyét, meggyet, almát, körtét, diót és a szőlőkben a szelídgesztenyét. A gyümölcs nagy megbecsülésben állott és értékes ajándéknak számított. Ha fejedelmek látogatták a várost, a bor és hal mellett mindig ott találjuk a gyümölcsöt is. Egy számadás 1568-ból öt forint értékű cseresznyeoltványról tesz említést, amit a városi tanács Ferdinánd császárnak ajándékozott. A legjelentékenyebb és a város részére a legtöbb adót jelentette a szőlőkertek után kivetett járandóság. Ebből arra következtethetünk, hogy a polgárok nagy része szőlőtulajdonos is volt. Pedig a szőlőkért a házteleknél is drágább volt. Lubenau Reinhold, Königsberg- Altstadt polgármestere a XVI-ik században hosszabb időt töltött városunkban. Krónikájában többek között ezt írja: „A várost igen sok szőlő övezi. A polgárok közül sokan már farsang táján kimennek szőlőikbe — miután palástjaikat ellenőrzés céljából visszahagyják a városkapunál — hogy megállapítsák, a szőlők földje már megmunkálható-e. A szőlőtermelés már nagyon régi lehet ezen a vidéken, mert már III. Endre király 1291-ben kiadott szabadalmában régi és újonnan keletkezett szőlőkről szól. A pozsonyi szőlőből készült bor kitűnő minőségű volt. Magas ára miatt a felső körök vásárolták. Pl. Nagy Lajos király lakodalmára pozsonyi bort hozatott. Zsigmond, V. László és Mátyás király is innen fedezte borszükségletét. A középkori díszkertek mintaképei voltak a ferencesek és klarisszák kolostorkertjei. A Ventúr (Jirásek) utca 15 szám alatt állott valamikor a Királyi kúria. A hozzátartozó kert egészen a városfalig ért. Egy olasz diplomata — Caesar Valentin — 1486-ban elragadtatással nyilatkozott a szépen ápolt kertről. Oláh Miklós esztergomi hercegprímás kiváló kertész hírében állott. Eredményesen foglalkozott vadonnövő gyümölcsfák nemesítésével és oltásával. Kertjét végrendeletében hivatalos utódjaira hagyta azzal a kívánsággal, hogy maguk is kertészkedjenek. Ebből a kertből alakult később a maga idejében európai hírű Lippai kert. Lippai Pozsonyban született 1606-ban. Papnak készült, és theológiát is tanított a gráci és bécsi egyetemeken. Ellenállhatatlan vonzalom fűzte a kertészethez. Végre bátyja, György hercegprímás, meghívta pozsonyi kertjének vezetőjéül. Itt bontakozik ki aztán alkotó tevékenysége igazán. A pozsonyi egyszerű kis kertből a kertkultúra európai hírű központját teremtette meg, ahová messze földről jártak tanulni az emberek. A kertészet valamennyi ágát űzte. Ö honosította meg a zellert, karfiolt, kalarábét, továbbá a ribizlit, egrest, őszibarackot. Mintegy 95— 100 gyümölcsfajta és a tulipánnak, nárcisznak több mint 200 változata díszlett kertjében. Megírta „Posoni kert* címmel a régi Magyarország élső kertészeti szakkönyvét. Sokáig, több mint 100 évig használták a könyv tanácsait a kertészetben. Amikor Pozsony az ország fővárosa lett, a gyakran Bécsbe járó főurak városunkban palotát építettek és Lippai meg Bécs mintájára kerteket is létesítettek. Mikor Pálffy Pál az 1630-as években a vár átalakítási munkálatait vezette, a saját részére is építtetett kastélyt gyönyörű függőkerttel. A volt reáliskola (mai Rádió) épülete mögötti gesztenyesor még abból az időből való. Ugyancsak a Védcölöp úton az alátámasztott 1000 éves hársfa is még Pálffy kertjéhez tartozott. Mária Terézia, amikor 1760-ban átépítette a várat, télikertet is terveztetett. A gyönyörű helységbe Mául-* bartsch Antal Ferenc és Winterhalder József festette a freskófaldíszt. Mind a kert dísze, mind a freskók azóta nyomta* lanul eltűntek. A XVIII. század legszebb parkja a Grassalkovich palota (ma 'Úttörő otthon) parkja. A palota mögöt egy nagy kiterjedésű füves rész, gesztenye* fákkal övezve, elől és hátul diszkréten rendezett virágágyak pompáztak. Námer polgármester, a ligeti Bruck és Burgerau nevű erdőrészben, ahová addig a tanács* urak jártak vadászni, Müller ezredes tervei szerint megalapította a még ma • is létező ligeti díszkertet. Ritter Károly, a Széchenyi uradalom főkertésze segítségével. Hervadhatat* lan érdemeket szerzett Rómer Flóris is, aki — részben még ma is létező — botanikus kertet helyezett el a parkban saját költségén. A Városszépítő Egyesület 1868 ban alakult, amely 1918-ig saját hatáskörében intézte a város szépítésére vonatkozó ügyeket. Az indítványtól a költségek fedezéséig mindent. Az egyesület létesítette a Hegyi Parkot, a városi parkokat a vaskerítésekkel, padokkal és bérelhető székekkel együtt. A virágkultusz érdekébeh több ablakvirág-versenyt rendezett. A leírtakból, amely csak nagyjából mutatja be a kertészetünk múltját, látjuk, hogy a kertészet is igen fejlett volt. Elődeink nem kímélték a munkát, pénzt, ha szeretett kertjükről, szőlőjükről volt szó. Klatt Kornél, Bratislava f Peremvárosi j sportkertészek j A Német Demokratikus Köztársaság városainak kültelkei ma g már el sem képzelhetők zöldövezet nélkül. Nemcsak nyilvánost parkok, sétányok, ligetek szegélyezik a kisebb-nagyobb váró- * sokat, de se szeri, se száma a sok egymáshoz „ragasztott" j törpekertnek. Főleg az ország fővárosában, Kelet-Berlinben g dívik a peremvárosi kertgazdálkodás. Hivatalos kimutatások szerint az NDK minden hatodik csa-1 ládja foglalkozik (munka után) gyümölcs- és zöldségtermesz-1 téssei, valamint aprójószág nevelésével. Ezek a családok saját t terményeikkel nemcsak önellátók lettek, de tehermentesítik a J közellátási, mivel a fölöslegesnek mutatkozó termést szívesen | átveszik a felvásárló szervek. Tavaly például számszerint 900 g ezer kiskertész 24 ezer tonna gyümölcsöt, 10 ezer tonna zöld- ♦ séget, 2200 tonna mézet és több mint 312 millió darab tojást J adott el. | A peremvárosi „műkedvelő" kertészek száma az NDK-ban t csaknem eléri a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagiét-* számát. A hétvégi kertészek népes tábora saját szaklappal I rendelkezik, amely több százezer példányban lát napvilágot, g Méhészettel kerek 46 ezer kiskertész foglakozik, és félmillió » méhcsaládot mondhat magáénak. Mások kecskét, juhot, házi-* nyulat, szárnyast, prémes állatot, sőt fajkutyát és egzotikus g madárféléket tenyésztenek. i Általában az idősebb polgárok sürögnek-forognak a perem-" városi kertekben. Az ifjabbak rendszerint csak akkor gondol-1 nak kertparcella bérbevételére, ha már szögre akasztották ag bokszkesztyűt vagy sutba dobták a futball-labdát. Aki azonban * egyszer felcsapott hétvégi kiskertésznek, alig várja a szómba-* tot, hogy kikerüljön a nagyváros fülledt légköréből az üde | zöldbe. Amellett olyan nagy az érdeklődés a kiskertek bérbe- í vétele iránt, hogy a városi hatóságok csak sorrendbeli elő- * jegyzések alapján tudják kielégíteni az igényeket. Berlinben | jelenleg minden nyolcadik, Lipcsében minden ötödik családra g jut egy-egy kis „földi paradicsom". A nemrégen lezajlott kis- ♦ kertész-összejövetelen maga Ulbricht elvtárs is a legnagyobb * dicséret hangján nyilatkozott a kertgazdák szorgalmáról, ki-) tartó munkájáról és jelentős eredményeiről. Várostervezők, építészek, máris azzal a gondolattal foglal-; koznak, hogy a peremvárosokban minden áj épülettömböt I egybekötnek bizonyos számú és kiterjedésű kerttel. Ezáltal | nemcsak a nagyvárosok zöld övezete bővül, de a lakók több-» sége szabad idejének jórészét friss lévegőn, egészséges ésj hasznos munkával töltené. K. E. t
