Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-26 / 47. szám

A család zsarnoka A nyaga 50 dkg sötétzöld kártolt gyapjú, néhány szál vastagabb világoszöld és piros fonal, a befűzött, mintához 3-as tűvel dolgozunk. KÖTÉS­­MINTA: I. sor: 3 sima, a szálat a munka elé tesszük, 3 szemet lekötés nélkül, mintha fordítottan kötnénk, csak lemelfük. A szálat visszatesszük a munka mögé. — II. és minden páros sor: végig fordított. 111. sor: 4 sima, tovább az első sor ismétlődik, végig a soron Icsak a sor elején van 4 sima. — V. sor: 5 sima, tovább az első sor ismétlődik, végig a soron. — Vll. sor: 3 szemet leemelünk, közben a szál a munka előtt van. A szálat visszahelyezzük a munka mögé, és lekötünk 3 szemet IX. sor: 1 sima, tovább azonos a Vll. sorral. Addig folytatjuk így a munkát mindig 1 szemmel tovább téve, míg 8 szálunk van, amit a munka elé helyeztünk. Ekkor megfordítjuk a mintát és bal felé visszük tovább 1 szemmel. Minden ferde minta 8 szálból áll. Felső bőség 96 cm, egész hossza 65 cm, vállszé­­lesség 15 cm, ujja hossza 49 cm. ELEJE: 130 szemmel kezdjük és 2 centit kötünk 1 sima, 1 fordított kötéssel; tovább mintásán. 25 cm magasságtól minden 5 sorban, mindkét oldalon 1 sze­met szaporítunk. 42 cm magasságban a 'karöltőhöz 12X1 szemet fogyasztunk el úgy, hogy a sor végén a 4. és 3. szemet vesszük össze. Tovább egyenesen kötünk, 18 cm magasságig. Itt a középső 20 szemet egyszerre szedjük le. A további sorokban a befejezett 20 szem mellett, mindkét oldalon még 1X3, 1X2 és 4X1 szemet fogyasztunk le. A karöltöt 22 cm ma­gasságig folytatjuk és a megmaradt szemeket Ja vált­nak) 5X5 szemenként fejezzük be. HÁTA: 124 szemmel kezdtük; ugyanúgy kötjük mint az elejét, — a nyakkivágást kivéve. A karöltőt, a vál­takat az eleje szerint készítjük, majd a megmaradt szemeket a háta-nyakkivágáshoz egyszerre fejez­zük be. UJJAK: 62 szemmel kezdjük, 2 centit bordásán kö­tünk, tovább mintásán 10 centit (itt nem szaporí­tunk/. Majd mindkét oldalon, minden 5 sorban 1 szemmel szaporítunk. 47 cm magasságban (az eleié­hez hasonlóan) 1X3, 1X2, 4X1, majd minden sor végén 1 szemet lefogyasztunk, amíg az ujja felsőré­sze olyan magas, mint az eleje-karöltő. GALLÉR: 130 szemmel kezd'ük, 8 centit kötünk mintásán, majd lazán befejezzük. Magasnyakú sportpulóver ÖSSZEÁLLÍTÁS: A részeket gyengén gőzöljük (de nem préseljük! j, majd összevarrjuk A gallért a jobb oldalon ráfektetjük a nyakkivágásra, hozzávarrjuk és behajtjuk, de belül nem rögzítjük. A díszítő szálakat a minta száljára fűzzük, minden sorban egy mástk színnel. (NŐK LAPJA) Dr. BUGA LÁSZLÖ orvos-riporter beszélgetése A szívbetegségekről GÄLÖCSI GYÖRGY dr. igazgató-főorvossal Egyes gyerekeknek nem adatott meg, hogy élvezzék az otthon mele­gét, a szülők odaadó szeretetét. Az ilyen család nem tud egybeforrni, napirenden vannak a nézeteltérések, perpatvarok. Így volt Zsuzsikáéknál is. A kislányt tizenhét éves koráig a nagyanyja nevelte. A jóságos, önfel­áldozó asszony mindent megtett uno­kája érdekében. Nem engedte haza, mert tudta, hogy unokája a leggond­­talanabbul nála töltheti boldog gyer­mekkorát. Tizenhét éves koráig volt egyetlenke, akkor húga született, s szülei unszolására haza került. A hú­gát kétéves korában vitték a nagy­mamához. A változás véget vetett a serdülő lány aranyéletének. Nem is sejtette mi vár reá otthon. Apja tizenöt évvel idősebb az édesanyjánál, a mama iro­dába jár. Ö a ház ura, mindennek úgy kell történnie, ahogyan a mama akar­ja. Apja mérnök, nem elég energikus ahhoz, hogy vitába szálljon feleségé­vel, nem szólal fel, ha az asszony részéről túlkapásokat tapasztal. El­tűri szeszélyeit, teljesen a felesége uszályába került, akinek szava előtte parancs és azt vakon teljesíti. Zsuzsi anyjával tehát a családban senki sem mer ellenkezni. Hozzájárul még ehhez az is, hogy a mama már más férfit talált. Gyakran munkaidőn túl az irodában tartózkodik, ilyenkor túlórákra hivat­kozik. Olykor este sincs odahaza, gyűlései, hivatalos megbeszélései akad­nak, vasárnaponként pedig kirándul. Elhanyagolja családját, keresetét csak magára költi, s így aztán kevés a két fizetés. A családi légkör állandóan pattaná­sig feszült, mindenki ingerült; meleg, kedélyes szó sohasem hangzik el ott­hon. A házimunka mind Zsuzsikát terheli. A lány főiskolás, a természet­­tudományi szagot látogatja. Anyja el­lenezte egyetemi tanulmányait. „Mi­nek egy lánynak a tudományos pá­lya?!“ — De Zsuzsinak ez volt az életcélja, tehát így is választott. Pisz­kálja is az anyja eleget, mert a lány az ő akarata ellen cselekedett. „Te csak magaddal törődsz, a tanulásnak élsz, a házimunka nem érdekel!“ — hangzik számtalanszor. Pedig a fiatal lány mindent elkövet a családi béke érdekében. Rendet teremt otthon, el­látja a házi munkát, de ezt nem mél­tányolják. A tanulásra csak este, sőt éjszaka jut ideje. Túl sok a dolga. A megerőltető szellemi munka állandó összpontosítást, éberséget követel és a lány feketekávéval, porokkal igyek­szik ébren maradni. Az ajzószerek használata pedig csak fokozza ideges­ségét. Anyja még ennek tetejébe felpisz­kálta ellene a férjét és nem győzi hangsúlyozni, hogy Zsuzsika henyél, nem látja el a házi teendőket. A ha­tás nem is marad el, apja már több alkalommal tettlegesen is megfenyí­tette nagykorú lányát. Zsuzsika ezt egy ideig eltűrte, de egy napon — éppen a vizsgák előtt — az idegei felmondták a szolgálatot. Orvost kel­lett hívni, aki az idegösszeroppanás okait kutatva megkérdezte a lánytól, mik voltak a betegség előzményei. Zsuzsika mindent elmondott. Az orvos erre magához rendelte a szülőket, komolyan a lelkűkre beszélt, és fi­gyelmeztette őket az ilyen bánásmód beláthatatlan következményeire. A lány helyzete azonban otthon nem sokat változott. Bár apja már nem merte megütni, a zsebpénzét megkurtították és szülei nyíltan ki­jelentették, hogy élősködőnek tartják. Anyja még az éléskamrát is lezárta előtte, az ő tudta nélkül oda senkinek belépnie nem szabad. A fiatal lány ezért nem egyszer meg sem vacsoráz­hat. A mama a férjét és a lányát gyakran szidalmazza, kifogásolja, hogy sokat esznek, de amellett szinte rend­szeresen elhordja az élelmiszereket fiatal ismerősének. A barátja ked­véért mindent feláldoz. A család nyu­galma, férje élete és lánya jövője mind nem érdekli. Az apa sejti, hogy feleségének szeretője van, de nincs mersze felelősségre vonni. Inkább tűr, mé gakkor is, amikor felesége kimu­tatja, mennyire terhére van a család­ja. Akkor a legmegelégedettebb, ha viselkedésével mindenkit elűz a ház­ból. //. FOLYTATÁS) — Tehát a tétlenség megbetegít­­het? tett fiataloknál a legénykedés és a pihenő órák mellőzése, a tánc vagy sport túlhajszolása igen súlyos szív­elváltozásokat hozhat létre minden szomorú következményeivel. Ide tar­tozik pl. a kávénak vagy1 nikotinnak mértéktelen élvezete is. Bár az orvos maga is ad pl. koffeininjekciókat szívbetegeknek, de azt is meg kell jegyeznem, hogy a koffein a digitalisz ellenszere, és az a beteg, aki digita­­liszt kap, annak a kávé koffeinje gyakran nem válik javára. Túlnyomó többségében azonban egy két lekete egy nap aligha fog megártani. A ni­kotinnál már más a helyzet. Ez az erek görcsét hozza létre és az ér­görcs következtében — ami még gya­korlott dohányosban is kimutatható — a szívre többletmunka hárul, úgy­hogy a szív, amely egyébként esetleg nem is teljesen munkaképes, a foko­zott cigarettázás, dohányzás következ­tében olyan túlterhmeléssel kell hogy dolgozzék, amire már tulajdonképpen nem képes. Kimutatták, hogy pl. napi 20 cigaretta olyan megterhelésnek felel meg, mint 8 órai, ellenszélben végzett kerékpározás. Ezért helye­sebb, ha a szervi szívelváltozásban szenvedők egyszer s mindenkorra le­mondanak a dohányzásról. Pedig Zsuzsi nagyon szerényen él. Szórakozni, táncolni nem jár, legfel­jebb ha néha elmerészkedik egy jó filmre. A családban uralkodó viszo­nyok következtében a tanulásban le­maradt, a vizsgákat elhalasztgatja, már ismételt is, holott azelőtt kitűnő tanuló volt. Maga is érzi, hogy kedvét vesztette, visszaesik, de mégsem hagy­ja el magát. Most újra alaposan neki­lát a tanulásnak, hogy kitűzött célját a fennálló nehézségek ellenére is el­érje. Akkor majd letépheti a láthatat­lan és mégis olyan súlyos bilincseket, elhagyhatja sivár otthonát, hogy to­vábbi sorsát önállóan, szabadon intéz­hesse. H. T. — A tétlenség is megbetegíthet, épp úgy, mint az ellentéte, a túlzás is. A szívnek is serkentője a megfelelően adagolt izommunka. Ezért a szervi szívbajban szenvedők közül, például a billentyűhibásoknak is a gyógysze­res kezelésen kívül, okosan adagolt munkára is szükségük van. Természe­tesen vannak egész más típusú szív­­betegségek, pl. a koszorúerek bántal­­ma következtében kialakult és egyre gyakrabban észlelt infarktusok, ezek­nek egész más a megítélése. De le­gyen szabad azt is megjegyeznem, hogy igen sokat javíthat vagy ronthat a helyes vagy helytelen életmód, az okos gyakorlás, vagy oktalan erőlte­tés. És épp a leginkább veszélyezte­Éhező madárkák Hideg, a tél közeledtét sejtető őszi szelek fújnak. A szekrények csendes mélyéből előkerült a meleg ruha. Az édesanyák már a télikabátot is elő­szedték. Minden ellenkezés hiábavaló volt, ráhúzták az iskolába siető gye­rekekre. Azok még mindig a nyarat érezték, de az anyai szigor előtt fejet kellett hajtani. Az osztályban az olvasási óra előtt a szelíd mosolyú tanítónéni kérdéssel fordult a gyerekekhez: — Nos, gyerekek, mit gondoltok, miért olyan csendesek az erdők és ligetek? Miért nem hallani a kakukk, a búbos banka vagy a sárgarigó hang­ját? — Fáznak és elbújtak a fészkükbe! — kiáltott fel a minden lében kanál Béla, megfeledkezve arról is, hogy előbb jelentkeznie kellene. Harsány hahotával nyugtázták osz­tálytársai ezt a megfontolatlan kije­lentést. Kezek erdeje lendült a ma­gasba. A tanítónéni végül is a kis, szeplő^orrú Marikát szólította fel: Leesett az első hói — Azért nem hallhatjuk hangjukat, mert elköltöztek tőlünk melegebb vi­dékre. Tavasszal majd ismét vissza­térnek. — Így van, gyerekek. Ez a helyes válasz. Most pedig nyissátok ki a könyveket! Ma a hasznos énekes ma­darakról fogunk olvasni. Megismerke­dünk részletesebben életmódjukkal. Padra kerültek az olvasókönyvek és kíváncsi szemek tapadtak a lapokra. Figyelmesen hallgatták az őszhajú tanító nénit, majd ők következtek. Ahogyan fogytak a sorok, egyre több érdekességet tudtak meg a madarak csodálatos világáról. Kiderült, hogy nem minden énekes hagyja el hazán­­ták fel egy cseresznyefa ágára, zord idővel — itt marad. A búbos pacsirta, pintyfélék, a fürge cinkék a téli zimankó idején is fázósan csi­pegetik a hó alól kikandikáló gyom­növények magvait vagy a gyümölcs­fák repedt kérge alatt meghúzódó ká­ros rovarokat pusztítják. Persze, mindez kevés nekik. Ilyen­kor a jólelkű emberek hálából az egész évi segítő munkájukért etetik őket. Elhangzottak az olvasmány utolsó szavai. Az ezt követő csendet csak apró koppanások zavarták meg. Egy széncinke tipegett az ablakpárkányon, mintha csak tudta volna, hogy ma éppen róla van szó. Nagy igyekezet­tel csipegette az elszórt morzsákat. A rámeredő sok kíváncsi tekintettől megriadt, és hirtelen elröppent. — Látjátok ezt a kis madarat! Mint­ha csak a többi küldötte lenne, hogy segítséget kérjen didergő társainak. — Készítsünk nekik madáretetőt! — kiáltották kórusban a gyerekek és tapsoltak örömükben, amikor a tanító néni helyeselte indítványukat. Másnap éppen műhelygyakorlatuk volt, s amikor a munkapadhoz álltak, a táblán már ott fehérlett egy dúcos madáretető vázlata. Hulladék lécek­ből és deszkadarabokból szabták ki az ablakokat. Fűrészelés és szegecse­lés hangja töltötte be az Iskola mű­helyét. Kipirult arcok hajoltak az ete­tő fölé. Két óra múlva már gyönyör­ködhettek munkájukban. Az iskola kertjének csendes zugában akasztot­ták fel egy cseresznlefa ágára. A pionírok gyűlésén elhatározták, hogy az egész raj gondoskodik majd védenceik etetéséről. A téli hónapok­ban minden nap másik pajtás hozott szárított bogyókat, napraforgómagot, félbevágott diót, húshulladékot és szalonnadarabkákat. Az ügyesebbek olajos magvakból pogácsákat gyúrtak és azt akasztot­ták fel az etetőbe. Rövidesen cinkék, pintyek és vörösbegyek sürögtek-fo­­rogtak az etető körül. Néha még a feketerigó is odatévedt és „duk, duk“ hangjával fejezte ki megelégedését a terített asztalka láttán. A zord téli napok végre megenyhül­nek. A hó eltűnt a mezőről. Az ébre­dő tavaszban előbb a hóvirág, majd a pompázó ibolya illatát vitte szét a langyos szellő. A télikabátok ismét eltűntek a szekrények öblös homályá­ban, hogy a következő őszön megint jó szolgálatot tegyenek a nyüzsgő gyerekhadnak. A telet átvészelő madárkák egyre gyakrabban hallatták vidám énekü­ket. Megkezdték szorgos munkájukat a rügyet fakasztó gyümölcsök és lige­tek fái között. Az etető elárvult, már csak a szemtelen verebek pörlekedtek közelében. Az osztály tanulói végül leakasztották és eltették a szertárba, hogy ősszel ismét kifüggesszék régi helyére. juhász Árpád A jószívű lovacska — Én mindenkinél jobban tudok kukorékolni! — dicsekedett a kakas. — Én a falon is tudok felfelé menni! — hajtogatta büszkén a légy! — En egy lábon is tudok állni! — kérkedett a gólya. — En éjszaka is látok ... huhogott a bagoly. — En ... és ... semmit sem tudok ... — kesergett a kiskacsa és kövér könnycseppek gördültek ki a szeméből. Es olyan keservesen sírt, hogy mindannyian elszöktek mellőle. Csak a jószívű lovacska maradt ott és vigasztalta a kiest kacsát. — Nyugodj meg, kísöreg... — mondta a sirdogáló kis pihésnek — látod, te ts tudsz valamit: elriasztottad a dicsekvőket!.,, (NSZ) i/sA/wvwvwwwwn/se VÍZSZINTES: 1. Nagyobb erdei ma­dár. 5. Jassznyelven lárma, felfordu­lás. (ZRI)'. 6. Szintén is — szlovákul. 7. AO. 8. Folyó Észak Olaszországban. 10. Buddhista pap. 11. Kicsinyítő kép­ző. 13. Hat — római szám. 15. Gyü­mölcs. 17. Lángol. FÜGGŐLEGES: 1. Tolvaj a madarak közt. 2. Szellemi munkás. 3. Kérdő­­szó. 4. Növény. 8. Díszes tollazatú nagy madár. 9. Becézett nagymama. 12. Nem fölé. 14. Pihenésre szolgál. 16. MR. 17. Személyem. Beküldendő a vízszintes 1., 18. és a függőleges 1., 8. sz. sorok megfej­tése. MEGFEJTÉS A SZABAD FÖLDMŰVES 45. számá­ban közölt kiskeresztrejtvény helyes megfejtésé: Pisztráng — Angolna — Süllő és Harcsa. Könyvjutalomban részesültek: Fél Katalin, Csicsó és Kulacs Anna, Medve. — Hát vajon arra mit felelnénk, ha valaki azt kérdezné, hogy szabad-e a szívbetegnek napoznia? — A szervi szívbetegek túlnyomó része nem bírja a napot. Ogyhogy általában célszerűbb számukra, ha izzó melegben nem mennek strandra, nem teszik ki magukat a víz partján tűző napfénynek. Nem jelenti ez per­sze azt, hogy ne menjenek szabad fürdőbe, de ne a déli melegben, ha­nem a kora reggel; vagy a délutáni — koraesti órákban. Gőzfürdő pedig valamennyiüknek tilos, nemcsak a magasvérnyomásban szenvedőknek. Egy idősebb hallgatónk a szív­­idegességről Ír és úgy véli, hogy a szívidegesség és az öregkori szlvkifá­­radás hasonló okokra vezethető visz­­sza. Helyes-e ez a feltételezés? — Igen gyakran halljuk a szívide­gesség kifejezést, még orvosok szájá­ból is. Meg kell azonban mondanunk, hogy nincsen szervidegesség, gyomor­­idegesség, vagy szívidegesség, hanem vannak ideges emberek, akiknek egyik vagy másik szervére van panaszuk. Lehetséges, hogy panaszolt szerva teljesen egészséges, de lehet, hogy beteg. Hangsúlyozzuk, szívidegesség nincs. A panaszoknak tehát sokszor nem szervi elváltozás, hanem az ideg­­rendszer beállítottsága az oka. Azok­nak az ideges állapotoknak, amelyek­kel a betegek hozzánk kerülnek, több­nyire azok az összeütközések az okai, amelyek a mindennapi élettel függ­nek össze és a családon belüli, a mun­kahelyi vagy más vonatkozású kon­fliktusokból adódnak és amelyeknek a felderítése, kiküszöbölése lényegé­ben a gyógyulást, a gyógyítást is eredményezi. Ez a kérdés már bizo­nyos fokig egy másik, nagyon komoly kérdéscsoporthoz vezet át, ez pedig a felfokozott követelmények, ideges napi életünk, minden egyes ember fokozott felelőssége, ami azt hozza magával, hogy ma egyre gyakoribbak azok a panaszok, amelyeket a koszo­rúér bántalmai címén foglalunk ösz­­sze és sokszor a legsúlyosabb követ­kezményekkel járnak, de erről más­kor beszéljünk bővebben. (Folytatjuk) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1966. november 26.

Next

/
Thumbnails
Contents