Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-19 / 46. szám
A horgászszerszám javítása és téli elraktározása Tél kopogtat már ajtónkon. Jobbára pihen a horgászszerszám. Ilyenkor jólesik a fűtött kályha mellett visszagondolni az elmúlt horgászidény jó és rossz élményeire, s szemlét tartani a horgászkellékek fölött. A sporthorgászat egyik legszükségesebb és legnélkülözhetetlenebb eszköze a bot. Enélkül nincs sporthorgászat. A bot azonban csak akkor szerez örömet a horgásznak, ha az teljesen rendben van. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az anyagához mérten konzerváljuk és ápoljuk. Még manapság is, amikor a műanyagbot került előtérbe, a hasított fragasztott) bambuszbot a legérzékenyebb szerszám. Ez csakis akkor jólápolt, ha tartós és sértetlen a lakkozása, hibátlan a kötése, ha épek a zsinőrvezetők és jó a csőcsatlakozás. Fontos, hogy a hasított bambuszbotnál ne legyen se törés, se repedés, mert a beteg helyekre könnyen beszivárgó víz az anyag rothadásához vezet, és törékennyé válik a bot. A nyers bambuszból, acélból, duralből, üvegből, mogyoróból és kőrisből készült botok nem annyira kényesek, de azok is szorgalmas kezelést igényelnek. A feltört lakkot újabb réteggel pótoljuk. A teljes átlakkozást csak kevés horgász tudja maga elvégezni, ezért ajánlatos, hogy ezt a feladatot szakemberre, vagy pedig javítóműhelyre bízzuk. A horgászbot megsérült kötéseit feli kell újítani. A kötőfonálnak szorosan kell egymáshoz fonódnia, mert csak ilyen szakszerű kötés biztosíthatja a zsinórvezetők szilárdságát, ami a horogra került hal vezetésénél és fárasztásánál igen fontos tényező. Fordítsunk különös figyelmet a zsinórvezetőkre! Ugyanis ezek üvegből vagy porcelánból készülnek. Az igen bevált achátvezető ma már ritkaságszámba megy. Az általánosságban használt műzsinór nemcsak maga kopik a vezetőkön, de koptatja a vezetőket is. Fontos, hogy télen, amikor már pihenőre tért a bot, megvizsgáljuk a vezetők munkabírását. Ha valamelyik hibás, azt azonnal távolítsuk el, mert tavasszal biztos kellemetlenül érintene bennünket a zsinórszakadás akkor, amikor hal került horgunkra. Az orsó fontos és nagyon érzékeny horgász-kellék. Még a legegyszerűbb, csupán zsinórtárolásra használatos orsófajta is finnyás és tisztaságot követel. Az orsót időközönként zsírozzuk, olajozzuk. A forgődobú orsókat és a peremorsőkat óvjuk állandóan az iszaptól, sártól meg a homoktól, mert bármelyike a szerkezet igen kényes belső helyeire is eljuthat, ami káros hatással van azokra. Sokszor teljesen elakad a dobforgás. Az orsótisztítást, valamint a külső hibák eltávolítását magunk is elvégezhetjük, egyes alkatrészeket is ki tudnánk cserélni, de a szerkezeti defektusok eltávolítására ne igen vállalkozzunk, hanem adjuk szakember kezébe, vagy pedig javítóműhelybe a beteg alkatrészt. Akad horgász, aki unalmában, vagy pedig túlzott önhittségében maga akarja megjavítani orsóját. Csak akkor jön rá, hogy nem ért hozzá, amikor már darabokra szedte az orsót és nem tudja többé összerakni. Előfordul, hogy kontárkodása közben elkallódik egy-két apróság, amelyet sokszor lehetetlen pótolni, mert egyszerűen nincs! Egy ilyen „ezermester“ teljesen hasznavehetetlenné teheti a különben kis hibájú orsót. Fontos a zsiradék megválasztása is a megfelelő időszakban. Ma már gyakorlatilag alig ismerünk más zsinórt, mint a műfonalat. Csaknem minden horgászról állíthatjuk, hogy ismeri a műzsinór élettartamát. A sokáig tétlenül heverő műzsinór kiszárad és törik. Rugalmasságát és tartósságát meg lehet óvni kellő glicerinezéssel. Óvakodjunk a zsinór olajosságától, egyrészt azért, mert beszennyezi az orsót, másrészt, hogy a zsíros zsinór nem merül. A zsinór felcsévélése is igen fontos. A felületes és kontárul felcsévélt műzsinór repülése rossz és összegubancolódik. Végül ellenőrizzük a zsinórt, nincs-e valahol sérülése, törése. Ha igen, úgy azonnal cseréljük ki. Az idény alatt rendszeresen használt mfizsinórok már többnyire megbízhatatlanok. Horog nélkül nincs horgászat! — tartják a tapasztalt, idős víziesők. A horog a horgászat legfontosabb kelléke. Ez a sportág tőle kapta a nevét. A horognál a görbület, a hegy és a szakái a legfontosabb tényező. A horog hegyét már télen élesítsük, mert tavasszal más feladat vár reánk. A horogkötést is elintézhetjük, de ez egyéni dolog. A horogkötésnek sok a módja. Ha élőkét használunk, akkor az mindig kiváló anyagból legyen. Téli időszakban a horgot is konzerválni kell, hogy ne egye a rozsda. A tompa, törthegyű horgot selejtezzük ki. A kötött horgoknak elraktározása mindig nagyságuk szerint történjék. Úszót könnyűszerrel magunk is készíthetünk, különféle alakban és összeállításban. Kész úszók beszerzése nem jár nehézséggel és vételük nem terheli meg túlságosan zsebünket. Télen ráérünk. Az anyag nem kerül pénzbe. Kiadással csak a lakk meg a festék beszerzése jár, ha tartós úszót akarunk. Sok horgász arra is felhasználja a téli időszakot, hogy különböző nagyságú és alakú ólmot önt magának. Ez nem jár különös technikai nehézséggel. Csak ólom, forma és tűzhely kell hozzá. Fenékhorgászati célokra összelapított, ráncos, deformált ólmot készítsünk, nehogy a formás ólmot a tavaszi idényben a hal csalinak higgye. A szükség szerinti villantót a horgász maga is előállíthatja. Időtöltésből ez kellemes szórakozás, de az otthon gyártott villantó nemegyszer drágább, mint a szaküzletben vett áru. Ott bő a választék és a villantó ára sem túlméretezett. A gyárilag előállított villantó aránylag azért olcsóbb az otthon csinált műcsalinál, mert a magángyártás körülményes. Víznyomású sajtó kell hozzá, az pedig nem áll rendelkezésünkre. Kevés horgász részesül abban a szerencsében, hogy hozzáférhet valami vállalat hidraulikus sajtójához. A villantók mindegyikét tisztára és fényesre törölve csomagoljuk papirosba és őrizzük száraz helyen, nehogy rozsdát kapjon. A horgász három hálója: az emelőháló, a csalifogó háló és a haltartő szák téli elraktározása csak akkor jár sikerrel, ha ősszel alaposan kimostuk és kiszárítottuk azokat. A hálóra száradt iszap és halnyálka halálos ellensége e fontos horgászkelléknek. Vizsgáljuk pieg tehát e szerszámunkat! Ha megsérült egynéhány szem. azt azonnal javítsuk ki. Mindenütt akad spárga, s nem kerül pénzbe. Az elrothadt, vagy elnyűtt hálót pedig dobjuk el, nehogy tavasszal kellemetlen meglepetés érjen. Már nemegyszer előfordult, hogy a haltartó szákban tározott ponty egyszerűen kipottyant a lyukon. Télen hálót kötni nem rossz foglalkozás. Értéket képvisel. Igen fontos ahátizsák kérdése is. Lehetőleg vízhatlan és tágas legyen, hogy akadály nélkül elhelyezhessük benne a különböző horgászszerszámokat, az elemózsiát, a legszükségesebb gyógy- és kötszert. Némi tartalék ruhadarabot, tűt, cérnát és tetejében vízhatlan zsákot az esetleges halzsákmány elcsomagolására. A hátizsák használat közben egyik-másik helyen elkopik, kiszakad, de a hiba eltávolításával ismét használhatóvá válik. Végül a segítőeszközről: a csalihal-kannáról, a kukac-dobozról is gondoskodjunk. Tartsuk őket tisztán és gondoskodjunk, hogy száraz helyen töltsék a telet. A gondosan ápolt horgászkészséggel reményteljesen nézhetünk a jövő horgászidénv elé. Szűcs+ S FOGYÓBAN AZ ORIÁSHARCSÁK? Néhány évvel ezelőtt még 250 kilós harcsa kifogásáról hallottunk — a Nagy-Dunából. Ez igazán harcsaóriásnak nevezhető. A galántai horgászegyesület tagjainak — ugyancsak az utóbbi években — meg kellett elégedniük a negyven kiló körüli nagybajuszukkal. Nagyobb nem akadt hálóba, horogra. Hetekkel ezelőtt Futó Ferencnek sikerült a Vág vizéből egy 14 kilós harcsát kifogni, amelyből összesen 40 darab kirántott szeletet porcióztak ki. (kfg) VAUASZ c * HALASZ 3
