Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-19 / 46. szám

A horgászszerszám javítása és téli elraktározása Tél kopogtat már ajtónkon. Jobbára pihen a horgászszer­szám. Ilyenkor jólesik a fűtött kályha mellett visszagondolni az elmúlt horgászidény jó és rossz élményeire, s szemlét tar­tani a horgászkellékek fölött. A sporthorgászat egyik leg­szükségesebb és legnélkülözhe­­tetlenebb eszköze a bot. Enél­­kül nincs sporthorgászat. A bot azonban csak akkor szerez örö­met a horgásznak, ha az telje­sen rendben van. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha az anya­gához mérten konzerváljuk és ápoljuk. Még manapság is, ami­kor a műanyagbot került elő­térbe, a hasított fragasztott) bambuszbot a legérzékenyebb szerszám. Ez csakis akkor jól­ápolt, ha tartós és sértetlen a lakkozása, hibátlan a kötése, ha épek a zsinőrvezetők és jó a csőcsatlakozás. Fontos, hogy a hasított bam­buszbotnál ne legyen se törés, se repedés, mert a beteg he­lyekre könnyen beszivárgó víz az anyag rothadásához vezet, és törékennyé válik a bot. A nyers bambuszból, acélból, duralből, üvegből, mogyoróból és kőris­ből készült botok nem annyira kényesek, de azok is szorgal­mas kezelést igényelnek. A fel­tört lakkot újabb réteggel pó­toljuk. A teljes átlakkozást csak kevés horgász tudja maga elvégezni, ezért ajánlatos, hogy ezt a feladatot szakemberre, vagy pedig javítóműhelyre bíz­zuk. A horgászbot megsérült kö­téseit feli kell újítani. A kötő­fonálnak szorosan kell egymás­hoz fonódnia, mert csak ilyen szakszerű kötés biztosíthatja a zsinórvezetők szilárdságát, ami a horogra került hal vezetésé­nél és fárasztásánál igen fontos tényező. Fordítsunk különös figyelmet a zsinórvezetőkre! Ugyanis ezek üvegből vagy porcelánból ké­szülnek. Az igen bevált achát­­vezető ma már ritkaságszámba megy. Az általánosságban hasz­nált műzsinór nemcsak maga kopik a vezetőkön, de koptatja a vezetőket is. Fontos, hogy té­len, amikor már pihenőre tért a bot, megvizsgáljuk a vezetők munkabírását. Ha valamelyik hibás, azt azonnal távolítsuk el, mert tavasszal biztos kellemet­lenül érintene bennünket a zsi­nórszakadás akkor, amikor hal került horgunkra. Az orsó fontos és nagyon ér­zékeny horgász-kellék. Még a legegyszerűbb, csupán zsinór­­tárolásra használatos orsófajta is finnyás és tisztaságot köve­tel. Az orsót időközönként zsí­rozzuk, olajozzuk. A forgődobú orsókat és a peremorsőkat óv­juk állandóan az iszaptól, sár­tól meg a homoktól, mert bár­melyike a szerkezet igen ké­nyes belső helyeire is eljuthat, ami káros hatással van azokra. Sokszor teljesen elakad a dob­­forgás. Az orsótisztítást, vala­mint a külső hibák eltávolítását magunk is elvégezhetjük, egyes alkatrészeket is ki tudnánk cserélni, de a szerkezeti defek­tusok eltávolítására ne igen vállalkozzunk, hanem adjuk szakember kezébe, vagy pedig javítóműhelybe a beteg alkat­részt. Akad horgász, aki unalmá­ban, vagy pedig túlzott önhitt­ségében maga akarja megjaví­tani orsóját. Csak akkor jön rá, hogy nem ért hozzá, amikor már darabokra szedte az orsót és nem tudja többé összerakni. Előfordul, hogy kontárkodása közben elkallódik egy-két apró­ság, amelyet sokszor lehetetlen pótolni, mert egyszerűen nincs! Egy ilyen „ezermester“ tel­jesen hasznavehetetlenné teheti a különben kis hibájú orsót. Fontos a zsiradék megválasz­tása is a megfelelő időszakban. Ma már gyakorlatilag alig ismerünk más zsinórt, mint a műfonalat. Csaknem minden horgászról állíthatjuk, hogy is­meri a műzsinór élettartamát. A sokáig tétlenül heverő mű­zsinór kiszárad és törik. Rugal­masságát és tartósságát meg lehet óvni kellő glicerinezéssel. Óvakodjunk a zsinór olajossá­gától, egyrészt azért, mert be­szennyezi az orsót, másrészt, hogy a zsíros zsinór nem me­rül. A zsinór felcsévélése is igen fontos. A felületes és kon­tárul felcsévélt műzsinór repü­lése rossz és összegubancoló­dik. Végül ellenőrizzük a zsinórt, nincs-e valahol sérülése, törése. Ha igen, úgy azonnal cseréljük ki. Az idény alatt rendszeresen használt mfizsinórok már több­nyire megbízhatatlanok. Horog nélkül nincs horgá­szat! — tartják a tapasztalt, idős víziesők. A horog a horgá­szat legfontosabb kelléke. Ez a sportág tőle kapta a nevét. A horognál a görbület, a hegy és a szakái a legfontosabb té­nyező. A horog hegyét már té­len élesítsük, mert tavasszal más feladat vár reánk. A ho­rogkötést is elintézhetjük, de ez egyéni dolog. A horogkötés­nek sok a módja. Ha élőkét használunk, akkor az mindig kiváló anyagból legyen. Téli időszakban a horgot is konzer­válni kell, hogy ne egye a rozs­da. A tompa, törthegyű horgot selejtezzük ki. A kötött hor­goknak elraktározása mindig nagyságuk szerint történjék. Úszót könnyűszerrel magunk is készíthetünk, különféle alak­ban és összeállításban. Kész úszók beszerzése nem jár ne­hézséggel és vételük nem ter­heli meg túlságosan zsebünket. Télen ráérünk. Az anyag nem kerül pénzbe. Kiadással csak a lakk meg a festék beszerzése jár, ha tartós úszót akarunk. Sok horgász arra is felhasz­nálja a téli időszakot, hogy kü­lönböző nagyságú és alakú ólmot önt magának. Ez nem jár különös technikai nehézséggel. Csak ólom, forma és tűzhely kell hozzá. Fenékhorgászati cé­lokra összelapított, ráncos, de­formált ólmot készítsünk, ne­hogy a formás ólmot a tavaszi idényben a hal csalinak higgye. A szükség szerinti villantót a horgász maga is előállíthatja. Időtöltésből ez kellemes szóra­kozás, de az otthon gyártott villantó nemegyszer drágább, mint a szaküzletben vett áru. Ott bő a választék és a villantó ára sem túlméretezett. A gyári­lag előállított villantó aránylag azért olcsóbb az otthon csinált műcsalinál, mert a magángyár­tás körülményes. Víznyomású sajtó kell hozzá, az pedig nem áll rendelkezésünkre. Kevés horgász részesül abban a sze­rencsében, hogy hozzáférhet valami vállalat hidraulikus saj­tójához. A villantók mindegyikét tisztára és fényesre törölve csomagoljuk papirosba és őriz­zük száraz helyen, nehogy rozs­dát kapjon. A horgász három hálója: az emelőháló, a csalifogó háló és a haltartő szák téli elraktáro­zása csak akkor jár sikerrel, ha ősszel alaposan kimostuk és kiszárítottuk azokat. A háló­ra száradt iszap és halnyálka halálos ellensége e fontos hor­gászkelléknek. Vizsgáljuk pieg tehát e szerszámunkat! Ha meg­sérült egynéhány szem. azt azonnal javítsuk ki. Mindenütt akad spárga, s nem kerül pénz­be. Az elrothadt, vagy elnyűtt hálót pedig dobjuk el, nehogy tavasszal kellemetlen meglepe­tés érjen. Már nemegyszer elő­fordult, hogy a haltartó szák­ban tározott ponty egyszerűen kipottyant a lyukon. Télen hálót kötni nem rossz foglalkozás. Értéket képvisel. Igen fontos ahátizsák kér­dése is. Lehetőleg vízhatlan és tágas legyen, hogy akadály nél­kül elhelyezhessük benne a kü­lönböző horgászszerszámokat, az elemózsiát, a legszüksége­sebb gyógy- és kötszert. Némi tartalék ruhadarabot, tűt, cér­nát és tetejében vízhatlan zsá­kot az esetleges halzsákmány elcsomagolására. A hátizsák használat közben egyik-másik helyen elkopik, kiszakad, de a hiba eltávolításával ismét hasz­nálhatóvá válik. Végül a segítőeszközről: a csalihal-kannáról, a kukac-do­bozról is gondoskodjunk. Tart­suk őket tisztán és gondoskod­junk, hogy száraz helyen tölt­sék a telet. A gondosan ápolt horgász­készséggel reményteljesen néz­hetünk a jövő horgászidénv elé. Szűcs+ S FOGYÓBAN AZ ORIÁSHARCSÁK? Néhány évvel ezelőtt még 250 kilós harcsa kifogásáról hallot­tunk — a Nagy-Dunából. Ez igazán harcsaóriásnak nevez­hető. A galántai horgászegyesület tagjainak — ugyancsak az utóbbi években — meg kellett elégedniük a negyven kiló kö­rüli nagybajuszukkal. Nagyobb nem akadt hálóba, horogra. Hetekkel ezelőtt Futó Ferenc­nek sikerült a Vág vizéből egy 14 kilós harcsát kifogni, amely­ből összesen 40 darab kirántott szeletet porcióztak ki. (kfg) VAUASZ c * HALASZ 3

Next

/
Thumbnails
Contents