Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-19 / 46. szám

A császármadár erdeink leg­­kisebb fajdféléje. Bogyód termő bokrokkal és növényzet­­tel bővelkedő lomb- és vegyese erdő az otthona. Rovarral, fé-s reggel, kicsi csigával és külön­féle bogyóval táplálkozik. A legízletesebb fehérhúsú tyúkfé­lénk, a „császárok“ eledele. Azt hiszem onnan kapta a nevét. Ritkán kerül asztalra, mert igen óvatos madár. A hím 45 cm hosszú. Súlya olykor-olykor eléri az egy kilót. Ez a fajdféle egynejűségben él, A hím tollazata rozsdabarna. Különösen a szárnya. Testét szürkeárnyalatú tollazat fedi, teleszórva fehér és fekete folt* tál. Szemöldöke piros, csupasz és húsos. A fején sima bóbitái visel, mely dürgéskor felborzol lódik. A hím tollazata élénkebb és tarkább a jérce tollazatánál. Lábszárait, ami tgen jellemző a fajdféléknél, ujjakig nyúló tolU harisnya födi. Ujjain szűk bőr­­taraj lebeg, aminek kaparása nál veszt hasznát. A körme erős és kopott kapargáló szerszám, A császármadár példás csa­ládi életet él. A szülők meg a fiókáik, amelyek fészekhagyók és már kéthetes korukban re­pülnek, együtt töltik a nyarat. Ősszel, amikor már deres a ta­­laj, nagykorúakká s önállókká válnak. Az ifjú hím akkortájt már háztűznézőbe jár. Elettárs­­nőt keres. Ilyenkor hallhatni a fiatal hím nyikorgó hívását: — csőri... csőri... csri-i... A fiatal hím kezdő énekes. A hangszálat még fejletlenek. A vadász hívójára azonnal rea­gál és bizalommal közeledik hozzá! ősszel a császármadár párok­ba verődik, és így tölti a telet. Ha jég és hóréteg fedi a talajt, farügy és olajtartalmú fenyő­hajtás a tápláléka. A császármadár március és április folyamán dürög, párzik. Nincs állandó dürgőhelye. A hím valamelyik fa vagy bokor alsó gallyára kapaszkodva ének-, li el szerelmi nótáját. Reggeli koncertje után lerepül a közeli bokrosban motoszkáló jércéhez és szeretkezik vele. A férce 8—12 tojást rak ügyetlenül összetákolt fészké­be. Vagy három hétig ül rajta, a föld mélyedésében elhelyezett ágyacskában. A kikelt fióka, mint a tyúkfélék általában, fé­szekhagyó iés azonnal önálló „kény árkereső“. A császármadár rossz repülő. korral és növényzettel volt az erdő kipárnázva. Kijelölt helyei men ültem egy fatönkön a védi erdő szélén. Körülöttem tenger-! nyi kőtömb ágaskodott a havasi flóra dzsungeljéböl. Megilletődve hallgattam az őszi erdő hangjait: a szellő lágy dúdolását, a közeli patak csobogását, a hulló juharlevél suttogását, a madarak tereferé­­jét... Ezt a diszkrét erdei mu-. zslkát olykor-olykor csupán a hajtők tompított jelzőfüttye za­varta meg.. t Egyet-mást a császármadárról Süvítő, lármás repülése közben csaknem a földet éri. Nem re­pül messzire. Dürgése érdekes látvány. Éneklés közben a hím felbor­zolja tollazatát, akár a pulyka­kakas, égnek mereszti bóbitáját, ide-oda forog és sétálgat a mát­kája körül. A fiatal kakas nyi­korog, az idős hím trillázik:- Fiji... ft-jt... fi-fi-ji... fifijuj... — a hívó melódia szövege. A császármadárnak éppúgy, mint a többi fajdféléinknek nem kedvez a rohamos fejlő­­désü civilizáció. Pusztulőban van. Sok az ellensége. Utóbbi időben a turisztika ts!... A császármadár vadászata igen kedvelt sport volt. Egyen­értékű az erdei szalonka vadá­szatával. A módját illetőleg fel­hozok a magam gyakorlatából egy következő esetet: Az Alacsony Tátra egyik ha­­vasaljt vegyeserdejében szarvas­bikára vadásztunk. Áfonyával, málnával, szederrel, bogyós bo­Az erdő csakhamar hangosab­bá lett. Megszólalt a vadon rendőre: a kotnyeles szajkó. Egy megriadt rigó röptében jajveszékelt. Kacagó mókuspár eszeveszetten kergetődzött az őslúcok gallyain, s cinkeraj röpködött körülöttem. Egy hatalmas kőtömb-aggas­tyán mögül megszólalt a csá­szármadár. Öreg hím lehetett, mert művészi piánót hallatott: - Fiji... fi-ji... fifijt... fift­­juj... — kíváncsi tekintetet ve­tettem arrafelé, hogy meglás­sam a művészt, de nem volt si­kerem. Közben két őzikét pil­lantottam meg. A halkan csör­gedező csermely mellett lege­lésztek. A víz csengő hangja harmonikusan olvadt össze az erdő szimfóniájával. Meg sem mozdultam, jóságos tekintettel simogattam az erdő tündérei­nek vedlő nyári ruháját. A két teremtmény valami neszre fel­vetette fejét és egyetlen ugrás­sal a közeli sűrűben termett. Azután ismét beállott a ma­gasztos erdet csend, Sok lett a várás ... Átmeneti szórakozá­son törtem a fejem, amely nem bontaná meg a vadászat rend­jét. Ekkor jutott eszembe a füttyművész. Tarisznyámból elő­szedtem a karvalylábszárból készített hívót és elnótáztam rajta a császármadár-hím sze­relmi dalát. A hangszer lágy trillái hozzámcsalták a csoda­­madár egész famíliáját: a ka­kast, a jércét és vagy hat fió­kát. A kíváncsi társaság tíz lépésnyire állt meg előttem. Gyanakodóan pislogott a moz­dulatlan valamire, ami egy lúc matróna tövénél fetrengett. Amíg a gondos szülők ta­nácskoztak a gyanús valamiről, addig a hat rakoncátlan gyerek huncutkodott. A kételkedő ma­ma felszólítására a család a titokjteljes áfonyásba vonult. Rövidesen megismételtem a lírikus dallamot. A trillák me­gint előbűvöltek a bokrosból egy csoportot. A véderdő alatti ösvényen sípolgatva, nyikorog­va közeledett felém a hím, a férce és két fióka. Nem kétsé­ges, hogy többi gyereküket el­orozta valami ragadozó. Ebből volt itt elég ... A két fióka bátran közeledett s megcsodálta csizmámat, a szokatlan látványt. A kíváncsi kis kakas startot vett, felrebbent és a puskám csövére ült. A szülök törték a fejüket a nagy rejtélyen — a csizmámon, de mert nem lettek okosabbak, faképnél hagytak és tovább ballagtak ... Váratlan lövés dördült el a közelben. A császármadár csa­lád nyugtalanná lett, és amikor zajos csörtetés kallódott, rög­tön szárnyrakapott és a szom­széd juhar megkopaszodott gallyain keresett menedéket. Nem lőttem, mert nem volt sza­bad lőnöm császármadárra ... Selmec Adolf Borzot tettek ártalmatlanná A menyétek családjának leg­nagyobb testű képviselője a borz. Nálunk főleg erdőkben él. Sárgásszlnű szőrméje van. Fehér fején két fekete csík húzódik végig. Főleg növények­kel, részben pedig állati ere­detű eledellel táplálkozik. Hosz­­sza 80 cm körüli, testsúlya 15— 1 6kg. Kizárólag éjjel mutatko­zik, ezért kevésbé Ismerjük. Azt is állíthatjuk, hogy járá­sunkban nagyon kevés van belőlük. Vadászati szempontból inkább káros, mint hasznos, s ezért csak részben áll véde­lem alatt. Valamikor hája miatt vadásztak rá, mert úgy gon­dolták, hogy annak gyógyító hatása van. A múltkoriban a Galántai Állami Gazdaság va­dászainak sikerült két borzot fogni. Erről beszélgettünk Války Jánossal, a CSVSZ galán­tai járási szervezetének dolgo­zójával. — Hol és hogyan fogták meg a borzot? Borzpár és a figyelő róka — A Galántai Állami Gazda­ság vadászai rendszeresen va­dásznak a kártékony állatok­ra. Az 1965. évi 22. számú ren­delet értelmében az önálló és ra rá pedig a másikat. A kár­tevők elleni vadászat során nagy segítségünkre vannak a foxterrier kutyák, melyeket a kártevők odúiba szoktunk en­gedni. Ezeket a borzokat is a foxterrierek segítségével sike­rült elcsípnünk, amelyek kiszi­matolják a vad jelenlétét az odúban. — Sikerült már az előbbi években is fogni borzot? — Nem. Nálunk ugyanis 1912—1913-ban mutatkoztak legutóbb borzok, s azóta senki sem látót belőlük egy példányt sem. — Hány kártevőt tettek már eddig ártalmatlanná? — A vadászterületet 1956- ban vettük át. Azóta 27 öreg és 28 fiatal rókát, néhányszáz karvalyt, kutyát és macskát ejtettünk el. Krajcsovics Ferdinánd (Galánta) (Foto: Kucsera Szilárd) elismert fácánosokban egész éven át lehet vadászni nyestre, borzra, sünre, s egyéb kárte­vőkre. Nemrégiben sikerült el­csípni egy borzot, néhány nap­

Next

/
Thumbnails
Contents