Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-19 / 46. szám

A LEGTÖBB MEZEI VA­DÁSZ vele kezdi, vele végzi nimródi pályafutását. Nyuszival, a gyerekmesék hő­sével. Állandó, rendszerint tö­meges jelenléte a határban egész életre szóló örömet, iz­galmat jelent a vadászoknak. Ne csodálja ezt a hegyek em­bere. A mezei területnek is megvan a maga varázsa. Akit az élet apró örömei is kielégítenek, aki az álmodó kukoricások között megérzi a mélabús hangulatot, akit ma­gányos kóborlásain áhítatra int a dérlepte mezők csendje, akiben egy árva Varjú távolodó károgása is képes megpendí­teni a romantika húrjait, akit tavaszi éjszakán szíven üt a vándormadár hangja, s el tud mélázni a kalásztengertől bú­csúzó nyári estén, az a mezők szerelmese, védője, vadásza. Aki a vadászatot kizárólag sportnak, vagy csak üdülésnek tekinti, nem pedig ezeket a vadászat mellékzöngéjének, jobban teszi, ha másutt keres lehetőséget kedvtelései szá­mára. Akiben meg csak az ősidők­ből örökölt vak szenvedélyt, a természetirtó ostorát oltotta be az élet, annak alkalmazkod­nia kell a mai vadászerkölcs­höz, vagy nem szabad vadász­nia. A vadászat alapja valóban komoly szenvedély, melynek fékentartására szolgálnak a vadászszokások, íratlan és írott törvények, valamint a józan ész. Fegyelem szempontjából javára válik a vadászatnak, ha ezt sportszerűen gyakoroljuk. Kétségtelen, hogy ha szen­vedélyünknek akarunk áldozni, ma már szigorú vadgazdálko­dásra van szükségünk. Vad nélkül nincs vadászat! Gazdaságilag pedig legfonto­sabb vadunk a ml szerény tap­sifülesünk, a mezei nyúl. A megváltoztott termelési vi­szonyok óta az első tavaszi nyúlfiak javarészt a mezőgaz­dasági gépek áldozataivá vál­nak. A második fiadzásból származókat a takarmányfélék kaszálásakor tizedelik meg. A gabona aratásakor aztán vágja a gép apraját, nagyját. Ha ezt betetőzi egy esős nyár, kész a veszedelem, melyet a vegysze­rek helytelen alkalmazásával okozott kár még nagyobbít. Ha meg egy vadászterületet for­galmas autóutak szelnek ke­resztül, a nyúlállomány jelen­tős része menthetetlen. Több­nyire azért, mert a vadász­szövetség ismeretterjesztő bi­zottságának munkája eddig nem hozta meg a gépkocsive­zetők körében az óhajtott ered­ményt. Pedig a sofőrök között aránylag sok a vadász, de még több a lelkiismeretlen vezető. Országos kérdés ez, melynek megoldása váratni fog magára. Ezzel a sok veszedelemmel szemben pedig a vadászok tá­borának igen nagy része tét­lenül áll. Ölhetett kézzel várja a sült galambot, az időjárás jóvoltából a nagy nyúlszaporu­­latot. Azt pedig várhatja. A mai viszonyok között csak szorga­lom, gondos, szakszerű munka hozhat javulást. Régebbi könyvekben, szak­lapokban olvashatjuk, hogy a nyúl téli etetése csak arra jó, hogy helyhez kösse a vadat, s ne kóboroljon el. Itt egy ko­moly hibát kell jóvátenni. Tapasztalhattuk, hogy a leg­jobb nyúlállomány ott van, ahol állandóan cukorrépát termesz­tenek. Ennek a fontos mező­­gazdasági növénynek a hulla­déka olyan komoly táperőt je­lent a nyúl részére, mely át­­telelését kitűnően elősegíti. Márpedig az egészséges, erős tavaszi tenyészanyag elsőrendű feltétele mindennemű jó te­nyészetnek. Hát még a termé­szet viszontagságainak kitett, érzékeny, a rágcsálók sok nya­­vajájától veszélyeztetett nyúl­nak. Bizonyítékaink vannak ar­ra nézve, hogy a rosszul átté­rj--------------------------------------­A TERÍTÉK (Foto: J. Holeőek) A TARTALOMBÓL: Csallóköz állatvilága 4» Egyet-mást a császár­­madárról ^ Borzot tettek ártalmatlanná ^ Védik a vadállományt 4 Ebadó Vadásznaptár ^ A CSVSZ hírei A horgászszerszám téli javítása és elraktározása 4* „Tatárjárás“ a Dunán Horgászélmények Mit kell tudni a halról? •f» Hírek, érdekességek lelt nyulak ivadékai gyenge életerejű, alacsony tenyészér­­tékű egyedek. Ennek tudatá­ban nem szabad elhanyagolni a nyúl téli etetését, s ennek helyes keresztülvitele céljából a szakkönyvek Igény­bevételét. Ezelőtt a kora tavaszi fiad­­zás védett helyeken, füves mesgyéken, trágyakupacokban ment végbe. Ma ennek a lehe­tősége a minimumra szűkült. Ezért vált életfontosságúvá a nyúl részére a csenderesek lé­tesítése. Láthatjuk, hogy a li­getekkel, erdőcskékkel válta­kozó területen a nyúl szépen tenyészik. A kaszáláskor előforduló ká­rok csökkentésére legcélsze­rűbb, ha erre a vadászok sza­badságuk egy részét áldozzák fel s karöltve a mezőgazdasági dolgozókkal, vizslák segítségé­vel kizavarják, vagy kimentik a vadat a veszélyeztetett terü­letről. Vadászias, szórakoztató, hasznos munka ez, mely nélkül ma számottevő vadvédelem el sem képzelhető. A vegyszerek káros hatása elleni küzdelemben az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek Illeté­kes dolgozóihoz kell fordulni. Csak ezektől tudhatjuk meg a vegyszerek használatának he­lyét és idejét, hogy gyakori riasztással elszoktathassuk on­nan a vadat. A mezei nyúl a gondosko­dást sokszorosan meghálálja, hiszen alkalmazkodóképessé­gére vall, hogy az adriai ten­ger partjaitól a szlovákiai és erdélyi havasokig mindenütt találkoztam vele. Életfeltételei Galánta, Vágsellye, Érsekújvár és Nagysurány környékén vi­lágviszonylatban is a legked­vezőbbek. Szlovákiában másutt is igen jók ezek a feltételek, fokozatosan haladva délről a nagy hegyek határáig. A nyúl szőre a legfinomabb nemezkészítmények gyártására is kiválóan alkalmas. Gerincé­nek porhanyós húsa páratlan a maga nemében. (Folytatás a 2. oldalon A mezei nyúl A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE II. ÉVFOLYAM 1966. NOVEMBER

Next

/
Thumbnails
Contents