Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-12 / 45. szám
csökkentését, azután pedig a külföldi egységek kivonását követeli, hogy aztán megindulhassanak a béketárgyalások, amelyeken a délvietnami Felszabaditási Front képviselői egyenrangú tárgyalófelekként is résztvennének. U Thant javaslatával — ha burkolt formában is — az Egyesült Államokat vádolja és bár az ENSZ tagállamainak jelentős része támogatja a főtitkár javaslatát, mindez még távolról sem elég ahhoz, hogy változást idézzen elő az Egyesült Államok vietnami terveiben. Gromiko szovjet külügyminiszter sokkal határozottabban szövegezte meg a Szovjetunió és a szocialista országok álláspontját: „Az agresszor ment Vietnamba — az agresszornak kell távoznia onnan.“ "í Az Egyesült Államok lakos• ságát ezekben a napokban két kérdés érdekli: Johnson műtétéi és a választások. Az elnökön már tavaly végeztek epeműtétet, amely nyomán az operáció felületén sérv képződött. Azonkívül nyilván megártott neki a sok beszéd is, mert tályogot állapítottak meg a gégéjén, amit el kell távolítani. A választások során 35 kormányzó, ugyanannyi szenátor és a teljes képviselőház sorsa dől el. Az eddig befutott jelentések alapján — bár a republikánusok némi sikereket értek el és szenátorainak számát gyarapítani tudták, a demokraták fölénye továbbra is megmarad. Hasonló a helyzet a képviselőházban is. Az amerikai belpolitikai élet szenzációja azonban, hogy a legreakciósabb négergyülölő Alabamában az eddigi kormányzó Wallace utódjául feleségét választották meg. A szövetségi törvények ugyanis lehetetlenné tették a fajgyűlölő fehér lakosságnak Wallace ismételt megválasztását, s így a feleségének biztosították a kormányzói • széket. Bíztató tünet azonban, hogy az USA 11 déli államában az 1964-ben regisztrált több mint két millió néger szavazó száma 4 300 000-re növekedett. (S. M.) Vietnam^ népe nem áll egyedül az USA-agresszió elleni nehéz harcában. A szocialista országok nemcsak a politikai jórumokon támogatják a sza-i badságharcosokat. Képünkön egy szovjet hajóból raknak ki fontos hadU anyagot a partra. Antonín Novotny, köztársasági elnök a csehszlovák-egyiptomi kapcsolatokról Antonín Novotny, köztársaságunk elnöke közel- és távol-keleti utazásának küszöbén interjút adott az A1 Ahbar c. egyiptomi lapnak, amely november 9-én, elnökünk és kíséretének kairói megérkezése napján jelent meg. Novotny elvtárs kifejezésre juttata, hogy Csehszlovákia népe mindig rokonszenvvel figyelte az imperializmus és a kolonializmus ellen küzdő népek felszabaditási harcát, önállóságuk szilárdulását, és kötelességének is tartotta, hogy erejéhez mérten megsegítse az Egyesült Arab Köztársaságot. Különös örömére szolgál népünknek — hangsúlyozta elnökünk — hogy az Egyesült Arab Köztársaság a szocializmus építésében keresi boldogulását és már eddig is komoly sikereket ért el. Bonni bonyodalmak újból szenvedélyesen hangsúlyozta a szövetségi köztársaság atomáris felfegyverkezésének követelését és a „támadásra beállított védelem“ koncepcióját. TOVÁBBI BONYODALMAK MÁSRÉSZT bonyolította még Erhard kormányának helyzetét, hogy a kancellár szeptemberben tett washingtoni látogatása nem hozta meg a várt eredményt. A szorgalmazott nyugat-német nukleáris fegyverkezéssel szemben Washington hűvös magatartást tanúsított. A franciák kifejezetten elutasító álláspontja pedig kétségtelen, nem is szólván arról, hogy a szocialista tábor országai a legerélyesebben szembe helyezkednek Nyugat- Németország nukleáris fegyverkezésére irányuló célkitűzéseivel, amely egyébként a legkevésbé sem számíthat kedvező nemzetközi visszhanggal. Erre mutat az is, hogy az ENSZ-ben hatalmas támogatást kapott az a szovjet javaslat, mely szerint törekedni kell az atomfegyverek terjesztésének és továbbadásának megakadályozására. Így ezidőszerint nem éppen rózsásak a kilátások, hogy a bonni militaristák nukleáris fegyverekre támaszkodva merészelhessék megkísérelni a két német állam erőszakos egyesítését és egyéb revansiszta ambíciók elérését. Ám végzetes hiba volna lebecsülni azt a veszélyt, amelyet a nyugat-német militarizmus Európa biztonságára és magára a német népre nézve is jelent. Következményei egyre jobban éreztetik hatásukat elsősorban az NSZK-ban, ahol a majdnem félmillió főnyi Bundeswehr és az ott állomásozó amerikai és angol fegyveres erők eltartása mind elviselhetetlenebb terheket ró a dolgozók vállára. Miközben a monopóliumok fokozzák busás nyereségeiket, növekszik az infláció, emelkednek az árak, lassul a termelés növekedésének üteme és ha bár még korai lenne depresszióról beszélni, az bizonyos, hogy az ún. gazdasági csoda varázsa és káprázata gyorsuló iramban tűnik tova, sőt a konjunktúra helyett már itt-ott a munkanélküliség veszedelmét idézik fel. 4 Az elmúlt napokban a világ ■ • közvéleménye fokozottabb érdeklődéssel fordult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulóját ünneplő Szovjetunió felé. Az I. világháború harmadik évében az Oroszországban megindult társadalom-politikai fordulattal tulajdonképpen az emberiség legújabb korának kapui tárultak kiy hiszen azon az 1917. évi őszi napón a földgolyó egyhatodán az első olyan államhatalom alakult meg, amely aztán gyökeresen megváltoztatta az addigi társadalom megszokott elképzeléseit az uralmon lévőkről és amelynek céljai azonossá lettek az egész haladó emberiség célkitűzéseivel. Ez alatt a 49 év alatt a Szovjetunió világhatalommá fejlődött. Nemzetközi tekintélye ma elvitathatatlan barátai és ellenségei közt egyaránt. A leghatalmasabb szocialista állam ipara ma egy hónap alatt többet produkál, mint 30 év előtt egy egész év folyamán. Az utolsó évtizedek alatt néprétegeinek évszázados lemaradottságát behozva a világ második legerősebb gazdasági hatalmává fejlődött. Politikai és gazdasági felemelkedésével párhuzamosan növekedett e hatalmas birodalom népeinek kulturális színvonala is. A szovjet tudósok a A megújho Szkopje Három éve múlt, hogy a szépséges Vardar-parti várost, Macedónia jóvárosát borzalmas földrengés rázta meg. Szkopje lakói még ma is megborzadva emlékeznek vissza arra a végzetes reggelre, amikor másodpercek alatt rombadőlt mindaz, amit a szkopjeiek évszázadokon át teremtettek. A szerencsétlenség során 1700-an meghaltak, 3300-an súlyosan megsebesültek. Az élőknek több mint 80 százaléka hajlék nélkül maradt. S ma, három évvel a földrengés után, újra él, lélegzik a város, lakossága 20 ezerrel több, mint a katasztrófa előtt volt. Oj bérházak, középületek között, újonnan aszfaltozott utcákon sétálok Kole Jordanovski főmérnökkel, az újjáépítési főbizottság igazgatójával, aki a gigászi újjáépítést munkáról beszél. A katasztrófa előtt a város nyolc kilométer hosszan terült el a Vardarfolyó két partján, most huszonnégy kilométeren. Kétszer több az útcája, a park, a csatornahálózat, mint a földrengés előtt volt. — Az újjáépítés gyors ütemét annak köszönhetjük — mondja a főmérnök —, hogy úgyszólván az egész világ összefogott Szkopje megsegítésére. Ennek köszönhető, hogy ma aránylag kevés a romépület, sok az - elsimított terület és az új ház. Eddig 14 ezer lakás készült el, többnyire földszintes, részben előregyártott, összeszerelhető ajándék-, vagy importházakban — természetesen utakkal, vízvezetékekkel, csatornákkal és villanyvezetékekkel ellátva. A lakótelepeken iskolák, kórházak, üzletek sorakoznak. Az egyik lakótelep például 70 ezer lakosnak nyújt otthont. Ezen felül 12 700 társadalmi tulajdonban levő lakás is újjáépült, ilyen módon további 50 ezer emberről gondoskodtunk. Jártam ilyen új, földszintes házban. Valóban kényelmes otthont nyújt lakóinak. A belvárosban már állnak a 10—12 emelet magas bérházak, szállodák és a közintézmények épületei. Körülöttük zajlik, pezseg az élet. A tervek szerint szabályozzák a Vardar-folyót, teljesen újjáépítik a belvárost. Jelenleg mintegy 220 ezer lakosa van Szkopjénak, de 1970-ben már 270 ezer lesz. A városközpont kialakítására az ENSZ Különleges Alapjának anyagi eszközeiből zártkörű nemzetközi tervpályázatot hirdettek, amelynek első díját megosztva Knezo Tange neves japán építész, valamint Misevic Radován és Vencel Fedor zágrábi építészek kapták. Az ő terveik alapján épül fel az új Szkopje. Sétálok a városban. Járom az utcákat és nézem u fényes kirakatokat, az új házakat, a formálódó, új városképet — a nemzetközi összefogás nagyszerű csodáját. Este van. Barátaimmal felmegyünk a város körül emelkedő hegyek egyikére, amelyről pompás kilátás nyílik Szkopjéra. A vadonatúj hotel teraszáról nézem az újra fényárban úszó várost. Villanyfüzér, milliárdnyi fénygömb — alattunk zsong, lüktet a kétezer éves Szkopje, amely három év alatt a romokból teljesen újjáépült. A családi otthonokban újra nyugalom és béke honol G. S. g SZAK a TI FÖLDMŰVES 1966. november 12. MINDEZEK a nehézségek akkor léptek fel, amikor Erhard meddő politikáját a nyugat-német közvélemény különböző oldalról fokozottabban bírálta, a kormánynak pedig nem csekély főfájást okozott az űn. stabilizációs törvény kiharcolása, amelytől Erhard a gazdasági és pénzügyi nehézségek sikeres leküzdését és a kormány pozíciójának megszilárdítását remélte. Ilyen körülmények közt eleve sem gondolhatott arra, hogy elejti hadügyminiszterét, von Hasselt, aki egyébként a „demokrata“ köntösében egy darabig azt a benyomást kelthette, mintha szembehelyezkedne a tá ! bornokok hatalmi ambícióival. Erhard tehát elfogadta a tisztek lemondását és csakhamar megtalálta utódaikat. Trettner helyét, aki a szárazföldi erők felügyelője volt, de Maziere foglalta el, Panitzkyét pedig Steinhoff generális. Megoldást nyert Papé, majd Westrick utódlásának ügye Is. Jellemző von Hasselre, hogy amit Trettnertől és fcanitzkytől megtagadott, azt készséggel megadta utódaiknak, azaz kibővítette jogkörüket. A kormány tehát lényegében meghajolt a tábornokok követelései előtt és von Hassel a nyugat-német parlament szeptemberi ülésén csak következetes volt, mikor A VÄLSÄG IGAZI HÁTTERE ^ ERHARD második koalíciós kormánya mindössze egy esztendőt tudott | átvészelni. Helyzete már augusztusban erősen leromlott, amikor a Bundes| wehr legfelsőbb szervének három tábornoka, Trettner, Panitzky és Papé I egyetemlegesen lemondott. Lépésük von Hassel hadügyminiszter ellen ' irányult, ugyanakkor azonban Erhardot és kormányát Is ki akarták vetni J a nyeregből. Mi sem volna azonban tévesebb, mint annak feltételezése, \ hogf a nyugat-német imperializmus katonai politikájának és stratégiáják nak elvi kérdéseiben ellentétek állnának fenn a hadsereg politikai vezető- I sége és a visszalépett tábornokok közt, akik egyébként hűen szolgálták ' Hitlert. Elvégre a bonni hadügyminisztériumnak köszönhették rehabilitá| ciójukat és új pályafutásukat. Panitzky lemondásának hátterében az F 104 ' G. típusú Starfighter vadászbombázók gyakori lezuhanása áll, melyek során | öt esztendő alatt 36 pilóta vesztette életét. E katasztrófákat Panitzky, mint N a légi erők főnöke, a hadügyminisztérium politikai jellegű civil tagozatául nak rovására írja, amely nem maradt adós a viszontvádakkal. Kétségtelen, S hogy a Starfighter-programot már Strauss 1959-ben kezdeményezte, utóda, | von Hassel pedig a Bundeswehr fegyverkezésének négy évvel később el- S indított szakaszában szorgalmazta. Történt pedig mindez abban a reményb ben, hogy az amerikai Starfighterek műszaki kivitelezésüknél fogva mint S egy atomháború harcászati eszközei különösen beválnak és megvásárlásuk I révén Nyugat-Németország a nukleáris bombákhoz is eljut. ^ Ám eddig az USA nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy Nyugat| Németországot a konvencionális fegyverkezés keretén túlmenően segítse, * vagyis fenntartja magának az atomfejek fölötti rendelkezést. Viszont éppen k azok megkaparintásának reményében jött létre a vásár. Azonkívül Trettner J tábornoknak nem volt és nincs ínyére, hogy a hadsereg alárendelt viszony| ban van a civil politikai irányítással szemben, és a vele egy húron pendülő 1 J generálisokkal már huzamosabb ideje viszolyog, hogy Nyugat-Németország- I ban úgynevezett parlamenti-demokratikus ellenőrzés alá vonták a fegy- I veres erőket, amire azelőtt a német militarizmus történetében még nem ^ volt példa. Trettnerék minden, még formális jellegű intézményt is el akar- I nak hárítani az útból, hogy feltámasszák, illetve felújítsák a hagyományos ^ vezérkart és döntő pozíciókhoz juttassák a militarizmus legfőbb bajnokait. | Nem kis bonyodalmat okozott Erhardnak, hogy néhány héttel később ^ visszalépett bizalmas tanácsosa és kabinettfőnöke Ludger Westrick mi■ | niszter is, aki mint az alumínium- és bányaipar bizalmi embere az állan- S dóan megismétlődő támadások nyomása alatt inkább a dúsabb jövedelem| mel kecsegtető üzleti világban akar a jövőben boldogulni. A GORDIUSI CSOMÖ TETŐZI a bonyadalmakat a militarizálás teljes kibontakoztatását célzó szükségállapot-törvény javaslata, amelynek megszavazása gúzsba kötné a dolgozókat, megadná a kegyelemdöfést a polgári demokrácia maradványainak és méginkább elzárná minden ésszerű béketörekvés útját. A nyugat-német kormányválságnak tehát sok az összetevője és így Erhardék adópolitikája, amely a jövedelmek és bérek rovására szeretné a 4 milliárd márkára rúgó költségvetési hiányt fedezni, a Szabad Demokrata Párt részére kedvező ürügyül szolgált, hogy kiszálljon a keresztény-demokrata és keresztényszociális unióval alkotott koalíció süllyedő hajójából. Erhard politikáját azonban még magában az unionista pártokban is súlyos bírálatok érik és különösen az amerikabarát Schröder, valamint i de Gaulle-al legszorosabb együttműködést követelő Franz Josef Strauss közötti ellentétek növelik a válságot. A kancellár nem egy befolyásos párthíve sürgeti a kormányfő mielőbbi visszalépését melynek szükségességét egyre erélyesebben követeli a szociáldemokrata párt is. Mint a vasárnap lezajlott hesseni tartománygyűlési választások eredményei mutatják, Erhard kurzusa erősen hanyatlik, ugyanakkor a szabad-demokraták is tért vesztettek. Ezzel szemben javult a már amúgy is többségben levő szociáldemokrata párt pozíciója. De nem szabad szemet hunyni az újabb telető neofasiszták pártjának szavazatnyeresége fölött sem, amelynek a kormány revansiszta politikája biztosított éltető talajt. Az unionista pártok (CDU, CSU) mindenképpen szeretnének elkerülni a szociáldemokratákkal együtt létesülő nagy koalíciót és előreláthatólag továbbra is a szabad-demokratákat igyekeznek megnyerni az új kormánynak, amelynek életképességét azonban még a legfondorlatosabb taktikázás sem biztosíthatja. A válságból — új választással vagy nélküle — csak a revanspolitikával szakító és a békés együttélésre alapuló reális politika lehet az egyetlen kivezető út. SZÍRT * i i tudomány és a technika számos szakaszán ma a legelsők és azok eredményeit kiaknázva rendelkezhet a Szovjetunió a legkorszerűbb haditechnikával is. Napjainkban mindé- ' nütt tisztában vannak azzal, hogy az , évek óta tartó feszült nemzetközi po- ] litikai helyzet azért nem fajult még , el egy harmadik világháborúvá, mert , a szocialista világrendszer élén a Szovjetunió meg tudta fékezni az ag- i resszív imperialista erőket. “1 Az Egyesült Nemzetek Szer“• vezetőnek utolsó, 21. ülésszakán, amely e napokban fejeződött be, csupán az általános vita folyamán 1 108 beszéd hangzott el. A szónokok i mind foglalkoztak a vietnami háború- i val és nagy részük határozottan el- ■, ítéli az Egyesült Államok agresszió- l ját. A „Los Angeles Times“ statiszti- ! kája szerint a szocialista országok I mellett 53 más állam képviselője is { követelte az ENSZ-ben, hogy az USA azonnal, minden feltétel nélkül szün- i tesse meg a Vietnami Demokratikus i Köztársaság bombázását és vonja ki i csapatait Vietnam területéről. És i ezek között több olyan ország meg- < bízottal is voltak, amelyeket a nem- t zetközi politikában az USA szövet- 1 ségeseiként, vagy barátaiként tarta- 1 nak nyilván, mint pl. Svédország, ] Franciaország vagy India. Az Egye- i sült Államok agresszió* politikai né- j zeteivel csak a vietnami háborúban 1 bűnrészes országok képviselői (Ma- j laysia, Thaiföld, Ausztrália és Cjzé- I land) azonosították magukat a négy- t hetes vitában. 1 U Thant főtitkár, aki tisztában van ! azzal, hogy az ENSZ a vietnami kon- 1 fiiktus megoldásában nem hozhat i döntést, javaslatot nyújtott be, amely i elsősorban a bombázások azonnali i megszüntetését, majd a hadműveletek >. szent állatnak tartják a tehenet, mely előttük szent és sérthetetlen. Miután több modernebb gondolkozású képviselő a parlamentben törvényjavaslatban kérte a tehenek vágási tilalmának a feloldását, hogy enyhítsék az országban uralkodó éhínséget, a parlament a vágási engedély feloldását a tartományi parlamentek hatáskörébe ruházta át. A tüntetésnek több halálos áldozata is volt, mintegy 200 személy megsebesült. © Ki lesz Erhard utódja? A nyugat-német keresztény-demokraták és keresztény-szocialisták közös pártgyűlésén Erhard kancellár utódjaként a következő négy jelöltet szemelték ki: Barzelt, Schröder külügyminisztert, Gerstenmayer parlamenti elnököt és Kiesengert, Baden-Würtemberg tartomány miniszterelnökét. A legesélyesebbnek Kiesingert tartják. © Felbecsülhetetlen árvízkárok Olaszországban. A múlt hét folyamán bekövetkezett hatalmas esőzések Dél- és Délnyugat-Európában egyelőre még fel sem becsülhető károkat okozott. Csupán Firenzében mintegy 150 milliárd koronára becsülik a műremekekben (képekben, szobrokban és értékes kéziratokban) okozott károkat. © A vallási fanatizmus átka. Oj Delhiben, India fővárosában véres összeütközésekre került sor a belügyminisztérium ellen primitív fegyverekkel felvonuló fanatikus hinduk és a rendőrség között. A vallásos hinduk