Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-12 / 45. szám

csökkentését, azután pedig a külföldi egységek kivonását követeli, hogy aztán megindulhassanak a béketár­gyalások, amelyeken a délvietnami Felszabaditási Front képviselői egyen­rangú tárgyalófelekként is résztven­­nének. U Thant javaslatával — ha burkolt formában is — az Egyesült Államokat vádolja és bár az ENSZ tagállamainak jelentős része támo­gatja a főtitkár javaslatát, mindez még távolról sem elég ahhoz, hogy változást idézzen elő az Egyesült Ál­lamok vietnami terveiben. Gromiko szovjet külügyminiszter sokkal hatá­rozottabban szövegezte meg a Szov­jetunió és a szocialista országok ál­láspontját: „Az agresszor ment Viet­namba — az agresszornak kell tá­voznia onnan.“ "í Az Egyesült Államok lakos­­• ságát ezekben a napokban két kérdés érdekli: Johnson műtétéi és a választások. Az elnökön már tavaly végeztek epeműtétet, amely nyomán az operáció felületén sérv képződött. Azonkívül nyilván megártott neki a sok beszéd is, mert tályogot állapí­tottak meg a gégéjén, amit el kell távolítani. A választások során 35 kormányzó, ugyanannyi szenátor és a teljes kép­viselőház sorsa dől el. Az eddig be­futott jelentések alapján — bár a republikánusok némi sikereket értek el és szenátorainak számát gyarapí­tani tudták, a demokraták fölénye továbbra is megmarad. Hasonló a helyzet a képviselőházban is. Az ame­rikai belpolitikai élet szenzációja azonban, hogy a legreakciósabb né­­gergyülölő Alabamában az eddigi kormányzó Wallace utódjául felesé­gét választották meg. A szövetségi törvények ugyanis lehetetlenné tet­ték a fajgyűlölő fehér lakosságnak Wallace ismételt megválasztását, s így a feleségének biztosították a kormányzói • széket. Bíztató tünet azonban, hogy az USA 11 déli álla­mában az 1964-ben regisztrált több mint két millió néger szavazó száma 4 300 000-re növekedett. (S. M.) Vietnam^ népe nem áll egyedül az USA-agresszió elleni nehéz harcában. A szocialista országok nemcsak a politikai jórumokon támogatják a sza-i badságharcosokat. Képünkön egy szovjet hajóból raknak ki fontos hadU anyagot a partra. Antonín Novotny, köztársasági elnök a csehszlovák-egyiptomi kapcsolatokról Antonín Novotny, köztársaságunk elnöke közel- és távol-keleti utazásá­nak küszöbén interjút adott az A1 Ahbar c. egyiptomi lapnak, amely no­vember 9-én, elnökünk és kíséretének kairói megérkezése napján jelent meg. Novotny elvtárs kifejezésre juttata, hogy Csehszlovákia népe mindig rokonszenvvel figyelte az imperializmus és a kolonializmus ellen küzdő népek felszabaditási harcát, önállóságuk szilárdulását, és kötelességének is tartotta, hogy erejéhez mérten megsegítse az Egyesült Arab Köztársa­ságot. Különös örömére szolgál népünknek — hangsúlyozta elnökünk — hogy az Egyesült Arab Köztársaság a szocializmus építésében keresi boldogulását és már eddig is komoly sikereket ért el. Bonni bonyodalmak újból szenvedélyesen hangsúlyozta a szövetségi köztársaság atomáris fel­fegyverkezésének követelését és a „támadásra beállított védelem“ kon­cepcióját. TOVÁBBI BONYODALMAK MÁSRÉSZT bonyolította még Erhard kormányának helyzetét, hogy a kancellár szeptemberben tett washingtoni látogatása nem hozta meg a várt eredményt. A szorgalmazott nyugat-német nukleáris fegyverkezéssel szemben Washington hűvös magatartást tanúsított. A franciák kifejezetten elutasító álláspontja pedig kétségtelen, nem is szólván arról, hogy a szo­cialista tábor országai a legerélyesebben szembe helyezkednek Nyugat- Németország nukleáris fegyverkezésére irányuló célkitűzéseivel, amely egyébként a legkevésbé sem számíthat kedvező nemzetközi visszhanggal. Erre mutat az is, hogy az ENSZ-ben hatalmas támogatást kapott az a szovjet javaslat, mely szerint törekedni kell az atomfegyverek terjeszté­sének és továbbadásának megakadályozására. Így ezidőszerint nem éppen rózsásak a kilátások, hogy a bonni militaristák nukleáris fegyverekre támaszkodva merészelhessék megkísérelni a két német állam erőszakos egyesítését és egyéb revansiszta ambíciók elérését. Ám végzetes hiba vol­na lebecsülni azt a veszélyt, amelyet a nyugat-német militarizmus Európa biztonságára és magára a német népre nézve is jelent. Következményei egyre jobban éreztetik hatásukat elsősorban az NSZK-ban, ahol a majd­nem félmillió főnyi Bundeswehr és az ott állomásozó amerikai és angol fegyveres erők eltartása mind elviselhetetlenebb terheket ró a dolgozók vállára. Miközben a monopóliumok fokozzák busás nyereségeiket, növek­szik az infláció, emelkednek az árak, lassul a termelés növekedésének üteme és ha bár még korai lenne depresszióról beszélni, az bizonyos, hogy az ún. gazdasági csoda varázsa és káprázata gyorsuló iramban tűnik tova, sőt a konjunktúra helyett már itt-ott a munkanélküliség veszedelmét idé­zik fel. 4 Az elmúlt napokban a világ ■ • közvéleménye fokozottabb ér­deklődéssel fordult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évforduló­ját ünneplő Szovjetunió felé. Az I. világháború harmadik évében az Oroszországban megindult társada­lom-politikai fordulattal tulajdonkép­pen az emberiség legújabb korának kapui tárultak kiy hiszen azon az 1917. évi őszi napón a földgolyó egy­­hatodán az első olyan államhatalom alakult meg, amely aztán gyökeresen megváltoztatta az addigi társadalom megszokott elképzeléseit az uralmon lévőkről és amelynek céljai azonossá lettek az egész haladó emberiség cél­kitűzéseivel. Ez alatt a 49 év alatt a Szovjetunió világhatalommá fejlődött. Nemzetközi tekintélye ma elvitathatatlan barátai és ellenségei közt egyaránt. A legha­talmasabb szocialista állam ipara ma egy hónap alatt többet produkál, mint 30 év előtt egy egész év folya­mán. Az utolsó évtizedek alatt nép­rétegeinek évszázados lemaradottsá­­gát behozva a világ második legerő­sebb gazdasági hatalmává fejlődött. Politikai és gazdasági felemelkedésé­vel párhuzamosan növekedett e ha­talmas birodalom népeinek kulturális színvonala is. A szovjet tudósok a A megújho Szkopje Három éve múlt, hogy a szépséges Vardar-parti várost, Macedónia jóvá­rosát borzalmas földrengés rázta meg. Szkopje lakói még ma is megborzad­va emlékeznek vissza arra a végzetes reggelre, amikor másodpercek alatt rombadőlt mindaz, amit a szkopjeiek évszázadokon át teremtettek. A sze­rencsétlenség során 1700-an meghal­tak, 3300-an súlyosan megsebesültek. Az élőknek több mint 80 százaléka hajlék nélkül maradt. S ma, három évvel a földrengés után, újra él, lélegzik a város, lakos­sága 20 ezerrel több, mint a kataszt­rófa előtt volt. Oj bérházak, középü­letek között, újonnan aszfaltozott utcákon sétálok Kole Jordanovski fő­mérnökkel, az újjáépítési főbizottság igazgatójával, aki a gigászi újjáépí­tést munkáról beszél. A katasztrófa előtt a város nyolc kilométer hosszan terült el a Vardar­­folyó két partján, most huszonnégy kilométeren. Kétszer több az útcája, a park, a csatornahálózat, mint a földrengés előtt volt. — Az újjáépítés gyors ütemét an­nak köszönhetjük — mondja a főmér­nök —, hogy úgyszólván az egész világ összefogott Szkopje megsegíté­sére. Ennek köszönhető, hogy ma aránylag kevés a romépület, sok az - elsimított terület és az új ház. Eddig 14 ezer lakás készült el, többnyire földszintes, részben előregyártott, összeszerelhető ajándék-, vagy im­portházakban — természetesen utak­kal, vízvezetékekkel, csatornákkal és villanyvezetékekkel ellátva. A lakó­telepeken iskolák, kórházak, üzletek sorakoznak. Az egyik lakótelep pél­dául 70 ezer lakosnak nyújt otthont. Ezen felül 12 700 társadalmi tulajdon­ban levő lakás is újjáépült, ilyen mó­don további 50 ezer emberről gon­doskodtunk. Jártam ilyen új, földszintes ház­ban. Valóban kényelmes otthont nyújt lakóinak. A belvárosban már állnak a 10—12 emelet magas bérházak, szállodák és a közintézmények épüle­tei. Körülöttük zajlik, pezseg az élet. A tervek szerint szabályozzák a Var­­dar-folyót, teljesen újjáépítik a bel­várost. Jelenleg mintegy 220 ezer lakosa van Szkopjénak, de 1970-ben már 270 ezer lesz. A városközpont kialakítá­sára az ENSZ Különleges Alapjának anyagi eszközeiből zártkörű nemzet­közi tervpályázatot hirdettek, amely­nek első díját megosztva Knezo Tan­ge neves japán építész, valamint Mi­­sevic Radován és Vencel Fedor zág­rábi építészek kapták. Az ő terveik alapján épül fel az új Szkopje. Sétálok a városban. Járom az utcá­kat és nézem u fényes kirakatokat, az új házakat, a formálódó, új város­képet — a nemzetközi összefogás nagyszerű csodáját. Este van. Barátaimmal felmegyünk a város körül emelkedő hegyek egyi­kére, amelyről pompás kilátás nyílik Szkopjéra. A vadonatúj hotel tera­száról nézem az újra fényárban úszó várost. Villanyfüzér, milliárdnyi fény­gömb — alattunk zsong, lüktet a két­ezer éves Szkopje, amely három év alatt a romokból teljesen újjáépült. A családi otthonokban újra nyugalom és béke honol G. S. g SZAK a TI FÖLDMŰVES 1966. november 12. MINDEZEK a nehézségek akkor léptek fel, amikor Erhard meddő poli­tikáját a nyugat-német közvélemény különböző oldalról fokozottabban bírálta, a kormánynak pedig nem csekély főfájást okozott az űn. stabili­zációs törvény kiharcolása, amelytől Erhard a gazdasági és pénzügyi nehézségek sikeres leküzdését és a kormány pozíciójának megszilárdítását remélte. Ilyen körülmények közt eleve sem gondolhatott arra, hogy elejti hadügyminiszterét, von Hasselt, aki egyébként a „demokrata“ köntösében egy darabig azt a benyomást kelthette, mintha szembehelyezkedne a tá ! bornokok hatalmi ambícióival. Erhard tehát elfogadta a tisztek lemondását és csakhamar megtalálta utódaikat. Trettner helyét, aki a szárazföldi erők felügyelője volt, de Maziere foglalta el, Panitzkyét pedig Steinhoff gene­rális. Megoldást nyert Papé, majd Westrick utódlásának ügye Is. Jellemző von Hasselre, hogy amit Trettnertől és fcanitzkytől megtagadott, azt kész­séggel megadta utódaiknak, azaz kibővítette jogkörüket. A kormány tehát lényegében meghajolt a tábornokok követelései előtt és von Hassel a nyugat-német parlament szeptemberi ülésén csak következetes volt, mikor A VÄLSÄG IGAZI HÁTTERE ^ ERHARD második koalíciós kormánya mindössze egy esztendőt tudott | átvészelni. Helyzete már augusztusban erősen leromlott, amikor a Bundes­­| wehr legfelsőbb szervének három tábornoka, Trettner, Panitzky és Papé I egyetemlegesen lemondott. Lépésük von Hassel hadügyminiszter ellen ' irányult, ugyanakkor azonban Erhardot és kormányát Is ki akarták vetni J a nyeregből. Mi sem volna azonban tévesebb, mint annak feltételezése, \ hogf a nyugat-német imperializmus katonai politikájának és stratégiájá­­k nak elvi kérdéseiben ellentétek állnának fenn a hadsereg politikai vezető- I sége és a visszalépett tábornokok közt, akik egyébként hűen szolgálták ' Hitlert. Elvégre a bonni hadügyminisztériumnak köszönhették rehabilitá­­| ciójukat és új pályafutásukat. Panitzky lemondásának hátterében az F 104 ' G. típusú Starfighter vadászbombázók gyakori lezuhanása áll, melyek során | öt esztendő alatt 36 pilóta vesztette életét. E katasztrófákat Panitzky, mint N a légi erők főnöke, a hadügyminisztérium politikai jellegű civil tagozatá­ul nak rovására írja, amely nem maradt adós a viszontvádakkal. Kétségtelen, S hogy a Starfighter-programot már Strauss 1959-ben kezdeményezte, utóda, | von Hassel pedig a Bundeswehr fegyverkezésének négy évvel később el- S indított szakaszában szorgalmazta. Történt pedig mindez abban a remény­­b ben, hogy az amerikai Starfighterek műszaki kivitelezésüknél fogva mint S egy atomháború harcászati eszközei különösen beválnak és megvásárlásuk I révén Nyugat-Németország a nukleáris bombákhoz is eljut. ^ Ám eddig az USA nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy Nyugat­­| Németországot a konvencionális fegyverkezés keretén túlmenően segítse, * vagyis fenntartja magának az atomfejek fölötti rendelkezést. Viszont éppen k azok megkaparintásának reményében jött létre a vásár. Azonkívül Trettner J tábornoknak nem volt és nincs ínyére, hogy a hadsereg alárendelt viszony­­| ban van a civil politikai irányítással szemben, és a vele egy húron pendülő 1 J generálisokkal már huzamosabb ideje viszolyog, hogy Nyugat-Németország- I ban úgynevezett parlamenti-demokratikus ellenőrzés alá vonták a fegy- I veres erőket, amire azelőtt a német militarizmus történetében még nem ^ volt példa. Trettnerék minden, még formális jellegű intézményt is el akar- I nak hárítani az útból, hogy feltámasszák, illetve felújítsák a hagyományos ^ vezérkart és döntő pozíciókhoz juttassák a militarizmus legfőbb bajnokait. | Nem kis bonyodalmat okozott Erhardnak, hogy néhány héttel később ^ visszalépett bizalmas tanácsosa és kabinettfőnöke Ludger Westrick mi­­■ | niszter is, aki mint az alumínium- és bányaipar bizalmi embere az állan- S dóan megismétlődő támadások nyomása alatt inkább a dúsabb jövedelem­­| mel kecsegtető üzleti világban akar a jövőben boldogulni. A GORDIUSI CSOMÖ TETŐZI a bonyadalmakat a militarizálás teljes kibontakoztatását célzó szükségállapot-törvény javaslata, amelynek megszavazása gúzsba kötné a dolgozókat, megadná a kegyelemdöfést a polgári demokrácia maradvá­nyainak és méginkább elzárná minden ésszerű béketörekvés útját. A nyu­gat-német kormányválságnak tehát sok az összetevője és így Erhardék adópolitikája, amely a jövedelmek és bérek rovására szeretné a 4 milliárd márkára rúgó költségvetési hiányt fedezni, a Szabad Demokrata Párt ré­szére kedvező ürügyül szolgált, hogy kiszálljon a keresztény-demokrata és keresztényszociális unióval alkotott koalíció süllyedő hajójából. Erhard politikáját azonban még magában az unionista pártokban is súlyos bírálatok érik és különösen az amerikabarát Schröder, valamint i de Gaulle-al legszorosabb együttműködést követelő Franz Josef Strauss közötti ellentétek növelik a válságot. A kancellár nem egy befolyásos párthíve sürgeti a kormányfő mielőbbi visszalépését melynek szükséges­ségét egyre erélyesebben követeli a szociáldemokrata párt is. Mint a va­sárnap lezajlott hesseni tartománygyűlési választások eredményei mutat­ják, Erhard kurzusa erősen hanyatlik, ugyanakkor a szabad-demokraták is tért vesztettek. Ezzel szemben javult a már amúgy is többségben levő szociáldemokrata párt pozíciója. De nem szabad szemet hunyni az újabb telető neofasiszták pártjának szavazatnyeresége fölött sem, amelynek a kormány revansiszta politikája biztosított éltető talajt. Az unionista pártok (CDU, CSU) mindenképpen szeretnének elkerülni a szociáldemokratákkal együtt létesülő nagy koalíciót és előreláthatólag továbbra is a szabad-demokratákat igyekeznek megnyerni az új kormány­nak, amelynek életképességét azonban még a legfondorlatosabb taktikázás sem biztosíthatja. A válságból — új választással vagy nélküle — csak a revanspolitikával szakító és a békés együttélésre alapuló reális politika lehet az egyetlen kivezető út. SZÍRT * i i tudomány és a technika számos sza­kaszán ma a legelsők és azok ered­ményeit kiaknázva rendelkezhet a Szovjetunió a legkorszerűbb hadi­­technikával is. Napjainkban mindé- ' nütt tisztában vannak azzal, hogy az , évek óta tartó feszült nemzetközi po- ] litikai helyzet azért nem fajult még , el egy harmadik világháborúvá, mert , a szocialista világrendszer élén a Szovjetunió meg tudta fékezni az ag- i resszív imperialista erőket. “1 Az Egyesült Nemzetek Szer­“• vezetőnek utolsó, 21. üléssza­kán, amely e napokban fejeződött be, csupán az általános vita folyamán 1 108 beszéd hangzott el. A szónokok i mind foglalkoztak a vietnami háború- i val és nagy részük határozottan el- ■, ítéli az Egyesült Államok agresszió- l ját. A „Los Angeles Times“ statiszti- ! kája szerint a szocialista országok I mellett 53 más állam képviselője is { követelte az ENSZ-ben, hogy az USA azonnal, minden feltétel nélkül szün- i tesse meg a Vietnami Demokratikus i Köztársaság bombázását és vonja ki i csapatait Vietnam területéről. És i ezek között több olyan ország meg- < bízottal is voltak, amelyeket a nem- t zetközi politikában az USA szövet- 1 ségeseiként, vagy barátaiként tarta- 1 nak nyilván, mint pl. Svédország, ] Franciaország vagy India. Az Egye- i sült Államok agresszió* politikai né- j zeteivel csak a vietnami háborúban 1 bűnrészes országok képviselői (Ma- j laysia, Thaiföld, Ausztrália és Cjzé- I land) azonosították magukat a négy- t hetes vitában. 1 U Thant főtitkár, aki tisztában van ! azzal, hogy az ENSZ a vietnami kon- 1 fiiktus megoldásában nem hozhat i döntést, javaslatot nyújtott be, amely i elsősorban a bombázások azonnali i megszüntetését, majd a hadműveletek >. szent állatnak tartják a tehenet, mely előttük szent és sérthetetlen. Miután több modernebb gondolkozású képvi­selő a parlamentben törvényjavaslat­ban kérte a tehenek vágási tilalmá­nak a feloldását, hogy enyhítsék az országban uralkodó éhínséget, a par­lament a vágási engedély feloldását a tartományi parlamentek hatáskörébe ruházta át. A tüntetésnek több halá­los áldozata is volt, mintegy 200 sze­mély megsebesült. © Ki lesz Erhard utódja? A nyu­gat-német keresztény-demokraták és keresztény-szocialisták közös pártgyű­lésén Erhard kancellár utódjaként a következő négy jelöltet szemelték ki: Barzelt, Schröder külügyminisztert, Gerstenmayer parlamenti elnököt és Kiesengert, Baden-Würtemberg tarto­mány miniszterelnökét. A legesélye­sebbnek Kiesingert tartják. © Felbecsülhetetlen árvízkárok Olaszországban. A múlt hét folyamán bekövetkezett hatalmas esőzések Dél- és Délnyugat-Európában egyelőre még fel sem becsülhető károkat okozott. Csupán Firenzében mintegy 150 mil­liárd koronára becsülik a műreme­kekben (képekben, szobrokban és ér­tékes kéziratokban) okozott károkat. © A vallási fanatizmus átka. Oj Delhiben, India fővárosában véres összeütközésekre került sor a belügy­minisztérium ellen primitív fegyve­rekkel felvonuló fanatikus hinduk és a rendőrség között. A vallásos hinduk

Next

/
Thumbnails
Contents