Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-05 / 44. szám
Ha még eg... Húsz éves múlt, amikor megismerkedtek. Ködös novemberi napon. Az utcán sétált, a kirakatokat nézegette. Fagyos, csúszós volt az út. Az úttesten át egy lány sietett. Fékek csikorogtak, éles sikolytás, s a kövezetre zuhant. A kirakat tovább egy pillanatig sem érdekelte. A gépkocsihoz rohant. A mentőállomásra, hadarta a szavakat. — Gyenge agyrázkódás. Pár napig pihenni kell — jegyezte meg az orvos gépiesen. Nem tudta, kicsoda a lány, de úgy érezte a találkozás nem utolsó az életében. — A kislánynak Ön hozzátartozója? — kérdezte az orvos. — Nem, — felelte. — Egy két napig pihennie kell a kórházban. Mint akit halálra ítéltek mart leikébe e pár szó. Ez lenne az első és utolsó találkozás? A lány tíz nap múlva elhagyta a kórházat. Életvidáman látta viszont, a könyvüzletben ahol mint elárusító dolgozott. Elnézte fürge mozdulatait, amint vidám csevegés közben szolgálja a vásárlókat. Állandó vendége lett a könyvesboltnak. Irénke csinos lány. Van benne valami, ami megragadja az embert. Valami, ami tán mindenkiben fellelhető, de nem lehet érezni mint nála. Arcáról le nem fogyható gyerekes mosoly vonzza a férfiakat. Ez volt az, ami benne egyszeriben felkavarta a vért. Ügy érezte, a lány nélkül nem élet az élete. Két évig együtt jártak, segített ahol csak tudott. Minden szabad idejét az üzletben töltötte. Néha sétálgattak, a kis parkban egymás szemébe nézve a jövőről álmodoztak. Behívták katonának. Késő őszi nap volt. A vonat ablakánál állt és a barna hajú lány felé integetett. Irénke szeméből forró könnyek csordogáltak. Most is maga előtt látja, amint fehér kendőjével búcsúcsókot integet. A kaszárnyában minden reggel kábulton ébredt. Az újoncok ajkáról mélabús nótaszó zengett az első hetekben. Nem akarta, hogy magával ragadja az elhagyatottság érzése. Inkább az álmok birodalmába menekült. Gondolatban örökké otthon járt. Napjában rótta a sorokat a fehér levélpapírra. A válaszok eleinte gyakran, majd mind gyérebben érkeztek. Egyszer aztán végképp elmaradtak. Tudta, egyszer minden út véget ér, de nem így képzelte kettőjük életét. Valamikor más színben látta a világot. Kár, hogy az ábránd nem marad örökké — sóhajtozott. A valóság, a rút igazság megmarad, s rág a testben, lélekben. Az élet furcsa játékot űz vele. Nem született szerencsés időben. Feje felett zúgtak a vadászrepülők, halált hozó terhükkel tdvarepültek a nehézbombázók. Háború volt... Az apját nem is ismerte. Eltűnt a fronton. Az anyja sem élte túl a fájdalmakat. Igazán, tiszta szívből senki sem mondta, fiam, szeretlek ... Szeretett mindent, ami A KIS TÜCSÖK Egy verőfényes augusztusi napon az ötéves Lacika a nyugágyban feküdt egy hatalmas hársfa alatt. Szegényke mind a két lábára béna volt, édesanyja naponta kihozta ide, hogy erősödjön a jó levegőn. Körülötte százával cirpeltek a tücskök, és muzsikájuk elaltatta a gyerekeket. Az egyik kis tücsök részvéttel nézegette a magatehetetlen fiúcskát, és elhatározta, hogy megpróbál segíteni rajta. Elhelyezkedett a közelében egy fán, és dalra gyújtott. Éneke egyre lágyabb, dallamosabb lett, mintha azt mondta volna: „Gyere ..., gyere ..., indulj..., indulj...“ Lacika felfigyelt a hívogató hangra. Milyen szívesen mászott volna föl a fára, hogy megfogja a kedves állatkát! De sajnos, a lábai erőtlenül csüngtek alá. Másnap a tücsök leszállt a fáról, körülröpködte a Lacika fejét, és énekéből a kisfiú azt vélte hallani: „Fogjál meg ..., fogjál meg ...“ Megpróbálta elkapni a tücsköt, de nem sikerül neki. A következő napon a tücsök leereszkedett a nyugágy lábához. A kisfiú nagy erőfeszítéssel megemelte a felső testét, és a tücsök után nyűit, de az gyorsan fölszállt a fára. Három nap telt el. A tücsök egyre közelebb merészkedett Lacikához, végül a térdére ugrott, s onnan hirtelen felröppent. A kisfiú némi habozás után megpróbált leszállni a nyugágyról, majd nagyon lassan talpra állt. ürömujjongva szállt tova a könyörületes szívű tücsök. Nagyon boldog volt: sikerült a béna kisfiút leszállásra bírnia! Legközelebb egy kis sétára csábította Lacikát. A gyerek a nyugágyába kapaszkodva lassan, óvatosan néhány lépést tett. Nagyon vágyott rá, hogy A százéves Állatkertbe látogatott Évike, mert úgy vélte, hogy sok mindent meg kell ott még néznie ... Anyujával sorra járt .hát sok ketrecet, karámot, nem hagyta ki sem a mackó, — sem a róka-családot. Nem kerülte el figyelmét a párduc s a teve sem, annyit jártak, annyit néztek, mint amennyit kevesen ... Krokodiltól elefántig, tigristől az őzekig, sehol semmi ki nem maradt, mind fontos volt őnekik. Megcsodálták a zebrát is, s a csöpp lovat, a pőnit, és a végén az óvoda — mindig vidám, mindig pajkos — apró állat-lakóit... És* miközben ott állt Évi, gondolkodott módfelett... Végül aztán megkérdezte: — Mondd, Anyu, ez hogy lehet? Mért hozzák el őket ide, a napközis tanyára? Hisz láthattad, mindegyiknek otthon van a mamája!? körülötte volt. Az embereket, a holt tárgyakat... De egy szép napon levél érkezett. Pár sor volt csupán, mely élete értelmét rombolta szét. „Ne haragudjon, a lányom eljegyezte magát... ha egyszer felénk jár, látogasson meg bennünket, Karolina néni." Mint akinek a szívébe kést szúrnak. Ügy érezte nem élt túl a csalódást. Szabadságot kért. Tudta, nem való ilyenkor a látogatás, de látni akarta a lányt. Karolin néni fogadta. Nehezen indult a beszélgetés. Tulajdonképpen neki már nem volt mit mondania. Megbánta, hogy újra átlépte a jól ismert ház küszöbét, de nem lehetett viszakozni. — A lányom eljegyezte magát. Mit tehettem én ellene? Tudom, magát szerette... de az apja akaratának nem mert ellenszegülni. Félt is, azt gondolta, katonaság után elválik az útjuk, s utána rajta nevet a világ. Meg aztán maga is olyan furcsán viselkedett. Ne haragudjon, őszinte leszek. Egy lánynak nemcsak az kell, hogy délelgessék. Asszonyt szemszögből próbálom megmagyarázni. Irénke huszonegy éves. Ilyenkor a lány férfi után vágy ... A szavak hallatára úgy érezte elönti a szégyenpír. Nem, nem haragudott meg a lány anyjára. Ö legalább őszinte volt hozzá. Hamarjában nem tudott választ adni. A szavakat kereste. Sajnos, a lányában nem az utcasarki „hölgyeket“ kerestem, tán ez lett a vesztem. Irénkével úgy akartam élni, hogy mindig szeressek és engem is szeressenek néha. Nem sikerült! Délben hazajött a lány. Találkoztak. Sírógörcsöt kapott. Tán az együtt eltöltött órák jutottak eszébe? Nem tudta... Irénke egy hétig az ágyat nyomta. Három hónap múlva leszerelt. Később hallotta, hogy megtörtént az esküvő. Néha-néha még találkoztak, régi ismerősként üdvözölték egymást. Elbeszélgettek. Az asszonyka szavaiból kiérezte a megbánás ezer sóhaját. A találkozások után úay érezte, valamit kilopták az életéből. Házassága második évében Irénke elvált. Széjjeltépte egy másik férfi meghitt életét. A férfi, emlékezetéből már kezdte kitépni a barnahajú mindig mosolygós kislányt... de nemrégiben újra öszszehozta a sors. Beültek egy presszóba. Hallgattak. Nem akarta egyik sem megtörni a csendet. Az asszonyka sóhajtott. — Elrontottam az életem, mindennek én vagyok az oka. Nem bíztam benned. Nem értettük meg egymást. Elrontottuk egymás életét. Vagy még nem késő?! Kiléptek a sötétségbe. Lépteik egyhangú kopogása beleveszett a késő őszi éjszakába ... Czita Béla GYENES ISTVÁN: A JÓZAN ÉSZ PARANCSAI || Nézzük a téli öltözködés legfőbb parancsait és legkirívóbb visszásságait. Ruházatunknak a szervezet természetes hőszabályozó képességét kell segítenie. Ahogyan nyáron könnyű szövésű és világos színű anyagok előnyösek, a nyakon és végtagokon a levegőzést biztosító szabással, télen ellenkezőleg: a test és ruházat közötti levegő megőrzésére törekszünk. A nehezebb és sötétebb anyagokon kívül Hasznos a ballonkabát, betehető béléssel, s a férfiak a kötött harisnyát sem találják csúnyának. főként ez védi a szervezetet a túlzott lehűléstől és megfázástól. A többrétegű öltözet (kardigán alatt pulóver, a zakó alatt mellény vagy pulóver) a ml európai éghajlatunkon hasznos — és szerencsére már divat is. Több vékony ruhadarab, a köztük elhelyezkedő levegő segítségével, jobban véd a hidegtől, mint a legvastagabb bunda egymagában. A rétegeit arra valók, hogy szükség esetén lehámozhassuk magunkról. Fűtött helyiségben (pl. moziban) tegyük le a nagykabátot megér egy koronát a ruhatár, a megfázás többe kerülhet. A láb hőmérséklete sokkal alacsonyabb, mint a testé (egyeseknél 10— 15 fokot is elérhet a különbség). Különösen nőknek szól tehát az intelem: télen akkor is tartsák melegen a lábukat, ha ez „nem divat“. Télvíz idején a bundacipő vagy a hócsizma éppen olyan fontos ruhadarab, mint a meleg felsőkabát. Ha a lábbeli átnedvesedett, azonnal cseréljük ki, mert a láb rendkívül nagy hőveszteséggel (vagyis meghűlés árán) „szárítja" a harisnyát. A télen forgalomba kerülő női nadrág bizonyára nem olyan kecses, mint a hasonló célokat szolgáló nyári holmik, viszont sokkal egészségesebb. Az újabban elterjedt harisnyanadrág és a vastagabb szövésű vagy éppen kötött harisnya szintén az ésszerű öltözködés kelléke. Minden szoros ruhadarab gátolja a vérkeringést, tehát hideg időben elősegíti a fagyást, a kellemetlen fagydaganatok képződését. Különösen vonatkozik ez a cipőre és a kesztyűre. Fűtött helyiségben persze nem szabad bundacipőben vagy hócsizmában ülni, de szerencsére kezd divatba jönni a lábbeli cserélése munkahelyen, iskolában, színházban. A női öltözködés általában célszerűbb, mint a férfiaké. A könnyen cserélhető kardigánok kendők a ruházkodás alapvető célját szolgálják; az alkalmazkodást a változó környezeti hatásokhoz. A műanyag-fehérneműről már köztudomású, hogy nyáron túl meleg, télen pedig hideg. Ennek oka, hogy a műanyag jó hővezető, tehát hidegben fokozza a szervezet hőleadását, káros lehűlését. A műszálat természetesen, egyéb jó tulajdonságai miatt, nem lehet, nem is akarja senki kiirtani a modern öltözködés anyagai közül. A legfontosabb szabály: tisztán tartani, naponta mosni a műanyagból készült fehérneműt, és olyan ruhadarabokkal kombinálni, amelyek védelmet nyújtanak a hideg ellen. (Nylon ing alá vegyünk fel pamut trikót vagy fölé könnyű pulóvert.) Egyelőre legmakacsabb divathóbort-N. *a o. vii N c/i öl SÖ *0 Qj ► a tücsköt megfogja, és maga sem vette észre, hogyan történt, de eleresztette az ágyat és megindult. A tücsök előtte szökdelt. Laci édesanyja éppen megérkezett az uzsonnával. Nem akart hinni a szemének, amikor látta, hogy a fia jár. — Anyukám — kiáltotta izgatottan Laci —, kérlek, fogd meg nekem ezt a kis tücsköt! Az anya utána kapott, de az állatka elrepült. A kisfiú ezután rohamosan gyógyult. Már futkosott a mezőn, és hálás szívvel gondolt a tücsökre, mert tudta, hogy a kis muzsikus segítette a gyógyuláshoz. Beköszöntött az ősz. A fák ^hullatták elsárgult leveleiket. Közeledett a tél, a tücsök borzongva érezte zord lehelletét. Amikor az első fagy megjött, odaszállt a kisfiú ablakára és az üveget kaparászta. Félig megfagyva, minden erejét összeszedve muzsikálta nyári nótáját. A fiúcska felismerte a dallamot, kinyitotta az ablakot, és beengedte kis barátját. Keze között melengette a megdermedt állatkát, azután egy virágcserépre tette. Sok jó falatot adott neki, és a tücsök élete legszebb telét töltötte Laciéknál. Amikor újra tavasz lett, a kis állat nyugtalanul röpdösött ide-oda a szobában. A fiúcska tudta, hogy társaihoz vágyik. Kinyitotta hát az ablakot és szabadon engedte a tücsköt. Az sebesen elröpült testvéreihez, és elmondta nekik élményeit. S ekkor rázendítettek a tücskök olyan szépen, mint még soha. Hallottátok ti is a tücskök énekét, gyerekek? (Idegen ötletből írta: SZ. M.) GYÓGYNÖVÉNYEK Vízszintes: 1. Sokoldalú háziszer, székfű név alatt is ismeretes gyógynövény. 6. Vissza: tudósítás végén névelővel. 8. Monte Christo várbörtöne. 9. Tett vége. 10. Területegység. 11. Véredény. 12. Személyem. 13. Nógató szócska. 15. Ételízesítő. 17. Kettős betű. 18. G. R. 0. 20. Ennek a növénynek csak a gyökerét használjuk fel, több betegségre jó hatással van. Függőleges: 1. Gyomorrontásnál ajánljuk e növény főzetét. 2. Művészet — franciául. 3. Személyes névmás. 4. Fél liter. 5. Ékezettel: teának használva leveit cukorbaj ellen isszák. 7. júniusban és júliusban virágzik, főzete kitűnő izzasztószer. 12. Lélegzik. 14. Időmérő. 16. Szaglószerv. 19. Állatlak. Beküldendő a vízszintes 1., 20. és a függőleges 1., 5. és Z. számé sorok megfejtése. A Szabad Földműves 42. számában közölt kis keresztrejtvény helyes megfejtése: „Kék — Piros — Barna — Sárga.“ Könyvjutalomban részesülnek: Bodnár Mária, Bodolló, és Szabó Tibor, Csicsó. nak látszik a tűsarkú cipő. Korányi Frigyes a múlt század végén még csak a magas sarok ellen hadakozott (mert hajlamossá tesz vándorvese képződésére), s azt gondolta: a tudomány szava gátat vet a divat terjedésének. Sajnos, nem így történt. És még számos példát meríthetnénk arra, hogy a divat felülkerekedik a józan ész tanácsain. A divatnak nincs pontos, tudományos meghatározása. Az öltözködés és az egészség szabályait ismerjük. Ésszerűségre törekvő korunkban öszsze kell egyeztetni a kettőt: az esztétikailag kielégítő és az egészséget szolgáló öltözkedést. (Az Egészség nyomán) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1966. november 5, I PÄLVÖLGYI PÁL: Nehéz kérdés
