Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-05 / 44. szám

Bratislava, 1908. november 5. Ara 1,— Kfis XVII. évfolyam, 44. szám. Forradalom és emberek Dicső történelmet kovácsolni a jelenből — ez nem adatik meg minden nemzedéknek. Hősökké magasztosult apák és nagyapák nyomdokaiba lépni — ez nagyszerű feladat, férfipróba. De egyszersmind elkötelezettség és roppant felelősség. Mert a vérrel megváltott jövőnek méltónak kell lennie az érte hozott áldozathoz és nem szabad árnyékot vetnie a példaképekre, az elindítókra. A szovjet ember tudatában elevenen munkál a múlt. jellemet formáló, akaratot acélozó erővel. A ma szovjet embere megérte apái megálmodott jövőjét, s tudja mi­vel tartozik, adósságát törleszteni nem rest. Tegnap is, ma is, holnap is szilárdan állt, illetve áll történelem­szabta posztján. Történelem... Egy év híján fél évszázad. Az Auróra lángot vető döreje ma is dobhártyát hasítóan sivít el a fejek felett. Lenin forradalomra hivó szava zakatol a szívekben, halálnak feszülő férfimellekből szakadó sóhaj tör a magasba ... Okróberre emlékezünk!... Októberre emlékezzünk! Mi is, és a világ népei mind! Október rabigát tépő emlékét idézzük! És mutassuk meg zsarnokot tipró ere­jét, hallgassuk békéért kiáltó hangját! Ünnepet ülnek a szovjet emberek. Elözönlik a városok utcáit, tereit, szívélyes kézszorítással kívánnak egymás­nak kellemes ünnepet, további jó munkát, erőt, egész­séget. Bizakodó tekintetükben ott villózik a jövő, a még szebb, a még jobb, a még boldogabb. Mert ilyen az ember ... sohasem ér el tulajdonképpen a jövőbe. S ép­pen ezért mindent amit tesz önzetlenül kell tennie, hiszen munkájának gyümölcsét teljes egészsében csak az elkövetkező nemzedék élvezheti. És a szovjet ember ilyen. A jövőnek, a távlatoknak él. S optimizmussal tekint a jövőbe, hiszen az elmúlt fél évszázad elegendő volt ahhoz, hogy felismerje hatalmas lehetőségeit. S e lehetőség elsősorban nem csak a gazdag nyersanyag­­forrásokban, a zsíros földekben rejlik, hanem az embe­rek roppant erejében. Erő és akarat — ez a két leg­jellemzőbb tulajdonsága a szovjet embernek. És még valami, ami első találkozásra feltétlenül szembeötlik: a föld, a haza szeretete. A szovjet ember nemcsak meg­halni tudott hazájáért — élni is tud értéül Élni szá­mára körülbelül ennyit jelent: dolgozni, alkotni, minden erőmmel, tudásommal; a legjobb belátásom szerint mun­kálkodni hazám, földem, gyermekeim, a világ népei ér­dekében. Cél és nép ... Vajon hogyan van ez? Melyik teremti melyiket? Mert vitathatatlan, hogy a szovjet ember a tizenhetes lobogókra tűzött célokért folyó küzdelemben edződött kommunista embertípussá. Olyan emberré, aki saját érdekeit, minden „látványos lemondást“ mellőzve, természetes egyszerűséggel, magától érthetődően hozza összhangba a köz, a társadalom érdekeivel. Mindezt talán egyetlen példán keresztül lehetséges a legjobban megvilágítani. Nyilván a pedagógia őskorából származik az a sokszor hallott mondás, hogy „mindenki magának tanul". Tehát nem a tanítónak, nem a szüleinek, hanem saját magának. A szovjet nép azonban másképpen, he­lyesen értelmezte Lenin közismert jelmondatát. A tanu­lást sem a múltban, sem ma nem tekinti öncélnak. Szovjet diákokkal beszélgetve meggyőződhetünk erről. Az orvostan-hallgatónak az első szemesztert megkezdve, nem a személyautó, a kereset, a családi ház, lakás, kül­földi utazások stb. lebeg a szeme előtt, hanem tudatá­ban van társadalmi feladatának. Tisztában van vele mit vállal, milyen áldozatokat követel tőle meg leendő hi­vatása. És hogy a lényegnél maradjunk: az indítás más. A start tér el a megszokottól, a „hagyományostól" és, sajnos, a mi esetünkben sokszor az általánostól. Emberek sorakoznak a Vörös-téren. Hosszú, kígyózó végeláthatatlan sor. Leninhez jönnek. Hozzá, a nagy tanítóhoz, akinek szavát sohasem felejtik. Előtte róják le hálájukat mindannyian — a tanítást ö adta a kezükbe, az eszmét ő hirdette. És a nép nem csalatkozott. Lenin könyvei igazat mondtak, Lenin szava, ígérete, akarata ma valóság. Ne felejtsünk egyet: az emberréválás, job­ban mondva az igaz emberré válás legfontosabb moz­zanata a példakép megválasztása — és a szovjet nép példaképe Lenin. Munkás, értelmiségi egyaránt az ő sorait idézi, az ő cselekedeteihez tartja magát, az ő szemével próbálja nézni a világot. Az októberi forradalomra emlékezünk. Közhelyként hangzik, de így van: e napon a földgolyó egyhatoda felé fordul a világ szeme. És minden becsületesen gondol­kodó ember tisztelettel, hálával, szeretettel gondol a szorgalmas, dolgos szovjet emberekre. Mi is mindany­­nyian küldjük forró, baráti kézfogásunkat! Gazdag lesz a műsor a barátság hónapjában NOVEMBER 7. Negyvenkilenc évvel ezelőtt piros került a naptárba. Apák és fiúk, anyák és lányok, munkások, parasztok és értelmiségiek harcoltak hősiesen a cári uralom, az elnyomatás ellen, és egyúttal a szebb jövőért, a szocializmus, a kommunizmus eszmé­jéért. Igen, emlékezünk most. Rájuk, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom résztvevőire és a pirosbetűs no­vember 7-re. Immár hagyományossá vált, hogy november 6-án, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom előestéjén kezde­tét veszi a csehszlovák—szovjet barát­sági hőnap, melyet minden évben különféle rendezvények gazdagítanak és tesznek ünnepélyessé. Az idén is — főleg már most, a barátsági hőnap kezdetének küszöbén — lázas ütem­ben folynak az előkészületek. — A barátsági hőnapban ország­szerte jelentős akciók lesznek — vá­laszol kérdésünkre Pecník Rudolf elv­társ, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Bizottságának dolgozója. — Szlovákia városaiban és községeiben több olyan rendezvényre kerül sor, amelyen méltatják majd a Szovjetunióval való barátságunk jelen­tőségét, ismertetik és tovább népsze­rűsítik a szovjet tudományt és művé­szetet, valamint a szovjet emberek életét és munkáját. Több járás, igy például a rozsnyói, a terebesi, a Bra­­tislava-vidéki és a többi községeiben is a „Szovjet dalokat játszunk és énekelünk“ elnevezés alatt ünnepi esteket szervezünk, melyen elsősor­ban a zeneiskolák növendékei lépnek fel. Ez a rendezvény már az elmúlt évek során is nagy népszerűségnek örvendett, főleg a galántai, a komá­romi, a kassai és a nyitrai járások községeiben s Így minden feltétel megvan ahhoz, hogy az idén a többi járások községeiben is hasonló ered­ményt érjünk el ezen a téren. Sze­retnénk ezt márcsak azért is, mert 1967-ben megtartjuk a „Szovjet dalo­kat játszunk és énekelünk“ rendez­vény össz-szlovákiai seregszemléjét. Az elmúlt évek során a színjátszók is felléptek a barátsági hónap kereté­ben. Elsősorban szovjet szerzők mű­veit adták elő, — nagy közönségsiker mellett. Ha leheőségük van, a falusi emberek is szívesen megnéznek egy­­egy színelőadást. — Igen, ezt tudjuk mi is — vette át a szót Korbelová Marta, a CSSZBSZ Szlovákiai Bizottságának dolgozója. — Éppen ezért örömmel mondhatom, hogy a színjátszók, beleértve a CSE­­MADOK szervezetének helyi csoport­jait is, Szlovákia magyarlakta vidé­kein az idén is bemutatják műsorai­kat. A dunaszerdahelyi színjátszók, akik az elmúlt három évben egymás­után nyerték el a győztesnek, illetve a legjobb együttesnek kijáró vándor­serleget, most is lázasan készülőd­nek. De nem tétlenkednek a nyit­­raiak sem, akik városukba vendégsze­replésre az Ukrajnai Nemzeti Színház művészeit egy vígjáték bemutatására hívták meg. A CSEMADOK helyi szer­vezetei, a rimaszombati, a losonci, a rozsnyói, a dunaszerdahelyi, a komá­romi és a terebesi járásokban is fel­lépnek különböző kulturális műsorok­kal. — Az elmúlt években az iskolás gyermekek, a diákok is bekapcsolód­tak a barátsági hónap akcióiba. Remél­hetőleg így lesz ez az idén is. — Természetesen, — válaszolja Pecník elvtárs. — Az elmúlt évek so­rán ezen a téren főleg a kassai járás iskolái értek el szép eredményeket. A CSSZBSZ kassai járási bizottsága éppen ezért a diákok részére az idén is megszervezi és megtartja „A Szov­jetunió gyermekeink szemével“ el­nevezésű akciót. Ez az idén verseny­nyel lesz egybekötött és képzőmű­vészeti témákat tartalmazó kérdésekre kell a diákoknak válaszolniuk. A leg­jobbak értékes nyereményekben ré­szesülnek. Számunkra, — mint a CSSZBSZ Szlovákiai Bizottsága dolgo­zói számára — a legörvendetesebb azonban az a tény, hogy ez az akció egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a rozsnyói járásban, Bratislavá­­ban és másutt is. — Az elmondottakon kívül mit szer­veznek még a barátsági hónap kere­tében? — Természetesen többhelyütt meg­kezdődnek azon nyelv tanfolyamok is. Emellett a CSSZBSZ járási bizott­ságai esztrád-műsoros estéket szer­veznek szovjet és hazai szerzők mű­veiből. De a járások egész sorában sor kerül amatőr foto-versenyekre, amelyeken mindenki részt vehet, aki már járt a Szovjetunióban, illetve fényképeit ott készítette. Már a közel­múltban is volt néhány rendezvény. Az elmondottakból látható, hogy a különböző szervezetek országszerte gazdag műsorral várják a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 49. év­fordulóját és a barátsági hónapot tar­talmas műsorral teszik majd ünnepé­lyessé. Nagy Árpád Szakmelléklet: LAPUNK MAI SZÁMA BŐVÍTETT TERJEDELEMBEN JELENIK MEG! A 17.—20. oldalon: • • Irányelvek és feltétételek az 1967. január 1-től érvényes tökéletesített, tervszerű irányítási rendszerben gazdálkodó mezőgazdasági üzemek részére. Vladimir Majakovszkij o K T ¥ O B E R 25. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGQ7ÓK HfTII iP.li Olykor fegyver koppan a folyosó kövén. Lenin már végigment észrevétlen a Szmolnij kanyargó emberközén. A népet ma már Iljics viszi harcba, az arca új, különös, Iljicsé ez? Mint élezett borotvapenge karca, a katonák kiáltó szava éles. S ebben a célhoz ért acél-viharban Iljics, mintha most ébredt volna fel; megy, megáll, hátán összefonva karja, hunyorog de átfog mindent a szemeivel. Rápillant egy borzos, rongyos katonára, pontosan céloz éles tekintete: a katona beszél, s Iljics a szívét látja a szó-lepel mögött, nézi, a lélek integet. Én tudtam, hogy ő mindent tudva tud, hogy meghallja ezer mérföldön át: a front jajszavát, a letiport falut, a Putyilov- és Nobel-mfivek akaratát. Hatalmas fejében száz tartomány világlott, nyüzsgött vagy másfél milliárd ember, egy éjszaka megmérte az egész világot. S reggel: „Mindenkihez!“ Hallgassátok! Frontkatonák, kikre vér rakott pecsétet! Százfajta rabok, százféle rabságok! Ür-megtiporta, kavargó cselédek! Minden hatalmat a szovjetek kezébe! A parasztoknak földet! A népeknek — békét! És kenyeret az éhezőknek! Hidas Antal fordítása (részlet)

Next

/
Thumbnails
Contents