Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-05 / 44. szám
Bratislava, 1908. november 5. Ara 1,— Kfis XVII. évfolyam, 44. szám. Forradalom és emberek Dicső történelmet kovácsolni a jelenből — ez nem adatik meg minden nemzedéknek. Hősökké magasztosult apák és nagyapák nyomdokaiba lépni — ez nagyszerű feladat, férfipróba. De egyszersmind elkötelezettség és roppant felelősség. Mert a vérrel megváltott jövőnek méltónak kell lennie az érte hozott áldozathoz és nem szabad árnyékot vetnie a példaképekre, az elindítókra. A szovjet ember tudatában elevenen munkál a múlt. jellemet formáló, akaratot acélozó erővel. A ma szovjet embere megérte apái megálmodott jövőjét, s tudja mivel tartozik, adósságát törleszteni nem rest. Tegnap is, ma is, holnap is szilárdan állt, illetve áll történelemszabta posztján. Történelem... Egy év híján fél évszázad. Az Auróra lángot vető döreje ma is dobhártyát hasítóan sivít el a fejek felett. Lenin forradalomra hivó szava zakatol a szívekben, halálnak feszülő férfimellekből szakadó sóhaj tör a magasba ... Okróberre emlékezünk!... Októberre emlékezzünk! Mi is, és a világ népei mind! Október rabigát tépő emlékét idézzük! És mutassuk meg zsarnokot tipró erejét, hallgassuk békéért kiáltó hangját! Ünnepet ülnek a szovjet emberek. Elözönlik a városok utcáit, tereit, szívélyes kézszorítással kívánnak egymásnak kellemes ünnepet, további jó munkát, erőt, egészséget. Bizakodó tekintetükben ott villózik a jövő, a még szebb, a még jobb, a még boldogabb. Mert ilyen az ember ... sohasem ér el tulajdonképpen a jövőbe. S éppen ezért mindent amit tesz önzetlenül kell tennie, hiszen munkájának gyümölcsét teljes egészsében csak az elkövetkező nemzedék élvezheti. És a szovjet ember ilyen. A jövőnek, a távlatoknak él. S optimizmussal tekint a jövőbe, hiszen az elmúlt fél évszázad elegendő volt ahhoz, hogy felismerje hatalmas lehetőségeit. S e lehetőség elsősorban nem csak a gazdag nyersanyagforrásokban, a zsíros földekben rejlik, hanem az emberek roppant erejében. Erő és akarat — ez a két legjellemzőbb tulajdonsága a szovjet embernek. És még valami, ami első találkozásra feltétlenül szembeötlik: a föld, a haza szeretete. A szovjet ember nemcsak meghalni tudott hazájáért — élni is tud értéül Élni számára körülbelül ennyit jelent: dolgozni, alkotni, minden erőmmel, tudásommal; a legjobb belátásom szerint munkálkodni hazám, földem, gyermekeim, a világ népei érdekében. Cél és nép ... Vajon hogyan van ez? Melyik teremti melyiket? Mert vitathatatlan, hogy a szovjet ember a tizenhetes lobogókra tűzött célokért folyó küzdelemben edződött kommunista embertípussá. Olyan emberré, aki saját érdekeit, minden „látványos lemondást“ mellőzve, természetes egyszerűséggel, magától érthetődően hozza összhangba a köz, a társadalom érdekeivel. Mindezt talán egyetlen példán keresztül lehetséges a legjobban megvilágítani. Nyilván a pedagógia őskorából származik az a sokszor hallott mondás, hogy „mindenki magának tanul". Tehát nem a tanítónak, nem a szüleinek, hanem saját magának. A szovjet nép azonban másképpen, helyesen értelmezte Lenin közismert jelmondatát. A tanulást sem a múltban, sem ma nem tekinti öncélnak. Szovjet diákokkal beszélgetve meggyőződhetünk erről. Az orvostan-hallgatónak az első szemesztert megkezdve, nem a személyautó, a kereset, a családi ház, lakás, külföldi utazások stb. lebeg a szeme előtt, hanem tudatában van társadalmi feladatának. Tisztában van vele mit vállal, milyen áldozatokat követel tőle meg leendő hivatása. És hogy a lényegnél maradjunk: az indítás más. A start tér el a megszokottól, a „hagyományostól" és, sajnos, a mi esetünkben sokszor az általánostól. Emberek sorakoznak a Vörös-téren. Hosszú, kígyózó végeláthatatlan sor. Leninhez jönnek. Hozzá, a nagy tanítóhoz, akinek szavát sohasem felejtik. Előtte róják le hálájukat mindannyian — a tanítást ö adta a kezükbe, az eszmét ő hirdette. És a nép nem csalatkozott. Lenin könyvei igazat mondtak, Lenin szava, ígérete, akarata ma valóság. Ne felejtsünk egyet: az emberréválás, jobban mondva az igaz emberré válás legfontosabb mozzanata a példakép megválasztása — és a szovjet nép példaképe Lenin. Munkás, értelmiségi egyaránt az ő sorait idézi, az ő cselekedeteihez tartja magát, az ő szemével próbálja nézni a világot. Az októberi forradalomra emlékezünk. Közhelyként hangzik, de így van: e napon a földgolyó egyhatoda felé fordul a világ szeme. És minden becsületesen gondolkodó ember tisztelettel, hálával, szeretettel gondol a szorgalmas, dolgos szovjet emberekre. Mi is mindanynyian küldjük forró, baráti kézfogásunkat! Gazdag lesz a műsor a barátság hónapjában NOVEMBER 7. Negyvenkilenc évvel ezelőtt piros került a naptárba. Apák és fiúk, anyák és lányok, munkások, parasztok és értelmiségiek harcoltak hősiesen a cári uralom, az elnyomatás ellen, és egyúttal a szebb jövőért, a szocializmus, a kommunizmus eszméjéért. Igen, emlékezünk most. Rájuk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom résztvevőire és a pirosbetűs november 7-re. Immár hagyományossá vált, hogy november 6-án, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén kezdetét veszi a csehszlovák—szovjet barátsági hőnap, melyet minden évben különféle rendezvények gazdagítanak és tesznek ünnepélyessé. Az idén is — főleg már most, a barátsági hőnap kezdetének küszöbén — lázas ütemben folynak az előkészületek. — A barátsági hőnapban országszerte jelentős akciók lesznek — válaszol kérdésünkre Pecník Rudolf elvtárs, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Bizottságának dolgozója. — Szlovákia városaiban és községeiben több olyan rendezvényre kerül sor, amelyen méltatják majd a Szovjetunióval való barátságunk jelentőségét, ismertetik és tovább népszerűsítik a szovjet tudományt és művészetet, valamint a szovjet emberek életét és munkáját. Több járás, igy például a rozsnyói, a terebesi, a Bratislava-vidéki és a többi községeiben is a „Szovjet dalokat játszunk és énekelünk“ elnevezés alatt ünnepi esteket szervezünk, melyen elsősorban a zeneiskolák növendékei lépnek fel. Ez a rendezvény már az elmúlt évek során is nagy népszerűségnek örvendett, főleg a galántai, a komáromi, a kassai és a nyitrai járások községeiben s Így minden feltétel megvan ahhoz, hogy az idén a többi járások községeiben is hasonló eredményt érjünk el ezen a téren. Szeretnénk ezt márcsak azért is, mert 1967-ben megtartjuk a „Szovjet dalokat játszunk és énekelünk“ rendezvény össz-szlovákiai seregszemléjét. Az elmúlt évek során a színjátszók is felléptek a barátsági hónap keretében. Elsősorban szovjet szerzők műveit adták elő, — nagy közönségsiker mellett. Ha leheőségük van, a falusi emberek is szívesen megnéznek egyegy színelőadást. — Igen, ezt tudjuk mi is — vette át a szót Korbelová Marta, a CSSZBSZ Szlovákiai Bizottságának dolgozója. — Éppen ezért örömmel mondhatom, hogy a színjátszók, beleértve a CSEMADOK szervezetének helyi csoportjait is, Szlovákia magyarlakta vidékein az idén is bemutatják műsoraikat. A dunaszerdahelyi színjátszók, akik az elmúlt három évben egymásután nyerték el a győztesnek, illetve a legjobb együttesnek kijáró vándorserleget, most is lázasan készülődnek. De nem tétlenkednek a nyitraiak sem, akik városukba vendégszereplésre az Ukrajnai Nemzeti Színház művészeit egy vígjáték bemutatására hívták meg. A CSEMADOK helyi szervezetei, a rimaszombati, a losonci, a rozsnyói, a dunaszerdahelyi, a komáromi és a terebesi járásokban is fellépnek különböző kulturális műsorokkal. — Az elmúlt években az iskolás gyermekek, a diákok is bekapcsolódtak a barátsági hónap akcióiba. Remélhetőleg így lesz ez az idén is. — Természetesen, — válaszolja Pecník elvtárs. — Az elmúlt évek során ezen a téren főleg a kassai járás iskolái értek el szép eredményeket. A CSSZBSZ kassai járási bizottsága éppen ezért a diákok részére az idén is megszervezi és megtartja „A Szovjetunió gyermekeink szemével“ elnevezésű akciót. Ez az idén versenynyel lesz egybekötött és képzőművészeti témákat tartalmazó kérdésekre kell a diákoknak válaszolniuk. A legjobbak értékes nyereményekben részesülnek. Számunkra, — mint a CSSZBSZ Szlovákiai Bizottsága dolgozói számára — a legörvendetesebb azonban az a tény, hogy ez az akció egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a rozsnyói járásban, Bratislavában és másutt is. — Az elmondottakon kívül mit szerveznek még a barátsági hónap keretében? — Természetesen többhelyütt megkezdődnek azon nyelv tanfolyamok is. Emellett a CSSZBSZ járási bizottságai esztrád-műsoros estéket szerveznek szovjet és hazai szerzők műveiből. De a járások egész sorában sor kerül amatőr foto-versenyekre, amelyeken mindenki részt vehet, aki már járt a Szovjetunióban, illetve fényképeit ott készítette. Már a közelmúltban is volt néhány rendezvény. Az elmondottakból látható, hogy a különböző szervezetek országszerte gazdag műsorral várják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulóját és a barátsági hónapot tartalmas műsorral teszik majd ünnepélyessé. Nagy Árpád Szakmelléklet: LAPUNK MAI SZÁMA BŐVÍTETT TERJEDELEMBEN JELENIK MEG! A 17.—20. oldalon: • • Irányelvek és feltétételek az 1967. január 1-től érvényes tökéletesített, tervszerű irányítási rendszerben gazdálkodó mezőgazdasági üzemek részére. Vladimir Majakovszkij o K T ¥ O B E R 25. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGQ7ÓK HfTII iP.li Olykor fegyver koppan a folyosó kövén. Lenin már végigment észrevétlen a Szmolnij kanyargó emberközén. A népet ma már Iljics viszi harcba, az arca új, különös, Iljicsé ez? Mint élezett borotvapenge karca, a katonák kiáltó szava éles. S ebben a célhoz ért acél-viharban Iljics, mintha most ébredt volna fel; megy, megáll, hátán összefonva karja, hunyorog de átfog mindent a szemeivel. Rápillant egy borzos, rongyos katonára, pontosan céloz éles tekintete: a katona beszél, s Iljics a szívét látja a szó-lepel mögött, nézi, a lélek integet. Én tudtam, hogy ő mindent tudva tud, hogy meghallja ezer mérföldön át: a front jajszavát, a letiport falut, a Putyilov- és Nobel-mfivek akaratát. Hatalmas fejében száz tartomány világlott, nyüzsgött vagy másfél milliárd ember, egy éjszaka megmérte az egész világot. S reggel: „Mindenkihez!“ Hallgassátok! Frontkatonák, kikre vér rakott pecsétet! Százfajta rabok, százféle rabságok! Ür-megtiporta, kavargó cselédek! Minden hatalmat a szovjetek kezébe! A parasztoknak földet! A népeknek — békét! És kenyeret az éhezőknek! Hidas Antal fordítása (részlet)
