Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-29 / 43. szám
Felhasználjuk a jó tapasztalatokat Köztársaságunkban már jó néhány éve harcolunk a táplálkozásunkban mutatkozó vitaminhiány ellen. Jóllehet étkezésünk kalóriaértéke tekintetében a világ élenjáró országai közé küzdöttük fel magunkat a vitaminhiány, vagy jobban mondva az 1 lakosra eső csekély zöldség-, szőlő- és gyümölcsfogyasztás továbbra is érezteti áldatlan hatását. Szinte „megrögzött“ tészta-, kenyér és húsevőkké váltunk. Helytelen táplálkozásunk egyik okát nem kis mértékben a mezőgazdasági termelésben kell keresnünk. A 69/1965 Zb. számú kormányrendelet értelmében ugyanis fokozott gondot kell fordítanunk a gyümölcs- és zöldségtermesztés hatványozására. Szlovákiában — függetlenül a hagyományos zöldség- és gyümölcstermesztéstől — ökológiai szempontból ts felette kedvező viszonyokkal rendelkezünk, úgyszólván valamenynyi szőlő- és gyümölcsféleség számára. A gyümölcsészét és szőlészet fejlődése Szlovákiában mennyiségileg és minőségileg emelkedő irányzatot mutat. Jelenleg csupán Szlovákiában több mint 13 millió gyümölcsfánk virul 70 000 hektárnyi területen, valamint 2,4 millió bogyós gyümölcscserjénk és 25 000 hektár szőlő. Technikai elrendezésük és termőképességük azonban távolról sem kielégítő. A gyümölcs- és szőlőtermesztés összpontosítására, szakosítására irányuló tervezetek, amelyek máris a megvalósulás szakába lépnek, belterjes gyümölcsösök és szőlőkertek létesítését tételezik fel. Az erre szükséges beruházási költségek számottevők, 1 hektárra kb. 30 000 koronát számítunk. Másrészt a jövedelmezőség szempontjából viszont megért a befektetést, megéri a fáradságot. Hogy gyümölcsöseink beváltsák a hozzáfűzött reményeket. ahol mód adódik rendezkedjünk be a fák öntözésére. Főleg a törpe alanyú oltott gyümölcsfák a száraz nyári hónapokban nagyon meghálálják az öntözést. Ezt láthatjuk Nyárasdon, Myslenicén, Hodonicén stb. Erre vonatkozó széleskörű tapasztalatokat szereztünk a Magyar Népköztársaságban, melynek nyomán újonnan telepített gyümölcsöseinkben mi is bővítjük az öntözött területeket. M. R. 4 Iskolai micsurinkörök és kezdő kertészkedők segítségére • • —------------*-------------------------------------" Osszenövesziés ékkel A vastagabb alanyhoz illesztett oltóvesszöt ékre is metszhetjük. Az oltóvesszőt az alanyhoz iliesztjük. Ahol az oltóvessző az alanyt éri, az oltóvessző hegyét keskeny ékalakra metsszük. Alul és felül egy-egy vágással lapos éket vágunk. Most az alany megfelelő helyén a fatestet is behasítjuk, és az oltóvessző ékét ebbe a hasítékba toljuk, majd a sebet bekötözzük és oltóviasszal bekenjük. Fiatalabb nyúlrágott fák sebeinek áthidalására használhatjuk, amennyiben a fa tövénél vad sarjak vannak, vagy csemetét ültetünk a fa mellé és vesszőit oltáshoz felhasználjuk. Ha az oltás egybeforradt, a nyúlrágta sebet áthidalja, a fa törzsét — koronáját a gyökérzettel az oltóvesszők kötik öszsze és pótolják a hiányzó kérget. OLDALÉKEZÉS Hasítékcltás csúcsrügybe, a) az oltás rügye behasítva, t>/az oltóvessző az alany hasitékában. Az oltás bckötözés előtt Ezt az oltást főként télen növényházban végezzük, de a tél végén, sőt nyáron szabadban is alkalmazhatjuk. A leveleket szükséges mértékig leszedjük az alany oldaláról. Az gásába toljuk, az oltást bekötözzük és bekenjük. A téli oltást zárt levegőben, mélyszekrényben vagy üvegházban tartjuk, és ha már a hajtások jól megindultak, akoltóvesszővel pedig a lombos fákat. A fenyőfélék szabadban oltva nem adnak biztos ered ményt. Gyakorlatban alkalmazott oltásmód. Fenyőfélék oldaléke zése. a) az alany megtisztogatva és bevágva, b) az oltóvessző éke az alany vágásába helyezve, ej az oltás bekötözve HASÍTÉKOLTÁS ELÁGAZÁSBA Tölgyfa, bükkfa (Quercus, Fagus) stb. oltásmódja. A télen megszedett oltóvesszőt ék alakra metsszük, és az alanyt egy elágazás közt behasítjuk. Az oltóvessző ékét ide toljuk be. Az oltást bekötözzük, és viaszszal bekenjük. Később, ha a kötés bevág, újra kötjük, és ha a vessző hajtása már arasznyi, a kötést eltávblítjuk. Egyébként ez az oltásmód az előbbivel megegyezik. > ♦> ♦> ♦> «j» •> ♦> «> ♦> «£< ŐSZI GONDOK oltás felett szükség van az alany levélzetére, mert a levélzet tápanyagai biztosítják az oltás eredését; ezért az alanynak oltás feletti részét csak fokozatosan távolítjuk el. Fenyőfélék oltása esetén az oltóvesszőt fagymentes időben, az oltás napján a szabadban levő anyafákról szedjük. Sudaras fákról mindig a sudár csúcshajtását kell leszedni, az oldalhajtások ugyanis nem nevelnek szabályos koronát, és lassan nőnek. Ha egy anyafáról a csúcshajtásokat évente szedjük, úgy azon a helyen nem egy, hanem több csúcshajtás is fakad. Természetesen az ilyen anyafák formájukat vesztik és a növekedésben visszamaradnak. Ezeket tehát az oltásra fel kell áldozni. Az alanyt egy évvel előbb cserépbe ültetjük. kor szoktatjuk fokozatosan a szabad levegőhöz. Így olthatjuk a juhar-, tölgy(Acer, Quercus) fajokat is télen üvegházban vagy tél végén szabadban, továbá a Ribeseket (ribiszke, köszméte) nyáron, érett hajtással a szabadban. Gyakorlatban alkalmazott oltásmód. HASÍTÉKOLTÁS CSÜCSRÜGYBE tgy oltjuk a fenyőket és néhány díszfát. Ezek ugyanis a sudár csúcsrügyön át oltva jobban megerednek. Az oltás egyszerű. A felesleges leveleket leszedjük. A csúcsrügyön át az alanyt behasítjuk, majd az oltóhajtást két oldalról hoszszú ékre metsszük és a hasí— En már jó előre gondoskodtam a tüzelőről... Most pedig nyugodtan várom a telet .. 5 ► «$♦ «$* «j» •** «$► *j» Az oltóvessző alsó részéről leszedjük a leveleket. Az alany oldalát hosszában sekélyen bemetsszük, az oltóvesszőt pedig két oldalról hosszanti ékalakra metsszük. Az éket az alanv válókba toljuk, ezután bekötözzük és bekenjük. Így olthatjuk tél végén üveg alatt és nyáron, augusztusban a fenyőféléket, a nedvkeringés megindulása előtt télen szedett
