Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
Mire számíthatunk még? Kissé csalódottan vesszük tudomásul, hogy kérlelhetetlenül benne járunk már az őszben. Mig a vadásztársak boldogan készülődnek a nyúlászatra, a horgászok közül sokan már szögre akasztották felszerelésüket. Pedig a szép ősz gazdagabb horgász-zsákmányt kínál, mint a nyár: kár lenne hát elmulasztani. Az őszi horgászokat — a nyáriakkal szemben — néhány eltérő szempont jellemzi: % A hűlő vízben a halak mélyebbre húzódnak, ott kell tehát keresnünk őket, lehetőleg húsos csalikkal. Még a pontyozóknak, keszegezőknek is azt tanácsolják az ismert szakértők, hogy méz helyett májpástétomot, vagy más reszelt húsfélét keverjenek a gyúrmákba. Q A békés természetű halak horgászatáról fokozatosan áttérhetünk a ragadozó halak horgászatára, tehát horgászhelyet, felszerelést kell változtatni azoknak, akik eddig más halakra és más felszereléssel horgásztak. 0 A kora reggeli és késő esti időszakokat felválthatjuk a déli és kora délutáni órákkal. Most nem a borongós napok és árnyékos helyek a legjobbak, hanem a meleg, napsütéses, szélcsendes napok és azok a helyek, melyeken a nap kissé felmelegíti a vizet. Nézzük csak, hogy melyik halakra számíthatunk még az ősz folyamán. Szeretnénk azt remélni, hogy a sok esős nap és magas víz után aránylag száraz idő, alacsonyabb, tiszta víz vár majd ránk az elkövetkező hónapokban. Pontyra és márnára egész ősszel horgászhatunk. Sőt a víz hűlésével még szebb esélyeink is lehetnek. Igaz. hogy a hidegebb vízben csökken a halak étvágya, de nő a csoportosulási vágyuk. Megkezdődik a téli gyülekezés a „lebandázásához". Ilyen csoportba beletalálni nem kis öröm, hiszen a lomhább hal nem szívesen menekül messzire, ha egy-egy társát kirántják a rajból. A nagyobb dévérek, de különösen a paduc ősz végén is eredményesen horgászható, apró gilisztával. A ragadozó halak közül a harcsa a legálomszuszékabb. Legelőbb vonul téli szállásra. Aki harcsázni szeret, használja ki még azt a pár hetet, ami hátra van. Az ősz főleg a kishallal, a békával való harcsázás időszaka. A balin és a süllő horgászata zavartalanul folyik az őszi idényben is, legfeljebb a balinokat is mélyebben kell keresni, és ott is próbálkozni, ahol nem mutatkozik rablás. A kiapadó gátak környéke, a víz alatti tartások (bedőlt fák, elsüllyedt tárgyak, tüskök, hídlábak környéke) mind jó helyek. Legjobbak azonban a halastavak levezető csatornái, amelyeket az őszi lehalászáskor megnyitnak. A kifolyó víz magával hoz sok táplálékot és a torkolathoz gyűjti a balinok, süllők éhes seregeit. Szándékosan hagytam ki eddig a csukát, hisz a csuka igazán élvezetes horgászata csak most kezdődik. Eddig ugyanis a csuka inkább rejtett életet élt, meghúzódott és várta, hogy az apró halnépség az orra elé ússzon. Most azonban előjön búvóhelyéről, keres, kutat, és gondolkodás nélkül kap rá az előtte elhúzott villantóra vagy a közelébe kerülő eleven csalihalra. Az ősz tehát bőven kínál még lehetőséget, és aki szereti a vízparti erdők sárgás, vöröses-barnás színben játszó pompás látványosságát, vegyen vastagabb inget, csavarjon sálat a nyaka köré, és menjen horgászni. A tél, bármilyen rövidre sikerüljön is, mindig túl hosszú a természetet szerető horgászok számára. (G) Gazdag a zsákmány A táplisokra is rámosolygott a szerencse (Foto: Kruzinsky + td)' Hűvösek már az októberi reggelek. Sűrű köd ül a ta-vak, folyók felett. Dércsípett a kökény, a csipkebogyó, a galagonya. De a halászok alig várják, hogy felszálljon a tejfehér függöny, máris indulnak, hogy begyűjtsék az idei esztendő haltermését. Ott, ahol törődtek a hal-, ivadék utánpótlásával s feU nevelésével, kedvező féltéi teleket teremtettek gyors növekedésük számára, ameU lett őrködtek is, hogy avatatlanok meg ne dézsmálják a halállományt, rendszeresen figyelték, nem-e üti fel fejét valamely halbetegség, vagy vízszennyezésre, halmérgei zésre ne kerülhessen sor, a mostani lehalászás gazdag lesz. Az öröm pírja ül majd a halászok orcáján, s eléget detten nyugtázzák: érdemes volt fáradozni. A tanyát vető halászokat ilyenkor az a boldog érzés keríti hatalmába, hogy nemi csak saját maguk, hanem a közösség, a társadalom fát vára is tevékenykednek. Nagyranőtt halakkal teD nek a halászbárkák, az öblös dézsák, hordók, speciális hah szállító tartályok, hogy a zsákmány egy része a piaci ra, másik része pedig a te* leitetőkbe kerüljön..., Most kell gondolni már a jövő évi halállományra. Ha erre a nagyon fontos kérdésre kevés figyelmet szentelünk, a következő évi lehalászáskor látjuk kárát. A gondos halászgazda előrelátóan tervezget, hogy kellemetlen meglepetés ne érje. Máris az jár az eszében, miként lehetne a halastóban túlnépesedés nélkül a termelékenységet tovább fokozni. Ügyel arra is, hogy a tó karbantartási munkálatai a lehalászás után minél előbb sorra kerüljenek, ne nyúljanak bele nagyon a télbe. (nk) Iff a lehalászás ideje Az őszi horgászatot sokszor az a kellemetlen valóság hiúsítja meg, hogy a horgász nem tud csalihoz jutni. Falusi ember még csak talál megoldást, mert a trágyadomb és a kert némi csalétket biztosít a horgászathoz még késő ősszel, az előfagyok idején is, de a városi horgászoknak már most gondoskodniuk kell a téli csaliszükséglet beszerzéséről és eltartásáról. Tudom, vannak olyanok, akiknek pincéjében ott áll a hordó és még ősszel a leapadó árterületekről, csatornákról telehordják kárászokkal, csíkkal, néha — sajnos — apró pontytyal is, ily módon biztosítják hónapokig az élőhalas horgászathoz szükséges csalit. Pincében egyébként könnyen készíthetünk jó gilisztatelepet egy ládában, nagyobb, nem zománcozott edényben, ha mohát, a kiszáradó mocsarak partján visszamaradó moszattömeget rakunk bele, és betelepítjük egészséges gilisztákkal. Néha kissé meglocsoljuk (tejjel, mosogatóvízzel} és korhadó anyagokat, ételhulladékot dobunk be. Hetente-kéthetente átnézzük a telepet, esetleg mohát cserélünk. Érdemes a lisztkukac tenyésztésével is foglalkozni, hisz egy ládán és kevés korpás liszten kívül nem igen kell hozzá semmi más, viszont nagy mennyiségben kapunk kiváló húscsalit. Apró békákat könnyen eltarthatunk hideg helyen, kevés vízben, minden táplálás nélkül is sokáig, bár ezekre inkább csak addig van szükség, amíg a harcsa téli álomra nem vonul. A legravaszabb csukahorgászok még egereket is gyűjtenek, mert azt vallják, hogy nincs az a kitanult csuka, amely az élő egérre elő nem jön, még ha százszor is elkerüli a kishalat és a villantót. Az élő egér a víz színén úsztatva, a csukacsalik koronázatlan királya. Egy üveg vízben sokáig eltarthatók a piócák is, és a márna szívesen harap rájuk a lehűlő vízben. Most még nem késő, gondoskodtunk hát a későbbi csali-Őszi csalétek-gondok
