Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
A giiisztafogás módszerei A földigiliszta a világ legszerencsétlenebb élőlénye. Az állatvilágnak ő az az árvája, melyet mindenki más meg akar enni. Ellenségeinek sorában a rovaroktól kezdve ott találjuk a rágcsálókat, a madarakat, sőt közvetve az embert is. Mert a giliszta kedvelt csemegéje a halnak, az ember pedig gilisztát tűz fel hegyeß horgára, hogy így zsákmányoljon a vizek éhes pikkelyeseiből jóízű tepsibevalót. A horgászok rengeteg gilisztát „fogyasztanak“, mégsem általánosan ismertek azok az egyszerű fogások és módszerek, melyek segítségével mindenkor olyan friss és élénk gilisztát tűzhetünk horgunkra, mely valóban étvágygerjesztő falat a kopoltyús gárda ínyének. Szerves anyagokban bővelkedő talajban mindig akad bőven, különösen ha az nedves és a giliszták a felszínhez közel tanyáznak. Régi, jól bevált trükk az, amikor a gilisztavadász vakondokat utánoz. Rudat, ásót döf a talajba és jól megrázogatja a nyelét. A keletkező rezgést a giliszta vakondok ásásának véli és halálos ellensége elől feltör a felszínre, ahova a fénytől irtózó vakondok nem szívesen merészkedik. A sokfajta giliszta közül többnyire a vastagbőrű, nagy trágyagilisztával és a vékony, rózsaszínű, gyengehúsú esőgilisztával találkozunk. A trágyagilisztáról általában az a vélemény terjedt el, hogy ez a büdösen sárga levet eresztő féreg nem jó csali, éppen bűze miatt. Tévedés ez a javából, mert a hal, különösen a harcsa nagyon szereti a büdös falatokat, hiszen egyik kedvence a lőtetű, melynek szaga ugyancsak nem kellemes az emberi orrnak. A vastagbőrű trágyagiliszták nagy előnye, hogy szívós bőre miatt a keszeg nem tudja lecsipkedni a horogról, még mielőtt valami komolyabb hal jelentkezett volna. A lágy esőgilisztát a keszegek könnyen letépik a horogról, de van arra mód, hogy ezt a gilisztafajtát „megedzzük“. Egyszerűen néhány napra nedves moha és kerti föld keverékével töltött vászonzacskóba helyezzük őket ügyelve arra, hogy a zacskót ne töltsük túl gilisztával. Egy körülbelül 25X40 cm méretű zacskóba legfeljebb száz nagyobb vagy 200 kisebbet tegyünk. A zsákot nyirkos-hűvös helyen tartjuk, ügyelve, hogy ki ne száradjon, de tartalma túl nedves se legyen. Nagyobb mennyiség „edzéséhez" faládát is használhatunk, melyet ugyancsak nyirkos moha és televényföld keverékével töltünk meg. Az így tárolt gilisztának is gyorsan megvastagszik a bőre és jobban tart a horgon. A talajra szórt giliszta percek alatt beássa magát, célszerű a ládát nedves ronggyal letakarni. A gilisztáinkat etethetjük is, kevés vízben áztatott kukoricadara, nedves kávézacc jól megfelel erre a célra, de mindig csak kevés eledelt rétegezzünk a talajra, mert az el nem fogyasztott felesleg megerjed, megsavanyodik. Ha ládánkat hűvös, nyirkos helyen, például pincében vagy kamrában tartjuk, hónapokon át mindig friss giliszta áll rendelkezésünkre. Vannak bevált módszerek, melyekkel a gilisztáknak halvonzó zamatot kölcsönözhetünk. A legrégibb eljárás a vöröshagymával, fokhagymával való zamatosítás, az előbbi a pontyfajták fogásánál, az utóbbi a harcsázásnál igen eredményes. A zamatosítás úgy történik, hogy a gilisztás zacskóba, dobozba vagy ládába néhány gerezdnyi olyan hagymát rakunk, mely már meglágyult, kissé megrothadt. A lágyítást úgy végezhetjük el, hogy a hagymát nedves ruhába csavarva meleg helyen tároljuk. Csakhamar megfülled és szaga intenzívvé válik. De ne vigyük túlzásba a dolgot, csak igen kevés hagymával zamatosítsunk. Az újabb és igen eredményes módszer: Kevés vízbzen főtt ánizs vagy édes köménymagot keverni á giliszták tárolásához használt föld—moha talajhoz. A magvak főzésére félóra elegendő. A kihűlt főzőlé erősen zamatos, felhasználhatjuk tehát kukoricavagy máié illatosításához. A giliszták tudvalevőleg a talajban levő szervesanyagok kiválasztása céljából a földet „eszik“, ha a talaj zamatos, úgy az beleivódik a gilisztákba. Harcsázáskor igen eredményes a tinktúra, a barnaszínű és erős szagú folyadékból néhány cseppet keverünk a giliszták talajához de vigyázzunk arra, hogy a szeszesoldat ne érje közvetlenül a gilisztáinkat, mert maró hatású. Az asa fötidás gilisztákat a tengerentúl széltében használják harcsázáshoz és tapasztalatok szerint rendkívül eredményes. A giliszták tárolásához a fedelet apró lyukakkal kell ellátni, hogy a lakók levegőhöz jussanak. Sok apró lyukat készítsünk és nemcsak kevés nagyot, mert a nagy nyílásokon át kiszóródhat a doboz tartalma. És végül: a hal mint tudjuk elriad az ember, a dohány és a szúnyogűzőszer szagától. Mossuk tehát tisztára kezünket, amikor felcsalizzuk a gilisztát, nem probléma a kézmosás a víz mellett, viszont elkerüljük vele azt, hogy kívánatos zamatú csali helyett a halnak kellemetlen szagú falatot kínáljuk. (házy) VIZ ELLENŐRZÉS a komáromi járásban Nemrégiben a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság Vízgazdálkodási szakosztályát kerestem )öl, s elbeszélgettem annak vezetőjével, Guderna Lászlóval, aki szívesen tájékoztatott a szakosztály horgászattal, halászattal összefüggő problémáiról. 0 Mi a helyzet a folyóvizek tisztasága, illetve szennyezettsége terén? — Körülbelül negyven tagú a vízőr-csoportunk, amely éberen őrködik folyóink tisztasága fölött. Ezek az emberek főleg gátőrök, akik a helyszínen élnek a folyók közvetlen közelében, s bármiféle rendellenesség történik, nyomban jelentik a szakosztályunkra. Iskolázottságuknál fogva a mérgezett vízből mintát vesznek, s vagy személyesen hozák be, vagypedig beküldik nekünk további vegyelemzésre. Mi a vízmintát továbbítjuk Bratislavába. Ott megállapítják, milyen anyagokkal történt a folyó mérgezése. A többi már a mi dolgunk ... # E ténykedésük alapján úgy néz ki, hogy a horgászegyesület érdekeit is védik. Fennáll valamiféle kapcsolat? — Jó a szakosztályunk és a horgászegyesület közti kapcsolat. Ha jelentik, mondjuk a vízmérgezést, egyidejűleg a vízmintát is elküldik hozzánk, akkor az előbbi módon elintézzük. Ezt jómagam is szorgalmazom, mert szenvedélyes horgászember vagyok. A laboratóriumi vizsgálatok alapján megállapítjuk a vízmérgezést okozó üzem, vagy vállalat bűnösségét, ami eddig mindig sikerült is. Persze, a bűnös nem „ússza meg szárazon“, elnyeri méltó büntetését. 0 Milyen hibák adódnak elő a jelentések körül? — A mérgezések jelentésénél akad még helyenként kisebb hiba. Járásunk különböző részeiből jönnek megbotránkozva s jelentik, mily nagyarányú a mérgezés, de elfelejtik a bűntény megállapításához feltétlenül szükséges vízmintákat hozni. Hiába mondják, hogy tömegesen jönnek a döglött halak a Dunán, a Vágón, a Nyitrán, vagy a Zsitván, bűnjel nélkül nem tudunk eredményesen beavatkozni, s megállapítani a szennyezés okát, anyagát, s amellett elmarad a felelősségrevonás... £ Melyek a járás vízszenynyező üzemei? — Eddig hét üzemet tartottunk nyilván, amelyek legtöbbször veszélyeztették a folyók tisztaságát: a Steiner Gábor Hajógyár, a Nyugatszlovákiaí Villanyművek, a Járási Népegészségügyi Intézet, a Tanyi Len- és Kendergyár, a Nyugatszlovákiai Húsfeldolgozó, a Szlovák Gázművek és a Nyitrai Tejüzem. Ezek közül a húsüzem és a gázgyár többszöri figyelmeztetés után nagyobb összegű pénzbírságot is fizetett. Sőt, a tanyi leogyár két ízben is meglakolt felelőtlenségéért. A hét vízszennyező üzem közül kettő — a tejüzem és a gázgyár — kiesett. Ugyancsak nem jön már számításba a villanyművek: az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a Dunából tiszta vizet szívatnak a generátorok hűtésére. Az így felforrósodott víz kórokozók nélkül kerül vissza a Dunába, annak egy szakaszát fellangyítja, így télvíz idején is fognak itt halat a kikötőbeliek. 0 Rendelkezik-e valamely üzem az előírásoknak megfelelő szennyvízszűrő berendezéssel? — Járásunk egyedüli üzeme a hajógyár az, amely tökéletes tisztítóberendezéssel rendelkezik. Természetesen, az innen kikerülő víz sem szennyez már. Egy hiba azért még itt is akad, ami semmiképp sem írható a gyár vezetősége címére: a kikötőben — a sok figyelmeztetés ellenére — maradék zsírokat, olajokat, festékeket, kátrányokat a hajókon dolgozó munkások a kikötői kisdunaágba dobálják, s ezáltal nagymértékben szennyezik a folyóvizet. Ez ártalmas az ott szívesen tartózkodó halakra. El nem hullanak, de húsuk élvezhetetlenné válik. £ Milyen eredménnyel jár a pénzbírságolás? — Például a tanyi lengyár a kétszeri büntetés után jobbnak látta emésztőgödröt létesíteni, mintsem örökkön bírságot fizessen. Azóta a nagykanák ban, mely mintegy hét kilométer hosszú, nincs vízmérgezés. A húsüzem 1962-ben 27 648 korona bírságot fizetett, ugyancsak vízsszennyezés miatt. Az üzem vezetői levonták a ta nulságot, s tűrhető szűrőberendezést építettek. Most már nem kerül a Vág vizébe csont, bél, gyomor, bőr, szőrcsomó, nagyon kedvelt horgászhellyé vált a kifolyó környéke. Eleinte baj volt a járási egészségügyi intézettel is, de használt a figyelmeztetés, azóta klórral fertőtlenítik a kifolyó szennyvizet. £ jelenleg milyen a folyóvizek tisztasági állapota? — A víz tisztaságát fokokban mérjük. Eszerint például a Nagy-Duna tisztasága hármas fokú. Igaz, inni nem tanácsos belőle, de nem árt a halaknak. A Vág vize négyes fokú s csak a Dunába ömlése után tisztul ki részben; mint ismeretes, a Duna hata.mas víztömegével öntisztító. 9 Jók-e a kilátásaink? — Nincs ok nagyobb aggodalomra, ha ipari üzemeink betartják az előírt rendelkezéseket! ... Hogy valóban minden rendben legyen, rendszeres ellenőrzéseket végzünk. (H) 7
