Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-15 / 41. szám
A tartalék lépkészletek kezelése Nyár végén, ősz elején a mézkamrák, valamint a költőtérből feleslegesnek mutatkozó lépek eltávolítása után a méhészre igen fontos feladat vár: a lépkészletek rendezése, kezelése és tárolása Mivel számos méhészetben felütötte fejét a nyúlós költésrothadás, minden méhész kötelessége, figyelje méhcsaládjait, hogy a pusztító ragály jelenlétét minél előbb megállapíthassa. Ennek többek között egyik módja az, hogy lépkészleteink rendezése, kezelése alkalmával gondosan vizsgáljuk meg a sejteket, különösen a költőtérből eltávolított lépeket. A nyúlós költésrothadás által elpusztított báb maradványai ugyanis a sejt alsó falaihoz sötét barna, varszerű pikkelyek formájában vannak szívósan odaragadva. Az érvényben levő előírások értelmében minden méhész köteles a ragálygyanússág jeleit bejelenteni a helybeli nemzeti bizottságnál, állatorvosi közegnél és a méhészegyesületnél. Össze kell fognunk s mindent elkövetni, hogy az esetleg keletkezőben levő ragályos méh- illetve fiasításbetegségeket minél előbb felderíthessük, elszigeteljük, majd likvidálhassuk. Azon lépeket, amelyeken méz van, külön helyezzük el. Ügyszintén külön tároljuk a műlépes kereteket, a teljesen ki nem épített műlépes kereteket s az ugyan kiépített, de még be nem petézett lépes kereteket. Ezek további kezelése nélkül is tárolhatók. A többi lépek közül kiválasztjuk azokat, amelyeken szabálytalanul épített heresejteket találunk, vagy hibás építésűek. Ezeket vagy kiolvasszuk, vagy becserélés céljából a műlépkészítő üzemnek küldjük. (Bednáfske a vceláfske druzstvo, Brno Kr. Pole, Podébradova 111, vagy: Vyrobni druzstvo Hradec Králové, odborní závod Chlumec n/Cidl.) A visszamaradó, szépen kiépített lépeket két csoportba oszszuk. A világosszinű lépeket, (amelyek, napfény felé fordítva zsemlesárgának vagy világosbarnának látszanak) külön tároljuk, hogy tavasszal s a nyár folyamán a fészekben felhasználhassuk fiasítás céljaira (ezeknek jő hasznát vehetjük az osztott rajok s a fészkes böngészett rajok készítésénél). A sötét, barna lépeket vagy szintén kiolvasztásra jelöljük ki, vagy a következő évben felhasználjuk a mézkamrákban. Minden lépet, melynek sejtjeiben fiasitást neveltek, védeni kell a nagy és a kis viaszmoly pusztító hatása elől. Ennek módja a kénezés. A lépes kereteket lépszekrénybe, ennek hiányában üres mézkamrákba helyezzük és egymásfölé rakjuk. A legfelső mézfir üresen marad. Ebbe helyezzük a meggyújtásra szánt kénlapokat. A keletkező kéngáz, miután nehezebb a levegőnél, lészáll és elpusztít minden molylepkét, molyálcát. A sejtfalakra lerakott vlaszmolypeték azonban sértetlenül maradnak. Ezért meleg időjárás esetén a kénezést 10—14 nap múlva ismételni kell, hogy a közben kikelt álcákat elpusztítsuk. A kénezett lépekben levő mézkészletet csak akkor etethetjük fel a méhekkel, ha a lépeket előzőleg alaposan kiszellőztettük. A virágporkészlet a kénezés következtében hasznavehetetlenné válik. Ezért a tetemesebb virágporral ellátott lépeket ne kénezzük. A virágporos lépek sejtjeit hintsük be finom cukorliszttel (cukorpuderrel) és szellős, száraz helyen tároljuk. Kénlapok helyett alkalmazhatunk gyógyszertárakban beszerezhető carboneum tetra chlorátun folyadékot is. A folyadékot egy tálba szintén a lépeskeretek legmagasabb sorára helyezzük az üres mézkamrába. E szernél azonban ügyelnünk kell arra, hogy sem az alkalmazásakor, sem azután 8 napon át égő tárgy (cigaretta, pipa, gyújtott gyufa, füstölő stb.) ne kerüljön a helyiségbe, mert veszélyes robbanás keletkezhet, miután az anyag robbanó. Legcélszerűbb a lépek ecetsavval való kezelése. Ennek megfelel a drogériáinkban beszerezhető 80 %-os ecetsav is. Ezt is a keretek fölé helyezzük. Legelőször is kiszámítjuk a szekrény, illetve mézkamrák űrtartalmát. Minden egy liter űrtartalomra (1 dm3) 2 cm3 ecetsavat alkalmazunk (80 %-os ecetsavnál egy ötöddel többet). Az ecetsavat óvatosan egy tálba öntjük és vattát helyezünk bele, hogy a párolgó terület nagyobb lehessen. Az ecetsav párája pusztít mindent, viaszmolypetéket, sőt a noszéma spóráit is, míg a méz és virágporkészletek nem szenvednek kárt. Ismételten felhívom a figyelmet azonban, hogy az ecetsavval igen óvatosan bánjunk, mert erősen maró szer. Ajánlatos gumi-, vagy bőrkesztyűvel dolgozni és vigyázzunk, hogy a sav szemünket ne érje. A fennmaradt mennyiséget olyan helyen tároljuk, ahol hivatatlan kéz (gyermekek) hozzá nem férhet. Mindhárom kezelési módnál fontos, hogy a szekrény, illetve mézkamrák hézagjain a pára el ne távozhasson. Hogy ezt megakadályozzuk, a hézagokat ragasztószalaggal szigeteljük. A kezelés után mintegy noylc nap múlva a helyiséget alaposan kiszellőztetjük. A lépek szakszerű kezelésével és tárolásával értékes méhészeti üzemanyagot védünk meg. Svancer L. A méhek kiűzése a mézkamrából gép segítségével Diehnelt 1963 óta próbálkozik a méheknek a mézkamrából fújással való eltávolításával. Kezdetben megfordított villanyos porszívót használt, ez így nem szívta, hanem fújta a levegőt. Sem a levegő mennyisége, sem a fújás erőssége nem volt elég. Diehnelt benzinmotorra tért tehát át. 1964-ben el is érte célját, de készüléke 140 fontot nyomott (lfont = = 453 g, a készülék súlya tehát kb. 62,5 kg volt). Azóta sikerült mérsékelnie a súlyt. A mostani motor 5t lóerős. A fújócső műanyagból van. A rakodókaptár teli mézkamra fiókját egy rozsdamentes acél garat fölé állítják, a kaptár előtt. A lépek közé fújt levegő a garatba sodorja a méheket, s onnan a kaptárjuk kijárójához csúsznak. Ha véletlenül az anya is a mézkamrában lett volna, természetesen az is újra a kaptárba mászhatik. Néhány mézka mrafiók méhtelenítése ntán egy kis vizet öntenek a garatra, bogy a rákerült mézet lemossák. Diehnelt a következő előnyöket tulajdonítja készülékének: 1. A méz nem szenynyeződik (a méhet űző vegyi szerek ellenben árthatnak a méznek). 2. Gyors, egy mézkamráből 10—12 másodperc alatt ki lehet hajtani a méheket. 3. Hűvösben, melegben egyaránt beválik. 4. Biztos. Alig marad méh a lépen. 5. A mézelszedéskor gyakori szúrásokat elkerüljük. A fújás nem ingerli a méheket. 6. Nem árt a méheknek. A méhek csakhamar rendesen röpködni kezdenek. 7. A készülék kezeléséhez nem kell különösebb ügyesség, gyakorlat. 8. A készülék kicsi. Gépkocsin nem foglal sok helyet. 9. Gazdaságos. Sok időt meg lehet takarítani. „Az idő pénz.“ A benzinfogyasztás kevés. A szerző már tavaly teljes méztermését: 275 000 font mézet ( = 1245 75 mázsát) mind a fújógép segítségével szedte el. Gluskov Mihájlovic Miklós (1912—1966) A Szovjetunióban április 23-án hosszú, kínos betegség után elhunyt Gluskov, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. 1943-tól haláláig a szovjet méhészeti intézet igazgatója volt. Ezt az utóbbit 1955-ben ő költöztette Butovóból mai helyére, Ribnojéba, s fejlesztette a földkerekség legnagyobb tudományos méhészeti intézetévé. Kitűnően érvényesült ott szervező tehetsége. Szakmunkásságának nagy része a mezőgazdasági növények mézelőméhes megporzására irányult. Ezen a réven az „Apimondia" nevű nemzetközi méhészeti szervezet méhlegelő-bizottságának a tagja lett. Gluskov minden nevezetes nemzetközi méhészeti megmozdulásban részt vett 1965 óta. A szocialista országok méhészeti értekezleteinek ru= gója v It 1957-től. Az 19642 ben Magyarországon tartott értekezleten is megjelent, s a fölművelésügyi minisztériumnak a gödöllői intézet méhtenyésztési osztálya fejlesztését ajánlotta. Angliai tanulmányútja 1963-ban, a londoni Méhkutató Társulat IBee Research Association) vendégeként nagyon egyengette a méhészek együttműködésének útját. Intézete kiadványaiban és folyóiratokban sok cikket, tanulmányt közölt. Összefoglaló méhészkönyve 2 00 ezer példányban jelent meg I „Szputnyik pcselovoda", — Moszkva 1963. 320 l.j. Haláláról és munkásságáról megemlékeztek az egész világ méhészlapjai.
