Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-01 / 39. szám
Magvak rétegezése alanyok nyerésére és az oltóvesszők begyűjtése A gyümölcsfa-nevelés ivaros (generatív) szaporítási módja (a gyümölcsmagok vetésével felnevelt gyümölcsfa) valamikor a legelterjedtebb szaporítási mód volt. Azonban az így felnevelt fák sokkal értéktelenebb gyümölcsöt hoztak, hiszen sokszor teljesen ismeretlen volt az anyafa porzőfajtája. Ma ez a szaporítási eljárás (a dió kivételével) alanyok nyerésére szolgál, amelyekre valamilyen oltási eljárással átültetjük a nemes fajták szaporítására alkalmas részét. Természetesen az ilyen eljárással sem tudjuk biztosítani az utódok eszményi fajtaazonosságát, mert a magból felnevelt alanyok biológiailag nem teljesen egyformák, még akkor sem, ha egy fáról gyűjtöttük őket öszsze. Minden gyümölcsfajtát ivartalan (vegetatív) eljárással még nem tudunk szaporítani, azért még gyümölcstermelésünkben beláthatatlan ideig nélkülözhetetlen az ivaros szaporítás. A begyűjtött magvaknak frisseknek és nagyon jó csíraképességűekrrek kell lenniük. Magvetésre csak jól ismert és megbízható vad gyümölcsfák magvait hasznosítjuk. Begyűjtésük után a magvakat árnyékban szárítjuk, többször megforgatjuk. Ha a magvakat csak a következő években akarjuk hasznosítani, úgy 9—11 % nedvességtartalomra szárítjuk őket. Nagyobb vagy kisebb nedvességtartalom esetén csökken a csírázóképességük. Ezeket utána 50—65 % páratartalmú és 2—10 C fok fagypont fölötti myrobalán és más szilvafajták, Őszi- és kajszibarack, vadcseresznye, vadmeggy, sajmeggy A mennyiségtől függően gödrökben, ládákban, virágcserepekben rétegezzük a magvakat. A gödrök mélysége 80 cm legyen. Ebből 40 cm-t használjunk fel a rétegezésre s a sztratifikációs gödröt 40 cm vastagságú földréteggel fedjük le. Nagysága mindig a magmennyiségtől > függ. Alulra 4—5 cm vastagságú nyirkos homokréteg (vagy más, már előbb említett rétógezőanyag) kerül. Erre tesszük az első magréteget, amelyet a magok vastagságának megfelelő homokréteggel fedjük le, majd ismét magréteg következik. A mag- és fedőrétegek így váltogatják egymást 40 cm-ig, míg itt ismét 4—5 cm vastag homokréhőmérsékletű helyiségben tároljuk. Azokat a magvakat, amelyeket azonnal fel szeretnénk használni, ősz folyamán elvetjük faiskolai szaporításra. Természetesen számolni kell azzal, hogy ezek nagy része nem mindjárt tavasszal, hanem csak az utána következő időszakban hajt ki. Jobb eredmények elérése végett a magokat rétegezzük, sztratifikáljuk. A rétegezést végezhetjük pincében és a szabadban is. A magvakat tehetjük enyhén nyirkos homokba, tőzegtörmelékbe, fűrészporba vagy mohába. Egyes szakemberek a homok és a tőzegtörmelék vegyülékében sztratifikálják a csonthéjú magvakat. Az őszibarack magvait a művelet előtt keverjük össze kisebb mennyiségű mészporral, vagy egy napra tegyük mésztejbe, hogy a csírázás idejét lerövidítsük. Ellenkező esetben egy része csak a következő vegetációs időszakban csírázik. A nedvességet időszakonként biztosítani kell (ez vonatkozik a pincei rétegezésre), ha a szabadban végezzük ezt, ott a természet maga gondoskodik (csapadékkal) a szükséges nyirkosságról. A tőzegtörmelék nedvességkötése 11-szer jobb mint a homoké, a moháé viszont 90-szer jobb a tőzegnél. A csírázáshoz szükséges időszak eltérő az egyes gyümölcsfajtáknál, de a környezeti állapotok is befolyásolhatják. A rétegezést a táblázatban feltűntetett időszakban a legjobb elvégezni: begyűjtés szept. 30-ig után teggel befejezzük a műveletet. Végül a földrakás következik. Kora tavasszal egy helyen ellenőrizzük a magvak csírázásának lefolyását. Ha lassú, úgy a földrétegből elveszünk, túlságosan gyors hajtásnál a réteget még földdel vastagítjuk. A szabadban — amint már említettük — természetes módon pótlódik a nedvesség, de ügyeljünk arra, hogy a gödröt takaró föld felszíne ne legyen mélyebben . a környezeténél, mert az esővíz és hóié itt öszszegyűlik, ami túl nedvessé és levegőtlenné teheti a sztratifikált magvak környezetét. A pincében elhelyezett magvakat időnként kevés vízzel meglocsoljuk. Túlságosan nyirkos pince azonban nem alkalmas magvak sztratifikálására, mert a járulékos penész meggátolja a csírázást vagy tönkreteszi azt. Tavasszal a nagyobb magvú csonthéjasok és a dió gyököcskéjét visszacsípjük (mellékelt ábra) és csak utána vetjük el a talajba. A vetést kora tavaszszal végezzük, lehetőleg április 10-ig. * A sztratifikáicót, mint a táblázat mutatja ősszel végezzük el. Fagymentes télidőben — decembertől rügyébredésig — gyűjtjük össze azokat az oltóvesszőket, amelyeket tavaszi oltáshoz fogunk felhasználni. A fényre érzékenyebb fajtákat még december-január folyamán gyűjtsük be. Oltóvesszőket csak jól ismert, fajtaazonos egészséges fáról gyűjtünk, vigyázva arra, hogy fattyúhajtások ne kerüljenek közéje, mert azok alkalmatlanok a szaporításra. A megfontolt szedésen kívül fordítsunk nagy gondot a veszszők tárolására. Vagy kint a szabadban ásott veremben, vagy tárolásra alkalmas pincében történik a vesszőkötegek tárolása. Még a begyűjtés alkalmával a kötegeket lássuk el a fajták nevének jelzőtábláival, hogy felhasználásuk idején teljes biztonsággal dolgozhassunk. A pincében ill. veremben úgy helyezzük el a kötegeket, hogy a vesszők alsó metszőlapja enyhén nyirkos homokrétegben áijon. Ezzel megakadályozzuk a vesszők kiszáradását. A homok, ill. tőzeg ne legyen túlzottan nedves, mert penészedés lép fel. A vermelőhelyek legnagyobb ellensége, az egér, hatalmas károkat okozhat, ha időben nem vesszük észre garázdálkodását. Azért a pincében pusztítsuk őket, a kinti vermelőhelyeket pedig olyan dróthálóval óvjuk, amelyen nem juthatnak át az egerek. juhász Árpád l. őbixv CL cjvjökocske. '►f'WXOLCS í p <LSe. MELEGÁGYI TÁPKOCKÁS PALÁNTANEVELÉS Az olaszországi kertészeti termelés a helyi klímaviszonyok kihasználásával primőrexportra törekszik. Ennek elősegítésére számos helyen nagyüzemi jelleggel valósították meg a melegágyi tápkockás palántanevelést. A melegágyak talajrétegét hosszirányban és keresztirányban tárcsás szerszámokkal szabdalják fel. Az így keletkező kockák középpontjába furatot készítenek, majd abba magot ültetnek. A palántákat kelés után tömegesen szállítják el ládákban a kiültetés helyére. Az így előállított tápkockák sokkal gazdaságosabbak, mint a présgépen gyártottak. A KÉSEI PARADICSOM ÖNTÖZÉSE Három éven át június végén — július elején kiültetett paradicsom öntözésére beállU tott kísérletben hatféle kezelést alkalmaztak. Kontrollt képezett a 60—65 %-os víztelenítettség tartása. A legnagyobb hozamot az a parcella adta, amelyen 85 %-os víztelítettségig öntöz-! tek. A legtöbb értékesíthető téri mést adta és így gyakorlatilag legcélszerűbbnek bizonyult, ha az érés kezdetéig a talajban 65—75 %-os, azután pedig 85 %-os víztelítettséget tartottak. A TŐZEG JELENTŐSÉGE A ZÖLDSÉGPALÁNTÁK NEVELÉSÉBEN A tőzeg felhasználásával folytatott kísérlet alátámasztja a vetőmag csírázási erélyének jelentőségét a palánták fejlődésére. A kísérlet tesztnövénye az Attraktion fejessaláta volt. Háromféle vetőágyat alkalmaztak és ezek közül a tőzeges vetőágy adta a legerőteljesebb fejlődési! csíranövényeket. A csíranövények súlymérése statisztikailag igazolható különbséget mutatott, a hagyományos gőzölt komposzttalajhoz képest. A nagyobb súlyú csíranövények tűzdelés után is gyorsabban fejlődtek, függetlenül a tűzdeléshez használt anyag különböző nedvességtartalmától. A tőzeges vetőágyak nagyobb nedvességtartalma is pozitív arányban befolyásolta a növények fejlődését. A GIBBERELLIN HATÁSA A CSIPERKEGOMBA NÖVEKEDÉSÉRE ÉS TERMÉSÉRE A gombacsíra vizes-alkoholos gibberellinoldatba-mártásával fokozni lehet a csiperke növekedését és 150—473 %-kal lebet növelni a hozamot. A csi- I perkeszedés ideje 40—46 nap- I pal meghoszabbodik. legjobb de legkésőbb podkörte vadkajszl »»» mandula, dió, gesztenye december jan. 15-ig
